„Szeretek szabad lenni” 2.


Folytatjuk beszélgetésünket Rózant Janóval.

Forrás: Bátrak, akik mernek blog

Mi késztetett arra, hogy életre hívd a Neofutballt?

Az, hogy szeretek szabad lenni. Szerintem vannak alkotó edzők és végrehajtó edzők. Ami fontos, hogy egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, mind a két típus ugyanolyan értékes. Ez a megközelítés csupán annyit jelent, hogy ki mit szeret a munkája során. Az alkotó edző az, aki folyamatosan szeret új dolgokat kipróbálni, aki nem szereti a monotonitást, akinek mindig valami újon jár az agya, hogy hatékonyabb legyen. A végrehajtó edzők pedig hozzák a stabilitást, akik szeretik a megszokott rendszert és szokásokat, akik elfogadják az adott klubban az előírásokat és nem térnek el tőle.Mindkét típus ugyanolyan fontos, nem jobb egyik se a másiknál sem szakmailag, sem emberileg. A magam részéről jobban szeretek új dolgokat kipróbálni és nem szeretem a kötelezően előírt dolgokat.

Mit jelent ez gyakorlatban?

A Neofoci rendszerében szabadon alkothatok, ahol szívem és tudásom legjavát adhatom. Klubedzőként gyakran előfordult, hogy a szakmai vezetőm megszabta, mikor mit kell oktatnom, és attól nem igazán lehetett eltérni. Csak hát én ebben nem hiszek. Carlo Ancelotti mondta: „A terv csak azért van, hogy legyen min változtatni.”. Ezt én is így látom. Minden edzést megtervezek, de az elmúlt 11 évben nem volt még olyan edzésem, ami halálpontosan a tervek szerint ment. Ha mégis próbáltam a tervet végigerőltetni, akkor meg rossz edzés lett belőle. Van olyan, hogy egyszerűen a csapat hangulata vagy fizikai állapota miatt kell változtatnod az edzésen. Ugyanígy például egy egyéni vagy kiscsoportos edzésen is. Ettől függetlenül szoktam csapatoknál is technikai edzést tartani. Itt kulcskérdés az, hogy a vezetőedző adjon legalább akkora szabadságot, amivel még hatékonyan tudok alkotni az edzéseken. Enélkül egyszerűen nem lennék hatékony és nincs értelme az ottlétemnek.

A honlapotokon olvasható:„ Hiszünk benne, hogy a magyar játékosokból is válhatnak világklasszis labdarúgók! Ezért dolgozunk nap mint nap.” Hogy írnád le azt a metódust, ami meghatározza a közös munkátokat?

Tiszta szívünkből hiszünk benne, hogy a magyar pályák tele vannak világklasszisokkal, csak ez a minőségük egyelőre nem tud a felszínre törni! Lényegében mindent a magyar gondolkodásmódból próbálunk levezetni, hiszen magyar az anyanyelvünk, ami által a magyar gondolkodásmódot sajátítjuk el. Ez illik hozzánk, ebben tudunk a legjobban kiteljesedni, így lehetünk önmagunk mi is és a játékosaink is.

Mire gondolsz?

A magyar felfogás szerint az ember lélekből, szellemből és testből áll, de a kiindulópont, a forrás a lélek. A lélek egyetemes és a tudás hordozója is. Pap Gábor kiváló művészettörténészünk elmondja, hogy a lélek adja az erkölcsöt, amit igazából szellemi térben, szavakkal nem is tudunk leírni, mert ezt csak érezni lehet. A lélek a forrás, a gerinc, amiből kifakad a szellem, ami már közvetlenebb kapcsolatban van a testiséggel. A szellem az értelmi tevékenység, a gondolati sík, ahogy gondolkodunk, és ahol megjelenik az egyéni érdek és a bölcsesség is. A test meg nyilvánvalóan a fizikai síkot jelöli. Born Gergely magyarság kutató is azt mondja, hogy a lélek a forrás, aminek egy hibája szokott lenni, méghozzá az, hogy könnyen összekeveri magát a szellemmel vagy a testtel. Szerinte is a tudás a lélekben lakozik, és ennél fogva nem is tudjuk fejleszteni a gyerekeket, hanem a bennük rejlő tudás kibontakozását csak segíteni tudjuk, de nem mi adjuk a tudást. Ez egy nagyon fontos gondolat! Ráadásul ez a gondolatmenet a természetben is mindenhol megfigyelhető, hiszen minden növény magjában már ott van az a tudás, hogy mivé fog válni. Szép párhuzamok ezek.

