Ki meri azt mondani, hogy nincs összefogás a magyar fociban? 12.rész


Cikksorozatunk előző részében bemutattuk egy konkrét példán keresztül, hogy Németországban hogyan valósították meg iparági szinten az új gegenpressingen alapuló német játékstílust. Ismertettük azokat a módszertani lépéseket, amelynek segedelmével országos szinten kialakították az egységes futballgondolkodást.

Mai írásunkban azt mutatjuk be, hogy mindezt, hogyan és miért nem lehet megoldani Magyarországon. És ennek oka, ismételten a szakembereink játékelméleti tudásának a hiánya, elégtelensége. Ahogyan gondolkozunk a futballról, pontosan azt kapjuk a futballsorstól. Vagyis minden történés törvényszerű.

Írásunk apropója, az MLSZ Pest Megyei Igazgatóság által szervezett szakmai konferencián elhangzottak.

Mai történetünk arról szól, hogyan kell úgy selejtet gyártani, hogy a rendszerben dolgozók megfeszített munkát végeznek, ahol meg vannak győződve arról, hogy ennél szakszerűbben és lelkiismeretesebben már nem lehet dolgozni. És amikor a selejtre kérdez rá az ember, akkor a válasz mindig a szokásos. Miszerint mindenki a sorban előtte állóra mutogat. Az MLSZ up edzői az akadémiákra, az akadémiák a kis egyesületekre, a kis egyesületek, meg az anyukákra, hogy miért nem szülnek zseniket. Egy dolog viszont biztos, hogy itt változtatni senki sem akar.

A Pest Megyei Igazgatóság – az országban egyedüliként – évek óta, visszatérő jelleggel, szakmai konferenciát szervez január első hetében. A mostani konferencia előadója Róth Antal, az MLSZ up válogatottak főnöke volt.

Előadásának témája:

  • Az u17 VB tapasztalatai, az up nevelés tükrében.

Noha a megadott előadáscím bizonyos konklúziók levonását sejteti, az előadó, már nyitó mondatában közli, hogy konklúziók levonását ne várjuk tőle. Ez a látszólag jelentéktelen mondat, a “Ne várjatok tőlem szakmai állásfoglalást! Ne várjatok tőlem útmutatást!”, végigkíséri az előadás gondolatiságát. De ez a futballfejlesztési attitüd megjelenik az iparágban is, mert a magyar edző a központi futballvízió hiánya miatt, nem tudja, hogy mit csináljon edzésen? Nem tudja, milyen játékost képezzen? 

Történetünk tanulságai a következők:

“Minden kezdet magában hordja a véget!”

“A patkó miatt a ló elveszett. A ló miatt a lovas elveszett. A lovas miatt a csata elveszett. A csata miatt az ország elveszett. Máskor verd be jól a patkószeget!” (Futball számára felfedezte by Sisa)

Értsd: egy téves kiinduló pont alkalmazása az iparági szervezetben, végig robog az egész iparágon és súlyos károkat okoz.

A téves kiinduló pont:

  • a játékrendszerben való futballgondolkodás.

Az iparági szervezet:

  • az MLSZ.

De kezdjük a történetet az elején!

Előzetes tudnivalók 1.:

Róth még a Mezey időszaka alatt végezte el az edzőképzést, így gondolkodását a játékrendszer kiinduló pontú gondolkodás határozza meg, a stílus kiinduló pontú gondolkodás helyett. A stíluskialakítással, sem játékelméletileg, sem gyakorlatban nem tud mit kezdeni. A stílusnak, semmi jelentőséget nem tulajdonít. És ha ő nem tulajdonít neki jelentőséget, akkor a beosztottjai sem, az egyes up válogatottak edzői sem. És ha az up válogatottak edzői sem, akkor az őket alkalmazó MLSZ sem. És ha az MLSZ sem, akkor az általa elkészített Stratégiai Program sem.

Az persze nem derült ki az előadásból, hogy a vízió nélküli edzők okán válik az MLSZ vízió nélkülivé, vagy a vízió nélküli MLSZ alkalmazza a vízió nélküli edzőket.

Előzetes tudnivalók 2:

Játékhelyzet nézőpontból a labdarúgásban két komplex sportképesség jelenik meg.

  1. A játékhelyzet-megoldó képesség. Ennek használatakor a játékos  a játékhelyzet létrejötte után dönt a megoldásról.
  2. A játékhelyzet-teremtő képesség. Ennek használatakor a játékos a játékhelyzet létrejötte előtt dönt a megoldásról.

A fentiekből látható, hogy a második opció alakítja a mérkőzés menetét, míg az első opció reagál a mérkőzés menetére.

Előzetes tudnivalók 3:

Az előadás a FIFA honlapjáról letöltött statisztikai mutatók ismertetéséből állt, minden kritikai él nélkül.  

Mi a probléma a mérkőzést leíró statisztikai mutatókkal?

  • A statisztikai mutatók, nem stílus és játékkoncepció függőek, következésképpen  nem lehet összefüggést találni a mért érték és a mérkőzésen nyújtott teljesítmény között. Ennek oka nagyon egyszerű: a mért adatok, sohasem funkcionálisak. Mindez, a nem funkcionalitás, még senkinek sem tűnt fel a magyar szakmában.  Ebből az is következik, hogy volt egy konferencia, amiből az égadta világon semmi szakmai következtetést nem lehetett levonni. Hacsak azt nem, hogy a FIFA játékelméletileg totális tévúton van, minek következtében mélybutaságban tartja a tagországokat. Ez a sikeres aknamunka tisztán látható volt ezen az előadáson is, ahol a saját, iránymutató gondolat és a hozzáadott érték a nulla felé konvergált. 

