Mozgásszerkezet jelentősége a labdarúgásban


Írta: bary

A sportban a cselekvések mozgásban nyilvánulnak meg.

„A mozgás, a technika vagy a sportági készség a cselekvésnek a látható része, ilyen szempontból a cselekvés eszköze. Minden sportági készség tanulás eredménye. A készségszintnek elvileg nincs határa, ezért állandóan javítható, tökéletesíthető.

A mozgásszerkezet, a mozgásnak térbeli, időbeli és dinamikai jegyeit foglalja magában.

Ezek egyetlen funkcionális egységet alkotnak, ami rugalmas mozgásegész, amelyben az egyes tagolható részek funkciójukban kölcsönösen hatnak egymásra.

Minden sportbeli készség szenzomotoros, ezek mindegyike szerkezetbeli azonosságot mutat. Az azonosság saját ritmusú, ami dinamikai szerkezetnek a térbeli és időbeli szerkezettel való szoros kapcsolatára utal.” (Báthori Béla 1994)

Világítsuk meg a labdarúgást a mozgásos cselekvés oldaláról!

Nézzük meg azt, hogy a mozgásszerkezet összetevői úgy, mint a tér, idő, dinamika hogyan jelenik meg az edzők gondolkodásában, hogyan csapódik le a mindennapos edzői munkájuk során?!

A gyakorlatok tervezésekor az edzések anyagában miként vannak jelen ezek az összetevők?

A mozgásfeladatok minden sportágban, így a labdarúgásban is a cselekvések egyszerű és összetett rendszerét alkotják, ezek építik fel a csapatjátékot. A labdarúgás mozgásanyaga nagyon összetett, ezért nem árt, ha az edzők tisztában vannak ennek jelentőségével.

Kiinduló kérdéseim:

  • Miért kell ismerni a mozgásösszetevőket és azok jellemzőit?
  • Minek apropóján szedtem össze gondolataimat a mozgásokkal kapcsolatban?

Mi inspirált a cikk megírására?

  • Az az edzéstapasztalat, verte ki nálam a biztosítékot, amivel szembesültem edzéslátogatásaim során.

“Presszing, nyomás, visszatámadás!” jelenti az edzői gondolkodásuk kiindulópontját.

A legtöbb esetben azt láttam, hogy az edzők úgy hajtják a játékosokat, mint a lovakat, ezzel átesve a ló túlsó oldalára. Amint látjuk, a topfutball nem nélkülözi a presszinget, visszatámadást, azt, hogy a játékosok nyomás alatt is képesek legyenek megoldani a játékhelyzeteket, de van a futballnak egy másik oldala is, amiről nem akarnak tudomást venni. A labdarúgás szebbik arca az összműködés, az együttműködés magas szintje, a ritmus, a ritmusváltás, az optimális ritmusban végrehajtott játékhelyzet megoldások stb. Mindezek valahogy háttérbe szorulnak az agresszív megnyilvánulásokkal szemben, edzéseken nem kapnak olyan kiemelt figyelmet. A presszing, a visszatámadás, a nyomás alatti cselekvés, a játékmegoldások idejét hivatott csökkenteni, a rendelkezésre álló időt szűkíteni, ami a gyorsan, kapkodva történő mozgásfeladatok megoldására épít. Tanulás szempontjából hibás elgondolás az, ha a rossz megoldások, sikertelen technikai végrehajtásra késztetik egymást edzéseken a játékosok. Fontos a pozitív megerősítés, de nem mindegy, hogy a sok rossz közül kiemelni a jót, vagy a sok jó között meglátni és kijavítani a rosszat. Lehet, hogy hihetetlen, de a presszing, a nyomás, a visszatámadás olyan mennyiségű rossz megoldást eredményez, ami már-már fáj a szemnek.

El kell gondolkodni azon, hogy jó-e az az út, amit követnek az edzők?

