Színjátékok a magyar futballban 2.

MLSZ konferencia a Belga Edzőképző igazgatóval, avagy mikor a futballgyilkosok meghívják a felügyelőt a tett színhelyére, ami még tele van bizonyítékkal.

Örömmel vettük, hogy a magyar edzőképzés külföldi előadóval lepett meg minket karácsony előtt. Érdekesség, hogy észre se vették, hogy eddigi saját munkájukat és elgondolásaikat szinte helyből megkontrázza és hibáira rátapint a Belga edzőképző vezető, igaz ő ezt nem tudta. De úgy néz ki a hazai edzőképzés ezzel az amúgy jó konferenciával lábon lőtte magát. Pedig a cél biztos nem az volt, hogy lebuktassák saját magukat, de ugye, aki nem tud még jól olvasni sem, az nem biztos, hogy könyvet kell írjon. Kicsit érdemes elemezni a külföldi előadó előadását és az ismételten új edzőképzés elképzeléseinek ellentmondásait.

Lássuk az elejéről:

  1. Belgiumban: Az edzőképző igazgatójuk 2001-től indítja a Belga edzőképzés új irányát.

Amiben felállították a labdarúgásuk DNS-ét (megj: a képen DNA-val jelölik) és végig mentek ezen az úton.

Nálunk: A mi DNS-ünket keresni se kellene, mert megvolt és a legjobb volt. Sajnos ma már nagyon kevesen tudják és találgatás folyik csak. Ráadásul a vezetőknek kellene leginkább ismerni a kijelölt irány miatt. De ennyi idő alatt – 1997 óta – a 12 igazgatót, Csányi Sándor működése alatt 7 igazgatót fogyasztottak el a vezetők, Természetesen, minden esetben új és még újabb vízióval. Igaz mindenki a magyar tradíciókra hivatkozott, de egy-két kivétellel mindenki mást utánozgatott helyette.

  • Mezey: Kiadta gebinbe. Amikor is Both elhozta a holland elméletet, de úgy hogy ő se értette, lásd rombusz koordináció.
  • Bicskei: A német elképzelést hozta a kölni iskola miatt.
  • Mezey ismét: Maradt a Both elképzelés, csak még agresszívabb kivitelezésben.
  • Both: Tovább a nihilbe
  • Prukner: Tudáspalettát mutatott. Egyedüli, aki legalább nem hivatkozott a tradícióra.
  • Szalai: Both neveltje, de már valamilyen változást vizionált.
  • Pári: Feltalálta a legjobban úszó labdarúgó képzési koncepcióját és ötvözte Both sületlenségeivel
  • Jörg: Semmit nem tudunk arról mit akart, állítólag csak meg-meg jelent az MLSZ-ben
  • Sisa: A magyar tradíció elképzeléseit ténylegesen ő képviselte, az egyéni képzésre rávilágított, döntésképesség és kreativitás kidolgozását is leírta
  • Fórián: Az elmúlt majd két évben talán egyszer láthattuk előadni, amiben a komplex képzésről beszélt, de azt nem tudni, hogy pontosan mit is akar. Lózungként a magyar futballtradícióra hivatkozik, miközben ebből a gondolkodási rendből semmi sem jelenik meg az Edzőképzésen. A követendő stílus leírása is egyszavas: kezdeményező futball.

Ezt vesd össze elődeink „gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés, támadó játék” stílusjellemzőjével.

A gáz, hogy közel két év alatt ennyi jött össze nekik a követendő magyar futball-filozófiából vagy egyáltalán az egész labdarúgás fejlesztésből.

  1. Belgium: Kezdeti történetük esetén – 2001 -, összeültek és megállapították, kik ők és mi illik hozzájuk? Kijelölték az irányt, a „sarki csillag” felé, ami vezeti őket. Alaposan több pontban kidolgozták, filozófiájukat, módszertanukat, elveiket, feladataikat stb. Közös munka, közös gondolkodás, iparági tudás és ami a lényeg: az irányt tartják azóta is. Megjegyzem, hogy a képzés nálunk 1997-ben indult, vi. 4 év előnyünk volt a belgákkal szemben.

Nálunk: A mi kezdeti irányunk, – mint érződik irányt -, irány követett és filozófia, filozófiát. Talán volt köztük olyan is, ami a tradíciónknak megfelelt (Sisa), de a vezetők újra indítottak mindent a kinevezéseikkel. Az összeülésről nálunk annyit, hogy Barczi Róbert fennen hangoztatta, hogy minden tudóra szükség van, de például nekem egyetlen könyvemet se támogatta az MLSZ és a kutatási, fejlesztési eredményeim sem érdekeltek senkit. Mint látszik, két év alatt annyi szivárgott ki a jelenlegi edzőképzés filozófiájáról, hogy nem lehet előre rúgni a labdát és kezdeményező játék kell. Tehát elmondhatjuk, hogy mi nem a sarki fény után indultunk, hanem a sötétség felé. Jó lenne már, ha tudnák az edzők, mi az a közös gondolkodási rend, amit követni kellene és nem csak az egyszavas „játssz kezdeményező futballt!” közhely mögé bújva vezetni a szakmát.

