“Szeretek szabad lenni!” 1.


A futballt lehet művészi szinten művelni, oktatni? Naná, vágja rá Rózant Janó, aki a Neofutball alapítójaként hisz a kreativitásban, a szép játékban, a futballistákban, az emberekben. Szemlélete, mosolya, tudása sokakat inspirál, most pedig egy mélyinterjúban nyílik meg ország és világ előtt.

Hogy emlékszel vissza arra a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy a labdarúgást mélyebb szinten vizsgálod meg?

Még kezdő edző voltam. Volt egy serdülő csapatom és folyamatosan gyakoroltuk a cseleket. Csináltuk bójákra, mindenféle szögből, sebességgel, folyamatosan arra bátorítottam őket, hogy cselezzenek a meccsen is. Hiába gyakoroltuk, hiába próbáltam meg mindent, nem jött vissza a mérkőzéseken. Bántott a dolog, mert szerettem volna, ha szép focit játszunk, olyat, amiben a cselek is dominálnak.
Egy idő után meguntam, és mindent, amit tanítottak nekem a cselekről meg az edzésekről, azt lényegében elengedtem, és úgy voltam vele, hogy megnézem, a világklasszis labdarúgók hogyan csinálják.

Kiket modelleztél?

Megnéztem Zidane-t, neki van egy híres csele, láttam, hogy az esetek nagy részében oldalról érkezik hozzá képest a védő. Utána megnéztem a brazil Ronaldót és láttam, hogy a biciklicseleket mindig akkor csinálja, amikor szemből érkezik a védő.
A következő edzésen gyakorlatilag ezeket a helyzeteket gyakoroltuk le. Úgy állítottam be a védőt és a támadót is, hogy ezek a szituációk jöjjenek létre. Azon az edzésen kijöttek apróbb dolgok, amik kulcsfontosságúak. Pl. milyen távol kezdjék el a védőtől a cselt, milyen sebességgel stb. A hétvégi meccsen azonnal visszaköszöntek a cselek, hihetetlen boldog voltam. Habár akkor még nem tudtam, hogy mi ennek a pontos oka, de ma már tudom. Lényegében azóta is folyamatosan ezt csinálom. Nézem a labdarúgócsillagokat, és próbálom megérteni a tetteik mögött húzódó logikát vagy sikerük okát.

Testalkatodat szemrevételezve nem pont egy átlagos futballista képe rajzolódik ki előttünk.  Számít ez valamit a munkádban vagy a tudásod rögtön lehengerel mindenkit?

Na erről rengeteg jó sztorim van! Több szülő is beszámolt róla, hogy nézte egy ideig az első edzésünket, a felénél beszállt a kocsiba és már eldöntötte, hogy ide többet nem hozza a gyerekét. Az edzés után beszállt a gyereke is, és csak vigyorgott, majd hazáig mesélte, hogy miket tanult és milyen jól érezte magát. A szülő meglepődött, de úgy volt vele, hogy ha a gyereknek tetszik, akkor jól van, jövünk még.

Mi maradhatott meg bennük rólad/rólatok?

Mint mondják, azért volt ez bennük, mert itt azt látták, hogy sokat beszélünk a játékosokkal, magyarázunk nekik, nem használunk csodaeszközöket, többnyire csak pár labda, kapu és pár bója van, na meg még az edző is dagadt. Miközben ők ahhoz vannak szokva, hogy az edzéseken nincs megállás, óriási az iram, és mindenféle csodaeszköz van a pályán. Szerencsére pár edzés hatására máris lehet látni a fejlődést a gyerekeiken tétmérkőzéseken is, plusz ugye minket is jobban megismernek és megszűnnek ezek az előítéletek.

Dolgozol felnőtt futballistákkal is. Milyen reakciókat tapasztaltál?

Volt már olyan is, hogy egy felnőtt játékos úgy sétált fel a pályára, hogy furán nézett rám. Sok mindent elárul a tekintet, tudtam, hogy kételkedik bennem. Szerencsére nem csak anyagból áll a világ, ott van a szellem és a lélek is. A játékosok pár pillanat alatt megérzik, hogy mindent megteszünk azért, hogy ki tudjanak bontakozni. Érzik, hogy nem akarunk fölöttük lenni, hanem mellettük vagyunk. És emellett olyan apró részleteket mutatunk a labdarúgásról, amiket általában nem ismernek, és már csak azzal, hogy elmondtuk nekik és megmutattuk, hogy ezt hogyan használják, máris az egész futballista életükre hatással voltunk, mert innentől kezdve ezt örökké tudják használni. Szóval, ha van is fura tekintet, akkor hamar átfordul a dolog.

Mennyire fontos, hogy te is be tudd mutatni az adott cselt, gyakorlatot?

Alapkövetelmény magamra és Huszti Gergő edzőkollégámra is nézve, hogy amiket oktatunk, azokat mi is be tudjuk mutatni. Ez azért fontos, hogy a játékosok lássák, mit akarunk gyakorolni, és emellett mi is úgy tudunk hatékonyan segíteni, ha magunkból kiindulva tudjuk, hogy az adott mozdulatsorban mi a nehéz. És ezt csak úgy érezhetjük át, ha mi is képesek vagyunk megcsinálni. Tehát igazából a súlyom sohasem akadályozott. Maximum, ha versenyt kéne futnom a játékosokkal, akkor csak lejtőn vállalnám, ott több esélyem lenne.

Egy magyar nb1-es edző szájából hangzott el a következő mondat: Profi játékossal csak profi múlttal rendelkező edző foglalkozhat. Mi erről a véleményed?

