A tudás hatalom, a nem tudás borzalom (3.rész) 16. rész


Folytatjuk tudásról szóló eszmefuttatásainkat. Rendületlenül kampányolunk a tudás mellett. Mai cikkünkben a hülyeségről lesz szó. Főszereplő, az MLSZ.

1974-1978 A követelményrendszer

A stílus kiinduló pontú futballkultúrák (Brazília és Magyarország) az 1960-as évek végén kerültek válságba. A probléma oka az volt, hogy az elmaradott futballkultúrák a játékosok tudáshiányát, intenzív fizikai képzéssel próbálták orvosolni. Ami logikus is volt, hiszen “ha már focizni nem tud a játékos, legalább futni tudjon”. Ennek következtében intenzívebb lett a védőmunka, felgyorsult a játék, ami a támadók részéről valamilyen választ kívánt volna.

  • Brazília bukott az 1966-os VB-n, majd 1970-ben VB-t nyert. Azt mondták: “a stílusunk jó, de modernizálni kell a világtrendeknek megfelelően. Amit nyugat tud a fizikai felkészítésről, azt mi megtanuljuk 3 hónap alatt. Ellenben amit mi tudnunk a futballról, az nyugat soha sem fogja megtanulni.”
  • Magyarország bukott Marseilleben 1969-ben. Mi azt mondtuk hogy a magyar focista “nem gyors, nem erős, nem állóképes” és ezért intenzív kondicionálásba kezdtünk. Lásd a szövetségi kapitányi nyilatkozatot a bukott meccs után.
  • Sós Károly, aki kinevezését megelőzően az NDK-ban volt 8 évig edző:
    • „A világ labdarúgása felgyorsult, a játékosoktól jobb erőnlétet igényel, de ezt itthon nem akarja senki sem tudomásul venni.”

    Megjegyzés: A játék nem attól lett gyorsabb, hogy a támadók gyorsabban futottak, hanem attól, hogy felgyorsult a védőmunka, és emiatt a leszűkült időben és térben gyorsabban kellett reagálniuk a támadóknak. Innentől kezdve a téves kiinduló hipotézis miatt minden futballproblémát kondicionáltunk:

  • vagy a fizikai erő hiányára, 
  • vagy a mentális erő hiányára vezettük vissza.

Ennek a futballgondolkodásnak lett az eredménye az 1974-ben bevezetett követelményrendszer, ahol központi kiadványban írták le, hogy az NBI-es, az NBII-es és az NBIII-as bajnokságban, melyik nap, milyen kondícionális képességet kell fejleszteni.

1.ábra: A követelményrendszer központi dokumentuma

A hülyeség csúcsa az volt, amikor a válogatott szerdán meccset játszott Párizsban a franciák ellen és kedden Cooper tesztet futtattak a játékosokkal, mert az előírás, az előírás.

Persze nem csoda, ha másnap le volt merevedve a komplett csapat.

A követelményrendszernek máig tartó hatásai vannak:

  1. kitermelte a futballkondícióban gondolkodó edző prototípusát (magyar edző: “ha focizni nem tud, legalább futni tudjon”)
  2. megalkotta a gyakorlatban gondolkodó edző prototípusát (magyar edző: “kint is ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják, mint nálunk” Lsd: “Tajti projekt és a Bozsik program (Funino), akik szintén gyakorlatokban gondolkodnak)
  3. megalkotta a minden futballproblémát kondicionáló edző, vezető, szurkoló prototípusát, aki a futballból csak a kondi hiányát látja (“a magyar játékos, nem fut, nem hajt, nem akar!”)
  4. kiölte a kreatív gondolkodó edzőket, megölte futballértelmiségi réteget (szerény személyemen kívül, egyetlen egy darab futballedző sem publikál semmit nyilvánosan. Könyvet is csak két edző írt rajtam kívül az elmúlt időkben: Bene és Sisa)
  5. megalkotta a csak átszervezésben, szabályzókban gondolkodó vezető prototípusát (lsd. Orbán Viktor állami akadémiái, Bozsik program, Produktivitási rendszer)
  6. felgyorsította a futballkultúránk kihalását, minek következtében mára, óriási szakmai káoszt hozott létre az edzők tömegeinek a gondolkodásában, mert senki sem tudja, merre van az előre. (lsd. min. 20 db képzési módszertan érhető el Magyarországon, de még senki sem magyarázta el a köztük lévő különbséget, hogy melyik, mire jó?)

A dolgot úgy is érthetjük:

Az MLSZ lenullázta azt a labdarúgást, amelyet fel kellett volna emelnie, hiszen az 1974-es intézkedéseinek, máig elnyúló hatásai vannak. Láthatjuk, hogy azóta is bolyongunk a nagy világban, nemhogy az utat keresve, de még az irányt sem eltalálva.

És mindezekért a súlyos szakmai hibákért az MLSZ soha, sehol, semmilyen formában nem kért bocsánatot a szurkolóktól. Soha, sehol, semmilyen formában nem ismerte be úttévesztését és károkozását.

Mert még azt sem veszi észre, hogy a maga által beindított folyamat eredményével szembesül ma, nap, mint nap.

Értsd: a károsan elterjesztett gondolatok kórossá váltak és hatnak a mai napig. Ami káros folyamatot beindított, azt kórképben kapja vissza, ügyetlen játékos formájában. ahol sokkal kényelmesebb az egyesületekre mutogatni, mint önmagukban keresni a hibát.

Értsd: a kígyó, már megint a farkába harapott.

Szövetségünk szakmai vezetése még addig sem tud eljutni, hogy ha lenne élő futballkultúra, az minden esetben biztosítaná, minden helyzetben az iránytartást, a zavart gondolatoknak biztosítaná a rendező elveket.

