Hogyan zavarjuk össze a magyar edzőt 3. avagy Így (s)írtok Ti!


Folytatjuk cikksorozatunkat a megváltónak beharangozott UEFA oktatási jegyzetekről, mely a „legfrissebb” tudást kívánja átadni a leendő edzőknek. Jelen írásban az UEFA Youth B tanfolyami előadásjegyzetet vesszük górcső alá, amelyből ha tanulják a szakmát az edzőink, akkor bizton állíthatjuk, hogy konzerváltuk és ezzel biztosítottuk is a leszakadásunkat a labdarúgásban. Mint ahogy korábban jeleztem, a jelenlegi szakanyagírók (Fórián – Turzó kettős) ugyanazt a sehova sem vezető semmit csámcsogják körbe – körbe, ami eddig is gátolta a magyar futball fejlődését.

Bátorkodom ismét élni azzal a számomra nagyon pozitív kijelentéssel, amely a minőségbiztosításra, az önálló szakmai vélemény megfogalmazására buzdított vezetőink részéről.

– – – „Bátran, őszintén mondja el mindenki a véleményét!” – mondta Csányi Sándor Elnök Úr a Labdarúgás Fórumán 2011-ben.

– – – „Az MLSZ az új vezetéssel a korábbi tekintélyelvű és távolságtartó attitűd helyett professzionálisan kíván működni, és nyitott minden párbeszédre – ennek első jele a mindenki számára nyilvános fórum –, továbbá szolgáltatói szerepkört próbál betölteni.” – mondta Vági Márton Főtitkár Úr ugyanezen a fórumon.
– – – „Az edzőknek nyitottabbnak kell lenniük, el kell fogadniuk a kritikát, s természetesen ők is véleményt formálhatnak, sőt igényt is tartunk a közös, előremutató kommunikációra” – nyilatkozata Barczi Róbert Igazgató Úr 2021-ben.

A Tisztelt Olvasó azt is hihetné, hogy azért fogtam kritikusi tollat, mert – “részemről, savanyú a szőlő”. Ezzel szemben sokkal inkább az hajt véleményem elmondásában, hogy láttassam azokat a negatív folyamatokat amik ma zajlanak a szakma fejlesztése címszó alatt. Teszem ezt annál is inkább, mert szemmel láthatóan az MLSZ Edzőképzőnél és az MLSZ vezetésénél nincs meg az a szellemi potenciál ami segítené a tisztánlátást.

Vagyis jelen írásom a futballrendszer visszacsatolása, maga a minőségbiztosítás, mely jószándékú, építő jellegű kritika, ha és amennyiben értő fülekre talál.

1)Első lépésben tényadatként összehasonlíthatnám az UEFA Youth B jegyzet oldalszámát azokkal az átfogó publikációkkal, amik megjelentek az elmúlt évtizedekben a magyar labdarúgásban.

  • Ferenczi Attila, 20 szakkönyv: 5000 oldal.
  • Csanádi Árpád, 3 szakkönyv: 700 oldal.
  • Sisa Tibor 2 szakkönyv: 500 oldal és 200 videó.
  • Bicskei Bertalan 2 szakkönyv: 300 oldal.
  • Fórián Zsolt UEFA Youth B: 600 oldal.

1. ábra: UEFA Youth B jegyzet 1. kötet

Az adatokból akár azt a következtetést is le lehetne vonni, hogy pl. Bicskeihez képest fejlődtünk 300 oldalt, de ha belenézünk a Fórián jegyzetébe, akkor kiderül az a 300 oldal, nem is 300, mert ez az iromány, óriási betűméretekkel, üres oldalakkal,    üres lapokkal, oldalankénti csekély pár sorral készült, ahol még az oldalak, rajzok is ismétlődnek rendszeresen.

