Már látszik a fény az alagút végén ……

A magyar sportteoretikusok zseniális gondolatai megtalálhatóak az Arcanum digitális adatbázisban. Egyik gyönyörű írásból idézünk ma hosszabban. A téma, – melyre rákapcsolódik Szabó János Johnny  írása -, a “korszerű”, lerohanó – kontrázó futballoktatás negatív tapasztalatai. Kezdjük a témafelvezetéssel! 

Már látszik a fény az alagút végén, köszönhető Orbán Viktornak, aki a 2010 óta zajló sportfejlesztések eredménytelensége okán úgy döntött, hogy 2020-tól államilag finanszírozott sportakadémiák jönnek létre. A labdarúgó sportakadémiák szellemi vezetője természetesen Felcsútra került a Puskás Akadémia csapatához, ahol koncentrálódik a magyar futball szellemi erőtere.

Létrehoztak egy Labdarúgó Módszertani Központot, ahonnan új utakra navigálják  a magyar futballt.

Az alábbiakban a Módszertani Központ szakmai kiadványából idézünk, ahol bemutatják új futballvíziójukat, ami nem más, mint a jelenlegi német játékkoncepció.

Azt csak zárójelben jegyezzük meg, hogy amíg a magyar futballhagyomány az észfutballra épít, addig a német vonal, a fizikumra, az erőre, az agresszivitásra.

A Puskás Akadémia játékkoncepciója szakít Puskás Öcsi: “A labda fusson, az van a legjobb kondiban!” vízióval és helyette “A játékos fusson a legjobb kondiban lévő labda után!” víziót követi.

Nézzük a módszertani központ szakcikk részleteit pirossal!

A magyar labdarúgás színvonalának emelése és a nemzetközi szinthez való felzárkózás érdekében Akadémiánk filozófiájához illeszkedő képzési tervünk célja – megalkotott stílusjegyek és csapatjátékstratégia mentén – technikailag képzett, fiziológiailag felkészített, erős személyiségű labdarúgók kinevelése. Csapatjáték-oktatásunk kiindulópontja az eddig ritkán alkalmazott hadrend, illetve az ehhez párosuló, mondhatni fordított észjárás, amelyre a szakmai munkát is alapozzuk. 

Fordított észjárás – A labda az ellenfélnél

Az ehhez illeszkedő – előbb említett – fordított észjárás a csapatjáték oktatásánál jelenik meg, amihez játékosnak és edzőnek egyaránt alkalmazkodnia kell. Eddigi tapasztalatainkkal és gyakorlati módszereinkkel ellentétben csapatjátékunk szervezését az ellenfél labdabirtoklására alapozzuk. Képzési programunkban tehát a labdaszerzési eljárások, és az abból történő átmenetek a hangsúlyosak. Csapatjátékedzéseink célkitűzéseit is ennek szellemében fogalmazzuk meg, elkülönítve labdaszerzést a saját térfélen, illetve labdaszerzést az ellenfél térfelén. Játékosaink kondicionális és technikai fejlesztése egyénileg és posztspecifikusan is ennek tükrében szerveződik, alapot szolgáltatva egy sajátos „Puskás-stílus” kialakításához. Reaktív csapatként az ellenfélnek adjuk át a kezdeményezést, labdaszerzési eljárásunkat beindító momentum az ellenfél tevékenységétől függ. Célunk, egy olyan sajátos arculat kialakítása, amely összetéveszthetetlen és egyedi, ráadásul a nézők számára is élvezhető. 

A fordított gondolkodás és fordított észjárás megköveteli, hogy sportolóink mentálisan képesek legyenek a teljes mérkőzés alatt koncentráltan, figyelmesen, egymást segítve futballozni, labdával és labda ellen is. Mivel a labdaszerzésből indulunk ki, ez egy olyan mentális állapot a játékosoknak, amelyre fel kell készítenünk őket az edzések során.

Amint a fentiekből látható és leegyszerűsítve az előbb elmondottakat, a magyarok labdatartásra épülő, kicselezős, rafinált futballjából, lerohanós, kontrafutballt akarnak csinálni. Még tovább egyszerűsítve a lényeget:

• Felcsúton a lábról-lábra futballból, térből-térbe futballt alkotnak meg. 

