Helyben maradással előre a magyar sportért!


Nemcsak a nemzetközi tőke importja nőtt meg EU-s csatlakozásunkkal, hanem a nemzetközi sporttudás importja is. Külföldi edzők a labdarúgásban, kézilabdában, kosárlabdában, jégkorongban, röplabdában, külföldi edző az úszásban. Külföldi edzők mindenütt, ami mutatja azt a trendet, hogy valahol, valamikor belterjessé válhatott edzőképzésünk, hogy sikersportágainkban is le kellett mondanunk a magyar edzői tudásról és új tudásimport felé kellett fordulnunk. Ez az irány felvetheti az edző és testnevelőképzést megoldó intézmények felelősségét.

A héten Nemzetközi Sportinnovációs Konferenciát szervezett a Testnevelési Egyetem, a Magyar Sporttudományi Társaság, karöltve a Magyar Nemzeti Kereskedőházzal. A nagyszerű szervezésű konferencia helyszíne a Groupama Aréna volt.

Mint a nemzetközi és a magyar sportkultúra eszmerendszerének kutatója, szubjektív riport következik a kétnapos eseményről.

Több, mint 30 éve járok konferenciákra és mindig keresem, kutatom azt a gondolkodásmódot, azt a vezérgondolatot, azt az eszmerendszert, azt a sportfilozófiát, ami egy adott előadást létrehoz, ami egy adott konferencia előadássorozatának szellemi ívét meghatározza.

Ami közös az elmúlt 30 évben az az, hogy mindig, minden egyes alkalommal elmondják a konferencia megnyitó beszédében, hogy a magyar sportsikerek titka a hagyományok megőrzése, a sportkultúra fenntartása.

Ami szlogennek nagyon jó, ami első felütésre kiváló, csak éppen üres szavak maradnak, ha mindeközben, filozófiai értelemben az előadások teljesen más sportgondolkodást közvetítenek. És az sem egy utolsó szempont, hogy valójában még soha, senki sem fedte fel, nem vázolta fel és nem mondta el, sportkultúránk eszmerendszerét. Azt nem mondták el, amire 30 éve folyamatosan hivatkoznak a megnyitó beszédben és amit nem tanítanak edző és testnevelőképző intézményeink falai között.

Mert ha és amennyiben ismernék a különböző sportágakon átívelő közös vezérgondolatot – értsd: magyar sportfilozófiát -, akkor sok olyan előadás és az előadások között feltett kérdések el sem hangozhatnának, amik megjelenítődtek az elmúlt napokban a nemzetközi innovációs konferencián is.

Még mielőtt az anomáliákra rátérnék, nézzük röviden mit tanítottak nekünk edző elődeink, miben összegezhető a tradicionális magyar sportkultúra?

Régi edzőink, akik megalapozták a magyar sportkultúrát:

  • képben,
  • stílusban és
  • folyamatban gondolkodtak. Ehhez megalkották (játék)modelljeiket is.

Máshogy fogalmazva, holisztikusan és rendszerelvűen közelítették meg a sportot, azzal a felütéssel, hogy tették mindezt művészi felfogással, hasonlóan a keleti sportági megközelítéshez, ahol a küzdősportokat harcművészetként aposztrofálják és értelmezik.

Vi. a sportoló, sporttevékenysége folyamán a játékkép, a versenykép, a mozgáskép bemutatásakor nem megmutat valamit, hanem kifejez valamit, ami a művészi sportmegközelítés alapja.

Miután minden sportágat a technikán keresztül oktatunk (by Páder), ezért kulcsfontosságú a technika terminológia helyes értelmezése, definiálása. Tekintettel arra, hogy elődeink stílusban gondolkodtak, így értelemszerűen a képzés, felkészítés során, a jelenlegi tanításokkal ellentétben, egyénre szabott, un. stílustechnikán – és nem általános sportági technikán – keresztül történt a sportoló felnevelése. Ami maga után vonta a következő tézist, hogy edzés célja nem teljesítményfokozás – mint amire a TF jelenlegi sportfilozófiája épül -, hanem edzés célja:

  • Stíluselsajátítás (by dr. Kalocsai Géza).

Így lesz a stílustechnika az az örökítő anyag, ami egy adott sportkultúrát továbbéltet és így lesz az általános sportági technika méreg egy adott sportkultúra számára. 

A fentiekből egyenesen következik, hogy a tradíció edzői nem a funkció nélküli teljesítmény összetevőket keresték, kutatták, mint a jelenlegi sportteoretikusok, hanem a teljesítményszerkezetet vizsgálták, ahol a lényeg abban a kapcsolati hálóban leledzik, ami a funkcionális teljesítmény összetevőket összeköti.

Minek következtében olyan kérdést fel sem tudott volna tenni a stílusban gondolkodó edző, hogy a kondíció és a játéktudás – mint teljesítmény összetevők – arányait jó lenne ismerni, mert a felkészítésnél mindez felhasználható lenne. Mert a helyes gondolkodás a kérdő mondatból kijelentő mondatot kreál és azt mondja, hogy a stílust szolágáló kondíció kialakítása a cél.