2. ábra: Részlet a könyvből

3. ábra: A kiadvány színes, érdekes

Így a 600 oldalas, nyomdatechnikailag szép kiadvány talán még az 50 oldalt sem éri el. Ebben az esetben viszont, akkor már ijesztő is lehet a kép. A jelenlegi edzés vezetője, 650 oldallal le van maradva pl. a Csanádi által publikált, ötvenes évek focijától. De talán itt bújik meg a titok, mert legalább ennyivel le vagyunk maradva tudásszintben is. Mondhatnánk 11-12-szer gyengébbek vagyunk.

Tehát a mai korunk UEFA B – Fórián-féle jegyzete beállította a mércét és levizsgáztatta a képzőket. Pedig most elvileg már többet kellene tudnunk, az iparági tudásnak össze kellett volna már régen adódnia, de mi nem összerakjuk tudásunkat, – amit éppen Barczi Róbert sportigazgató hirdet -, hanem elszigetelt, vi. az éppen kinevezett edzőképző igazgató tudása jelenik csak meg.

Viszont jól látszik, hogy a kevés tudást milyen könyvtrükkökkel lehet felturbózni. A baj az, hogy a jelen hallgatói ezt fogják tudni, innentől kezdve pedig Csányi Sándornak nem kell csodálkozni, hogy az utánpótlásban baj van. Mert ez a „modern” jegyzet az utánpótlás edzőknek szól, éppen azoknak, akiket Csányi Sándor bírált, lásd „A legnagyobb hiányosságot a sportszakember-képzés, különösen az utánpótlásedzők képzése terén érzem”, ahol szerinte „a hazai első osztályú csapatokba a fiatal magyar játékosok beépítése továbbra is szerény eredményeket mutat”. De pontosan az Elnök Úr az, aki létrehozta a szövetségen keresztül a tudásdeficitet, melyet az új jegyzetekkel fenn is akar tartani. Pedig jó párszor már felhívtam figyelmét, hogy a tudás, ma hazánkban rendelkezésre áll nyomtatott formában, ennek ellenére nem igazán akar teret nyerni felvetésem.

Miért?

Mert a döntési pozícióba kinevezett nemtudók feladata lenne a tudók beazonosítása, ami viszont már tudást igényelne, ami meg nincs.

A tudás dokumentumai:

  • tradíció esetén: Holits, Feleki, dr. Kovács, Szűcs Gy könyvei, ill.
  • a jelen kiadványaiban: Mezey, Sisa, Kis J, Mezey, Ferenczi könyvei.

2)Az UEFA B jegyzetnek a megjelenése ezzel a tartalommal további kérdéseket vet fel.

  • csak ennyit tudnak a mai edzőket képző oktatók?
  • esetleg titkolnak valamit?
  • ha igen, azt pedig, mikor és kinek szeretnék átadni?

Értékelésünkkor mi – mindenesetre – ebből a jegyzetből tudunk kiindulni.

Az pedig azt mutatja, hogy a jegyzet szakmai tartalmát tekintve, mennyiségében és minőségében is gyenge. A szakanyag írói nagyon kevés átfogó, értő tudással rendelkeznek.

Ha ezt a művet előveszik 70 év múlva, ugyan milyen bizonyítványt fognak kiállítani rólunk?

De nem is kell elővenni a jegyzetet, mert a labdarúgásunk, akadémiai és egyéb utánpótlás képzésünk eredményei mutatják az azonosságot az eredmények és a jegyzet tudásbázisa között.

Fura feltenni azt a kérdést is, hogy csak Fórián, mint szerző a felelős a szakmai tartalomért, vagy Barczi Róbert, Turzó József, Pári Sándor, Sárközi István, Gáncsos András stb. – mint edzők képzéséért felelős oktatók – is felelősek a kiadvány minőségéért?

Mert, ha ez a mű egy koprodukció, akkor még nagyobb a baj.

Már csak azért is, mert 1,5 év alatt ennyit tudtak csak összerakni?

