Az edzői „tudománynak” nincs határa

Írta: bary

A mai modern futball nem ismer határokat a tekintetben, hogy egyre másra születnek a nyakatekertebbnél – nyakatekertebb edzésgyakorlatok, edzésjátékok.

A futballtudomány a fejlesztés idejét éli, sok mindennel próbálkoznak, úgy, mint

  • egyéni képzés,
  • tálent képzés,
  • posztspecifikus képzés (a legcsúnyább szó, amivel találkoztam edzői pályafutásom alatt),
  • kognitív képességfejlesztés,
  • döntés-reagálás fejlesztés,
  • koordinációs képességfejlesztés,
  • döntésképesség fejlesztés stb.

Képzés, képzés hátán.

Ennek eredményeként születik az a sok „tálent”, akik ellepik a magyar futballpályákat vármegye kettőtől – vármegye egyig. A sokféle képzés közül szánjunk egy néhány sort a kognitív képességek fejlesztésére. Ez a terület azt mutatja, hogy rájöttek az edzők, hogy a futballhoz ész is kell. Való igaz, eligazodni a futballpályán, ott, ahol folyton változik a körülmény egyszerű paraszti ésszel nem lehet.

A kognitív képességek fejlesztése kivívta magának a vezető szerepet a sok-sok fejlesztés közül.

Az edzésmódszer lényege, hogy minél több ingerrel, egyszerre többel is találkozzon a játékos, és soha ne pihenjen az agy. Az viszont nem mindegy, hogy a kreált ingerek mennyire alkalmazkodnak a valós körülményekhez, vagy mesterkélt, a futballtól idegen helyzetekben kell külső döntés alapján reagálni a játékosoknak.

Bizonyára megérjük azt az időt is, amikor az edzésmódszernek köszönhetően egyetemi tanárok, professzorok fognak szaladgálni a futballpályákon, miközben kétismeretlenes egyenletet oldanak meg a Toldi trilógiát mormolva két passz között.

A módszer „előnye” továbbá az, hogy a futballpalánták már nem játékosokat látnak maguk előtt, hanem számokat, színeket, felvillanó lámpákat. Ezek után amiatt ne lepődjünk meg, ha a játékosok a pályákat körülvevő kandeláberekkel akarnak majd összjátékot kezdeményezni. Közkedvelt gyakorlat, amikor

  • az edző által mondott színre, számra vagy a kettő kombinációjára kell reagálni a játékosoknak.
  • Színek számok sorrendjét megjegyezve kell feladatot megoldani, és nem játékhelyzetekben gondolkodni, helyzetekre reagálni.

Akik ezt a módszert preferálják tudomásom szerint meg vannak győződve, hogy a módszer alkalmazásával a rövid távú memória fejleszthető.

De szükség van-e erre a futballban?

A rövidtávú memória lényege (a legújabb kutatások szerint) egy átlagember 4 egységnyi információt tud befogadni 20 másodpercig, függetlenül attól, hogy mekkora IQ-val rendelkezik, amíg más interakció megjelenése ki nem törli a munkamemóriából.

Mindez a futballra vonatkoztatva azt jelenti, hogy egy játékosnak, egy adott pillanatban például van lehetősége négy helyre adni a labdát ( négy játékos helyezkedését jegyezte mega rövidtávú emlékezet), ami kivitelezhetetlen, mivel a labdás játékosnak mindig csak egy megoldása van, hiába kínálkozik négy lehetőség is, hacsak meg nem merevedik a játékkép, mint Csipkerózsika mesében, így szép sorban lejátszhatja a passzlehetőségeket addig, amíg egy őrült magamutogató be nem szalad a pályára és ki nem törli a munkamemóriából az előző információkat, és kezdheti a játékos elölről.

Sokkal inkább a hosszútávú memória segít elraktározni a mozgásmintákat, megoldási mintákat, amiket adott esetben előhívhat játékhelyzet megoldás közben, ehhez viszont sok idő és gyakorlás szükséges, amit úgy hívnak, hogy játéktapasztalat (jártasság).

Szántai Levente és mtsa. kutatásai alapján sokkal nagyobb szerepe van a téri-vizuális memóriának a kontroll funkciókra és a kreativitásra.

„Fontos szerepe lehet tehát a téri-vizuális memóriának az edző által elvárt taktikai utasítások betartásában, a játékszituációk eredményes végrehajtásában és a csapattársak pozíciójának felismerésében”.

„…a téri orientáció talán fontosabb lehet a csapatsportokban, mint a mintázatok, színek és formák észlelése.”

Téri-vizuális aspektusból tekintve tehát játékhelyzetet lát maga előtt a játékos, aminek eredményes megoldását a játékolvasás képessége segíti elő, amit lehet és kell is fejleszteni.

A kognitív képességek mindegyike nélkülözhetetlen, de ezek közül leginkább a gondolkodást kell fejleszteni a problémamegoldáson keresztül. A futballprobléma viszont nem más, mint maga a játékhelyzet, ami az összefüggések megértése nélkül nehézséget okoz.

Mi segíti az összefüggések megértésében a játékost?

  • játékjelek
  • játékelvek
  • játékszervezési elvek
  • alakzatok
  • megoldási minták felismerése (emlékezet) stb.

A teljesség igénye nélkül ezek a komponensek adnak olyan kapaszkodót, amivel elősegíthetjük a jobb megértést, ezáltal a problémahelyzetekben való jobb döntést és reagálást.

Csak halkan jegyzem meg, hogy az is téves szemlélet, hogy a döntésgyorsaságot a reagálásgyorsaság fejlesztéssel lehet felgyorsítani. A döntésgyorsaság a játékolvasás képességgel van szoros összefüggésben, ugyanis, ha a játékhelyzeteket tudja olvasni a játékmegoldás is gyorsabb lesz.