Szintén a téves sportfilozófiából eredeztethető az, a végzős diákokat búcsúztató TF szlogen:

  • Integráld a nálam kapott tudást!

Miután az értő tudás az információk közötti kapcsolati hálóban ölt testet, így ha az egyetemtől kapott tárgyi tudását nem jól köti össze a felhasználó, akkor téves következtetésre fog jutni, minek következtében rossz versenyzőt fog képezni.

A fenti levezetésnek további következményei is vannak, miszerint – nem általános képzéstől haladunk a sportágspecifikus képzés felé -, hanem azonnal, az adott sportág megszerettetése után, sportágspecifikus képzésbe fogunk úgy, hogy még ezen belül is tovább specializálódunk, mert stílust kell kialakítanunk. Ezt a sportági megközelítést vallotta egyébként Polgár apuka is (Szerettesd meg és azonnal specializálódj!), aki – mit sem tudva a magyar sporttradícióról – szembe menve minden addigi pedagógiai és sportági tanításnak, lányaiból sakkzseniket nevelt és akinek tanításait pellengérre állította az egész sporttársadalom a 80-as években és boszorkányüldözésnek tették ki személyét és akitől a mai napig nem kért bocsánatot senki, indokolatlan üldöztetéséért. És akinek tanítása egy elejtett és látszólag semleges mellékmondat erejéig visszaköszönt Mocsai Rektor Úr megnyitó beszédében:

  • A mai kutatások megkérdőjelezik eddigi felfogásunkat, miszerint az alapozó sportágak megismerése után – torna, atlétika, úszás – kell elkezdenünk a sportágspecifikus képzést.

Az egy másik dolog, hogy ennek a sportfilozófiai megközelítésnek a hatására az elmúlt 60 évben sportolóink tízezrei nem futották be azt a sportkarriert, amit befuthattak volna, hiszen képzésükből kiesett minimum 3 év, amit alapozással töltöttek és tőlük sem kért még bocsánatot senki, hogy egy máig ható sport-téveszmének áldozatai lettek.

Ennek a gondolkodási rendnek torzszüleménye a TF aktuális futballjegyzete is, amiben megalkották a legjobban úszó labdarúgó képzési koncepcióját, miszerint a heti 3 labdarúgó edzésből, – alapozás címszó alatt -, 1 úszó edzésnek kell lennie. Értsd: 3 év labdarúgó képzésből a játékos 1 évet úszik.

Illetve ennek a gondolkodásmódnak elrettentő példája a Pécsi Tudományegyetem TÁMOP tananyagfejlesztésben megvalósított labdarúgó tananyaga is.

http://tamop-sport.ttk.pte.hu/tananyagfejlesztes/sportjatekok-oktatasa/labdarugas/06

A TF sportági megközelítésekor kapjuk azt a focista prototípust, amit Petrekenics Máté élettanász úgy fogalmazott meg:

  • A magyar focista sokat fut, de sose jó irányba.

Értsd: futni tud, csak focizni nem.

http://futballkonyvtar.hu/futballistak-sokat-futnak-csak-rossz-iranyba/

De térjünk vissza Mocsai Rektor Úr nyitó beszédéhez, ahol felvázolta, hogy a jó szemű edzők ideje lejárt, mert ma már mindent mérni kell, analitikával alátámasztani. Értsd: objektív mérőszámokkal, – látszólag – tudományos alapokra kell helyezni a döntéshozatalt.

Igen ám, csak a jelenlegi analitikai rendszerek – labdarúgásra levetítve – nem stílusfüggőek, nem egyénre és csapatra szabottak, nem játékkoncepció-függőek, nem poszt, szerep és funkcióspecifikusak és nem stratégiafüggőek. Vi. mindent mérünk, csak éppen a lényeget nem!!!

Hiszen a fenti kritériumrendszer is magából abból a magyar sportfilozófiából levezetett sportági tér és időmodellből származtatható, amire a TF, sportkultúra címszó alatt hivatkozik, de valójában nemhogy nem tanít, hanem még a felismerésig sem jut el.

Vi. a mérési eredményekből – hiszen ezek ad hoc jellegűek, nem célirányosak és funkcionálisak -, csak a jó szemű, lényeglátó edző az, aki következtetést tud levonni, pont az a jó szemű edző, akiknek az ideje állítólag lejárt. Következésképpen a jó szemű edzőegyéniségekre változatlanul nagy szükség van, szerepük nem kiküszöbölhető.

De térjünk rá a látszólag objektív, tudományosnak tűnő tényekre, ahol számokra próbálnak modellezni mindent a sportanalitikusok és mindent objektív tényeknek minősítenek, ami szám.