Hogy köszön ez vissza a munkátok/hivatásotok során?

Tisztában vagyunk vele, hogy mi csak segíthetjük a játékosokban rejlő tudás kibontakozását, és nem mi vagyunk azok, akik által majd jó lesz az adott játékos. Éppen ezért nem alá- és fölérendeltségi viszony van az edzéseinken, hanem alkotótársként tekintünk minden egyes játékosunkra. Továbbá elsődlegesen a lélekre próbálunk hatni. Próbáljuk előcsalogatni a játékosban rejlő művészt. Nemcsak a fizikai megvalósulásra hatunk és mozdulatokat ismételgetünk, nemcsak a szellemi térre, az értelemre hatunk, hogy minek, mi az értelme, hanem egészében igyekszünk hatni a játékosokra. Próbálunk arra építeni, hogy mit szeret a játékos, mit lát szépnek a fociban és erre támaszkodva megmutatjuk a különböző mozdulatokat, és az ezek mögött rejlő logikát is, ezzel megtartva a lélek, szellem és test harmóniáját. Egyébként erről Szent-Györgyi Albert is beszél. Ő azt mondta, hogy a tudományt nem csak csinálni kell (fizikai sík), nem csak tudni kell (szellemi sík), hanem meg kell látni annak a szépségét, át kell éljük a tudomány iránti szeretetünket. Ő ezt a harmóniát átélésnek nevezi, és szerinte az életben mindent át kell élni.

A Neofutball csapata

Szerinted mi kellene ahhoz, hogy magyar futballista topklubban kapjon lehetőséget?

Szerintem az, hogy meg tudják élni azt, ami belőlük fakad. A 70-es évektől a világ labdarúgásában a fizikai sík dominált. Kb. 10 éve megjelent emellett a szellemi tér is. Egyre több olyan képzési rendszer jön ki, ami az agy fontosságát emeli ki a labdarúgásban. Habár beszélnek arról, hogy a játék szeretete fontos, de mégsem központi elemként szerepel. Sokszor még a lélek harmadlagos tényező, miközben a magyar hagyományokban egyértelműen ez a kiindulópont, a forrás. Ez megjelenik a népmeséinkben, a népzenéinkben, a műkincseinkben is. Habár a világ felfogása sokszor eltérő a lélek, szellem, test hármasságát tekintve, de a magyar kultúrában egyértelműen látható, hogy mi ezt hogyan fogtuk fel mindig is. Az a helyzet, hogy a jó szándék is lehet káros, ha csak értelemmel közelítünk meg valamit. Ha én úgy próbálok meg segíteni egy játékost, hogy a legjobb tudásom szerint csináljuk a dolgokat, de nem érzem, hogy mi jön a játékosomból, mi fakad belőle, akkor könnyen tévútra tévedhetünk. Ennek nagyon könnyen az a vége, hogy a saját egyéniségem erőltetem rá a játékosokra, akik meg sohasem élhetik meg ezáltal a saját egyéniségüket.

Hogy nevelhetők ki egyéniségek?

Ha edzőként nem adok észszerű szabadságot a játékosoknak, nem engedem meg nekik, hogy feltárják a bennük rejlő tudást, akkor nem lesznek egyéniségeink, pontosan úgy, ahogy már 50 éve nincsenek világklasszisaink. Ez nem azt jelenti, hogy kiküldöm a játékosokat és azt mondom, hogy csináljatok azt, amit akartok. Hanem ez azt jelenti, hogy van egy keretrendszer, amin belül megélhetik a saját egyéniségüket. Az olyan utasítások, mint a „Ne cselezz!”, „Ne szórakozz!”, „Csak az egyszerűt!”, „Kötelező 1-2 érintővel játszani!”, ezek mind-mind olyan utasítások, amik valójában azt közlik a játékosokkal, hogy ne legyenek önmaguk. És ha a játékos nem tud önmaga lenni az évek során, akkor nem is lehet az, aki valójában lehetne, így világklasszis sem. Nem azt mondom, hogy ezeket tilos mondani a játékosoknak. De ha ezt túltoljuk az évek során, akkor valójában károssá válik.

Az elmúlt időszakban stadionok épültek, a játékosok horribilis összegeket keresnek, válogatott labdarúgók érkeztek haza, de mintha még mindig egy helyben toporognánk, hiába volt a 2016-os EB- láz és néhány nemzetközi villanás. Te hogy látod a honi focihelyzetet?

