Írta: bary
Bizonyára sokan megmosolyognak azért, amiért a labdarúgást a matematikához vagy a sakkhoz hasonlítom, illetve szoros összefügést látok közöttük. Egyrészt, a labdarúgás és a sakk között vont párhuzam tényét támasztja alá Ferenczi Attila, aki egyik kiadványában sakk szakkönyvből adaptált definíciót a labdarúgásra.
„A kombinációs játék általában, a szervezett, rendezett védelem feltörésére irányul. A kombináció két vagy több játékos összehangolt, „összjátékelem sorozata”, amely során a játékosok a labdához pozícionálják magukat, vagyis elhagyják eredeti pozíciójukat. A kombináció olyan kényszerítő erejű „összjáték sorozat”, amely kihasználja (váratlanul vagy tudatosan) a kialakuló játékhelyzetben rejlő különleges lehetőségeket egy bizonyos részcél érdekében.” (Ferenczi A: Barca stílus – Kombinációs stílus)
Másrészt, Nagy József a Kognitív készségek és képességek fejlesztése című tanulmánya egy hiányzó láncszemet adott segítségemre, mégpedig a labdarúgás egyik vitatott kérdésében segítette a tisztánlátásomat. De nézzük, hogy mit is mondott:
„Az új matematika többek között azért bukott meg, mert lebecsülte, elhanyagolta a gondolkodás, a kognitív készségek és képességek működésének, fejlődésének feltételét képező „kész válaszok”, rutinok (tények) szilárd elsajátítását a nélkülözhetetlen algoritmusok jól működő készséggé fejlesztését.
Nézzük meg, hogy a szakirodalom miként jellemzi az algoritmusokat, és hogyan kapcsolódik a futballhoz.
Jelentése: elemi műveletek lánca
A futballra vetítve azt jelenti, hogy a labda útja, valamint a játékosok mozgása meghatározott lépések alapján megy végbe. Egy szabályozott folyamat, ami a játék közben felmerült probléma megoldására alkalmas (például 2-1 elleni játékhelyzet). A futball problémasorozat elé állítja a játékosokat, ezért a problémamegoldást segítő algoritmusokat szükséges begyakoroltatni és nem mindig váratlan döntésekben kell gondolkodni. Az algoritmusok leszabályozzák a lehetséges megoldások számát, ennek eredményeképpen kevesebb lesz a hibaforrás, valamint a megoldás közben felmerülő egyéb problémára jobban tud koncentrálni a játékos, egyúttal magasabb szintű gondolkodásra ad lehetőséget nem beszélve arról, hogy a „belső figyelem” kifelé fordul. Ha a játékos megtanulta felismerni az ismerős elemeket az új szituációkban, annak megfelelően tud cselekedni. Amikor nehezebb helyzettel találja szembe magát a játékos, gyakran könnyebbre vált, és ez az ismerős algoritmus, séma is lehet. Ha spontán módon nincs intuíciója a megoldásra, ekkor vált lassabb, megfontoltabb gondolkodásra, ami nagyobb erőfeszítést igényel. Az intuíció nem más, mint felismerés.
A matematikai feladatot a gyerek akkor tudja megoldani, amihez adott esetben a Püthagorasz tétel elengedhetetlenül szükséges, ha már ezt a tételt tudásában megszilárdította, készségszintre fejlesztette. A játékfeladatmegoldás folyamata során játékhelyzet megoldás történik (játékosok együttesen), ehhez szükséges a rutinszerű készségek (algoritmusok, összműködési feladatok, mozgásfeladatok) elsajátítása. Minden mérkőzés egy matematikai feladvány, következésképpen egyes lépései nem nélkülözheti a logikát, a kreativitást, de a begyakorolt algoritmusok alkalmazását sem. Ha úgy vesszük, az algoritmusok zárt készségek, amelyeknek optimális szintű elsajátítása nem megy egyik napról a másikra. Futballnyelvre lefordítva ilyen algoritmus például a rombuszjáték, amelyben előforduló mozgásfeladatok (összműködési elem) egyike a mélységi passz- visszapassz / lekészítés. Ennek elsajátításához szükséges a rombuszjáték ismerete, tudatos alakzat felvétele, valamint a játékszervezési cél tudatosítása, nemkülönben az oktatás folyamata, ami akár több hónapon át mehet végbe. Az algoritmusok változó körülmények közötti alkalmazása jelenti azt a dinamikus sztereotípiát, ahová el kell juttatni a játékosokat. Didaktikai elvek figyelembevétele nélkül nem igazán fog menni ennek elsajátítása. Az algoritmusok transzferálása, beépítése a játékba egy külön tudomány, ami megérne egy újabb témaelemzést (szerintem erre is rövidesen sor kerül).
