Ki a hibás?


U21-es csapatunk ismételten kilátástalan játékot nyújtott. Simán kikapott Ausztria korosztályos válogatottjától. A kérdés a sokadik nézhetetlen válogatott meccs után kezd aktuálissá válni.

Kié a felelősség mindezért?

Mert a laikusok véleményével ellentétben szerintünk a főkolompos az MLSZ.

Miért?

Elmondom.

Ha az edzőképzésünkön stílusedzőképzés lenne, akkor az edzői karrierépítés a következőképpen történne, ÖNMAGÁTÓL, mindenféle külső ráhatás nélkül.

A kezdő edző megismerkedik a legkülönfélébb stílusokkal, azok képzési és oktatási módszertanával. Ettől a ténytől egy óriási kíváncsiság lesz benne, hogy de jó lenne ezt mind, élőben leoktatni, tanítani.

  • Kitalálni a leggyorsabb oktatási módszertant, belőni azokat a típusgyakorlatokat, az un. királygyakorlatokat, amik a tanítás leghatékonyabb eszközei.
  • A gyakorlatok esetében megszerkeszteni azokat a szögeket, távolságokat, terhelési időket, amik a legoptimálisabbak.
  • Szembesülni a különféle oktatási típushibákkal, ami gátolja a tanítást.
  • Rájönni, hogy milyen utasításoktól fog működni azonnal a gyakorlat és melyikektől nem.
  • Tapasztalatot szerezni az adott stílus csapatjáték-analízisében.  Dokumentálni a típus labdarúgó problémákat, amire típus, problémamegoldó edzéseket lehet szerkeszteni. 
  • Azt fel sem tételezve, hogy maga a stílusedző, kísérletezgető munkája során, egy olyan új stílust talál ki, ami innovatív lenne a labdarúgásban.

Mindezt, hol tudja megoldani egy kezdő edző?

A gyerekeknél, ahol mindenféle felelősség nélkül próbálkozhat, ahol napi rendszerességgel van edzés, ahol begyűjtheti a különböző stílusok oktatási tapasztaltait. Majd pár éve munka után, kellő gyakorlati szakmai munkával felvértezve léphet be a felnőttfutball világába.

Azonban az edzővé válás útja az oktatással együtt nem a stílus-edzőképzésre épül fel, minek következtében Gera kezdő edzőtársai a mély vízbe kerülnek és fogalmuk sincsen, merre van az előre.

Nincs üzemi tapasztalat, nincs gondolkodás, nincs mindennapi munka és rengeteg oktatási nehézség.

Marad a sablon és gépfutball, amit Angliában tanult Gera, ahol Gerzson zsenialitása volt a fény az éjszakában, amiről viszont nem ő, hanem szülei tehetnek.

Vágyaival ellentétben, a magyar valóság nem ad a válogatottba zseniket, és ezzel a problémával viszont már Gera sem tud mit kezdeni. Mert csak egy fajta futballt ismer, azt a fajta rakkolós, küzdelemre épülő angol stílust, amelyre kint vevők, míg itthon senkit sem érdekel, mert csúnya, élvezhetetlen és nézhetetlen.

És maga, az MLSZ által működtetett rendszer, ahol a tudásnak nincs becsülete, szépen, lassan be fogja darálni a jobb sorsra érdemes Gerát, aki viszont nem fogja érteni, hogy a bánatban van az, hogy szívét – lelkét kiteszi a csapatáért és még sincs eredménye.

Miközben a megoldás a napnál is triviálisabb, csak nem akarják az MLSZ-nél megérteni.

A tudást kellene iparági szinten fejleszteni és nem a pénzcsapot kinyitni és örökké átszervezni. Ehhez viszont a tudást privilegizált helyzetbe kéne hozni. 

A kérdés az, hogy a nemtudó, tudja-e, hogy tudni jó és előrevivő? 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
U17 VB értékelés
Close