Mi történhetett Mexikóban? 1.


1954 Bern VB döntő: Németország – Magyarország 3:2

Az ország tragédiaként éli meg a vereséget. Mégis a magyar szakemberek összegzik a VB tapasztalatait.

  • Ekkor jelenik meg Bukovi könyve a „magyar labdarúgó iskoláról”.
  • Titkos Pál gránitba vésendő alapgondolatai: Futball edző 1954/7-8 számában, melyet már közöltünk a Futball Tréner újságban.
  • Ezt követte az Aranycsapat mesterének Sebes Gusztávnak elemző könyve. Címe: A magyar labdarúgás I –II. Megjelent 1955-ben.

A könyv 480 oldalon keresztül ad átfogó képet a magyar labdarúgás addigi fejlődéséről, ill. az Aranycsapat kialakulásáról, szerepléséről, taktikai fejlődéséről, valamint az 1954-es VB-n történő szereplés szakmai vonatkozásairól.

 A magyar szakmai közvéleményben és a szurkolók körében a mai napig rendszeresen visszatérő téma az 1986-os mexikói VB.

Hogyan alakult ki és mi módon vált sikeressé ez a csapat, és mi lehetett az oka a mexikói kudarcnak?

Tekintettel arra, hogy abban az időben szurkolóként néztem végig az eseményeket, így jelen értekezésemben egy lehetséges verziót állítok fel, az ERŐTLEN szereplés okaira. Természetesen utána olvastam az akkori híradásoknak, beszélgettem a helyszínen lévő szakemberekkel (Kovács Ferenc, Baróti Lajos) és beszélgettem a felkészülésben résztvevő játékosokkal, így megállapításaim hiteles tanuktól származnak. 

Nyilvánvaló, hogy Mezey felkészítését alapvetően saját gondolkodási rendszere határozta meg.

Az a felfogás, ahogy vélekedett akkor a futballról. 

Mezey a 60-as évek közepén szerezte szakedzői diplomáját a TF-n. Gondolkodásmódját nem a szintetizáló gondolkodásmódot valló magyar tradíció szellemi öröksége állította be, hanem a TF analizáló gondolkodási rendszere. A TF-n tagja lett a Kutató Intézetnek, és így megalkotója a követelményrendszernek.

Az ebben az időben végzett edzők, minden labdarúgó problémát kondicionáltak. Ha nem jól játszott a csapat, annak egyetlen indoka volt, a kondicionális hiányosság:

  • keveset futunk,
  • lassúak vagyunk,
  • nem jó az állóképességünk,
  • nem akarunk, lélektelenül játszunk stb.

Ez a gondolkodási rendszer volt az, ami alapjaiban meghatározta Mezey felkészítési metodikáját. 

mezey 2Erről az időszakról (70-es, 80-as évek) Mezey a következőket írja weblapján:

„Közbe jött azonban a „ki a múlttal” szellemisége és a mindent újra feltalálók különleges csapata. A „köpcös őrnagy” lejárató rombolással szétzúzták az addig épülteket is.
Elő a fizikummal. A lét tudat feletti uralma időszaka mindent kisöpört a magyar futball értékeiből.
Az utódok, egy darabig még – a közvetlen tapasztalatátadásnak köszönhetően – bírták a lépést tartani.
Innen eredtek az alapozások divatos lazsálásai, elhíresült történetei.
Amikor germán-orosz mintára csak a fizikai mércével mérhetőt tartották megfelelőnek a játékosok felkészülésében. Lassan elkoptak a tanítók, jöttek a divatos tornatanárok.

Ez helyén is lehetett volna, ha e-közben a magyar futball örökségét képviseőõ mesterek nem léptek volna hátra.
Az edzések csupán az intenzitás mércéjével mérettek, elfelejtettek tanítani!”
 

Ma Mezey világosan látja, hogy a magyar foci, ami értéket még hordozott, azt ebben az időszakban (70-es 80-as évek) irtották ki. Ma csak mosolyognánk azon, hogyan lehet a futballtudást szembe állítani a kondícióval. A kettő nem „vagy” kapcsolatban, hanem „és” kapcsolatban van egymással a futballtudás dominanciájával.

