A Blasz 4. művésze


Írta: Rózant János

A mi felfogásunk szerint a labdarúgás művészet.

Sokszor felmerül a kérdés, hogy vajon kik a művészek? Csak a legmagasabb szinteken játszhatnak, csak támadók lehetnek ők, csak kivételes technikai színvonallal lehet valaki művész?

Szerencsénkre volt egy magyar labdarúgónk, aki a világ legjobb futballistáinak a világát le tudta fordítani nekünk, hogy a labdarúgás mit is jelent számukra.

Varga Zoltán gondolatai ezzel kapcsolatban:

  • „A futball művészet és nem tudomány. Aki nem így közelít hozzá, alapvető tévedésben van.”
  • „A látványos játék alapja a futball szeretete.”
  • „Mi élveztük egymással a játékot. Ha egy csapaton belül a játékosok élvezik azt, amit nyújtanak, abból lesz igazán szép játék, művészi teljesítmény.”
  • „A futball önkifejezés.”
  • „Az is művészet, hogy ki hogyan tudja kifejezni magát a labdával, a játékával, és a mozgásával. A jó futball mindig művészet.”

 Dr Kalocsay Géza /világhírű magyar labdarúgó edző/ erre ráerősítve azt mondja:

  • „A labdarúgásnak akkor van művészi hatása, ha van benne érzelem.”

Úgy érzem, hogy általánosságban az emberek a legmagasabb szinten teljesítő zenészekre, írókra, festőkre, vagy éppen labdarúgókra mondják azt, hogy művészek. A labdarúgáson belül ráadásul tovább szűkül a kör, mert leginkább a látványos cseleket bevető labdarúgókra értik ezt a jelzőt.

Mit is jelent a művészet? Erről kérdeztem Fülöp Kornél gitárművész cimborámat.

RJ: Mi a művészet?

  1. Kornél: Ha definiálnom kellene a művész fogalmát (ami nehezen szorítható ugyan korlátok közé), azt mondanám, hogy művész az, aki saját érzéseit, gondolatait és céljait valamilyen nem szokványos tevékenységgel fejezi ki. Lehet ez zene, tánc, sport még a költészetet is ide sorolnám, ami érdekes, hiszen szavakról beszélünk. Bátran merem állítani, hogy ezen feltevésem igaz, hiszen a művész nyelvén általában csak a művészettel foglalkozók értenek. Legyen ez mozgás vagy zene, vagy akár beszéd. Tehát a lényeg, hogy nem szokványos nyelv által adunk valamit az emberiségnek, üzeneteket továbbítunk azoknak, akik ezt értik.

RJ: Mitől művész a művész?

  1. Kornél: Attól, hogy önmagát fejezi ki a művész. A saját érzéseit, gondolatait és céljait.

RJ: Csak az lehet művész, aki a legmagasabb szinteken teljesít? Ha egy futballistát veszek alapul, akkor csak az lehet művész, aki a világelitbe tartozik?

  1. Kornél: Nem! Ha valaki teljesen ismeretlen, attól még lehet művész. A lényeg az, hogy önmagát fejezi-e ki, vagy sem. Ez szinttől teljesen független.

RJ: Az is művész, akinek a játéka nem látványos, de önmagáénak érzi, saját érzéseit és gondolatait fejezi ki ezzel?

  1. Kornél: Igen, attól még művész, hiszen önmagát fejezi ki.

A riport tanulsága szerint nem csak az a művész, aki látványos cseleket mutat be a mérkőzéseken, hanem azok is, akik akár védőként, vagy kapusként szerepelnek. A kritérium az, hogy a játékából sugározzon a szeretet, az érzelem. Lássuk azt, hogy azzal a feladat-, és szerepkörrel ő elégedett, mert önmagát fejezi ki.

Nemcsak Puskás, Pelé, Maradona, Ronaldo és Ronaldinho szintű támadók a művészek, hanem azok a játékosok is, akik nélkül ezek a zsenik nem ragyoghatnának.

Xavi Hernández játékára lehet azt mondani, hogy az nem művészet?

https://www.youtube.com/watch?v=_VM7LOjjntA

Nem ő van a rivaldafényben, ő egy sorral hátrébb van, mégis lehet érezni minden egyes átadásán, hogy szereti azt, amit csinál. Szereti kitűnő ritmusban odatenni a labdát, úgy passzolni, hogy a labdát kapó társnak semmit nem kell változtatnia a mozgásán, mert egyszerűen tökéletes passzt kap. Lehet látni Xavi játékán, hogy ezt élvezi és ez a szerep az övé.

Xavi a passzok szerelmese és művésze.