Bognár György, – aki az MTK -iskola és az észfutball megtestesítője volt -, mondta: 

• A kontratámadást nem kell tanítani, mert az adja magát!

Értsd: ha kontratámadást játsszunk, az a legprimitívebb játékszervezés, amihez sok ész nem kell, vagyis a játékos és a csapat ettől fejlődik a legkevésbé. (a részleteket a nem fejlődés terén lásd később!)

Az egyes sportágakban a lerohanás, a kontrajáték vízióként korábban megjelent, mint a labdarúgásban.

• A magyar kardvívó iskola ellenállt ennek a trendnek és Szilágyi Áron technikára alapozott vívása több olimpiai bajnoki címet eredményezett.
• A magyar kézilabda jelenleg küzd azzal, hogy átvegye-e a fizikai erőre, a gyorsaságra, a rohanásra alapozott kézilabdát, vagy netán az eszét használja játék közben, mint Görbicz Anita?
• Az 1955-ben a technikai tudásra építő Európabajnok kosárlabda csapatunk “korszerűsítés címszó alatt” átvette a fizikumra épülő lerohanó játékot és el is tűnt a kosárlabda süllyesztőjében. Ez a hanyatlás pontosan ugyanarra az időszakra esik, mint amikor a magyar futball kezdett minden futballproblémát kondicionálni és kereste a kiutat a szakmai válságból. Ennek eredményeként alkották meg a követelményrendszert 1974-ben, ahol központilag írták elő, hogy a csapatoknak a hét melyik napjain milyen jellegű kondicionális futómunkát kell végezniük.

A fizikumra, a futásra épülő futball és kosárlabda fejlesztésének eredményét megélte két szakember is, akik látták ennek a sportági gondolkodásnak a következményeit, leszűrték és összegezték tapasztalataikat.

Kovács Ferenc mesteredző (labdarúgás):

“Amikor nem voltak eredmények, mindig próbáltuk átvenni más kultúrák játékát, az angolt, a németet, a hollandot. Próbáltuk kiképezni azokat a játékosokat, akik azt a stílust játszották, ami nem a mienk. Mindent átvettünk ami nem illett ránk, de  magas szinten játszotta az ellenfél.

És amikor elindultunk, hogy az idegen stílus tanulásának az első lépéseit megtegyük, hogy képesek legyünk azt játszani, mindjárt azt a szintet akartuk játszani, amit a másik jobban tudott. Ez volt az angol stílus, holland stílus, német stílus.

Véleményem szerint egy német stílust átvenni tragédia akkor, amikor volt sajátunk.”

Megjegyezném, hogy a német játékkoncepció első verziója a következő volt:

• Nyerd meg a párharcot és a labdát add oda a játékmesternek!

Ez a futballvízió az egyén védekezésére épített.

A jelenlegi német futballvízió a csapatvédekezésre épít (“Tervezett, szándékolt labdaeladást követő visszatámadás!”). Vagyis változatlanul a német futballvízió kiinduló gondolata a védekezés, csak éppen nem egyénben, hanem csapatban gondolkodik. 

A következőkben nézzük a magyar kosárlabda-kultúra megteremtőjének, Szabó János (Johnny) sportteoretikus veretes gondolatait a lerohanó kosárlabda-stílusról (Forrás: Arcanum):