Az algoritmusok közérthető megfogalmazása: ”sémák, mintázatok”. A sémák – mintázatok hallatára bizonyosan sok edző zsebében kinyílik a bicska. „Csak ezt ne!” – már hallom is a reakciókat. Ennek ellenére azt mondom, hogy gondoljunk bele, a séma – mintázat jelen van a labdarúgásban, még ha másképp is látjuk ennek jelentőségét.
Melyek ezek?
- Játékrendszere
- Felállási formák
- Alakzatok
- háromszög
- rombusz
- négyszög
- vonal
- négyzet
- Y stb.
A játékosok elhelyezkedése a pályán többféle formában történhet, ilyen például az alakzatok felvétele, amelyekben az összjátékelemek tudatosan vagy véletlenszerűen is létrejöhetnek.
Két kulcsszó: tudatos, véletlenszerű
Vajon melyikben tud gyorsan és pontosan cselekedni a játékos?
A válasz egyértelmű: a tudatos sémák – mintázatok (algoritmusok) alkalmazása a játékgyorsaság egyik fontos kritériuma.
A véletlenszerű vagy váratlan játékhelyzetekben a gondolkodás lassítja a játékmegoldás sebességét, ezáltal a védekezés hatékonyabban alkalmazható.
Miért is?
A tudatos elemek alkalmazása közben az észlelés-döntés sebessége gyorsabban megy végbe, ellenben a váratlan helyzetek megoldása közben az észlelés-elemzés-döntés hosszabb időt vesz igénybe.
Ha abból indulunk ki, hogy a futball komplex, akkor ez a komplexitás kifejeződhet abban is, hogy az algoritmusok, valamint a váratlan és ösztönös megoldások kiegészítik egymást a játékban.
A labdarúgás nyílt rendszerű sportág, azonban nem nélkülözheti a zártrendszerű algoritmusok alkalmazását, sőt ezek nélkül a gondolkodás, a kognitív készségek, képességek sem fejlődnek, fejleszthetők megfelelő mértékben. Algoritmusok alkalmazása, ezek egyre magasabb szintre emelése (összműködési elemek) növelik a megoldás szabadságfokát. Az elsajátítás lépcsőfokai, vagyis a lépésről-lépésre történő haladás a megszilárdítás fontos eszköze.
Ma a kognitív gondolkodást, a készségek fejlesztését irányított, választásos gyakorlatokkal igyekeznek fejleszteni.
Felvetődik a kérdés: Valóban ez a jó irány?
A döntésképesség (kognitív képesség) leginkább úgy fejleszthető, ha 3-4 lehetőség közül választja ki a játékos az optimális megoldást. Ehhez viszont az szükséges, hogy a játékosok ismerjék a készségszintre fejlesztett algoritmusokat (összműködés elemeket) amelyekből majd a játékos kiválasztja a játékhelyzet megoldására legoptimálisabbat, ez a folyamat viszont nem irányított módon, hanem saját (közös) döntés alapján történik.
Nézzük más aspektusból, de most nem a sémák és az algoritmusok nézőpontjából. A futballban alapvető elvárás a presszing, a visszatámadás, nyomás alá helyezni az ellenfelet. Eközben létrejönnek olyan szituációk, amelyekben nem a sémák, algoritmusok alkalmazása a megoldás, hanem az adott játékhelyzetre történő reagálás, váratlan megoldások játszanak fontos szerepet. Ez is igaz! Ezért gondolom, hogy a futball komplexitásába beleférnek a sémák és a váratlan helyzetekre történő reagálás egyaránt.
