Hogyan működik a magyar futball? 5. rész


Cikksorozatunk első négy részében rávilágítottunk arra, hogy

  • miért beteg a magyar futball,
  • mi lehetne 50 éves hányattatásunk terápiája,
  • mit csinált és mit nem a magyar szakma csúcsvezetése, hogy még mindig egy helyben állunk,
  • miért is nem fejlődik a magyar futball immáron évtizedek óta, valamint azt is megvizsgáltuk, hogy
  • amikor futballsikerek vannak, akkor egyáltalán felismeri-e valaki, hogy éppen mi okozza a sikereket?

Jelen bejegyzésünkben azt mutatjuk be, hogy milyen íratlan szabályok és hallgatólagosan elfogadott közhelyek szabályozzák a magyar futball belső működését? Mindez azért fontos, mert nem árt, ha világosan látjuk, mik azok a szervezeti folyamatok, amik akadályozzák azt, hogy egyáltalán a probléma felismeréséig eljussunk. Márpedig 50 éve ugyanazt a semmit járjuk körbe, és ugyanazzal a gondolkodással akarjuk a nem felismert problémát megoldani, mint ami magát a problémát létrehozta. (by Einstein)

A magyar futball belső működési rendjét, a mai napig íratlan szabályok organizálják, amelyek mélyen ívódtak a benne dolgozók a zsigereibe. Ahol sikk a nemtudás, ahol a rendszer kiveti magából a koncepcióval bíró tenni akarókat, ahol szűk szobában, a nyilvánosság teljes kizárásával történnek baráti alapon a magyar futball sorsát meghatározó döntések. Ahol szervezetek csak azért hoznak évente új és újabb döntéseket, hogy demonstrálják létezésük okát, azért csak-csak dolgoznak és csinálnak a pénzükért valamit.

Ahol senkinek sem érdeke a változás, mert akkor kiderülne, hogy valamit nem jól csináltak, immáron 50 éve, ahol a számonkérés, a felelősségre vonás ismeretlen fogalom.

Ismételten kihangsúlyozom, hogy az 1900-as évek elején, 20 év alatt, spontán, önszerveződve, mindenféle ráhatás nélkül, kialakult a magyar futballkultúra, ami volt sikereink hordozója.

Vagyis 50 év alatt (1969-től)  tudatosan sem sikerült kialakítanunk azt, ami önmagától is létre tudott hajdanában jönni. 

Nézzük, melyek a magyar futball működést szabályozó bölcseletek!!

  1. „Halottról jót vagy semmit.”

A magyar futball halott. Értsd: nem él az a futballkultúra, ami az eredmény szállításának a letéteményese lenne. A félreértett tanítás következménye, hogy a magyar futballról csak pozitív híreket lehet megjelentetni.

A kritikának helye NINCS.

A futballhoz való értés joga az MLSZ-é és a benne dolgozó munkatársaké, ahol a ma igazsága, a holnap tévedése. Azon dolgozóké, akik egyébként önmaguk is bevallják, hogy nem értenek a futballhoz, miközben fejlesztési kérdésekben hoznak döntéseket.

  1. „Hallgatni arany!”

A szabály következménye, hogy semmi sem kerül sem a nyilvánosság elé, sem a rendszeren belül nyilvánosságra. Ebből kifolyólag úgy tűnik, hogy minden a legnagyobb rendben van, minden folyamat helyes irányban zajlik, mindenki jól dolgozik. Az utóbbi azonban nem biztos, hogy jó, mert tegyük fel, ha az irány rossz, akkor ha mindenki jól dolgozik, akkor annál gyorsabban távolodunk a céltól. Vagyis ebben az esetben a rosszul végzett munka kisebb kárt okozna. A fentiek következményeként a nyilvánosság ereje, vagy a szakmai párbeszéd totális hiánya, nem tud kikényszeríteni semmi olyan fejlesztési irányt, ami a napnál is nyilvánvalóbb lenne. Legjobb példa, hogy az iparág egyik legfontosabb szereplőjét a szurkolókat semmibe veszik, miközben értük van az egész. Mert az MLSZ még odáig sem jutott el, hogy felismerje, a szurkoló ugyanannak a futballfejlesztési folyamatnak a része, mint a szövetség. Csak amíg az MLSZ funkciója az irány mutatása, addig a szurkoló a visszacsatolást, a minőségbiztosítást képviseli. Vagyis az irány helyességét kontrollálja.