Szeretném én is azt átélni, amit az elődeink. Amikor megszokott dolog volt, hogy vannak magyar játékosegyéniségek a világ minden táján. Amikor jelen vagyunk a Real Madridban, a Barcelonában, vagy amikor a válogatottunk lényegében simán kijut a különböző világversenyekre. Ez ugye jelenleg nincs. De 1000%-ig biztos vagyok benne, hogy ha a magyar labdarúgóvilág résztvevői közelebb kerülnének egymáshoz, ha átéreznénk, hogy egymás nélkül semmire sem megyünk, akkor hamar megváltozhatna ez a helyzet. Ha a másikban nem a rosszat keresném, hogy ki miért rosszabb nálam, hanem azt, hogy kiben mi a jó, és hogyan tudnánk összedolgozni. Ha a szakmai viták (a másik tévedéseit keresem, amiben nem értünk egyet, az akadályokat) helyett szakmai egyeztetések (a másikban és magamban is a közös pontokat keresem, és ezen az úton haladva építkezünk) lennének, akkor szerintem gyors fejlődés következne be.

Napi szinten szórakoztatod a Neofutball  nézőit a facebookon cselekkel, szemlélet átadással, történetekkel. Hogy találkozhat a mosoly és a futball a zöld gyepen?

Hát pontosan így, hogy ez lenne szerintem a lényeg. Ha nem élvezzük azt, amit csinálunk, akkor nincs sok értelme. Ha szeretem azt, amit csinálok, lelkesedem érte, akkor a fejlődés garantált, hiszen foglalkozni fogok vele a szabadidőmben is. Ebben az esetben nem munkáról beszélünk, hanem hivatásról. A mosoly, a játék szeretete lenne a kiindulópont. A labdarúgás csakis úgy válhat művészi teljesítménnyé, ha nem csak bemutatom azt a pályán, amit az edző elvár tőlem, hanem kifejezem önmagam. Mindezt úgy, hogy a csapat érdekeivel harmóniába kerülök.  A művészi megközelítési mód szintén a magyar gondolkodásból jön. Hiszen a magyar nyelv jobb agyféltekés nyelv, és ezt a féltekét jellemzi a művésziesség is. A vicc az, hogy semmilyen tudományos alap nem kellett hozzá régen, hogy ezt a régi labdarúgócsillagaink tudják. Többek között Puskás Ferenc, Czibor Zoltán, Varga Zoltán vagy Kalocsay Géza mesteredzőnk is azt mondta, hogy a labdarúgás művészet. Kalocsay azt is hozzáteszi, hogy akkor van művészi hatása a focinak, ha van benne érzelem. Ezt az elődeink megélték Szent-Györgyi Albert szavaival élve. Ezekben a videóinkban nem olyan dolgokat mutatunk, amikről az edzéseink is szólnak főrészt. A kialakult helyzet miatt trükköket vagy cseleket mutatunk be, ami által fennmaradhat a játékosokban lévő láng a futball iránt. Sokszor találkozunk olyan játékossal, akiben ez a láng már kialudt. Ilyenkor mindig azzal kezdjük, hogy ezt újraélesszük és utána ezt tápláljuk.

Hogy fejlesztheti a cselezés egy játékos bátorságát úgy, hogy ne öncélú legyen és a csapat hasznát lássa benne?

Nagyon sok olyan gyerekkel találkozunk, akit otthon, a suliban vagy bárhol máshol visszafognak, nem engedik meg neki, hogy önmaga legyen, és éppen ezért félénkebb vagy zárkózottabb. A csel amellett, hogy az önkifejezés egyik legszebb eszköze, segít abban is, hogy tudjunk a középpontban lenni. Ugyanis ha egy játékos cselez, akkor ott minden figyelem ráirányul. Ezekben a pillanatokban megtanulhatja mások figyelmének terhét is viselni, megtanulhatja azt, hogy milyen a középpontban lenni.

Könnyen előtérbe kerül az a mondat ilyenkor: de önző vagy, kisfiam!

Gyerekkorban én is szerettem túltolni egy kicsit a cseleket. Könnyebb később elhagyni a vadhajtásokat egy játékos egyéniségéből, mintha nem látnánk azt, hogy mire képes, mert ki se hajtott. Ahogy telik az idő a játékosoknak azt mutatjuk meg, hogy az ő egyéniségéből jövő helyzeteket hogyan tudja megteremteni úgy, hogy a csapat érdekeivel harmóniában legyen. Nem önzésre biztatjuk a játékosokat, hanem az egyéniségük kibontakoztatására. Az is egy érdekes tapasztalatunk, hogy ha a játékosokban a jót és a szépet vesszük észre, akkor gyakorlatilag nem tudunk nekik ártani. A bennük rejlő egyéniség kivirágzását így nem tudjuk gátolni. Viszont, ha én mindig csak a rosszat veszem észre, mindig csak javítok, akkor egy idő után könnyen bezár az egyén, és nem mutat magából többet.