Róth előadása után a következők derültek ki:

  1. Az up válogatott csapatoknak nem kell egy egységes játékstílust megjeleníteni. Ami logikus is, ha maga a főnök játékrendszerben gondolkozik. A stílus nem léte okán, minden csapat edzője azt csinál, amit akar. A meglévő játékosállományra adaptálnak egy fajta játékot, amit a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetünk stílusnak. Ennek oka nagyon egyszerű. Ti. a stílus alapfogalom definíciója: már, beidegzett, kialakult játékmodor. És ennek a definíciónak nem felel meg egyetlen egy up válogatott játéka sem. Hiszen a csapatok játéka esetleges. Ma ezt játszom, holnap azt.
  2. Ha Róth értené a stílus kiinduló pontú gondolkodás lényegét, akkor tudhatná, hogy egy adott stílus bármilyen játékrendszerben lejátszható. Vagyis az a tézise igaz, hogy a játékosállományra szabom a játékrendszert, de a játékrendszert, meg egy adott stílusra kellene szabni. Lásd Brazília esetét, aki minden VB-n más játékrendszerben játszik, de a stílusa állandó.
  3. Az up válogatottak fluktuációja éves szinten min 10 % (by Róth). Ami azt jelenti, hogy minden évben min. 2-3 új játékos lép a rendszerbe. Ami ad absurdum azt az opciót is magában hordozza, hogy minden évben mást fog játszani a csapat. Értsd: nem tud kialakulni egy beidegzett szokásos játék, hanem legeslegjobb esetben is egy lassabb, tudatos játékot fog játszani a csapat. A kettő közt viszont ég és föld a különbség.
  4. A nem egységes stílus miatt, nagyon nehezen illeszthető be pl. egy tehetséges u17-es játékos, egy u18-as csapatba az eltérő játékmód miatt.
  5. A nem stílus kiinduló pontú játék miatt, a válogatottnál a játékosok kiválogatásánál a játékosok játékhelyzet-megoldó képességét nézik. Nem az “azonos gondolkodású játékosokat válogatják ki” (by Baróti Lajos) akikből rakják össze az azonos elvek alapján szerveződő csapatot, hanem azokat, akiknek jó a játékhelyzet-megoldó képességük, de adott esetben különbözőképpen gondolkoznak a futballról. Ez szokta létrehozni az összműködési zavart a pályán, amikor egy adott játékhelyzetet többféleképpen akarnak megoldani a kapcsolódó játékosok. Értsd: helyből lelassult döntéssel rendelkező csapatot alkotnak meg a szövetség edzői.  Mindennek a gondolkodásnak az eredményét láthattunk is az u17-es VB-n, a sokszor tétova, tanácstalan játékosok képében.
  6. Róth és stábja, meg van róla győződve, hogy ha és amennyiben az edző leszabályozza a játékot, akkor kiöli a kreativitást. Róth: “Nem mondjuk meg a játékosnak, hogy mit csináljon, a döntés az övé!” Miközben a kreativitást úgy is tudom növelni, hogy ha leszabályozom a játékot. Ennek megoldására csak 5 opciót mutatok A 4-2-3-1-es játékrendszer, különböző játékstílusokban című szakkönyvemben. Ahol úgy változtatok a stíluson, hogy változtatok a stílust reprezentáló formaelemen és a játékhelyzet megoldását elősegítő algoritmuson. A fentiekből következik, hogy Róth és stábja nem rendelkezik a kreatív játék megalkotásának ismereteivel.  

Összegezve az elhangzottakat:

  • Az hogy nincs egységes játékstílusa up válogatottainknak, az logikus következménye annak, hogy az MLSZ Stratégiai Programjából az eszme, a futballfilozófia hiányzik. Illetve következik abból a fajta futballgondolkodásból, amit vezetőjük Róth képvisel.
  • Az up válogatottaknál fellehető nem egységes stílus miatt, nem kapnak a végeken dolgozó magyar edzők világos és egyértelmű útmutatást, hogy tulajdonképpen, mire is kéne fókuszálniuk a képzésnél. 
  • A játékosállományra adaptált játékmód következménye, hogy minden edző azt csinál, amit akar. Ez gondolkodás iparági szintre is begyűrűzik. Nincs irányelv, nincs rendező elv, következésképpen a kis egyesületeknél, az akadémiáknál is mindenki azt csinál amit akar. Amikor meg az MLSZ up válogatott részlege megkapja az akadémiáktól a képzetlen játékost, akkor meg felháborodik a silány minőség okán, miközben a körfolyamat végén csak azt kapta vissza, amilyen folyamatot önmaga beindított. Máshogy fogalmazva, a kígyó a saját farkába harapott.
  • Ki meri azt mondani, hogy nincs összefogás a magyar fociban? A napnál is világosabban látható, hogy komoly összefogás van a magyar fociban az ellen, nehogy tudás jusson a rendszerbe. Mindenki, minden szinten, mindent elkövet, hogy szakmai tudásunk ne fejlődjön, hogy helyzetünk ne változzon, mert valójában ez senkinek sem érdeke. Mert ha Róth és stábja máshogy gondolkodik, akkor más lesz az MLSZ Stratégiai Programja, más lesz az up válogatottak szakmai munkájának üzenete a kis klubok felé, más lesz az igényszint az akadémiák felé. Vagyis megint ott tartunk, ha változik a gondolkodásmód, akkor változik az eredmény. De ezt a triviális összefüggést nem igazán akarják befogadni az illetékesek.

Folyt.köv.

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Tíz éves jubileuma a szakmai totyorgásnak 11. rész
Close