Román és holland meccs utáni értékelés


Írta: Csaszny Bálint

            Válogatottunk románok elleni meccsében az a legnagyobb probléma, hogy benne van minden, ami a magyar labdarúgást jellemzi ma. Semmi esélyünk sincs egy ilyen erős jóindulattal is csak közepes képességűnek nevezhető román válogatottal szemben sem.

Sípszóig élt a remény!

Csak hát annyi a baj, hogy a pályán futballozni is tudni kell!

Sajnos azt elfelejtetünk már rég!

A legnagyobb tragédia az egészben az, hogy minden téren el vagyunk maradva és nem is járunk még a helyes úton.

Először is! Erről a vereségről legkevesebbé a pályára lépő játékosok tehetnek! Ők annyit tudnak a labdarúgásról, ami bennük van ösztönösen és amennyit az edzők megtanítottak nekik. Nem lesznek képesek kijutni a vb-re, most sem ahogy már jó pár éve nem sikerült az elődöknek sem. Sajnos, amíg egy válogatott középhátvéd nem tud biztosan egy belsős passzt végrehajtani addig ne is reménykedjünk, mert csak csalódás ér minket. A belsővel végrehajtott passz a foci alapja! Mindenkinek tudni kell, játsszon bárhol a pályán. Nem egy negyven méteres keresztlabdát rontott el a Guzmics egy olyan Beckhameset azt a visszafelé pörgőst, hogy le sem kell venni, mert tökéletesen lábra érkezik. Egy rövid belsős passzt, amit egy meccsen egy jobb csapatban 20-25-öt is tudni kell adni pontosan lábra! Arról nem is beszélve, hogy a többi játékosnak eszébe sem jutott, hogy visszalépjen és esetleg így segítse az újoncot. Nem utolsó sorban úgy egy sima háromszögeléssel át is játszották volna a román csatárt.

A kudarc az egészben az, hogy a labdarúgás egy tanulható sport!

Nem lehetetlen mondjuk folyamatosan egy svéd szinten lenni, hogy ne a legjobbakat nézzük. Náluk mindig van legalább több száz közepes képességű játékos, akiket megtanítottak svéd stílusban játszani. Mindegyik erős fizikumú, megtanult passzolni, beadni, fejelni és lőni. Ebben ki is merül egy átlagos svéd labdarúgó tudása, esetleg néha születik egy Henrik Larsson vagy egy Ibrahimovics és máris biztos vb résztvevők. Ehhez a színvonalhoz semmi sem kell csak egy jól átgondolt és kidolgozott utánpótlás képzési rendszer. Valamint, hogy több tízezer gyereket bevigyünk a képzésbe, lehetőleg már óvodás korukban.

A magyar labdarúgással az a baj, hogy van magyar labdarúgás.

Hogy értem ezt?

Kezdjük a legnagyobb gonddal, nincs elég gyerek, aki focizni szeretne. Aki jár is edzésekre annak sem magyar játékos lesz a példaképe és ezen ne is csodálkozzunk. Messi, Ronaldo, Robben és Sneijder mezeket vesznek fel. Addig, amíg nem lesz több tízezer gyerek, aki ismerkedik a sportággal, beleszeret a labdarúgásba és megtanulja, nincs remény! Minden tett és próbálkozás hiába való! Minden pénzt, ami van, erre kell elkölteni nem a felnőtt játékosok fizetésére és stadionokra. Minden egyes forint az ablakon kidobott pénz. Sajnos elég jól meg lehet élni a magyar labdarúgásból és 40 éve nincs eredmény csak süket duma. Néző is akkor lesz, ha van mit élvezni! Ezt, amit mi futballnak nevezzünk, nem lehet élvezni, ha van három jó passz a negyedik már pontatlan lesz. Talán akkor lenne teli egy stadion, ha fizetnének a nézőknek, hogy menjenek ki megnézni ezt a szenvedést.

Végre el kell oda jutni, hogy elismerjük, hogy senkik vagyunk a labdarúgásban! A kupacsapataink névtelen és teljesen ismeretlen csapatok ellen estek ki már a selejtezőben. A nevében is benne van, hogy selejtező! Végre neki kell állni, dolgozni, tervezni és gondolkodni! Mert az üres fogadalmakból elég volt!