Megjegyzem Pári, Gáncsos, Sárközi, akik már több igazgatói szemlélet és oktatási anyagváltást kiszolgáltak eddig, stabilan váltanak előadóként futball-gondolkodásmódokat.

  • Hogyan tud valaki hitelesen előadni valamit, ha az előadott gondolat nem a sajátja, nincs abban semmiféle gyakorlati tapasztalata?
  • Hogyan tud az oktatás során felmerülő bármilyen hallgatói kérdésre hitelesen válaszolni, hogy arról, amiről beszél semmi üzemi tapasztalata nincs?

Pári, Gáncsos és Sárközi hasonló ahhoz a vallási vezetőhöz, aki ma keresztény pap, holnap meg már buddhista szerzetes.

Páriról nem is beszélve, aki megalkotott életművében a legjobban úszó labdarúgó képzési koncepcióját vázolta fel. Ami tökéletesen ellentmond a Fórián – Turzó anyagának és eközben edzőoktató maradhat. Ez kb. hasonló,. mint amikor a Tanúban a semmihez sem értő, együgyű Pelikán elvtársat nevezték ki a Angol Park vezetőjének.

4. ábra: Tóth – Pári: A legjobban úszó labdarúgó képzési koncepciója

Amiből egyenesen következik, hogy a rendszer igényli a szakmai gumigerincet, illetve nem tűri a kritikát annak ellenére, hogy vezetői szinten ezt hangoztatják.

Olvasóként még elnézőek is lehetnénk, hogy elsőkönyves íróként valaki hibázik, de egy szakmát alapjaiban befolyásoló anyagot kiadó szerzőjeként, már komoly felelősség. Nem mindegy, hogy a Körúton a giros-t készítő, mondja, hogy szerinte így kellene focit oktatni vagy az edzők igazgatója állítja azt?

3)Kicsit nézzünk, most bele a könyvbe!

A jegyzet powerpoint-os jellegű. Ami eleve csak előadói tanmenetet és nem folyamatos gondolatfűzést érzékeltet. Nincsenek kifejtve a gondolatok. Sokszor egyszavas, vagy tőmondatos kifejezések vannak odavetve, ami mögé az edző azt ért, amit akar.

5. ábra: Részlet a könyvből

Pozitív viselkedés

  • Erősítse az önbizalmat
  • Fejlessze a csapatszellemet” stb.

Ez nagyon jól hangzik és szép is.

De ne feledjük, itt ez kezdő edzőknek szól. Azoknak, akik Csányi Úr szerint a leginkább le vannak maradva. Márpedig ezekkel a lózungokkal, hogy menjenek előre? Valós tudást kellene átadni, nem egy mondatot. Mert ugye kérdezhetnénk:

  • hogyan, mivel, mikor, miért erősítsem az önbizalmat?

Eláruljuk, az előzőleg feltett kérdésekre adott válasz lenne a lényeg, ennek a kifejtése az elvárható tudás alapja. Mert ez így „nesze semmi, fogd meg jól”.

A könyv ezekkel és ilyen kifejezésekkel van telis-tele. Azaz, reális, érzékelhető tudásátadás nélküli lózung-tárat kaptak az edzők.

Lapozzunk tovább, mert az egyik kedvencem az, ahogy kezdődik a 7. oldal lap alja.

6. ábra: Részlet a könyvből

Lásd.

„2. Pozitív szemlélet, alkotói légkör támogatása az edzői társadalomban

  • nyitottság
  • mások véleményének, nézetének elfogadása
  • mások munkájának, sikereinek elismerése”

Nyitottságról, annyit, hogy az edzőképző igazgatója még alig állt ki a nyilvánosság elé, amikor kiállt akkor is videokonferencia keretén belül, ahol kérdezni, észrevételt tenni, vitatkozni nem lehetett. Ráadásul éppen pár hete kértem, fel, hogy egy szakmai vitában vessük össze elképzeléseinket. A szakmai vitára úgy néz ki a nyitottság nem vonatkozik. Tehát egy lózungból, semmi találat.