Miközben az objektív tény szubjektív lesz, attól a pillanattól kezdve, amint megfogalmazzuk azt, hogy mit mérünk. Hiszen a saját sportgondolkodásunk leképeződése maga az a kérdésfeltevés, amire keressük a mérési adatokat.

Hogy konkrét legyek.

Egy futballcsapatnál rendszeres statisztikai mutató, hogy egy adott csapat mennyit birtokolja a labdát, egy adott játékos hány jó passzt adott.

Azonban az a csapat, amelyik kontratámadásra rendezkedik be, annak a labdabirtoklási mutató indifferens. Számára az a lényeg, hol akart labdát szerezi és ehhez képest hol szerzett labdát és abból hány támadást, hány átadással tudott végig vinni a futballpályán, amit kapura lövéssel tudott befejezni.

Vi. egy kontratámadást játszó csapat esetén a mérőszámok a következőképpen alakulnak – a labdabirtoklási mutató helyett -, ami kérdésfeltevést eleve az edző futball-gondolkodásmódja határoz meg, vi. az objektív tudományos mérés, máris szubjektív lesz :

  • labdaszerzés védőzónában: ….. db
  • védőzónában szerzett labda végig vitt támadás befejezéssel: …… db
  • végig vitt kontratámadás 1-3 átadással: …. db
  • végig vitt kontratámadás 4-6 átadással: …..db

és ugyanez középső zónában, majd támadó zónában, ill további játékfunkcióra vonatkozó kérdésfeltevéssel.

Az előbb felvázolt, iparági sportfilozófia hiánya miatt tartott konferencia labdarúgó előadása nemhogy – a szervezők szándékai szerint, a helyes szemlélet kialakítására nem alkalmas -, hanem egyenesen üldözendő.

Ti. az FTC öltözőjében tartott két futballelőadás kapcsán az alábbiakat tudtuk meg.

  • Az erőnléti mérések a futballteljesítmény egészét tekintve elenyésző szegmenst képvisel.
  • A bejövő adathalmazból nehezen hámozható ki a lényeg. (megj. ami nyilvánvaló, mert dilettáns informatikus fejleszti a programot, futballhoz nem értő – analizáló aggyal gondolkodó – labdarúgó szakember segítségével.)
  • A bemutatott diagnosztizáló műszerpark mérési eredményei pontatlanok, mert a játékosok, vagy blöffölnek az eredmények rögzítése során, vagy nem helyesen alkalmazzák, vagy megtagadja az alkalmazást.

Arról az egyszerű tényről nem is beszélve, hogy az előadó eszmefuttatása során azonosította a mérkőzésteljesítményt, a mérkőzés, nem funkcionális motoros adataival.

Miközben a mérkőzésteljesítmény a játék képében és folyamatában ölt testet. Vi. az előadó mérései olyanok voltak, mintha Leonardo: Utolsó vacsora című festményénél, – kutatva a kép zsenialitását -, megvizsgálnánk, hány kg piros, hány kg kék festék kellett a mű megalkotásához. Illetve elemeznénk, hogy az 5 cm-es piros ecsetvonásból és a 8 cm-es kék ecsetvonásokból mennyi található képen, majd ezek mérőszámaiból és különböző statisztikai összevetéséből próbálnánk következtetéseket levonni a festmény zsenialitására vonatkozólag.

Vi. mindent mérnénk, csak a lényeghez nem jutnánk el, miközben arra az – egyébként téves – következtetésre jutnánk, hogy a festékeket magunkhoz véve, az ecsetvonások számát és hosszát megtartva, egy szobafestő is képes lenne Leonardo szintű festményt létrehozni.

Fenti okfejtésünkből következik, ellentmondva Rektor Úr felvetésének, nemhogy nem járt le a jó szemű edzők kora, hanem az eredményesség érdekében és az egységes sportiparági gondolkodás elterjesztésében nagyobb igény van rájuk, mint valaha. És ezeket a teoretikusokat csak olyan egyetem és főiskola tudja kiképezni, aki szakít azzal az analizáló-induktív gondolkodásmóddal, ami riói eredménytelenségünket okozta és amely gondolkodási rend vastagon benne van a magyar futball mélyrepülésében, a magyar kosárkultúra kihalásában ill. a deduktív-szintetizáló sportgondolkodást valló sportértelmiségi rétegünk eltűnésében.

Kiegészítés:

Részletek a 20-as, 30-as évek sportkönyveiből, demonstrálva a különböző sportágak egységes stílus kiinduló pontú edzői gondolkodását. Eközben a TF-n a stílus szakterminológia nem is szerepel a gyűjtőfogalmak között. Az a szó nem szerepel, aminek az edzői gondolkodás kiinduló pontjának kellene lennie, ami önmagában egy sportgondolkodást, egy sportfilozófiát, egy sportmegközelítést, egy sporthitvallást tükröz.

A képek sorrendben: atlétika, birkózás (művészi megközelítés), evezés, úszás, tenisz, asztalitenisz.

 

 

 

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Ahogy a szakma elvész
Close