Ha rossz, és nem vezet eredményre, rá kell térni egy másik útra. Nem a végcélt kell azonnal elérni, vagyis, nyomás alatt is legyenek képesek összehangolt, magas technikai szinten teljesíteni, hanem azt az utat kell végigjárni, aminek ez lesz a végeredménye.

Orvosi hasonlattal élve, nem a tünetet kell kezelni, hanem az okokat feltárni, amelyek a tüneteket előidézték. Visszatérve a mozgásokhoz, a mozgásszerkezethez. Mindhárom összetevőnek, így, a tér, idő, dinamika kiemelt jelentőséggel bír a labdarúgásban. Az időfaktor hasznos a mozgások, mozdulatok végrehajtásának lerövidítésében. “Az idő rövidsége a technikás játékost a gyorsabb cselekedetre ösztönzi, míg a kevésbé technikásakat kapkodásra, aminek a végeredménye a rossz technikai megoldás lesz.”  (by Dr. Nagy György)

A terület növelése, szűkítése kiemelten fontos játékszervezési eszköz, taktikai feladat, a mai modern futballfelfogás alapvető kritériuma. A terület növelésére, szűkítésére törekszenek a csapatok, ezért tudni kell kis területen és az egész pályát átölelő támadásszervezésre egyaránt. Ehhez való alkalmazkodás fontos fegyvertény lehet a sikeres mérkőzés megvívásához.

A nagypályás játék 50-60 év alatt sokat változott a tekintetben, hogy milyen nagyságú területen játsszák, ami jelen estben nem a pályaméterre vonatkozik. A modern futball ismertető jegyei közül csak néhányat megemlítve, mint, területszűkítés, egészpályás letámadás, tolódásos védekezés, visszatámadás, kontrajáték mindegyike a területről szól. Ehhez való alkalmazkodás fontos fegyvertény lehet a sikeres mérkőzés megvívásához. Vannak edzésjátékok, amelyek a területszűkítés-növelés elvén alapszanak, de ezek inkább a labdabirtoklás játékfeladat fejlesztését szolgálják. Ami szorosan kapcsolódik a területhez, mint a csapatjáték fontos összetevője, az az idő. A területszűkítés egyik, ha nem a legfontosabb célja, hogy időkorlát alá helyezze a védekező csapat a támadó csapatot, a labdabirtoklót. Váltás, átállás kisterületről nagy területre és vissza, kiváló felkészültséget igényel, amire fel kell készíteni a játékosokat. A kis és nagyjátékokban a játékkészség fejlődik a megfelelő eszköztár alkalmazásával. A kisjátékokban a nyomás alatti technikai készségek fejlődnek, míg a nagypályán végigfutó támadásvezetésben a helyezkedő mozgások elsajátítása történik.

A mozgásszerkezet dinamikai összetevője nagyon fontos a mozgások ritmusának beállítása szempontjából. És elérkeztünk az ingen fontos mozgásjellemzőhöz a ritmushoz. A mozgás és a ritmus a labdarúgásban is elválaszthatatlan. A mozgásritmus a mozgás sebességváltozásaiban (gyorsulás, lassulás) mutat rendezettséget, egyfajta harmóniát teremt a mozgásos cselekvés téri, idői lefolyásában. Ez a rendezettség, harmónia, ha hiányzik az együttműködésből, összműködésből a futball elveszíti azt a varázsát, ami miatt annyian váltak rabjává a sportágnak.

Elnézve a mai „modern” edzéseket, nem a mozgástanításról szól, nem az összműködés magas szintjének elsajátításáról, aminek fontos eleme a ritmus, hanem a rohanásról az észszerűtlen, cél nélküli brusztolásról. Az edzésjátékok majdnem száz százalékának ugyanaz a célja, mégpedig presszing és a nyomásgyakorlás a labdásra, a labda közelében helyezkedő játékosokra. A helyezkedő mozgások tudatos összhangjának elsajátítására kevés időt és energiát szentelnek az edzők, aminek következménye a tanácstalan ötletszerű megoldások káosza.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Stöger vs Csercseszov személyiségelemzés
Close