„Mások véleményének, nézetének elfogadása”, szinte ugyanaz a lózung, ugyanazzal a válasszal. Azzal a kiegészítéssel, hogy az edzőképző vezetői, oktatói nemhogy a könyveimet nem olvasták, még a címeivel sincsenek tisztában. Mert még magának a könyv címének megadása is mutatja azt az innovációt, amiket tartalmaznak és amit az edzőképző anyaga nem tartalmaz.

  • A labdarúgás rendszerelmélete, avagy a labdarúgás vizsgálatának új  koncepciója. Vagy
  • A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei. Vagy
  • A 4-2-3-1-es játékrendszer különböző stílusokban, avagy Hogyan legyünk stílusedzők? stb.

Tehát két lózungból, semmi.

„Mások munkájának, sikereinek elismerése” címszó vagy lózung alatt is komoly feszültséget érzek. Például írtam 20 labdarúgó szakkönyvet, amiből egyetlen egyet se támogatott eddig az MLSZ. Nem is oly régen kértem erre ismét a szövetséget, feleslegesen.

Viszont a szakmai anyagomból nagyon sok gondolat, tétel visszaköszön, még ha csak apró értelmezhető részletekben itt ebben a jegyzetben is. Amivel csak az a baj, hogy az MLSZ oktatási anyagába az általam publikáltak nem igazán illeszthetők be, hiszen teljesen más gondolkodási rend eredménye.

Ugyanakkor mindenki meglepetésére mondom, hogy a „felhasznált irodalomban” még véletlenül sem szerepel a nevem vagy könyveim. Természetesen a gondolat ellopásának lehetnek és lesznek is jogi következményei, de nem erről szeretnék beszélni, hanem arról, hogy miért kell hazudni, csúsztatni, hogy mások munkáját elismerik.

Három lózungból, semmi találat.

Az egészet álságosnak és képmutatónak érzem így. Pár szerző ugyanígy érezhet és majd léphet is, mert én sok mindent vélek hivatkozás nélkül átvenni, Mezeytől, Sisától, Bicskeitől, Bothtól, Zalkától stb.

Viszont Turzóra hivatkoznak forrásként, akinek én még nem láttam kiadott könyvét, de ez lehet, hogy az én hibám. Sőt olyan szerzőkre is hivatkoznak, akik már csak fiatal koruk ellenére is valaki mástól vehettek át gondolatokat, de a gondolat forrását saját kiadványukban nem jelölték meg (pl. Kun). Így szakad el a gondolat a gondolatot létrehozó személyétől. Ezt is veszélyesnek ítélem meg, már csak azért is mert az MLSZ ilyet nem engedhet meg magának, hiszen az ő neve alatt jelenik meg a kiadvány és ez ugyanúgy plagizálást, szerzői jogsértést jelenthet.

De például én arra is kíváncsi lennék, hogy a 26. oldalon megjelenő ábrát miből merítették, mert a hivatkozásoknál nem érzem pontosan, ez melyik forrásból következik.

7. ábra: Részlet a könyvből, de a forrás beazonosíthatatlan

Természetesen sok más ilyen is van, ami lehet az én tudásdeficitem, de például egy olyan hivatkozás, hogy „Barcelona tanulmányút 2016”, nem biztos, hogy akár elegendő lehet, főleg, ha nincs erről elérhető, publikált anyag.

  • De ha már a kritikáknál tartunk, és erre még bátorítottak is, akkor nézzük a 33. oldalt!

8. ábra: Amikor a hóhért akasztják

Mit ír a szerző?

„Az eredményes, hatékony tanulás feltételei

  • Érzékszervek: olvasás, hallás, látás, beszéd” stb.