Lásd Brazíliát, ahol nincs Bozsik program, nincs utánpótlás-fejlesztési program, nincs UEFA edzőképzés, gyenge a létesítményhelyzet, nincs pénz, korrupt a vezető.

És mégis ontja a jobbnál jobb játékosokat, mert van élő futballkultúra.

A magyar labdarúgás az elmúlt évszázadban már többször került válságba.

A válságból kivezető utat, többször, több szakember megfogalmazta már.

A megoldás, mindig ugyanaz:

Meg kell őrizni a magyar identitásból fakadó futballgondolkodásunkat! Bármilyen hihetetlen, de a szövetségen belül van törekvés a magyar identitás feltámasztására Sisa Tibor könyve okán, csak éppen az Edzőképző lobbiereje a nulla felé konvergál.

A magyar futball válságban volt 1936-ban. A Holics Ödön – Mamusich Mihály: A modern futball elmélete és gyakorlata (1936) könyv leírja a gyógymódot és 1938-ban VB ezüstöt nyertünk. Nézzük a megoldást!

  • „Át kell alakítani játékunkat a modern futball követelményeinek megfelelően. El kell vetni minden felesleges sallangot, ami a régi „közép-európai stílusból” maradt ránk. Gyorsabbá, egyszerűbbé, céltudatosabbá és eredményesebbé kell tenni játékunkat. De meg kell őriznünk a régi iskolából rafinált csatárakcióinkat, lapos passzjátékunkat, ötletes húzásainkat, amelyek sakk-mattá teszik a szembenálló védelmet.”
  • „A magyar futball helyes úton jár, amikor átnyergel a modern futballra úgy, hogy régi értékeit is megőrzi.”

Szintén válsághangulat volt az 1954-es VB ezüst után. Titkos Pál az Aranycsapat edzője mondta el, hogy mi a magyar futball ereje? Nem más, mint az élő futballkultúra.

Titkos Pál: Az 1954-es VB tanulságai Labdarúgó edző: 1954/7-8

„A külföldi szakemberek a magyar csapat játékát elemezve mindig első helyen említik a „csapat egységét”!  Ezt az „egységet” általában azzal magyarázzák, hogy a válogatott csapatunkban hosszú éveken át ugyanaz a 11 ember játszott. Nekünk tudnunk kell, hogy a válogatott „csapat egysége” nemcsak 11 ember „összeszokottságából fakad. Ha így lett volna, akkor a világ bármelyik nemzete könnyűszerrel ki tudna alakítani a mieinkhez hasonló válogatott együttest. A MAGYAR VÁLOGATOTT CSAPAT AZÉRT „EGYSÉGES”, MERT TÜKRÖZI A MAGYAR LABDARÚGÁS ALAPVETŐ ELVEIT, SŐT EZEK AZ ELVEK A VÁLOGATOTT CSAPAT FELKÉSZÍTÉSÉBEN, TECHNIKÁJÁBAN, TAKTIKÁJÁBAN, EGÉSZ JÁTÉKMÓDJÁBAN, STÍLUSÁBAN ÉRVÉNYESÜLNEK A LEGJOBBAN. A válogatott csapat ugyanazt a játékot játssza, mint amit a magyar labdarúgó csapatok túlnyomó része játszani igyekszik, csak sokkal világosabban, sokkal jobban.

Ezért bekerülhet  új játékos a válogatott tizenegybe anélkül, hogy annak játéka megváltozik, mert az új játékos pontosan ugyanabban a felfogásban játszik, mint elődje. Ez a helyes elveken alapuló egység labdarúgásunk legfőbb ereje. Ezt az egységet kell a jövőben még inkább kifejleszteni, megerősíteni. Ez számunkra az 1954 évi VB legfőbb tanulsága.”

Pillinger Mihály, az MTK ex elnöke folyamatosan kutatta, hogy mik voltak a magyar futballsikerek titkai.

Vezérgondolatait, már 2002-ben leírta, vi. 18 évvel ezelőtt. Ha sorait figyelmesen olvassuk, láthatjuk, hogy a fejlett nyugati futballkultúrák pontosan ezen lépések mentén modernizálták futballjukat. A megoldás a kezünkben van, csak éppen felismerés hiányzik a döntéshozók részéről.

Hogy a bánatban lehetséges, hogy mindezen gondolatokat nem hallják meg az MLSZ-ben? Értelmezésbeli gondjaik vannak, vagy éppen az egyéni érdekek felülírják a magyar futball érdekeit?

Pillinger Mihály (2002 Magyar Edző):

  • „Meg kellene határozni, hogy a magyar labdarúgás, milyen játékstílust jelenítsen meg. E kérdés tisztázása azért fontos, mert a stílus vezérfonala az ország labdarúgó – kultúrájának. Ahhoz igazodnak a szakemberek, a játékosok, az ellenfelek, azt várja el a közönség. EBBŐL FAKADNAK AZ UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS CÉLKITŰZÉSEI, ÉLETKORFÜGGŐ PRIORITÁSAI. A szakembereknek mielőbb ki kellene dolgozniuk, hogyan lehetne visszatérni a „magyaros stílushoz” , természetesen annak korszerűsített változatához.”

Következő részben annak megyünk utána, hogy az MLSZ, még arra is képtelen, hogy a saját maga által létrehozott tudást, összegyűjtse, rendszerezze, archiválja. Nem másét, hanem még a sajátját sem.

Folyt.köv.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
A tudás hatalom, a nem tudás, borzalom! (2.rész) 15. rész
Close