Posztspecifikus taktikai periodizáció?, avagy fogalmi zavar a köbön


Írta: Bary

Ha hiszik az edzők, ha nem, már ilyen is van a labdarúgásban. Először is ezt a szakmai zsenialitást meg kell rágni jól, aztán lenyelni, ha lemegy a torkunkon, és várni azt, hogy a jó magyar gyomor befogadja. Azt mondják az öregek, hogy a jó gyomor mindent bevesz, de ehhez már nem elég az emberi gyomor, talán a Komodói varánusz gyomra lenne a legalkalmasabb rá.

De hagyjuk a savazást!

Fordítsuk le magyarra a posztspecifikus szakkifejezést.

  • Poszt = őrhely, állás
  • Specifikus = sajátos, különleges

Ha a kettőt összerakjuk lesz belőle „sajátos állás”, ez sem annyira értelmes, de az újkori nyelvújítók, és Grétsy László bizonyára szakszerűen tudnák elemezni, én viszont távol állok ettől.

Nem járok messze az igazságtól azonban, ha azt mondom, hogy van köze a poszthoz, a speciális feladathoz, a taktikához, és ahhoz, hogy időszakonként milyen új feladattal bővítik az egyes posztok repertoárját.

A TAKTIKA elméleti tevékenység és annak periodizációja pedig annyit jelent, mintha a gondolkodásunkat változtatnánk meg hétről-hétre.

A labdarúgásban a poszt a játékos csapatban elfoglalt helyét jelenti, ami még nem specifikus, nem különleges, szerepkör és feladat szempontjából válik azzá.

Eljött az ideje, hogy a fent említett fogalmakat tegyük tisztába.

Poszt – pozíció – szerepkör – feladatkör

Poszt: csapathely, például, jobb hátvéd

Pozíció: a játékos és a pálya viszonyrendszere (szélső pozíció, egy másik megközelítés szerint manapság elég annyit mondani, hogy hatos pozíció, és a játékos már tudja, hogy mi a feladata ebben a pozícióban, ha tudja)

Szerepkör: a játékos védekezésben és a támadásban betöltött szerepét súlyozza (Pl.: védekező középpályás)

Feladatkör: a játékos csapatjáték szempontjából meghatározott játékfeladatinak összessége védekezésben és támadásban.

A poszt és a pozíció együttes kezelése a modern futball egyik jellemző ismérve, ugyanis, például a jobbhátvéd lehet védő és támadó pozícióban a mérkőzésen egyaránt. Ha az ellenfél támad, a védőnégyes szélén a védekező játékfeladatait oldja meg, míg a szerepköréből (felfutó védő szerepkör) adódóan tudnia kell a szélső támadó játékfeladatait is alkalmaznia mérkőzéseken. Manapság a játékszervezés fontos eszközei a helycserék, forgások, ezért az aktuális pozícióban is tudnia kell a játékosnak a mozgás és játékfeladatokban otthonosan mozognia, addig, amíg vissza nem kerül az eredeti pozíciójába.

A posztspecifikus képzés (ennél csak a halolaj szó a legrondább, amit hallottam életemben) visszalépés a totális futballt megelőző időszakba, amikor is valóban élesen elkülönültek egymástól a posztok, gondoljunk csak a WM rendszerre. A totális futballal kezdődött a posztok és a szerepkörök összeolvadása. Mit mond a totális futball: “Nem baj, ha elhagyja a játékos a helyét, csak legyen játékos, aki aktuálisan betölti azt.”

Következésképpen nem posztra kell képezni játékosokat, hanem a szerepkörök ismereteit kell kibővíteni, hogy át tudjon állni egyik játékfeladatról a másikra.

Nézzünk egy eklatáns példát.

Poszt: középpályás

Pozíció: hatos

Szerepkör: mélységi szervező

Feladatkör: támadásban és védekezésben

A szerepkör és feladatkör attól lesz más-más csapatonként, ahogyan az edző gondolkodik a futballról, a csapatjáték-szervezésről.

Az egyik megközelítése a hatos pozíciónak a mélységi szervező szerepkör sajátos játékfeladat-körrel. Szervezői kvalitás miatt ezt a pozíciót elsősorban olyan játékos tölti be, aki a legösszetettebb képességekkel rendelkezik, manapság nagyítóval sem lehet találni magyar pályákon ilyen típusú játékost.

A másik edzői gondolkodás szerint ezt a pozíciót olyan játékosnak kell betöltenie, akinek a védőmunkája kiváló, és az sem baj, ha annyira nem ért a játékszervezéshez (ilyen típusú játékosokat hoztak anno a keleti blokkból), ilyenkor az edzői elvárás, hogy a megszerzett labdát adja oda annak, aki tudja szervezni a játékot.

Egy harmadik elképzelés szerint bármelyik középpályás betöltheti a hatos pozíciót a játékszervezésnek megfelelően. (középpályás forgás) Ebben az esetben a pozícióhoz nem köthető konkrét játékos. A taktika, de a játékrendszer is kitermelhet olyan szerepköröket, amelyek sajátosak, különlegesek.

Egy futballklub, ha rendelkezik futballhagyománnyal, felülírhatja az edzői gondolkodást, és meghatározhatja a posztokhoz rendelt szerepköröket, feladatköröket, játékos profilokat, játékos karaktereket. Ehhez viszont kell a futballmúlt, klubfilozófia, állandóság, hagyomány.

A végére hagytam a posztspecifikus képzést, ami nem más, mint a posztnak megfelelő technika elsajátítása, egy szóval, poszttechnika. Tapasztalatom szerint az egyéni képzést összekeverik a poszttechnikai képzéssel, ami már mozgás és játékfeladatra készíti fel a játékosokat. De fordítsuk meg a kérdést.

Milyen technikára van szüksége egy szélső védőnek, ami nem szükséges a belső középpályásnak, vagy, a belső középpályás mennyivel tud többet technikai megoldás terén, mint egy szélső védő.

A totális futball szinte nem is tesz különbséget a posztok között az állandó váltások, helycserék, forgások miatt. Univerzális technika az alap, viszont a szerepkörök, feladatkörök adnak szabadságot vagy konkrét feladatot a játékhelyzetekben való döntés technikai megoldásaira. Akik ezt a szakterminológiát bevezették, igazából a posztokból adódó játékmegoldásokra gondoltak, és nem a technikára, adtak neki egy kimondhatatlan kifejezést, és úgy elterjedt, mint a Covid 19.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
A szar újratermelése
Close