A magyar UEFA edzőképzés játékelméleti problémái 6.


Sajnálatos módon nem kevés probléma adódik a legfrissebb magyar fejlesztésű UEFA jegyzettel. Így bőven van lehetőségünk újabb és újabb kritikai cikkel meglepni olvasóinkat. Korábban már jeleztük azt az anomáliát, amit elkövetett az edzőképző. Miszerint eltávolodva más sportágaktól és így meggátolva az átjárás lehetőségét a sportági gondolkodóknak, a támadás és védekezés terminológia helyett bevezette a “labdabirtoklás” és a “labdaszerzés” terminológiát. Ennek következményeként bevezette annak átmenetét is, ahol a labdát a társának átadó játékos adott esetben labdaszerzés céllal letámadhatja csapattársát, így tanulva a “labdabirtoklásból átmenet labdaszerzésbe” játékfázist.

Mai történetünk legalább ekkora abnormalitás lesz. Ahol is a technika rossz értelmezéséből levezethető, nulla futballértékkel bíró gyakorlatokat mutatunk be. Mindezt tesszük úgy, hogy pontosan követjük az oktatási anyag instrukcióit.

Hogyan tervezzünk edzést a 6-11 éves korosztály számára? – teszi fel a kérdést Fórián futballgondolkodó igazgató, a könyv szerzője.

A válasz:

  • Mi az a technikai elem, amit oktatni, gyakoroltatni akarok?
  • Mi az a játékhelyzet, amiben ez a technikai elem hangsúlyosan jelen van?
  • Mik azok a gyakorlatok, amiket használok?

Cél: technikai elemek megfelelő alkalmazása a játékhelyzetekben.

Nézzünk egy lehetséges megoldást!

  1. gyakorlat

Legyen a technikai elem, amit gyakoroltatni akarok a lapos, belsős átadás. 

Hol jelenik meg hangsúlyosan a lapos belső átadás?

  • A “középkezdés” játékhelyzetnél. 

Erre építsünk fel egy gyakorlatot, ahol biztosítva a mérkőzésszerűséget, még nyomást is helyezünk a szabályok figyelembevételével a labdaadóra és a labdakapóra.

A lapos belsős átadás alkalmazását mérkőzésszerű játékhelyzetben (középkezdés) sárga csapat gyakorolja. Piros csapat biztosítja a nyomást, amely 4-4-2-ben játszik.

Feladat: edzői sípra, a középkezdést gyakorló játékos hátra passzolja társának a labdát, akit megpróbál megakadályozni a labdaátvételben piros csapat két támadója. Ha az átvétel előtt sikerül labdát szerzeni pirosnak, akkor támadás, gólszerzés sárga kapujára. Ha  sárga sikeresen átvette a labdát, akkor vége a gyakorlatnak.

Szervezés:

sárga:

  • aki átvette a labdát, az beáll a sor végére. Aki adta a labdát, az lesz a következő gyakorlatban a labdafogadó.

piros:

  • a csapat tagjai sorszámot kapnak 1-től 10-ig. A letámadó két csatár kapja az 1-es és 2-es sorszámot. Az edző bemondja, hogy a következő gyakorlatnál hányas sorszám veszi fel a két letámadó csatár pozícióját. Értelemszerűen, helycsere a gyakorlatot befejező és a következő letámadást indító játékosok között. 

Megjegyzés 1.: a piros csapat esetében a gyakorlat letámadó részében részt nem vevő játékosok számára ez a feladat – szó szerint – nagyon jó álló képességi gyakorlat, mert nem kell semmit csinálniuk, hiszen egyhelyben állnak.

Piros esetén: terhelés – pihenés aránya: 1:4

2. gyakorlat

Legyen a technikai elem, amit gyakoroltatni akarok a lapos, belsős átadás. 

Hol jelenik meg hangsúlyosan a lapos belső átadás?

  • kapu előtti közvetett szabadrúgásnál.

Nézzük a gyakorlatot!

Feladat:

  • Sárga csapat a közvetett szabadrúgás első fázisát gyakorolja, a labda legurítását belsővel. A kapura lövést már nem kell végrehajtani, mert az vagy teljes csüddel való lövés, vagy magas labda, ami nem illeszkedik a “lapos, belsős  átadás alkalmazása” kategóriába. 

Leírás:

  • sárga játékos edzői sípra lepasszolja a labdát a “rúgó” játékosnak, akit letámad piros. Ha pirosnak sikerül átvétel előtt labdát szereznie, akkor belsővel, laposan passzolja haza a kapusnak a labdát és ekkor vége a gyakorlatnak.
  • Ha sárga “lövő” játékos sikeresen átvette a labdát, akkor vége a gyakorlatnak. 

Szervezés:

  • sárga csapat kettes oszlopban helyezkedik el, párosával egy labdával.
  • piros csapat: minden gyakorlat után csere a 4 fős sorfal és a 4 fős nem sorfalban álló védők között.

Amint a két gyakorlatból látható, hogy tökéletesen megfeleltünk az edzőképző edzéstervező utasításainak, miközben a játékosaink a lapos, belsős passz alkalmazását tanulták mérkőzésszerű körülmények között, nyomás alatti helyzetben úgy, hogy közben nem tanultak semmit.

Mindez azért történhetett, mert a labdarúgóképzést téves fogalomrendszerre építi az edzőképző:

  • Mert a labdarúgást nem a technikai elemeken keresztül (mozgásmód), hanem a technikán keresztül (mozgásfeladat) kell oktatni. Illetve
  • nem játékhelyzeteken keresztül kell oktatni, hanem játékjeleneteken keresztül.

A futballfogalmak értelmezésében a különbség minimális, de a végterméket illetően a különbség óriási. Mert az edzőképző által, rossz fogalom alapján értelmezett és képzett vak futballista helyett, helyes értelmezés esetén, futballt értő és látó játékost kapunk.

Amint eddigi cikkeinkből is látható, enyhén szólva is gondolati zavar uralkodik az Edzőképző Intézet falain belül, ahol még a szemmel látható játékelméleti anomáliákat sem veszik észre az ott dolgozók.

Miféle edzőket képezhetnek ezek,  az oktatónak nevezett tanárok, akik nemhogy keveset tudnak a futballról, hanem sokat, de azt nagyon rosszul?

Igaza van Kelemen Attila barátomnak, aki megmondta, hogy “a magyar focista olyan sokat edz, hogy nincs ideje megtanulni futballozni!”.

Mi kiegészítjük a fenti gondolatot azzal, hogy “A magyar futballedző olyan sokat tanul, hogy nincs ideje megérteni a labdarúgást!”

És így a kör be is zárult.

A fogalmatlan oktató tanítja fogalmatlanságra az edzőt, hogy fogalmatlan játékost képezzen.

A hatékonyságot mérő indikátor 100 %-on áll 25 éve.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
A magyar UEFA edzőképzés játékelméleti problémái 5.
Close