Sajnos ezek a téves hatások, még a mai napig is élnek az átlagedző agyában:

  •  A fociban sokat kell futni és pontosan passzolni!
  • Futás nélkül nem lehet focizni!- mondja a képzetlen edző, aki szakmai felkészületlenségét azzal palástolja, hogy jól meghajtja a játékosait, ahelyett, hogy KÉPezné. 

Mezey a 2003-as januári szakmai konferencián már beismeri tévedését, miszerint rossz gondolkodási módot tanult. Erről így ír az „MLSZ hírek”, amely pontosan visszaadja Mezey 1986-os gondolkodásmódját. 

„Dr Mezey György egyik prezentációjában a nemzetközi statisztikák alapján mutatta be, hogy nem a játékosok fizikai felkészültsége a döntő az eredményesség szempontjából, sokkal inkább a futballtudás, amely lényegesen összetettebb képesség, elsajátítása kis korban kezdődik, s később nemigen pótolható.

Ehhez kapcsolódott a mesteredző azon megállapítása, amely szerint tragikus útnak tekinthető az a korábbi magyar gyakorlat, amely a képzésben a fizikai terhelést helyezte minden elé. Mint Mezey mondta: „a kimerítő hosszú távú futásokkal alapozó edző és csapat értelmetlen erőfeszítéseket tesz és sokkal inkább tönkreteszi a játékosok állapotát a bajnoki rajtra, mintsem, úgymond formába hozná őket. Ez a terhelés ugyanis rendkívül idegen a futballban szükséges mozgásoktól, amelyre mérkőzésenként több száz irány és sebességváltás a jellemző.”

Mi több megfigyelhető volt a BL sztárjairól készült statisztikában, hogy a hatékonyabban futballozó játékos sokszor kevesebb futással ér el jobb teljesítményt társainál futball tudásának takarékos mozgásának köszönhetően. „Ha annak idején mindezt tudtam volna, nem buktunk volna meg Mexikóban”mondta Mezey. 

Az UEFA rendszerű edzőképzés, statisztikával alátámasztott új találmányáról, miszerint a játéktudás a döntő az eredményesség szempontjából, és nem a kondíció, Bukovi Márton az alábbiakat írja 1954-ben megjelent könyvében:

„Ha valamennyi játékos magas fokú technikai tudással rendelkezik, a csapat igen gyors játék kialakítására képes, annak ellenére, hogy az egyes játékosok futó gyorsasága esetleg még a középerős iramot sem éri el. Ez a gyors összjáték, a labdakezelés gyorsaságán, és a pontos, mindig a legjobb helyre irányított átadásokon alapszik.

A csapat gyorsaságának fokozását nem lehet elérni kizárólag a játékosok futógyorsaságának növelését célzó atlétikai jellegű gyakorlatokkal. Két azonos erőnlétű játékos közül, tehát a fejlettebb technikai tudással rendelkező, állóképesebb a másiknál, mert a technikai elemek végrehajtása során energiatakarékosabb a működése.” 

Vagyis Bukovi már 1954-ben dokumentálta azt, – statisztikai adatok nélkül, a tradícióra alapozva -, amire az UEFA 2003-ban, 50 évvel később jött rá, miszerint a játéktudás a legfontosabb.

Ha viszont, a tudás rendelkezésre állt 50 évvel ezelőtt, akkor ki a felelős, hogy ezt a tudást nem hasznosították a magyar edzők?

Mert ha már az edzőképzésért felelős intézet (TF) „hülyeséget oktat”, attól még az edzői önképzés keretén belül, el lehet olvasni a klasszikusokat, illetve beszélgetni is lehetett volna még a tradíció élő tagjaival is. Igaz, ez nem jelen cikkünk témája. 

Az eddigiek alapján megállapíthatjuk, hogy Mezey 1986-os gondolkodását a kondicionális dominancia jellemezte, amely mára nála megváltozott játéktudás alapú dominanciává, hála az UEFA-nak. 

Nézzük ezek után dióhéjban a csapat VB-re való felkészülését!

A VB miatt az NB I. szerda – szombat, gyorsított ritmusban játszott. Ez leterhelte az akkori válogatott játékosokat. Rövid pihenő után Mezey fizikai felmérést készített a válogatottba bevonuló játékosokról.