A labdajátékokban igen erős a törekvés a mérkőzés iramának fokozására. Több és gyorsabb mozgásra kívánják kényszeríteni a csapatok az ellenfeleiket. Ennek célja elsősorban az, hogy technikai hibákba kényszerítsék ellenfeleiket és megakadályozzák a megtervezett elgondolások keresztülvitelét. Ha ez sikerül még az a csapat is rögtönzésre, de egyéni kezdeményezések kidomborítására kényszerül, amelyik sok időt fordított a csapatmunka kidolgozására. A felgyorsított játék azonban nem jelent előnyt a gyengébben felkészült csapatnak, nem jelenti a taktikai fölény megszüntetését. Ez a játék csupán az egyszerű megoldásokkal is lehetővé teszi a technikailag, taktikailag képzett csapat számára a győzelmet. 
Mi okozta egyöntetű lemaradásunkat a labdajátékokban?
Nem értek egyet azzal a könnyen megszüntethető indokolással, hogy visszaesésünk oka a fizikai képességekben való lemaradás. Szerény véleményem szerint ennek ismételgetése közepette nem vesszük észre, hogy mennyire a rossz átadások, a sok labdaeladás a jellemző élvonalbeli csapataink játékára. Tudomásul kell venni azt, hogy élcsapatainkban azok a játékosok vannak túlsúlyban, akik csak a szabvány feladatok megoldására képesek, akik soha életükben sem lesznek alkalmasak arra, hogy képzett védőket átjátszva helyzetet teremtsenek társaiknak, vagy maguknak. Hogy mennyire leszállítottuk igényeinket és jó játékosnak tartunk olyanokat is, akik csak rombolni tudnak.

A sikeres EB után igen divatos lett a korszerű játékra való törekvés. A korszerűséget pedig abban látták, hogy csak gyors indításokra, lerohanásokra törekedtek. Lassan mindenki szakértője lett ennek a játéknak és minden csapat rohant, akár alkalmasak voltak rá a játékosok, akár nem. Senkit sem zavart, hogy egyre növekvő sebességgel maradtunk le a nemzetközi élvonaltól, annak ellenére, hogy “korszerűen” játszottak klubcsapataink.
Mi lett ennek az egyoldalú szemléletnek a következménye?

• Kimaradt a magyar csapat felkészüléséből a felállt védelem elleni játék taktikai elemeinek a tanulása, alkalmazása,
• kimaradt a felállt védelem elleni játékhoz szükséges kifinomult technika és sajátos helyzetfelismerés fejlesztésére való törekvés.
• Kimaradt a tanulás anyagából a felállt védelem elleni játék elleni védekezés elemzésszerű tanulása. Ennek eredményeképpen nem vettünk tudomást azokról a technikai újításokról, taktikai fejlődésről, ami a környező államok kosárlabda sportjában végbement.

Mi a jellemző a lerohanásos játékra? 

• Először is nem veszi figyelembe, hogy ma már a mérkőzés 90 %-a felállt védelem elleni játék.
• A rohanás kiélezi, leegyszerűsíti a helyzeteket. 1-2 megoldási lehetőséget ad, ez vagy sikerül, vagy nem.
• Nincs alkalma a játékosnak a passzolási irányok változatos eszközökkel való felszabadítására, nem kell mérlegelni a besegítő , a váltó ellenfél személyében jelentkező veszélyt, nem tudja gyakorolni a cseles bejátszásokat, a bejátszás elfutás számtalan változatát.
• Nem kényszerül mérlegelésre, a kétoldalasság lehetőségeinek hasznosítására. Ennek eredménye az, hogy nem tudunk felállt védelem ellen játszani, támadásépítésünk bizonytalan és a játékosok egyéni szokásaira, illetve arra épülnek, amit tudnak, nem mérlegelik a védők lehetőségeit. Ennek eredménye nem lehet más, mint a sok labdaeladás. Jóval több labdát adunk el, mint ellenfeleink.
• Nem tudunk tudatos támadás ellen védekezni. Ezért veszítjük el a mérkőzés utolsó 5 percét, a végjátszmát. Nem tudjuk azt, ami a végjátszmában nélkülözhetetlen. Nincsenek olyan játékosaink, akiknek kulcsszerepük van a felállt védelem elleni játékban: vérbeli irányítók és irányító közegek.

Kovács Ferenc és Szabó János már megélte a lerohanó sportgondolkodás hatásait.

Sőt! Kovács Ferenc intelmeit elmondta halála előtt is pár nappal. Akkor még a Puskás Akadémia kötelékébe tartozott és akkor még nem nyert teret az új lerohanó futballvízió:

„Nagyon nagy bajban van a magyar futball! Még soha sem volt ilyen mélyponton. Szörnyű nagy hibák vannak, és úgy tűnik, hogy rövid időn belül nem is lehet talpra állni.  Olyan ferde vágányon vagyunk, hogy ebből hosszú ideig nem lesz kiút. Nem beszélve arról, nemhogy az utat, a megoldásokat nem tudjuk, de még az irányvonalat sem vagyunk képesek 50 éve eltalálni. Így az idő előrehaladtával még lejjebb megyünk.”:

Amint láthatjuk a történelem ismétli önmagát. Az 1960-as, 70-es években már jártunk ezen az úton, melyet az akadémiák módszertani központja kijelölt, eredményeit ismerjük, láthatjuk.