Én az érzékszerveknél annak idején nem ezt tanultam (szem, fül, nyelv, bőr, orr), ami lehet akár értelmezési vagy elírási probléma is. Viszont egy kezdő edzőnek, komoly fogalmi zavart is okozhat. De ha tovább nézzük az idézett szöveget látjuk hogy:

„A leghamarabb azt felejtjük el, ami

  • unalmas
  • általánosságok, közhelyek a konkrétumok helyett
  • zavaros” stb.

Mintha saját könyvéről írna Fórián és szerzőtársai. Ez az amikor a hóhért akasztják.

Ez a könyv jól láthatóan az általánosságok, közhelyek, lózungok, a semmitmondás gyűjtőhelye. Pont az, ami miatt elfelejtünk valamit. (megj: lehet, hogy ez egyben cél is volt az Edzőképző részéről, hogy amit tanít a hallgatónak, azt minél előbb felejtse el!)

A közhelyek pufogtatása a konkrétumok helyett, szinte végig nyomon követhető.

Talán így akarták érzékeltetni és demonstrálni a kezdő edzőknek, hogy mi is a közhely és mi a konkrétumnélküliség. Ez szerintem legalább jól sikerült.

De kérdem én, mi lesz ez edzőinkkel, ahol ugye a baj van?

Nekik ezekből a közhelyekből, vagy ahogy én mondom a lózungokból kellene tanulniuk.

  • De lépjünk a 35. oldalra!

9. ábra: Hogyan oktassunk és hogyan ne? Az MLSZ az utóbbit választja

Információ átadása

  • kommunikációs stratégiák

Direkt (explicit tanulás)                        Indirekt (implicit tanulás)

stb.

Itt is sok kérdés merülhetne fel hitelesség szempontjából már magáról az edzőképző oktatókról, vezetőkről is, ismerve eddig munkásságukat. Barczi, Gáncsos, Fórián, Turzó talán egy minimális tanári tapasztalattal, vagy még annyival sem rendelkezik. Pári és Sárközi talán több tanári évet tud maga mögött, de amit sok edző már megerősített, az órákon a direkt oktatás a jellemző, a kifelé reklámozott indirekt oktatás helyett. Edzői tapasztalatokról némelyek esetében viszont alig beszélhetünk. Így el kell gondolkodni, hogy miről is beszélnek, még ha csak lózung – címszavakban is. És itt jön a következő kiemelésben a legnagyobb ellentmondás a 35. oldalon.

„Cél: Az értő tudás kialakítása (ok-okozat)” – írja a szerző.

A kiadvány sok mindenre alkalmas csak egyre nem, értő tudás átadására. Ez a mondat elnyerte az „Értelmezd komplexen a futballt” első számú lózung mögött a 2. helyet.

Ezek után elgondolkodtató, hogy sem komoly tanári, sem edzői felkészültség, sem szakirodalmi munkásság után, hogy is lesz ebből értő tudás és információ átadás ráadásul egy ilyen lózungtárral.

  • De jöjjön egy olyan kritika a 46. oldalról, ami nagyon sok mindent megkérdőjelez.

(megj: ez az elvi hibás ábra minden jelenlegi UEFA jegyzet vezérábrája, hiszen minden kiadványban többször is előfordul)

10. ábra: A kiadvány visszatérő elvi hibás vezérábrája, amely visszacsatolást nem tartalmaz

A játékszituáció megoldásának

folyamata – a technika alkalmazása:

kognitív————észlelés

kognitív————helyzetfelismerés

kognitív————döntés

motoros———–kivitelezés”

Idáig konkrétumok nélküliségét említettem, még, ha csak minimális formában is. Viszont itt már szakmaisággal is komoly bajom van. A szerencsétlen edzőképzés ide hívta a belga edzőképzés igazgatóját, aki sok-sok hibára rávilágított (lásd az alábbi cikkem ebben a témában).

A belga világosan felvázolta a játékhelyzet megoldásának a menetét, ahol nyíl formájában jelezte a visszacsatolást a bemenet elejére, míg Fórián és csapata mindezt elfelejtette a saját ábrájába betenni.

