Írta: bary
Miért terjedt el a reagálós futball a tudatos összműködésen alapuló futballal szemben, vagyis az embernek miért az az érzése, hogy kezdeményező futball kezdi elveszíteni dominanciáját? A kezdeményezés továbbra is fennáll, de nem a támadó játékszervezés a cél, hanem a labdaszerzés vette át a vezető szerepet a játékfeladatok tekintetében. Az első gondolatom az volt, hogy olyan módszerek lettek népszerűek, amelyek ezt az irányt erősítik a napi edzésmunkában. Vajon helyes-e a következtetésem?
A kérdés sokak számára bizonyára meglepő, ezért fontosnak éreztem mélyére nézni a kérdés mögött megbúvó anomáliáknak.
Először is szeretném tisztázni, hogy mit értek reagálós futballon?
Ma arra tanítják a labdarúgó edzőket, hogy észlelés – helyzetfelismerés- döntés – reagálás (kivitelezés) a játékhelyzet megoldás folyamata. Ebből a folyamatból azonban kifelejtették a legfontosabb összetevőt, mégpedig az elemzést. Elemzés nélkül viszont helyzetértékelés, következésképpen nehéz dönteni, majd jól reagálni a játékosnak.
A döntést mindenképpen megelőzi az elemzés, ugyanis akkor tud jól dönteni a játékos, ha már van tapasztalata, vannak olyan megoldási minták a fejében, amelyek segítenek választani a lehetséges opciókból.
Elemzés során ezeket veszi sorba a labdás játékos, majd dönt aszerint, hogy mi a pozíciója, valamint a társak, az ellenfelek helyezkedése nyújt számára fogódzót. A labdanélküli játékosok döntései adott szituációban legalább olyan súllyal bírnak, mint a labdás játékos döntése.
Kapcsolódó kiadvány a Programozott döntés a labdarúgásban.
A játékhelyzet megoldás folyamatának utolsó összetevője a reagálás. Játékfeladatot a játékhelyzetek láncolata építi fel, ezért másképp kell dönteni akkor, amikor a játékos csak játékhelyzetet lát maga előtt, és más nézőpontból kell tekinteni a játékfeladatmegoldásra mivel a magasabb játékcél az irányadó az optimális alternatíva kiválasztásakor. A játékhelyzet megoldás azonnali döntést igényel, ezért a reagálás fontos eleme a megoldásnak, a játékfeladat viszont előre megtervezett, játékelvek által szabályozott folyamat. Nem a reagálásról szól, tudatos mozgásfeladatok építik fel.
Mire kell a futballmérkőzésen reagálni?
- labdavesztés után (visszatámadás, letámadás)
- labdaszerzés után (támadásindítás, támadópozíciók felvétele stb.)
- átmenetek (V-T, T-V) jó okot adnak a reagálásra
Mindezek a játékfeladatok a modern futball alapkövetelményei, ezért edzéseken már ezekre készítik fel a játékosokat, úgy, hogy mindez nyomás alatt történik.
Néhány éve, pontosan nem is tudom, hogy mikor, de egyszer csak megjelent az edzésmetodikában, hogy mindent nyomás alatt kell oktatni. Manapság az Edzőképző Központ ezt a fogalmat aktív ellenállásra cserélte.
De változott- e valamit ezáltal a futballunk?
A módszer célja, hogy játékban, nyomás alatt, vagyis aktív ellenállás mellett kell megtanítani futballozni a gyerekeket. Nyomásgyakorlás, vagy aktív ellenállás nem más, mint folyamatos presszing, letámadás, visszatámadás alatt megoldani az aktuálisan adódó játékhelyzeteket, játékfeladatokat. Ettől az edzésmódszertől bizonyára azt várják, hogy egyrészt a játék felgyorsul, másrészt a döntés gyorsaságának kikényszerítésével a technikai végrehajtás is gyorsabb lesz. Valóban gyorsabb lesz, csak úgy hívják, hogy kapkodás, ami magas hibaszázalékkal megy végbe és egyúttal nem segíti a technika fejlődését.
Kelemen Attila edzőkollégának van egy ideillő tanítása, hogy “ezzel a módszerrel az amúgy is focizni nem tudó játékosok, idő egységre eső hibáinak a számát növelik meg.”