  1. Belgium: A játékosok fejlesztésében gondolkodnak, régen a mérkőzés megnyerését tűzték ki. Emellett az egyéni képzésre tették a hangsúlyt.

Nálunk: A csapat és győzelem a fontos, lásd. Puskás Akadémia, aki az egy évvel fiatalabb Bayernt megveri és örömtüzeket gyújtunk. Vagy például az U19 szoros meccseken nyert pár meccset és még sehová se jutott ki, de már többet tudunk az edzőjéről és a csapatról, mint az EB-t nyert Manciniről.

Egyéni képzést a Doubble Pass is hiányolta nálunk. Ugyanakkor az egyéni képzés régen magyar sajátosság volt, a poszttechnikai képzéssel együtt. Lásd Mezey 1988-ban megjelent Élvonalbeli labdarúgók felkészítése című könyvét, illetve Sisa – Döntésképesség és kreativitás a labdarúgásban 1. kiadványát, ami az egyéni képzés egy alapműve, ami a kicselezős foci oktatásával teljes mértékben szinkronban van a puskási, alberti hagyományokkal.

Mi történik hazánkban?

Az oktatás helyett az akadémiák, komplett csapatokat igazolnak 14 évesen, akikből aztán még NBI-es labdarúgók se lesznek. Lásd az MLSZ statisztikai kimutatását, ahol látható, hogy az akadémisták 1 / 4 –e befejezte aktív labdarúgó pályafutását 5 évvel végzése után.

  1. Belga: Csapatszerkezetéből indul ki és ehhez nevel játékost. Kreativitás fontos pontja a képzésének, ami arról szól, hogy a játékos szabadsága vezet a kreativitáshoz.

Nálunk: Játékosból indulunk ki, mert nincs képzési filozófia és ehhez igazgatjuk a csapatszerkezetet (Lásd Róth Antal 2020-as januári előadását). A kreativitásról nálunk annyit, hogy Barczi R. nemrégen nyilatkozta, – mint már jeleztem -, hogy tilos előre rúgni a labdát. Vagyis nem a játékos dönti el, hogy az adott szituációban mit tesz (kreativitás – alkalmazkodó képesség), hanem maga a sportigazgató. Ráadásul mindez tiltás formájában megtenni, még nagyobb hiba. Itt csak passzolni lehet és kész. Ellenőrzések lesznek, központi program, kitiltások, elküldések stb. Az jól látszik, hogy a kreativitás nálunk csak közhely szintjén létezik.

De, ahol azt hallani, hogy a PRO licencre a Puskás Akadémiától egyszerre 5 edzőt vesznek fel a 20-ból, ott „érződik csak igazán” a kreativitás fontossága. De az uram-bátyám kapcsolatok, megjelennek pl. az egyesületek besorolásánál is. Lásd Budafok esetét, aki B szintű egyesület lett hirtelen 70 m Ft-os állami támogatással megsegítve. (Jakab J. Budafok elnök, Orbán Viktor edzője volt az Erdért csapatánál)

  1. Belgium: Nem a másolásra építi munkáját, sőt a gyerekeknek az oktatásukban támogatónak kell lenni, nem pedig megmondónak.

Nálunk: Azt kell tenni, amit az első ember kitalál. Eleve, tiltással indul az oktatás. Nem lehet előre rúgni a labdát és kezdeményező játék kell. Elnézést az ismétlésért, de még mást nem hallottunk az edzőképző elképzeléséből. De ugye „végre” bevezették az ellenőrzést is, sőt büntetést vagy eltiltást is (követelményrendszer 2.0). A vezetője így áll az egészhez, akkor mi lehet lent? A városi pletykák szerint azt hallani, hogy Barczi R. már az általa odavitt Fehér Csabát ki is rúgta, de azt is hallani, hogy Rossival sem vannak olyan szoros kapcsolatban. Tényleg: a sarki fény helyett a sötétségbe tartunk.

  1. Belgium: Először lejjebb csúsztak, aztán feljebb a világranglistán. Tehát az érződik, hogy folyamat jellege lassan indult be.

Nálunk: Végre valamiben hasonlítunk, mert mióta Barczi, Fórián belépett a rendszerbe és mindent felrúgott és a lojális barátokat odavitte, azóta gyorsan elpártoltak az eredmények, lásd. VB kijutás 4. helye, U21 EB vesszőfutása, aztán későbbi sikertelenség, U17 Grúziától kapott pofonja és csoport harmadik helye, futsal leszereplése, női labdarúgás helyzete stb. Viszont a félelme az edzői társadalomnak, hogy erre fognak hivatkozni, hogy így megy ez máshol is és jön majd a siker később, csak kapjanak még időd. Talán hihető lenne, ha a belgákkal csak egyetlen irányt is eltaláltunk volna.