  1. „Ne szólj szám, nem fáj fejem!”

A tézis következménye, hogy a rendszerben nincs szakmai párbeszéd, nincs szakmai vitakultúra. De miért is lenne, hiszen minden jól működik. A futball kitalálása után 140 évvel, a mai napig nincsenek definiálva alapfogalmak, nincsenek meghatározva azon gyűjtőfogalmak, amelyek a futballt írják le. A szakemberek gondolatot sem tudnának cserélni, mert mindenki mást ért az egyes alapfogalmak alatt (technika, taktika, stílus, játékkoncepció, játékrendszer, felállási forma, játékszerkezet, alapfelállás stb.). Vagyis ha valaki szólni akar, még szólni sem tud az egységes nyelvezet hiányának okán, mert gondolatai érthetetlennek tűnnek. Ha meg véletlenül valaki valamilyen párbeszédet kezdeményezne, máris jön a mindent elsöprő közhely:

– Hagyjad már! Nem ezen múlik!

A gondolatok összevisszaságára legjobb példa, hogy az edzőképző anyagában semmi folyamatosság nincsen, amit bizonyít, hogy eddig hétszer írták át az oktatási anyagot az elmúlt 22 évben. Az meg már hab a tortán, hogy az MLSZ szervezeti felépítése okán, a rendszerben nem jelenik meg az iparági tudás.

  1. „Nem szarok oda, ahonnan enni kapok!”

A tanítás következménye, hogy a rendszerben nincs minőségbiztosítás, nincs visszacsatolás. Ha bármelyik beosztott működési zavarokat vél felfedezni és jobbító szándékkal megnyilvánulna, az jobb ha csendben marad, mert egyébként ellehetetlenítik. A szövetség beosztottjai részéről, nyilvánosan még egyetlen egy kritikai megjegyzés sem hangzott el, mert tudják, hogy minden tökéletes és minden jól működik. Csak az a baj, hogy ellenfeleinknek erről nem szólt senki, így ők nem tudják, hogy a magyar csapatok valójában verhetetlenek és a világ legjobbjai.

  1. „Ma nekem, holnap neked!” avagy az „Uram – bátyám” kapcsolati háló

Az „uram – bátyámozás” eredménye, hogy a rendszerbe nemtudás alapján, baráti alapon kerülnek be „szakemberek”. A pályáztatás egy adott munkakörre, feladatra, funkcióra a legritkább esetben történik meg. Ennek eredményeképpen, kihalt a futballértelmiségi réteg, mert kifizetődőbb kapcsolati hálót építeni, helyezkedni, mint tanulni.

  1. „Messziről jött ember azt mond, amit akar.”

Rendszeresek a szövetségi, ill. a magán kezdeményezésű tanulmányutak Pelikán Józsefeknek. Következménye, hogy a szervezet tagjai kiutaznak külföldi tanulmányutakra, edzéslátogatásokra és amit a saját „szűrőjükön” keresztül, a nemtudó gondolkodásmódjukkal felfognak, azt hirdetik hozsannaként. Lásd a német, angol, spanyol, holland tanulmányutak utáni beszámolókat. Ahol a spanyol, az angol, a holland és a német sikerek mögött, egyedül a szövetség átszervezési törekvéseit látják, miközben valójában annyi történt, hogy az adott ország futballgondolkodást váltott, ami lett sikereik hordozója. Csakhogy könnyebb átszervezésekben látni a futballsikereket, mert az kézzel fogható, mint megérteni egy adott országban a múlt és a jelen futballgondolkodása közti különbséget. Mert az előbbiben a szervezetet kell menedzselni, míg az utóbbiban a tudást kéne felismerni. Miközben első cikkünkben már levezettük, hogy az átszervezések valójában katalizátorok, amelyek erősítik, vagy gyengítik fejlesztési folyamatokat. Tehát, mi megint összekevertük az okot a következménnyel és ismételten csak átszervezésekben gondolkozunk, hiszen ezt látjuk. És így minden a helyére került.