Elfogadom, ha ezt valaki így látja, hiszen a saját tapasztalatai ezt mutatják neki. Édesapám halála után át kellett vennem pár évre az építőipari vállalkozását. Fura helyzet volt. Nem is értettem hozzá, nem is szerettem csinálni, de akkor nem volt más választásom. Megmaradt bennem egy gyakran előforduló helyzet. Amikor arról beszéltünk, hogy ezt és ezt kéne megcsinálnunk, akkor mindig azt válaszolták a kollégák, hogy ezt és ezt miért nem lehet. Bennem mindig felmerült a kérdés, hogy a többiek miért mindig arról beszélnek, hogy valamit miért nem lehet megcsinálni. Engem mindig az érdekel, hogy valamit hogyan lehet megcsinálni, az nem izgat, hogy mit, miért nem lehet. Szerintem ez nagyon fontos, hogy bármilyen problémával is állunk szemben, akkor ne azon merengjünk, hogy miért rossz nekünk, vagy mit miért nem lehet. Sokkal jobb a megoldás irányába nézni, mert ha ezt meglátjuk, akkor lesz egy elképzelésünk a megoldáshoz vezető útról. És ha bátran merünk a megoldás irányába nézni, akkor az egy kis idő után hitté alakul és hinni is fogunk benne. És ha valamiben tiszta szívünkkel tudunk hinni, akkor nem hiszem, hogy van elérhetetlen dolog.

Persze, vállalom a kérdés mögötti szándéékomat. Nem rendelkezel profi múlttal, mégis profi szemlélettel igyekszel oktatni és nevelni. Hogy jelenik meg ez foci szinten nálad?

Nekem tényleg nem az a kérdés, hogy ki miért nem foglalkozhat profi játékosokkal. Nekem az a kérdés, hogy hogyan tudjuk őket a legjobban segíteni. Pár éve láttam egy cikket, amiben bemutattak egy fiatal kerekesszékes edzőt, aki a Manchester United utánpótlásában dolgozik. Ha nem a megoldás irányába néztek volna, hanem csak a problémákat látták volna, akkor az a srác soha, sehol nem lehetett volna edző. De valamiért mégis odakerült. Nyilván tök jó, ha valaki focizott, egy csomót segít. Tudja, milyen érzés az utolsó percben gólt kapni, tudja, milyen az utolsó percben gólt lőni, tudja, milyen egy ki-ki meccset játszani, és tudhatja, mi zajlik le a játékosokban. Nekem is sokat segít, hogy játszottam pár évet. Biztos még nagyobb segítség lenne, ha profi is lehettem volna. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a legtöbb klasszis labdarúgó nem is tudja elmagyarázni, hogy mit miért tesz.

Ezt hogy érted?

Ezt tapasztaltam, amikor régi magyar játékosokkal beszélgettem, de a világklasszis labdarúgók nyilatkozataiból is az jön ki, hogy sokszor nem tudatosan cselekszenek, csak valahogy jön nekik. Beugrik egy kép, egy érzés vagy egy gondolat, amit megcsinálnak egy nehezebb helyzetben. És itt nem az előre eltervezett taktikáról beszélek, hanem azokról a pillanatokról, amit a begyakorolt csapatjáték nem is korlátoz le. Ezt leggyakrabban a támadók élik meg elől, ahol egy kicsit nagyobb a szabadság. Habár a brazil Ronaldo is azt nyilatkozza, hogy érzésből játszott, nem tudja elmondani, hogy mit miért tett. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy mindig ugyanazokba a helyzetekbe került, amikben a megoldókulcs lényegében ugyanaz. Lehet, hogy más-más mozdulatot használt ezekben a helyzetekben, de a védővel mindig ugyanazt hitette el, és lényegében hozzá képest a védő mindig ugyanonnan jött. Ezeket a helyzeteket valójában ő teremtette meg, és ezért nyilván nagyon sikeres is volt, csak nem volt tudatos. Egyébként az edzéseinken pontosan ezekkel a dolgokkal foglalkozunk. Pontosan ezeket a részleteket magyarázzuk el a játékosoknak, és megmutatjuk, hogy hogyan tudják megteremteni azokat a helyzeteket, amikben ők jók. És mindezt az értő tudás mellett, jó érzés kiváltásával, és kép formájában rögzítjük a játékosokban. Éppen ezért tudják sokszor már egy edzésünk hatására használni a dolgokat! Mert vagy eszükbe jut logikusan a megoldás, vagy előjön az az érzés, amit az edzésünkön átéltek ebben a helyzetben, vagy beugrik a kép, ami egyébként egy csomó lényeges infót tartalmaz.

De a lényeg, hogy habár a világklasszisok jól láthatóan a saját egyéniségüket tudták megélni a meccseken, megteremtették azokat a helyzeteket, amikben ők jók, de mégsem tudják azt elmagyarázni. Ebből következik számomra az, hogy ha valaki profi labdarúgó volt, még nem biztos, hogy le is tudja azt oktatni, mert lehet, hogy érzésből játszott és nem értette a sikere mögött rejlő okokat. És nyilván az se mindegy, hogy ha érti is mindezt, akkor ezt hogyan adja át a játékosoknak, ez nagyon nem mindegy!

Egyébként a Neofocinál szeretnénk majd 1-2 edzőt felvenni és megmutatni nekik mindazt, amit mi csinálunk. Nekünk egyetlenegy szűrő van ebben, és ez pedig az, hogy jó ember legyen. Mert ha valaki szívében ott a jóság fénye, és erre a pici fényre tud figyelni, akkor a másikban is meglátja ezt, és csakis így tud a legjobban segíteni másoknak.

Folyt. köv.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
A komplex rendszerek és a labdarúgás 2.
Close