Hangingerre történő feladatmegoldás egyre inkább teret nyer az edzésmetodikában. Egyet azért hiányolok, amit még nem vetettek be, mégpedig a startpisztoly még kiaknázatlan eleme ennek a területnek.

Mivel a futball folyamatosan változó körülmények között zajlik, pillanatról-pillanatra változik a labda, a játékosok helyzete, ezért inkább arra van szükség, hogy a megtörtént események vizuális információit elraktározva (hosszútávú memória) szükség esetén fel tudja használni. A szem által lefotózott kép alapján megtörténik az elemzés, azt követően megszületik a megoldás fejben, majd a másodperc törtrésze alatt ez a kép megváltozik, így a következő inger kitörli az előzőt, jöhet az „újratervezés”. A futball észlelés – elemzés – döntés – reagálás folyamatának ismétlődése, ha a folyamat bármikor megszakad következik az újratervezés. Az edzői munka egyik fontos feladata, hogy a változó körülményeket valamilyen formában megszűrje majd állandósítsa. A játékos vagy képet lát maga előtt, vagy folyamatban gondolkodik. Ha képet lát a vizuális memóriát használja, ha folyamatban, akkor a játékhelyzet adta lehetőségek közül kell kiválasztania a logikailag legfontosabb lépést, akár a hosszútávú memória segítségével az előrejutás céljából, hogy a játékfolyamat ne szakadjon meg.

Egy másik fontos dolog, hogy a számokkal, színekkel megjelölt pontok statikus pontok, ami szöges ellentéte annak, amikor a futballban mozgó, helyét változtató pontokat (játékos) kell megcélozni, megjátszani.  Ez esetben szükség van a figyelemre, az észlelésre, nem beszélve az érzékelésre a technikai kivitelezés miatt, mint kognitív képességekre. Mint ahogy említettem, minden egyes játékhelyzetben a labdás játékosnak csak egy megoldása van. Hiába áll rendelkezésére több opció is, nem játszhatja végig az összes opciót (elemzés), ellenben a téri-vizuális memória segítségével állandó készenléti helyzetben (figyelem) képes átlátni a játékosok helyezkedését majd meghozni a döntést a megoldásra. Egy másik fontos információ, hogy a rövidtávú memória szűrőként is funkcionál mivel az összes információ rajta keresztül jut az agyba, amit fontos és nem fontos információra különít el. A rövid távú memória amolyan átmeneti rakodóhely az információk számára.

 

A rövidtávú memória a futballban problémahelyzetekben szelektál, ezzel segítve a játékmegoldást. Az általam bemutatott módszerben az edzők, döntenek így nem kell szelektálni a játékosnak az őt ért ingerek közül.

A rövidtávú emlékezet viszont nélkülözhetetlen az edzők számára az edzésvezetés során a hibajavítás szempontjából. Megjegyezni, majd újra játszani a szituáció lépéseit, ezért fontos része az edzői munkamódszernek. A verbálisan és vizuálisan ismételten bemutatott játékmegoldás rögzül a hosszútávú memóriában, amit később előhívhat hasonló vagy ugyanolyan szituációkban. Ezek alapján elmondható, hogy a kognitív képességek közül a gondolkodás ezekkel a gyakorlatokkal nem fejleszthető, mivel futballprobléma elé nem állítja a játékosokat. A játékosok csak egy-egy láncszemei a játékfolyamatnak, amiben részfaladatot oldanak meg, saját feladatukra koncentrálva kell együttműködni a közös cél érdekében megtalálni a legjobb megoldást. Ha azonban a változó körülményeket játékszervezési elvekkel, felállási formákkal, alakzatokkal állandósítjuk, a megoldások logikai lépéseit sok ismétléssel rögzíthetjük, bevésődik a hosszútávú memóriába.

A kognitív képességfejlesztés téves módszerének egyik változata, amikor az edzésgyakorlatban egy számsort (pl. 4,7,3) kell a rövidtávú emlékezetben memorizálni, majd egymás után megoldani a számokhoz tartozó feladatokat. A számok egy-egy pontot, sávot jelentenek, amit labdával kell megcélozni, eltalálni. Ezekben az interakciókban a számok megjegyzése nem jelent problémát, annál inkább az egyes számokhoz tartozó pontok sávok keresése, ez viszont azzal jár, hogy a megoldás lassabb lesz, vagyis amit szeretnének vele fejleszteni az nem fejlődik. A kognitív része a gyakorlatnak a számok megjegyzése. Mivel nem egyben látja a megoldandó problémát csak egy-egy pontra kell a számok sorrendjében összpontosítania a keresés ellenére sem segíti a téri tájékozódó és lényeglátó képességet.

Ezekkel a gyakorlatokkal viszont az a gond, hogy a kognitív megismerő folyamatok legmagasabb szintű képességét a gondolkodást nem fejleszti. A labdarúgásban a gondolkodás egyenlő a játékhelyzet megoldással, egyenlő a játékolvasással, egyenlő a játéktudással.

Amint látjuk a magyar edzők tudnak is valamit meg nem is. A felületes, hiányos tudás viszont nem segíti a holtpontról való elmozdulásunkat. Valljuk be őszintén még ha nehezünkre is esik, hogy a futballunk színvonala jó pár évtizede stagnál, semmit nem mozdult előre. A következő bölcsesség nem az én agyamból pattant ki, de talán ide illik:

„Tudás hatalom, nem tudás borzalom.”

Ajánlott irodalom:

Részletek: https://www.futballszakkonyv.hu/programozott-dontes-a-labdarugasban/

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Az U17-es EB-ről
Close