Az állandó korrigálás tehát elvetendő?

Kollégáimmal és egyben barátaimmal, Hegyi Danival, Sz. Nagy Tomival és Huszti Gergővel a módszerekben nem igazán hiszünk, ahogy a legtöbbször értelmeznek 1-1 képzési módszertant. Ugyanis sokszor nem a lélek, szellem és test hármasságával nyilvánul meg egy módszertan, hanem csupán a test és szellem kettősségével. Például hiába dicsérem a játékosokat (fizikai síkon végrehajtom), ha ezt csak azért teszem, mert tudom (szellemi tér), hogy ez így hatékony. Ha nem szívből jön, ha nincs benne ott a lélek hangja, akkor nem fog úgy átmenni, mintha ezt tényleg meg is élném. Ez nagyon fontos dolog, ha valaki szívvel-lélekkel tesz valamit, na az az igazi, az fog átmenni úgy igazán! Amellett, hogy erről beszélnek a magyarságkutatóink, sok tudósunk is, mi is tapasztaltuk. Ha nem szívből mondom a dicséretet, akkor az nem megy át annyira, nem lesz olyan hatékony. Ha szívből teszem, azt azonnal megérzi a játékos is és szárnyalni fog. De ennek ugye feltétele az, hogy szeressem, amit csinálok.

Hogy motiválod a gyerekeket arra, hogy ne csak edzésen, de mérkőzésen is meg merjen húzni bátran cseleket vagy egy kockázatosabb megoldást?

Lényegében azzal, hogy átéreztetem velük, hogy milyen, amikor önmagukat adhatják. Ha fel tudjuk kelteni bennük a labdarúgás iránti olthatatlan vágyat, akkor az már alapvetően motiváló erőként hat. Az edzéseinken folyamatosan azt kérjük, hogy még, még, ne hagyd abba, mutass még többet magadból! Ennek ellenére előfordul, hogy a saját csapatuk edzésén vagy a mérkőzéseken nem merik bevállalni azt, ami bennük van. Mert félnek az edzők, a szülők, vagy a játékostársak szidásától. Legtöbbször a félelem az, ami visszafogja a játékosainkat. Ezért is mondom, ha minden edző bátorítaná a játékosokat, olyan mondatokkal, mint „Bátran!”, „Vállald be!”, „Színezd!”, „Fejezd ki önmagad!”, „Mutasd meg bátran mit tudsz!” stb, akkor rövid időn belül újra csodákat látnánk a magyar pályákon. Ebben biztos vagyok!

Mivel segítitek a félénkebb játékosokat?

Ha a játékosaink nem merik a saját környezetükben is megélni önmagukat, akkor nagyon sokat szoktunk velük erről beszélgetni. Mesélünk ide vonatkozó történeteket. Mesélünk hasonló helyzetekről, hogy mi hogyan oldottuk meg ezt a saját életünkben, más emberek hogyan oldották meg. Aztán próbálunk közösen kitalálni erre valami megoldást, ami a játékosból jön, ami neki kényelmes és segíthet abban, hogy bátor legyen.

Említetted, hogy a magyar néplélekkel kapcsolatos könyveket olvasol, felvételeket nézel. Hogy illeszthető be ez a tudás a futballunkba? Miért lehetünk mi, magyarok különlegesek ebből a szempontból?

A magyar nyelv által a magyar gondolkodásmód teljesen különbözik a többi európai népétől. Ez nem azt jelenti, hogy jobbak, vagy rosszabbak vagyunk. Ez csupán annyit jelent, hogy vannak olyan jellegzetességeink, amikre érdemes építenünk a sikerünk, egészségünk, és boldogságunk érdekében. Kovács Ferenc mesteredző mondta egyszer azt, hogy egy mangalica disznót hiába etetek, itatok, simogatok és nevelek úgy, mint egy yorkshire-it, attól az még mangalica marad, mert a génjeiben más van. Nyilvánvaló, ha aszerint élünk, ami belőlünk jön, akkor messzebbre jutunk.

Folyt. köv.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
“Szeretek szabad lenni!” 1.
Close