Claude Makelele játékára lehet azt mondani, hogy az nem művészet?

https://www.youtube.com/watch?v=1bLx59rmpb0&t=158s

Ő aztán pláne nincs rivaldafényben, ő végzi el a nehéz munkát. De számára ez nem munka, hiszen olyan természetességgel és örömmel olvassa le az ellenfelek passzait, hogy szinte ütköznie sem kell.

Makelele az ellenfél támadásainak lefülelésének nagymestere és művésze.

Alessandro Nesta játékára lehet azt mondani, hogy az nem művészet?

https://www.youtube.com/watch?v=6N_lFpZkHNE

Feladatait tekintve a védelem irányítása, jó ütemű közbelépések, védelem stabilizálása, stb. Nem látványos, mégis sugárzik róla, hogy ezzel önmagát adja. Hihetetlen érzéki mozdulatokkal szerel, sokszor kontakt nélkül.

Nesta a tiszta szerelések szerelmese és művésze.

Gianluigi Buffon játékára lehet azt mondani, hogy az nem művészet?

https://www.youtube.com/watch?v=vkB_Jox9h2E

Olyannyira kifejező mozdulatokkal vetődik, szinte már repül a labda után, hogy arra egyszerűen nem lehet mondani, hogy ezt nem szereti és ezzel nem önmagát fejezi ki. A lehetetlen fogalmát írja át védéseivel.

Buffon a védés nagymestere és művésze.

Azt már tudjuk, hogy nem kell feltétlen a legtechnikásabb játékosnak lennie valakinek ahhoz, hogy művész legyen. A példákból azt is látjuk, hogy támadónak sem kell ehhez a titulushoz lenni.

Vajon Messi, amikor még gyerekként játszott és teljesen ismeretlen volt a világ számára, akkor is művész volt? Attól, hogy nem a legmagasabb szinten mutatta be a tudását még élvezte a játékot és önmagát valamint a játék iránti szeretetét fejezte ki, vagyis már akkor is művész vagy művészpalánta volt.

Messi fiatal művészként

https://www.youtube.com/watch?v=T2uTULk1g2o

„Ha valaki teljesen ismeretlen, attól még lehet művész. A lényeg az, hogy önmagát fejezi-e ki, vagy sem. Ez szinttől teljesen független.”

Alacsonyabb osztályú magyar mérkőzéseket is nézve, igaz ritkán, de néha látok művészeket. Látom egyes játékosok labdaérintésein, hogy azzal teljesen azonosulnak, nem csak egyszerűen passzolnak, vagy átveszik a labdát. A labdaérintéseikkel kifejeznek valami csodálatosat, valami olyat, ami tetszik a szemnek és jelentős pillanat. Ezek azok a játékosok, akiknek egy-egy labdaátvételnél nem az jár a fejükben, hogy „Hova passzoljak gyorsan? Csak el ne rontsam!”, hanem az, hogy bemutassák őszinte szerelmüket a labdarúgás iránt. Ez ritka, de ha nyitott szemmel jár az ember néha találni ilyen játékosokat. A művész a labda nélküli mozgásával is kifejezi belső világát, ahogy tisztára játssza önmagát, ahogy elcsalogatja ravaszul a védőt, vagy ahogy a védő irányítja a támadó mozgását.

Az eredménykényszer sokszor kiöli a játékörömöt, mert olyankor a szurkolói-, edzői-, klubvezetői nyomásnak megadva magát elfelejtik a játékosok, hogy végeredményben ez egy JÁTÉK!

Ronaldinho arcán mindig az a gyermeki boldogság látszódott a legnagyobb téttel bíró mérkőzéseken is, ami az igazi játék szeretetét fejezi ki. Eredménykényszer esetén is, ő a szó legőszintébb értelmében JÁTSZOTT és ÖNMAGÁT fejezte ki.

Ez csupán felfogás kérdése. Örömmel teszem azt, amit, úgyis meg fogok tenni, vagy feszesen, izgulva. Élvezve végzem el a feladatom, vagy keservesen. Ez egy egyszerű döntés, a Te döntésed!

Furcsán hangozhat, de Magyarországon a legalacsonyabb osztályokban találni a legtöbb művészt, akik lehet, hogy nem állnák meg a helyüket két osztállyal feljebb sem, de számukra a futball az JÁTÉK és ÖNKIFEJEZÉS, ezáltal MŰVÉSZET.

Így bátran mondhatom, hogy a Blasz 4-nek is vannak művészei.

„Ha valaki teljesen ismeretlen, attól még lehet művész. A lényeg az, hogy önmagát fejezi-e ki, vagy sem. Ez szinttől teljesen független.”

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Példa center posztechnikára
Close