A laikusnak úgy néz ki mintha mindkettő kiadvány négyes felosztása miatt azonos lenne, de nem így van. Mert a képek összevetéséből látható, hogy a belgánál van egy értékelés az utolsó dobozban a kivitelezés után, amiről hosszasan beszélt is. Míg Fóriánéban az utolsó blokk a „kivitelezés” és itt vége a folyamatnak.

Mondhatnánk, hogy szőrözés a megjegyzésünk, de  …………….

A kivitelezésnél végrehajtom a mozgást, idegrendszerem, izmaim, csontjaim, szalagjaim stb. segítségével. Fóriánnál itt véget is ér a tevékenység. De a belga azt mondja, hogy ott még jön egy kiértékelés és egy visszacsatolás a folyamat elejére. Márpedig ez maga a tanulási folyamat, mert a visszacsatolásaink által tanulunk Ha ez nem történik meg, akkor a labdarúgó, nem tud fejlődni, mert nem kap visszajelzést, hogy mi is történt.

11. ábra: Játékhelyzet-változás folyamata visszacsatolással. A visszacsatolás által tanulunk.

Példaként, a labdarúgó fölé rúgja a labdát. Fórián szerint itt vége a folyamatnak, De a belga szerint, ekkor jön a legfontosabb rész, azaz a fölé rúgást a bemenet látja, észleli a visszacsatolás révén és ezzel tudni fogja, hogy nem volt jó a kivitelezés. Vagyis változtatni kell, vagy jobban rá kell dőlnie a lövésre, vagy más erővel kell megrúgnia, vagy más felülettel stb. Tehát éppen emiatt fog fejlődni a labdarúgónk.

A lényeg a részletekben rejlik és ilyen apróság miatt fejlődhet a belga labdarúgó, míg a magyar nem.

Egy biztos, ennek nem tudása, elnézése súlyos elvi hiba. Ha ezt az edzőképzés nem tudja, akkor kollektíven le kell mondaniuk. Mivel ugye akkor nem értenek hozzá és csak szaporítani fogják a baromságot. Mert fel sem ismerik, hogy akkor éppen emiatt topogunk egy helyben, a tanulási folyamat fel nem ismerése miatt. Mindezen nemtudás a girosos-tól elfogadható, de az edzőket oktatóink ilyenkor a „hozzáértésüket” mutatják meg.

Ha viszont tudják, csak elfelejtették, az még bocsánatos bűn lehetne, de ez az ábra 3-4-szer is megjelenik, az ismétlések miatt (46, 57,160, stb.). Akkor viszont a véletlen nem játszik és így arról van szó, hogy nem tudják, vagy nem tulajdonítanak ennek jelentőséget. Akkor ismételten az első pont lép életbe. Ez ezen a szinten súlyos hiba, a hozzá nem értést sugározza. De, hogy legyen itt is pozitív példa lássuk Sisa ezt hogyan ábrázolta?

12. ábra: Részlet: Sisa: Döntésképesség és kreativitás a labdarúgásban

De akár nálam a könyveimben is megtalálhatják.  Úgy néz ki van aki érti ezt és átlátja. Kérdés mindig az, hogy hogyan is kerül valaki oda, ahová még nem kellene?

13. ábra: Részlet: Ferenczi: A labdarúgás rendszerelmélete

Tehát azt láthatjuk, hogy a hozzáértés erősen megkérdőjelezhető a jelenlegi edzőképzésben. De ezzel legalább fény derült arra is, – és így már érthető -, hogy a konkrétumok miért hiányoznak az új edzőképző anyagból?

Mert ugye nincsenek konkrétumok!

A fő baj, hogy az edzőképző nemtudása az u12 alatti edzőkön fog lecsapódni, hiszen Csányi Sándor szerint, az ott végzett silány munka minden bajunk okozója.