Az eredmény lesújtó.

A gyenge tesztek értékeléséből, arra a megállapításra jutott, hogy NINCS KONDI.

A csapat ausztriai, téli magaslati edzőtáborba ment alapozni, nyáron. Hideg eső, és még talán hó is volt.

Napi négy edzés. Futás, pályaedzés, edzőmeccs, vagy pályaedzés, este úszás, ez volt a sorrend.

A játékosok kizsigerelve, túlterhelten, alapozás után mentek Mexikóba.

A magaslati hidegből, a magaslati döglesztő melegbe. De itt még nem ért véget megpróbáltatásuk a játékosoknak, mert Mexikóban a mérkőzések közötti edzés a meccs időpontjában volt.

Mikor?

Déli 12-kor, akkor, amikor merőlegesen tűzött a nap. Természetesen, az előzetesen előírt terveknek megfelelően, a terhelést fenntartva. 

Míg a többi VB szereplő vagy korán reggel, vagy késő este edzett.

Hogy mit csináltak edzés alatt?

Lötyögtek, technikáztak, vakaróztak.

Miért?

Azért, hogy a legkevesebb energiát vesszék a játékosok a sorsdöntő meccsekre. 

Elérkezett a túlterhelt magyar válogatott oroszok elleni első meccse, ahol a játékosok a saját bevallásuk szerint, már a bemelegítésnél ólomlábakon mozogtak. Előzetesen úgy kalkulált a vezetés, hogy két ponttal, vi. egy győzelemmel nem lehet továbbjutni legjobb harmadikként. 

A felkészítési hibák után, most nézzük az oroszt meccs szakmai hibáit. 

Baróti Lajos:

„Nem értettem egyet a szovjet meccs utólagos értékelésével. Azt mondtam Mezeynek, nagy hibát csináltál. Első gól ment a rövid sarokba. Jó.

A másodikat 20-ról verték be. Ezt nem lehetett védeni.

Erre a Gyuri megijedt. Lecserélte az egyik gyors játékost a Róthot, és bevitt a középpályára valakit. Ott maradt a Nagy és a Kardos, a két darabos. Utána levitte Pétert a másik gyors embert. Ha nem viszi le a gyors embereket, és tudomásul veszi, hogy kikaptunk, akkor gólaránnyal továbbjutunk, és ott az egyenes ági kiesésben már bármi lehet.

Ez nagy hiba volt!

Miért nem hozta le a lassúakat, ha meg nem hozta le, akkor meg ne támadjon! Mert az oroszok kontrával vertek meg minket. Lefutották a félpályánál fennálló védelmet.” 

Baróti rávilágított, arra, hogy Mezey nem alkalmazta Szűcs Gyula 1961-ben megjelent könyvében leírtakat, vi. a stratégiai elvű gondolkodást.

Ti. a cél a csoportmeccsek során a továbbjutás, és nem az oroszok megverése volt. Vi. ha az orosz csatát el is vesztjük, attól még a háborút megnyerhettük volna. Mert. Mezeynek a gyors kétgólos orosz vezetés után tudomásul kellett volna vennie a vereséget, és minimális gólkülönbségű vereségre utazva, ha úgy tetszik ki kellett volna bekkelnie a meccset. Mert utólag kiderült, hogy csoport harmadikként két csapat is továbbjutott 2 ponttal, Bulgária és Uruguay. 

A következőkben nézzük, hogy mit mond ugyanerről a meccsről Kovács Ferenc mesteredző: 

Futball Tréner kérdés:kovács feri

Ha nincs olyan játékosom, aki kreatív, akkor tarthatom a sablonokhoz magam, mert nincs más utam a stílus megjelenítése végett.

A mai edző, – aki a stílusról nem is hallott -, ilyenkor azt mondja:

– Ezekkel a „vakokkal” nem tudok mit kezdeni! 

Kovács Ferenc válasz:

„Ezért mondtam, hogy fel kell mérnem a játékosban rejlő lehetőségeket. Az én csapatomban se volt sok kreatív játékos, de azoknak a játékát fel kell szabadítani. Amennyiben egy sincsen, akkor kell a sablonokat játszani, amire az a játékosállomány képes.