Arra gondoltam, hogy a cikket elemzéssel folytatom! Véget ért a vb selejtező sorozat és nézzük meg a góljainkat, hogyan is szereztük őket. Amúgy szerintem ez a harmadik hely a csoportban bravúrnak számít. A törökök jóval előttünk járnak már évek óta, van legalább három ismert és eredményes csapatuk Besiktas, Fenerbache és a Galatasaray. Valamint a török bajnoki mérkőzéseken nem 3000 néző szokott szurkolni a csapatoknak. Felépítettek egy elfogadható és működő utánpótlás rendszert is, tegyük hozzá, magyar segítséggel!!!

Akkor nézzük a góljainkat! Kezdjük erősorendben a hollandok elleni két meccsel. Két gólt sikerült szereznünk, mind a kettő 11-esből született és sikerült beszednünk 12 gólt ellenük. Az itthoni meccsen volt egy szép támadásunk, amit nem sikerült kihasználnunk. Amúgy elég egyoldalú meccsek voltak, a narancsok lefociztak minket! Meg is érdemelték a 6 pontot. Nekünk 0 járt érte.

A románok ellen itthon 2-2 lett a végeredmény. Az első gólt egy pontrúgás utáni fejesből szereztük, a másodikat egy 11-esből. A végén meg egy védelmi hibából gólt rúgatunk a románokkal. A bukaresti mérkőzésről már írtam a cikk elején. Egy kapura rúgásunk volt az egész meccsen. Ez egy pont két meccs alatt és 2 rúgott gól valamint 5 gól a mi kapunkba.

Következzenek a törökök elleni összecsapások! Itthon végrehajtott a válogatott egy hatalmas bravúrt és 3-1-re legyőztük a félholdas csapatot. Hátrányból sikerült fordítani! Az első gólt egy kapushibából hoztuk össze. Végre szereztünk egy akciógólt a második gól egy formás támadás után született. A harmadik egy 11-es volt újfent. Kint óriási szerencsénk volt és egy pontot hazahoztunk. Király Gabi nagyon nagyokat védett az első félidőben! Egy bedobásból sikerült egyenlíteni egy török hibából. Ezzel 4 pontot szereztünk a törökök ellen, a gólarányunk 4-2 lett ellenük. Ezért jár a dicséret a csapatnak!

Itt van az eredménytelenség valódi oka! Lejátszottunk 6 mérkőzést és összesen egy gólt tudunk szerezni felépített támadásból! Mellette négy gólunk volt bűntetőből, két gólt szereztünk rögzített helyzetből és egy óriási kapushiba utáni gólunk van még. Sikerült szereznünk 5 pontot, ez a megszerezhető pontoknak a 27 %-át jelenti. Összesen rúgtunk 8 gólt és mellé beszedtünk 19-et, mínusz tizenegyes gólarányunk van a jobb csapatok ellen. Ez azt jelenti, azok ellen nem tudunk eredményesek, lenni, akiket le kellene tudni győzni ahhoz, hogy legyen miről beszélni és reménykedhessünk egy vb részvételről.  Sőt nem tudunk akciógólt rúgni nekik! Ami azt jelenti, hogy nem tudunk támadást felépíteni és gólhelyzetet kialakítani. Ez edzői feladat, hogy egy válogatott védekezésből labdaszerzés után át tudjon váltani támadásba és támadásból labdavesztés után vissza tudjon zárni védekezésbe. Össze kell hangolni a csapatrészeket, hogy megfelelő együttműködés legyen köztük és az elmozgásokkal segítsék egymást, területet nyissanak a támadásvezetéshez. A labdaszerzéshez megint összműködésre van szükség, hogy szűkítsék a területet és lezárják a labda továbbjátszásának lehetőségeit. Ez a feladata egy szakvezetőnek! A gondolatait, az elképzeléseit megtanítani a játékosoknak és akkor kialakul egy tudatos játék. Nem csak úgy ötletszerűen valami történik a pályán. Ennek a megvalósításához az alapgondolat, amit el kell sajátítani és meg kell érteni! Soha nem az a játékos játszik, akinél éppen a labda van, hanem akihez kerülni fog, a labdanélküliek tudják segíteni mozgásukkal a labdás játékost a helyes döntésben! Tehát a csapattársakon múlik, hogy hogyan folytatódik egy támadás felépítése. Ebből következik az a gondolat is, nem az hibázik, aki elveszti a labdát, hanem a többi játékos, aki nem segítette a mozgásával ebben. Ez az igazi magyar labdarúgás alaptétele!

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Enter the text from the image below
 

Cikkajánló. Olvass bele!
Ferenczi vs Szalai Ádám 2.
Close