(N) agyjáték a kisjátékkal, avagy ideje már Bot (h) nélkül járni

Írta: bary

Noha Both József az UEFA edzőképzés teoretikusa már 2013-ban lelépett a színről, szakanyagai a mai napig hatnak. Az ő idejében és azóta is alaposan beleverték az edzők fejébe azt, hogy a nagyjátékot a kisjátékon keresztül kell felépíteni, oktatni.

Egy kicsi sántít a dolog, ezért most Bot (h) helyett mankót adok az edzők hóna alá.

Kisjáték

A játékossá válás egyik építőköve a kisjáték: hirdeti az UEFA edzőképzésünk, amióta felelős a magyar labdarúgóedzők képzéséért.

Az UEFA edzőképzés szerint a játékossá válás építőkövei:

  • technika
  • 1-1 elleni játék
  • kisjáték
  • játékrendszeri ismeretek

De mit is ért az edzőképzés kisjáték fogalma alatt?

Mi a definíciója?

Van-e definíciója?

Frissen diplomázott B-s kollégák álmukból felkeltve is kívülről fújják a kisjátékok szerepét, definíciója már nem biztos, hogy megy kapásból.

Jellemzője:

  • célirányos játék szűk térben, szűk időben az ellenfél nyomása alatt – olvasható egy

MLSZ szakmai anyagban – fogadjuk el

De mit is jelent az, hogy: „célirányos”?

Van célja?

Van iránya?

Mindkettő egyszerre?

Ha a legutóbbira gondolnak, akkor ilyen lehet:

  • a védelmi vonal áttörése alakzatépítő-bontó játékkal

Van iránya, célja, és van koncepciója az összműködésnek.

  • pressing elleni játék – egy másik jellemzője az edzőképzés tanítása szerint

Hogyan kell pressing ellen játszani?

  • terület növelésével

A kisjáték egy meghatározott „szűk térben, szűk időben” folyik, így képtelenség megvalósítani a pressing elleni játékot.

Következésképpen erre semmi esetre sem jó.

A pressing elleni játék egyik legfontosabb játékszervezési elve:

  • szélességi-mélységi térnövelés

A kisjátékban ez az elv hogyan valósul meg?

Ha ilyen helyzetbe kerül egy csapat, akkor az edző első utasítása az, hogy:

 „Vedd ki a labdát!”

És nem az, hogy:

„Tartsd bent a labdát!”

Az UEFA edzőképzés tanításával szemben azt állítom, hogy nem a kisjáték az egyik legfontosabb építőköve a (nagy) játékossá válásnak, ugyanis még legalább fél tucat „építőkövet” feltudnék sorolni, ami a (nagy) játékossá válás elengedhetetlen feltétele az utánpótlásképzésnek.

A kisjátéknak megvan a szerepe, helye az oktatásban, de nem úgy és nem olyan súllyal, mint ahogy azt az edzőképzésen tanítják. Ezzel a kijelentésemmel bizonyára darázsfészekbe nyúltam. Eretnekség, máglyára való az, aki így gondolkodik – mondhatják azok, akik feltétel nélkül hisznek a kisjátékok mítoszában.

Az UEFA edzőképzés szerint a kisjátékok kofferjába belefér minden, vagyis az ő olvasatukban mindenféle logikai elgondolást nélkülöző gyűjtőfogalom.

Mégpedig:

  • létszámfölényes játékok,
  • létszám azonos játékok,
  • létszám hátrányos játékok,
  • egyirányú, kétirányú játékok,
  • választásos játékok,
  • egykapus, kétkapus, több kapus játékok. 

Vajon milyen irányuk és milyen céljuk van, és vajon milyen koncepció figyelhető meg a felsorolt kisjátékokban?

Nehéz megállapítani!

A bökkenő csak az, hogy a felsorolt „kisjátékokat” lehet még közepes és nagy területen is játszani. A létszámot és az irányt, valamint a kapuk számát tekintve nem biztos, hogy ezek a legjellemzőbb ismérvei a kisjátékoknak.

Ezek szerint minden kisjáték, ami nem nagyjáték.

Logikus, nem?

Véleményem az, hogy a kisjátékok kis területen folyó 2-2-től 6-6-elleni létszámazonos játékok kapura, játékfeladatok céllal.

Mégis, hol a helye a kisjátékoknak?

Egyik edzéseszköz az edzésjátékok csoportjában.