Ha olyan az állomány, akkor lehet, hogy nekem is vissza kell térnem egy német tematikus sablon focin alapuló elképzeléshez. De változatlanul mondom, az edzői elképzelés, a stíluselképzelés nélkülözhetetlen. 

Ott tartottunk, hogy az ellenfél játékát is fel kell térképezni. Meg kell szerkesztenem egy olyan játékot, amivel ártani tudnék. Meg kell próbálni az ellenfél játékát lokalizálni, kitalálni, amivel eredményes lehetek ellene. Ez lehet pontrúgás gyors szárnyjáték, vagy visszazárok, hogy ne legyen területe az ellenfélnek futni. 

Erre mondok egy példát. Kint voltam 1986-ban Mexikóban a Szovjet – Magyaron. Nem tudtam bejutni az öltöző területre. Páncsiccsal beszéltem a kerítésen keresztül.

– Rendben van minden? – kérdezem.

– Rendben!

– Csapat mit játszik?

– Feri bácsi! Hát a szokásosat. Letámadásos játék. 

Azt tudni kell, hogy az oroszoknak hallatlan gyors csatáraik voltak. Ezt csak azért mondom el, hogy egy állományt fel kell mérni, hogy milyen játékra képes és melyik az adott meccsen a leghatékonyabb játéka. 

Azt mondom, hogy az akkori Mezey – féle csapat azokat az ellenfeleket tudta megverni, akik elöl bezártunk. Semmi mást nem tudtak csinálni, minthogy a légtérbe bejuttatják a labdát, ahol nálunk négy jól fejelő focista volt. Ugyanakkor az elöl lévő támadóink a kontrajátékra alkalmasak voltak.

Én ott voltam és a saját fülemmel hallottam, hogy a Péter Zolit, aki balhátvéd volt, odahívta a Mezey, hogy menj és támadj!

Közben a gólok 40 %-t mögötte kaptuk.

Vagyis megpróbáltuk ezt a gyors csapatot, egy lassú védelemmel letámadni. Nyitottunk egy 60 m-es területet az ő támadó játékukhoz, képtelenség volt ezt a meccset megnyerni, illetve elkerülni ezt a katasztrofális vereséget.

Én ezt rossz edzői meglátásnak tartom. Az ilyen gyorsvonatok ellen rögtön le kell zárni. Kiveszem a méregfogát, nem adok neki területet és megpróbálom a saját fegyverével megverni. Itt rossz volt a felismerés, mert itt igazodni kellett volna az ellenfél játékához, hogy eredményesen fel tudjam venni ellene a küzdelmet. Ezt most is merem állítani, ha a felismerés jó, akkor ez a csapat nem ver meg minket hat góllal. Arra alkalmatlan volt a szovjet csapat, hogy kis területen két – három játékost becsapjon.” 

Összegezve: 

Mi vezethetett a mexikói kudarchoz? 

1) Mezey analizáló, mindent kondicionáló TF-es gondolkodásmódja.

Ebből következően:

  • A VB előtti rossz helyzetelemzés: „A játékosoknak nincs kondijuk!”
  • A VB előtti alapozás, rossz helyszínen
  • Mexikói edzések rossz időpontokban, a terhelést fenntartva
  • Fentiek következményeként, fáradt, nem friss, túledzett játékosok léptek meccsre. 

2) Mezey nem stílus kiinduló pontú gondolkodásmódja, mert csapatát nem az „orosz iskola”, az „orosz stílus” elleni játékra készítette fel, hiszen az oroszok ezer éve ugyanazt a focit játsszák. Védekezés, és villámgyors kontra. Mezey vagy nem ismerte fel az „orosz stílust” és játékkoncepciót, vagy nem tulajdonított neki jelentőséget. Pedig Kovács Ferenc megmondta: „Meg kell szerkesztenem egy olyan játékot, amivel ártani tudnék. Meg kell próbálni az ellenfél játékát lokalizálni, kitalálni, amivel eredményes lehetek ellene.” Nyilvánvaló, hogy ólomlábú játékosokkal „középpályás letámadást” játszani, szabad tereket hagyni, egy védekezés utáni gyors kontrára játszó csapat ellen, életveszély. 