Rontsd el a játékot! – jelszó a kor futballkövetelménye. A presszing megöli a játékot, azt a játékot, amit még meg sem tanultak, tanítottak a „korhű” kollégák. A futballoktatás paradox módon arról szól, hogy a nem lévő játék elrontásával tanítják a gyerekeket futballozni.
Mégis mi a megoldás?
- először, meg kell tanítani nyomás ellen és nem nyomás alatt játszani, vagyis hogyan kell elszakadni a védőtől, hogyan kell helyezkedi labda nélkül, hogy fogadóképes legyen a játékos
- másodszor, meg kell tanítani a játék olvasására
- harmadszor, meg kell tanítani a játékszervezésre az alapelvek útmutatása szerint
- negyedszer, játékhelyzet megoldó képességet kell fejleszteni
Ha már mindezeket készségszintre fejlesztette az edző, jöhet a játék elrontása, vagyis az, hogy aktív ellenállás mellett meg tudják-e oldani a tanultakat.
Ez egy oktatási folyamat. Úgy tűnik, hogy az Edzőképzés – egy hasonlattal élve -, a ház építését a tetővel kezdi, ezzel feje tetejére állítva az oktatást.
Visszakanyarodva a reagáláshoz. A futballban a labda megszerzésére több időt, energiát fordítanak edzésen, mint arra, hogy a játékosokat az ésszerű és célszerű helyezkedésre (játékszervezés) megtanítsák.
A ma használatos módszerek mind-mind a reagálásra épülnek, valamint a labdaszerzés vált központi kérdéssé a tudatos összműködéssel szemben.
Valóban, a futball, a labdavesztés és labdaszerzés ciklikusan ismétlődő folyamata. A kettő között viszont ott van a futball lényegi része, ami miatt sok millióan megszerették ezt a játékot. A kombinatív játék, az egész pályán végigfutó támadás, a ritmusváltások, gyönyörű összműködésen alapuló kombinációk csak úgy spontán nem alakulnak ki játék közben, hogy csak néhány említsek ezek közül.
Amelyeik csapat nem tud visszatámadni, letámadni, gyors átmenetre nem képes, arra rásütik, hogy taktikailag felkészületlen. Ezért aztán a gyerekeknél is ezek a kiemelt célkitűzések, amire megtanítják a még technikailag, kondicionálisan felkészületlen játékosokat.
A kezdeményezés elrontása a cél, az edzéseken az oda-visszatámadás, presszing miatt nem alakul ki folyamatos játék.
A kérdés az, hogy az edzők ezt miért nem látják?
Nem véletlenül kell tizenöt passza a Guardiola csapatainak, hogy a játékosai felálljanak a támadó futballhoz, felvegyék azokat a pozíciókat, amelyek a játékszervezésük alapja. Nálunk is elterjedt az a koncepció, hogy területváltásos edzésjátékok szervezésekor azt a szabályt hozták, hogy csak meghatározott számú passz után lehet a labdát átvinni a szomszédos területbe. A lényeget azonban nem csatolták hozzá, mégpedig azt, hogy miért kell meghatározott passzt végrehajtani, aztán területet váltani. Bizonyára azt gondolják, hogy a meghatározott számú passz miatt alakul ki labdabirtoklás, vagyis folyamatos játék. A pozíciók felvételéig már nem jutnak el, ami a támadófutballszervezés kiinduló eleme.
Következtetés
Az elemzést átvették az edzők a „mai modern” edzésmetodikában. A módszerek arról szólnak, hogy a játékosok aszerint reagálnak, ahogy az edzők döntenek. Gondoljunk csak a Smart felvillanó fényére, vagy a színekre, számokra történő reagálásra, vagy éppen a több szín alkalmazására az edzésgyakorlatokban, vagy a világító pólókra, mind, mind arról szólnak, hogy az edző dönt a játékos reagál (végrehajt). Eszükbe nem jut, hogy ezzel nem valós helyzeteket modelleznek, hanem kitekert, agyongondolt játékhelyzetek elé állítják a játékosokat.
Megoldás
- Futballoktatás futballprobléma megoldásán keresztül,
- futballoktatás valós játékhelyzeteken keresztül,
- futballoktatás szerepkörök szerint,
- futballoktatás oktatási folyamatban részfolyamatokon keresztül valósulhat meg.
Mindezeket a mai napig nem ismerték fel, így aztán semmi esélye annak, hogy bármit is fog változni a magyar futballért felelős „szakemberek” gondolkodása.
