Minden út Felcsútra vezet 24. rész


A magyar futball 50 éve, – a marseille-i vész óta -, nem találja az utat a nemzetközi szinthez való felzárkózásra . De nemhogy az utat nem találjuk, még irányba sem vagyunk képesek állítani magunkat. Egyik fejlesztési programból esünk a másikba és mindig hiszünk a legújabba, miközben azt sem vesszük észre, hogy a problémát rendszeresen újratermeljük, mert mindig ugyanúgy közelítünk a megoldáshoz.

Mert a “megoldás kulcsa” mindig ugyanaz.

Lemásolni egy önkényesen kiválasztott sikercsapatot. Ez lehet VB győztes, lehet BL győztes. A lényeg, mindig szaladjunk valaki után. Mert valaki, valahol, név nélkül eldönti, mindenféle felelősség és számon kérhetőség, valamint szakmai indok nélkül, merre bolyongjunk tovább.

Ahol a bolyongás célja, maga a céltalanság.

A dolog morbidsága, hogy akik után szaladunk, azok mindig ugyanazok. Az angolok, a németek és a hollandok, de sosem a brazilok, sosem a spanyolok. Miközben hajdanában mi voltunk Európa braziljai.

Mi történik jelenleg a háttérben a magyar futball “boszorkánykonyhájában”?

Páthuzamosan több szálon futnak az események.

  1. Az MLSZ-nél bejelentkezett Tajti József és elmondta, hogy ő sokat volt Spanyolországban és megfejtette a spanyol-Barca titkot.
  2. A Puskás Akadémia viszont a kijelölt 10 állami akadémiának szervezett gyűlést  és elmondta, hogy új futballvízió lesz, amit ő határoz meg. Ez az új futballvízió nem más, mint a német (Liverpool) út. Vagyis ismételten, nem először és nem is utoljára:

Arccal a német foci felé!

Mondhatnánk, hogy a kettő (Barca és német) tűz és víz, mert az előbbi a labdát futtatja meg az ellenfelet, míg az utóbbi, átadja a labdát az ellenfélnek azért, hogy önmaga hagy fusson a labda után. 

Az meg már az abnormalitás csúcsa, hogy Puskás névvel, hogy lehet a labdát üldözni?

Mikor pont Puskás mondta: 

A labda fusson, mert az van a legjobb kondiban!

Értsd: Puskás úgy kondicionálta a saját csapatát, hogy az ellenfelet fárasztotta, mi meg úgy akarjuk kondicionálni a saját csapatunkat, hogy túl akarjuk futni az ellenfelet.

Itt egy kitérőt tennék eszmefuttatásunkban és idézném Kovács Ferenc mesteredző vonatkozó sorait, melyet a magyar futball korábbi tévútjaival kapcsolatban mondott el és ami pont illeszthető ide, mert mi mindig ugyanabba a gödörbe akarunk lépni, mert a magyarnak legnagyobb ellensége, önmaga.

„Átvettük más országok stílusát. Mindent kondicionáltunk. Mi itt követtük el a hibát, hogy olyan stílust erőltettünk magunkra, ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a stílusunk. Különböző időszakokban akartuk a hollandot, akartuk a németet, akartuk az angol stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtunk és genetikailag bennünk volt és van. Ez egy végzetes hiba volt!!!”

„Mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.”

Gondolhatnánk, hogy semmi gond nincs, majd a Tajti lobbi megvívja saját csatáját a német vonallal.

De láss csodát, itt szakmai vita nem lesz, mert csak Magyarországon van ilyen, hogy nálunk még azt is sikerült “szakmailag” összehozni, hogy a két projekt nem hogy egymás ellen dolgozik, hanem egymást erősíti. 

Végtére is felcsúti projekt mind a kettő. No, nézzük, hogyan lehetséges mindez?

Természetesen a megoldás is magyaros, mert. Tajti úgy fejtette meg a Barca focit, hogy abból sikerült rohanós focit kreálnia. Szerintem csak ő az egyedüli ebben az országban, aki minderre képes volt.

Hogyan sikerült mindez?

Úgy, hogy az erdőből csak a fát vette észre és kimondta a megfellebbezhetetlen tézist:

A magyar focista lassan dönt!

Nosza rajta!

Ha lassan dönt, akkor csináljunk olyan gyakorlatokat, ami versenyszerű, hogy gyorsan döntsön!

Mi a következménye ennek a képzésnek?

A képzés végeredményét és a gyakorlatok hatását, nem más, mint maga Tajti mondja el:

A ritmus, az intenzitás már megvan- de ez sokszor átmegy „ész nélküli” rohanásba. Labdabirtokláskor a gyors ritmusra való törekvés abban merül ki, hogy lehajtott fejjel, labdát vezetve sprintelnek a játékosok. Nem követi a gondolkodás, az összjáték sebessége, a játék ritmusát. Ezért sokszor kapkodó lesz a játék, sok labdavesztéssel, majd visszatámadással, és a labda megszerzése után annak újbóli elvesztésével.

Magyarul az edzésen teret nyer az eszetlen rohanás. Aminek az eredménye a folyamatos labdavesztés, majd visszatámadás és abból labdaszerzés és a kör indul elölről.

Nos!

A probléma máris megoldódott. Nincs szakmai ellentmondás a volt felcsúti és a jelenlegi felcsúti szakmai vezetők között, mert

a spanyol futballt németesítettük, a németet meg nem értjük, és máris megvan az új magyar futballvízió.

Aminek az eredménye előre kódolható, hogy ebből fejlődés nem lesz, mert ez a futball kultúraidegen. Nézzük ismételten mit mond Kovács Feri bácsi? 

„Azt a labdarúgó kultúrát, amit át kellett volna örökíteni, a játékstílust, a kreativitást, amit a magyarok tudtak, kiölték az emberekből. De nem csak a játékosokból, hanem az edzői generációból is.”

„Az utakat a megoldásokat soha nem abban kerestük, hogy gyerünk nyúljunk vissza a gyökerekhez, ahonnan elkezdhetnénk építkezni. Hogy próbáljuk megint talpra állítani és felépíteni a magyar labdarúgást. Mindig mást kerestünk. Olyan más hagyományokkal rendelkező országok labdarúgását akartuk elsajátítani, ami idegen tőlünk és ez soha sem sikerült.”

A lényeg:

Újra kondicionálni fogunk minden futballproblémát, megint mindent mérni fogunk, miközben a magyarokat jellemző észfutball, játékosság és szellemesség nem erről szól. Hiszen Puskás mellett Albert is megmondta:

Izzadjon a labda!

Folyt.köv.

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Tanácsok az újrakezdéshez, avagy hogy készüljünk fejben a kényszerszünet ideje alatt?
Close