A sémák, algoritmusok miért működnek a kézilabdában, a kosárlabdában és a röplabdában?
Mindhárom labdajátékot kézzel játszák, következésképpen kevesebb a kikényszerített hiba a játékban. A labdabirtokló csapat így aztán a saját elképzelését, játékát kevesebb hibával tudja szervezni, a begyakorolt figurát, mozgásokat képes tudatosan alkalmazni és végig vinni. Ezekben a labdajátékokban működnek a sablonok, algoritmusok, alapvető része a játéknak. Bizonyára emlékeznek azok az edzők, akik a „hármasnyolcas” mozgásokat átvették a kosárlabdából és a kézilabdából és beépítették a futballba. A 3-2 elleni játékhelyzetben és a középpályás forgásban még ma is jelen van ez a séma. A labdarúgásban a presszing a visszatámadás miatt nagyon sok a labdavesztésből és labdaszerzésből következő pillanatnyi véletlenszerű játékhelyzet, amelyben reagálni és dönteni kell a játékosoknak. Vannak azonban periódusok, amikor enyhül a nyomás és ezek a fázisok adnak alkalmat a tudatos sémák, algoritmusok bevetésére. Véleményem szerint, mindkettőre szükség van, nem kell attól tartani, hogy a játékos elveszíti egyéniségét, szabad döntési képességét.
Eljutottunk addig a pontig, amikor kijelenthetjük, hogy a játékhelyzet megoldást csak játékhelyzet megoldáson keresztül lehet fejleszteni. A játékhelyzet megoldás gyorsaság viszont csak akkor fejlődik, ha már készségszintre fejlesztettük azokat az alternatívákat, amelyekből választhat a játékos. A játékhelyzet megoldás kollektív tevékenység, amit kollektív, komplex módon oldanak meg a játékosok. Mindez tervezést igényel.
A játékhelyzet megoldást képező játék-és mozgásfeladatok tervezése:
- a végtelen számú játékhelyzetből megtervezni azokat a mintákat, amelyeket adott területben, adott játékosok közötti összműködéssel szeretnénk megoldani
- kiválasztott minták beépítése a gyakorlatba
- kiválasztott minták beépítése az edzésjátékba
- alkalmazása mérkőzésjátékban
A kognitív képesség akkor működik jól a labdarúgásban is, ha a készségszinten begyakorolt algoritmusok adják a cselekvés biztonságát, így a meglévő tudást a játékhelyzet megoldás során az egyéb probléma megoldásra fordíthatja a játékos. Készségszintre fejlesztett algoritmusok (összműködési elemek) egyúttal arra adnak lehetőséget, hogy alkalmazás közben új gondolatok születhessenek a jobb megoldás érdekében. A kognitív képességfejlesztés a futballban a modern kor népszerű problémája. Azon dolgoznak, agyalnak az edzők, hogy minél látványosabban, minél eszközgazdagabban tervezék meg edzésüket. A fölött viszont elsikkadnak, hogy például egy 2-1 elleni játékhelyzet megoldást türelmesen és aprólékosan begyakoroltassanak, ugyanis ennek az egy játékhelyzetnek van számtalan kiindulóhelyzete és megoldása. Erre már nincs idő, mert mindenki rohan, űzi, hajtja a játékosokat, miközben a futball szépsége elsikkad. Lehet, hogy bogaras vagyok, de a játékhelyzet magas szintű megoldásában látom a futball lényegét, ezért is értek Ferenczi Attilával egyet, aki úgy jellemzi a futballt a folyamat oldaláról, hogy: „olyan folyamat, ahol játékfeladatokat hajtanak végre a játékosok, a játékhelyzet megoldáson keresztül”.
A mérkőzés folyamán állandó problémával találják szembe magukat a játékosok, nekünk edzőknek ezt a problémahalmazt kell optimalizálni, szűkíteni oly mértékben, hogy a futball ne sérüljön, a játék élvezhető és szórakoztató legyen, nem beszélve az eredményességről.
A döntés témaköre részletesen az alábbi kiadványban megtalálható. Részletek: https://www.futballszakkonyv.hu/