3) Mezey nem stratégia elvű gondolkodása. Hiszen a gyors orosz vezetés után, ha visszaállt volna védekezni, feltehetőleg megússzuk a meccset 2:0-s vereséggel, ami bőven elég lett volna a továbbjutáshoz. 

4) Mezey és stábja rossz erőfelmérő volt, és rossz matematikus, mert fel sem merült bennük, hogy két ponttal tovább lehet jutni a csoportból. 

Vagyis a Mexikói kudarc nem jöhetett volna létre:

  • Ha Mezey átveszi a tradíció örökségét, a „stílus kiinduló pontú gondolkodást”, a kondíció kiinduló pontú gondolkodás helyett.
  • Ha Mezey átveszi Bukovi 1955-ös tanítását, miszerint a játéktudás a legfontosabb.
  • Ha Mezey átveszi Szűcs Gyula 1961-es tanítását, a stratégiai elvű gondolkodásról,
  • Ha Mezey átveszi a tradíció edzőinek azon tanítását, hogy a „saját játékomat” illesztem az ellenfél játékához. Kismértékű stílusmódosítást hajtok végre úgy, hogy még a saját játékom a legkisebbet sérüljön, 

Vagyis az 1986-os mexikói VB-n egy futball filozófia vallott kudarcot, melyet a TF terjesztett el, és amely Mezey képében jelent meg Mexikóban.

Nem Mezey tehet arról, ami akkor és ott történt, hanem aki beállította a gondolkodásmódját.

Ami a szörnyű, hogy még a mai napig sem tanultunk ebből a hibából, mert a TF változatlan lendülettel terjeszti az analizáló gondolkodásmód szellemiségét. 

Zárszó:

 Jelen cikkünkben nem foglalkoztunk Mexikó egyéb esetleges orvosi és a másik két meccs szakmai tanulságaival, hiszen akik ott voltak azok a mai napig valamiért nem osztják meg tapasztalataikat a közvéleménnyel.

 Folytatjuk

 

 

 

You May Also Like

2 thoughts on “Mi történhetett Mexikóban? 1.

  1. Egyetértek ill. nem értek egyet a cikk szerzőjével!Vajon mi ez az eldönthetetlen kettősség?Talán az,hogy a tradiciót a magyaros fociképzést meg kellett volna tartani.De semmi nem bizonyitja,hogy ha alaposabb képzést adunk akkor eredményesek is leszünk.Ugyanis ha akarjuk, ha nem a labdarugás is a fizikai képességek és készségek magas szintjét követeli meg a játékosoktól.A foci szerető elérzékenyül a megidézett foci törci olvastán,de azt gondolom,hogy a cikk tartalmi hipotézise elfedi az igazi valóságot!Talán a tényleges sikerek hiánya mondatja velem,hogy most már az elkövetett hibákból tényleg tanulni kellene!Csak egy példa,hogy,hogy nem kellett volna ano…1986.tavaszán a világbajnokságra készülő csapat felkészülési tervének tárgyalásán jelen vannak az MLSZ és az OTSH delegáltjai idézem:

    -Zalka András az akkori MLSZ-elnökhelyettese volt TF rektor mondja”A felkészülési terv tárgyalásánál,amikor a szakmai

    részhez értünk elakadtunk.Rákérdeztem,akkor Mezey György megszólalt:Bandi

    bátyám,ezzel Te biztosan nem fogsz egyetérteni, de a szakmai felkészülési
    terv titkos”
    Na ennyit az egykori titokról…

    A cikk utolsó mondata azt sugalja,hogy szembe kell nézzünk a valósággal.És nem hárítjuk át a felelősséget a hagyományos”balsorsra”.A labdarugás szeretőinek ki kell kényszeriteni az igazságot,hogy mi is történt valójában.Talán ha lehet sugni két fontos név,aki mindent tudhat de nem nyilatkozik,segithetek?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Cikkajánló. Olvass bele!
Vidi-Győr 2-1. A 2. gólt megelőző Egerváriféle területvédekezési hiba
Close