Megszületett a átszervezésben, a szabályzókban gondolkodó vezető, ill. a gyakorlatokban gondolkodó edző prototípusa. Vagyis sikerült minden szintre tökéletesen alkalmatlan embereket rakni.

Nem csak most, hanem folyamatosan 50 éve.

  1. „A múlttal nem foglalkozom, csak a jövő érdekel, előre nézek.” – nyilatkozza az éppen döntési pozícióba kerülő funkcionárius, akitől valami jövőbe mutató víziót várnak.

A szabály következménye, hogy sose a múltra alapozott helyzetértékelés után alkotják meg a fejlesztési irányokat, hanem a jelenre alapozott helyzetértékelés után, hiszen a múlt senkit sem érdekel.

A lózung alkalmazásának következménye, hogy bárki, bármilyen zagyvaságot csinálhat a magyar futballban, hiszen sosem lesz számonkérés, sosem lesz felelősségre vonás, sosem lesz megnevezve, aki valami súlyos hibát követett el a magyar futball kárára. Értsd: a munkájáért senkinek sem kell vállalni a felelősséget. Mint ahogy 50 éve – beleértve az elmúlt 8 évet is – nincs megnevezve senki a magyar futball iránytévesztéséért.

Kért –e valaha bocsánatot a magyar futballtól az MLSZ, hogy a követelményrendszert (1974-78) rászabadították az országra?

Minek következtében kiirtották a futballértelmiségi réteget. Amelynek hatásai a mai napig érezhetőek. Ahol megszületett a gyakorlatokban és futballkondícióban gondolkodó kaptafa edző prototípusa. Akik még ráadásul a futballt is máshogy, félszemmel és vakon látják.

  1. „A nemtudás hatalom, a tudás borzalom”

A demokrácia zászlaja alatt a tudatlan középszer van hatalmon évtizedek óta, amely újratermeli önmagát, akik még oly triviális kérdést is megkérdőjeleznek, hogy tanulni kellene, mert a magyar futball baja alaphelyzetben, a tudás totális hiánya. A tudás illúziójával rendelkező félművelt futballedzők, olyan kőbevésett és mantraként szajkózott lózungokkal gyártanak elméletet a nemtanulásukra, hogy „A focira születni kell, az nem tanítható”, vagy „Könyvből még senki sem tanult meg futballozni”. Ellentétben a pl. a németekkel, ahol az edzők azt mondják, hogy a játékosok 99 %-a edzéstermék, vagyis a folyamatos tanulás az edzői szakma szerves része. Nem úgy, mint hazánkban, ahol a magyar anyák kezébe adják a magyar futball sorsát, hogy szüljenek zseniket, hiszen megtanultuk a leckét: „a focira, születni kell”. 

A tanulás megtagadására jellemző példa az alábbi.

Nemzetközi edzőképzés, német előadóval.

A téma: egyéni képzés.

A sokszoros válogatott labdarúgó, tv-s szakértő, az előadás szünetében, a köré gyűlt sleppjének, – akik isszák minden szavát – az alábbi megfellebbezhetetlen bölcseletét tanítja, véleményezve a német előadót:

– Nem kell ide egyéni képzés! Vegyél 11 jó játékost és van egy jó csapatod!

  1. “Hülyéknek áll a világ”

Nincs futballértelmiségi réteg. Nincsenek gondolkodók, nincsenek teoretikusok. Nem éri meg tanulni, nem éri meg képezni magát az embernek, mert az edzői karrier, vagy a szakmai előrejutás nem a tudáson múlik, hanem azon, hogy ki, kinek a micsodája. A nemtudók minden létező pozícióban benne vannak. 

Legjobb példa rá az általam szervezett kredites képzés. 