Ha tényleg komolyan gondolták a bátor kritikát és nem lesz sértődés, akkor még egy párat kiemelnék a hemzsegő hibacunamiból:

  • Az előző írásomban is jeleztem, hogy a belga azt mondta, hogy náluk a taktika a kezdeti korban háttérbe szorul és az egyéni képességek a dominánsak, azaz a labdavezetős és kicselezős foci. Itt ebben a jegyzetben pedig szinte kicsordul a “taktika” (146.,147. stb. oldal).

14. ábra: Kicselezős futball helyett, kipasszolós futball a gyerekeknél? A kiadvány ábrái alig használhatóak. A játékosok kicsik, a vonalak, nyilak alig észrevehetők, a magyarázó felirat kb. 3-as betűnagyságban alig olvasható.

Lásd. mindenféle labdabirtoklás vagy átmenet vagy labda nélküli együttes tevékenységnél. Sőt ugye másfél év nehéz szülés után már tudjuk Barczi Róberttől, hogy tilos előre rúgni a labdát, kezdeményező futballt kell játszani. Ismét fölmerül a kérdés, hogy mi, vagy a belgák vagyunk-e jó irányba?

  • Ami pozitív, hogy például a Szalai-Liszkai szintén power point-os könyvével szemben itt már kicsit jobban vannak részletezve a technikai elemek. Igaz itt is csak lózungok szintjén, mert képekkel vagy képsorokkal segíteni lehetett volna az edzőknek. Nem pedig a PR képek tömkelegét betenni. Ha már tudásmegosztás, akkor én például kifejezetten támogattam volna a Sisa-féle megtévesztő technikának átvételét, de ahogy látom, még a felhasznált irodalomban sincs benne az 1-es kötetben. Sisa esetében vagy a felismerés hiányzott, vagy a szakmai irigység az, ami miatt ez nem került bele a kiadványba.

Hogy végül is milyen lett a jegyzet/könyv/mű, arra álljon itt az Üvegtigris egy jelenete?!

Legyünk vidámak úgyis karácsony van. A történet röviden: Lali mesét mondott Sanyikának. De Sanyika még szeretne mesét, így arra kéri Lalit:

„Sanyi: Még egyszer

Lali: Nincs az az Isten

Sanyi: Hozok sört

Lali: Akkor van

Sanyi: Jövök, el ne aludjál!

Sanyi: Királynőset (Sanyi leül Lali elé, közben Sanyi átadja a sört)

Lali: Hát, a királynő hol volt, hol nem.

Sanyi: Vége?

Lali: Ühmm, turbó változat. Elfáradtam Sanyi.

Sanyi: Pfuuú, ad vissza a sört! (és elveszi Lalitól)

Lali: (Lali kapaszkodik a sörbe), Sanyika, Sanyika, nyugi, nyugi, jó, jó, jó Sanyika.

Jó és akkor a királynő boldogan élt, aztán nem élt. Egy darabig élt aztán nem élt. Hú, de szomorú, így jó?

Sanyi: Szomorú?!!

Utána Lalinál nem látjuk a sört”

Talán mi is így jártunk, mint Sanyika.

Vártuk a varázslatos szakmai mesét. Igaz jött is a mese, sok-sok képpel, csillogóan színesen, „pihentető” nagy betűkkel, mint a gyerekeknek. De csak ugye egy ilyen „turbó változatban”, mint Sanyinak. Aki imádnivaló együgyűsége ellenére, felismerte, hogy át lett verve. Így el is vette a sört.

Sajnos, ugyanezt éltük át mi is olvasóként.

Vártuk a csodás mesét, amiben átvertek minket edzőket, de mi se együgyűek, se gyerekek nem vagyunk.

Tisztán látni, hogy ez a “mese”egy sört se ér…

Folyt. köv.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Hogyan zavarjuk össze a magyar edzőt? 2. avagy Így (s)írtok Ti!
Close