Edzéseszközök csapatjáték fejlesztésre:

Összműködési gyakorlatok

  • összjáték (két játékos együttműködése)
  • összműködés (összehangolt együttműködés)

Edzésjátékok:

  • kisjátékok (2:2-6:6 kapura),
  • „J” – es játékok
  • többfunkciós edzésjátékok (saját módszer)

Taktikai játékok:

  • céljátékok

Mérkőzésjátékok:

  • 7:7 – 9:9 elleni játékok

Nagyjáték:

  • 10-10 elleni játék

Adja magát a kérdés:

Milyen edzéshatást lehet kiváltani a kisjátékokkal, milyen képességeket fejleszt?

  • kognitív képességet?
  • összjátékot?
  • együttműködést?
  • labdabiztonságot?
  • labdabirtoklást?
  • labdás kondíciót?
  • célszerű helyezkedést?
  • labdaszerzést?
  • átmenetet?
  • váltást?
  • mélységi passz előkészítést?
  • rövid passzos játékot?

Ha nagyon akarom, akkor mindegyiket, csak van egy lényeges különbség a kisjáték és a nagyjáték között, mégpedig a távolságok, a területek nagysága. Amint látjuk, a kisjátéknak számtalan célja lehet attól függően, hogy mit akarunk fejleszteni.

A kisjáték miben különbözik a nagyjátéktól?

  • a pálya mérete,
  • a játékosok távolsága,
  • a passzok ereje,
  • a passzok távolsága,
  • az időkorlát,
  • a térlátás,
  • az elszakadás távolsága,
  • az átadás sebessége,
  • felnézés a labdáról stb.

Vagyis, a kisjátékokban a játékfeladatokat más térben, más idő alatt, más dinamikával kell végrehajtani, vagyis a kisjátékoknak más a tér-idő-dinamikai szerkezete, mint a nagyjátéknak.

A teljesség igénye nélkül ezekben különbözik, és ez már merőben más játék. Sokszor tapasztalom munkám során, hogy 14, 15 éves játékosok alapvető nagypályás mozgásfeladatokat nem tudnak végrehajtani, mivel nem sokat találkoztak a képzés során ezekkel a nagypályás összehangolt mozgásfeladatokkal.

A kisjátékok háttérbe szorították a nagypályás összműködési feladatok elsajátítását.

Úgy, mint:

  • hosszú passz
  • széles helycserék
  • elmozgó játék
  • területbe indulás-indítás
  • védelmi vonal áttörése
  • beadás szélről
  • keresztindítás
  • mélységi indítás
  • mélységi beindulás.

Hogy csak néhányat említsek a nagypályás mozgásfeladatok közül. Ezek a mozgásfeladatok nem sajátíthatók el kisjátékokban. A kisjátékon nevelkedett játékosok ritkán kerülnek hasonló helyzetbe, ami jelentős hátrányt jelent a későbbiek során.

Mindig azt kell gyakorolni és olyan területben, amit fejleszteni szeretnénk.

Mégis hol a helye a kisjátéknak a nagyjátékban?

Véleményem szerint, nagyjátékot csak nagyjátékon keresztül lehet elsajátítani.

Válaszom tehát:

A kisjátékoknak vannak nélkülözhetetlen elemei, amelyek szűk térben rövid ideig fordulnak elő nagypályán, ezek fejlesztése segíti az ezekben a játékhelyzetekben előforduló mozgás-és játékfeladatok megoldását, vagyis, eszköze az igen fontos kis területen folyó játékmegoldások optimális alkalmazásának, mint:

  • labdabiztonság,
  • labdakezelés,
  • rövid passzok fajtái (felpassz, mélységi passz, keresztpassz, ezek kombinációi stb.)
  • gyors döntésképesség,
  • gyors megoldások,
  • 1:1-ellni játékhelyzetmegoldások,

optimális végrehajtásának.

Része lehet, de semmi esetre sem építőköve.

Ötös méretet nem lehet tízesre erőszakolni. Ezt teszik már sok-sok éve az edzőképzésünk hathatós közreműködésével.

A kisjátékokon felnőtt, kisjátékok által képzett játékosok nem, vagy alig rendelkeznek nagypályás mozgásfeladat mintákkal. Ösztönösen végrehajtott nagypályás mozgásfeladatok nem válnak automatizmusokká, így aztán sem egyszerű, sem összetett nagypályás kombinációk nem várhatók magas szinten a magyar játékosoktól.

Az edzők gondolkodásának kiindulópontja a nagyjáték kell, hogy legyen. A nagypályás játékból kell levezetni a játékfeladatokat és mozgásfeladatokat, és nem fordítva. Szűk térben és időben végrehajtott összműködés részcélja lehet csak a nagypályás játéknak.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Komplex rendszer-e a labdarúgás, avagy elődeink szellemi üzenete a labdarúgó játékról
Close