Szerződött partnere vagyok az MLSZ-nek, vagyis kötelező kredites képzést tartanom. Azonban a megyei igazgatóságok elenyésző része tájékoztatja a kurzusaimról a megyei edzőket. Értsd: az MLSZ alszervezete gátol engem a szerződéses teljesítésben.

  1. „Kicsoda ő? Nehogy már ő mondja meg a frankót!”

A nemtudók senkinek a gondolatait nem fogadják el, de legfőképp a tudáshiány okán, nem fogadják be. Víziójuk semmiről nincs, de kritizálni mindenkit tudnak.

Teljesen mindegy, hogy Mezey, Bicskei, Prukner, Szalai, Jámbor, Sisa stb. az edzőképző vezetője. A tudatlannak egyik sem megfelelő. „Nehogy már ő mondja meg a frankót! Kicsoda ő? Mit tett le az asztalra?” – szól az edzői lózung. 

Ennek a problémának a megoldása lehetne a stílusedzőképzés, ami régen a magyar tradíció sajátja volt, de sajna mára utópia lett. Ebben a konstrukcióban nem az éppen kinevezett személyhez lenne köthető az aktuális futballigazság, hanem különböző futballirányzatokhoz.

  1. „Meggyógyulni bűn, a betegséget továbbvinni erkölcs!” (by Puzsér)

A futballbetegség továbbéltetése, a futballfélműveltek újratermelése már az új futballerkölcs okán is garantált. Mert a magyar futball már 1960 környékén is a 24. órában volt (Marseille 1969). Azonban mára már a napnál is világosabban látható, hogy még a lentnél is van lejjebb.

A 9. pont okán kapcsolódunk rá következő témakörünkre, miszerint Leekens bukása után Csányi Sándor az MLSZ elnöke belátta, hogy a 2011-ben megalkotott stratégiai program szakmai részét érintő terület fejlesztésre szorul. Maga a helyzet is komikus, hogy a szakma részéről nem érkezett igény a jobbításra, hanem az elnöknek, kell felismerni, hogy valami nem stimmel szakmai vonalon. Miközben az elnök önmaga által is bevallottan, nem labdarúgó szakember.

Gondolom az olvasó számára is érthető, hogy azok fogják megreformálni a szakmát, akik még azt sem ismerték fel, hogy gondok vannak, mert ennek felismeréséhez is elnöki segítség kellett. 

Miféle problémamegoldás várható ott, ahol a probléma érzékeléséhez is elnöki segítség kell?

Miféle problémamegoldás várható azoktól, akik még a problémát is csak elnöki segítséggel ismerték fel?

Miféle problémamegoldás várható azoktól, akik miatt eleve létrejött a probléma? (“Egy problémát nem lehet olyan szintű gondolkodással megoldani, mint ami a problémát létrehozta.” by Einstein)

Ide illik Puzsér tanítása:

“Legjobb semmit sem gondolni, mert amikor gondolni kell valamit, akkor azt kell gondolni, amit a feljebbvaló akar.”

Most éppen azt kell gondolni, hogy a szakma gyenge, hiszen ezt mondta az elnök.

Megoldásként Csányi Sándor létrehozta a Szakmai Bizottságot melytől egy olyan fejlesztési programot vár el, ami megújulást hoz a magyar futballba 2020-tól.

Értsd: egy történelmi fordulóponthoz ért a magyar futball. Ha és amennyiben rossz irányt veszünk, akkor megint – mint tettük 2011-ben -, min. 10 évre félrenavigáljuk a labdarúgásunkat, mert ennek az iránykijelölésnek vannak szervezeti, működési, versenyszervezési vonatkozásai is, amit nem lehet az egyik napról a másik napra visszafordítani.

Következő részben annak megyünk utána, hogy valójában a futballban dolgozók a futballért dolgoznak, vagy a saját karrierjükért, vagy esetleg a túlélésért, vagy esetleg azért, mert odatévedtek egy pozícióba és ott jó lenni? 

Folyt. köv.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Kredites képzés
Close