Most ismét rátévedtünk egy olyan útra, ami ma a trend, ami ma “korszerű” és elődeinktől tudjuk, sehova sem vezet..

Elvitathatatlan tény, az MLSZ és a Labdarúgó Módszertani Központ futballfejlesztései sikeresek:

• A magyar játékosok játékpercei magasak. ………… Kivéve az NB 1 kilenc csapatát.
• Nemzetközi kupamérkőzéseken a magyar játékosok vannak túlsúlyban. ……………………..A kispadon.
• Labdarúgás és tudomány címmel, jövőbe mutató szakkönyv jelent meg …………………. Leszámítva játékelméleti részt, ami elvi hibás.
• A lelátók zsúfolásig tele vannak. ……………………..A válogatott meccsen.
• UP válogatottjaink egységes játékstílus jelenítenek meg. ……………..U7-ben. (letámadó, labdához pozícionált, kezdeményező csirkefutball)
• UEFA edzőképzésünk új, színes, érdekes jegyzeteket alkotott meg, ………….. amiből csak a színes érdekes gondolat hiányzik.
• UP edzőink a magasszínvonalú képzésnek hála, pontosan tudják, hogy MIKOR?, MIT? kell csinálni edzésen. …………….. Csak azt nem tudják, hogy MIÉRT PONT AZT kell csinálni, amit tesznek?
• Futballértelmiségeink ontják a szakkönyveket. Az UEFA edzőképzés beindítása óta 31 db került a piacra. Több kiadvány jelent meg az elmúlt 23 év alatt, mint az azt megelőző 43 év alatt.  ………….A baj csak az, hogy az elmúlt 23 év 31 db szakkönyvét 4 ember írta. (Ferenczi (23 db) Both (4 db), Sisa (3 db), Bene (1 db)), míg az azt megelőző időszak 17 szakkönyvét 17 szerző. 
• Az MLSZ a tudásmegosztás mellett van és bőkezűen támogatja a szakkiadványok megjelenését. …………..Azzal a szépséghibával, hogy a támogatásokból csak a barátok kapnak (Bene F. 1 db kiadvány) 
• A Labdarúgó Módszertani Központ gőzerővel fejleszti tudástartalmait. A legfrissebb tudásokat osztja meg weboldalán. ………A legutolsó szakcikke éppen 12 hónappal ezelőtt íródott.
• A Labdarúgó Módszertani Központ egységesíti a 10 állami akadémia futballgondolkodását, melyet ezen cikkünkben mutattunk be. …………………A baj csak az, hogy gondolkodásuk – saját bevallásuk szerint is – fordított.
• A Labdarúgó Módszertani Központ zászlajára tűzte a tudásmegosztást. ………………A baj csak az, hogy elfelejtette beazonosítani mind az új tudást, mind a tudásbirtoklókat. Az kétségtelen, hogy mindez nehéz számára, mert a beazonosításhoz és a felismeréshez is tudás kell.
• A Labdarúgó Módszertani Központ küldetése a párbeszéd beindítása a labdarúgó közéletben. …………Ezt maradéktalanul sikerült nekik megoldani az egyesületek kb 3 ezrelékénél. Igaz ezen 3 ezrelék esetén a hatékonyság 100 %-os.
• A Labdarúgó Módszertani Központ az MLSZ-szel összehangolva egységes kezdeményező játékstílus mellet tette le a voksát. …………… Azt leszámítva, hogy az MLSZ a kezdeményező futballt támadás oldaláról közelíti meg, míg a Módszertani Központ védekezés oldaláról.

Fenti felsorolásunkból látható, hogy a 2010 óta dübörgő futballfejlesztésünk egy sikertörténet, melynek eredményeképp már látszik a fény az alagút végén!

Úgy hívják: FEKETE LYUK!