  1. Belgium: Játékos központú képzés kell, ott gyökeret adnak az edzők a stabilitásért és szárnyakat. Tehát támogató légkör, tudás fontossága, pedagógia kiemelése.

Nálunk: Versenyszabályzatot változtatnak, minden évben átszerveznek. Új és új  szabályokat alkotnak a játékban. Viszont a gyermekekkel foglalkozóknak a legkevesebb képzést és fizetést, de ha baj van oda csapnak le, lásd Csányi S. Elnök Úr nyilatkozatát látszik: „Az akadémiák jó munkát végeznek, a 12 év alattiak képzésnél van a probléma!”

  1. Belgiumban: Nem a felnőtt focit és a taktikát erőltetik a gyerekeknek, hanem szabadságot, képzést és támogatást adnak. Szerintük: „A gyerek szemével kell nézni a labdarúgást!”.

Nálunk: kezdeményező foci kell már U7-től és nem lehet elrúgni a labdát.  Jelenleg a BKV Előre D szintű egyesületnél dolgozom, és még hozzám a „kezdeményező futball” lózungon kívül semmi konkrétum nem jutott el, az elmúlt 1,5 év során, mióta megindult az MLSZ módosított stratégiai programja. Ez is csak úgy jutott el, hogy önkéntesen kredites képzésen vettem részt, ami nem volt kötelező.

Hazánkban a belgákkal ellentétben a Sportigazgató és az Edzőképző vezetője megmondja fentről, merre van az előre, miközben az EGYSÉGES IPARÁGI GONDOLKODÁS, a szaktudás bevitele a rendszerbe lenne a lényeg. Nem azt kéne megmondani, hogy MIT CSINÁLJ!, hanem azt, hogy HOGYAN GONDOLKOZZ A FUTBALLRÓL? IGAZ EHHEZ,  ÉRTENI IS KELLENE MAGÁT A JÁTÉKOT!

  1. Belgiumban: Képzési létszámok a gyermek fociban és képzési tényezők is mások, mint nálunk. Lásd, labdavezető focival indul 2v2-ben. Két kaput láttam és nem négyet, de exerlight sem látszott. Az edzők szabadságot és játékélményt adnak a gyerekeknek. Alakzat, alapként jellemző Belgiumban.

Nálunk: Ötletelés és átszervezés jellemezte végig a gyerek programot, volt itt már minden. Ráadásul szinte csak olyanok irányították a közel 20 éves Bozsik programot, akik még gyermekfocival sosem foglalkoztak. Volt itt már két kapu, négy kapu, villogó póló, Funinho, csak játék, aztán edzés is a programban, a csodás exerligt is, aminek bevezetője még mindig a helyén van. Azt a bizonyos játékszabadságát például éppen ezzel az exerlight-al vették el, igaz azt sem értették miért. Pedig egyszerű, mert oda kellene passzolni, amit a gyerek észlel és dönt, mert így fejlődhet. Helyette az okosok azt hitették el nem kevés pénzért, hogy a legjobb az, ha a gép dönt, mivel ugye az exerlight színének villanása mutatja a döntést. Fogalmuk sincs, miről szól a foci, úgy néz ki. Közel van az agyrémhez, ami itt végbe ment ennyi pénzért. De mindenki a helyén van, sőt. Az egyetlen örömöm, hogy az alakzati oktatás alapvetés – igaz Belgiumban -, pedig hányszor mondtam és ajánlottam dr. Kovács Ferenc: Alakzat vagy rendszer könyvét. Illetve Sisa könyvében látni még hasonlót és aztán csak a közbeszédben.

  1. Belgium: Nincs tabella 14 éves korig, nehogy legyen nyomás se az edzőn, se játékoson, se szülőn. Viszont az ifi korban már a tabellák fontosak és a kispadot sem akarják koptattatni a játékosokkal.

Nálunk: Ez szintén így volt, ha egyet értünk vele, ha nem. De mikor Barczi, Fóriánnal színre lépett ők versenyt akartak a gyerek labdarúgásban, viszont az ifi fociban nincs kieső, így a kiemelt bajnokságban nyugodtság van. Igaz, hogy lehet egy fél év múlva felnőttben lesz a játékos. Tehát teljesen a fordítottja van mindennek, mint Belgiumban.

Mi lenne a jó, nem tudjuk?

De Barczi R., – aki minimális edzői tapasztalattal rendelkezik -, mint ahogy Fórián Zs. is hasonló cipőben jár, nem igazán tud hiteles döntést hozni ebben sem.

  1. Belgium: Csapattaktika egyik alapja, hogy olvasni kell a játékot.

Nálunk: Ha belegondolunk, hogy már gyerekeknél taktikát akarnak taníttatni, lásd. kezdeményező focit kell játszani U7-től, ahelyett, hogy megfelelő játékolvasásra tanítanánk a játékosokat. Pedig erről Mezey 1 db, Sisa 2 db, én 20 db, Kis J. 2 db alapművet jelentő könyvet írt. De a játékolvasásra is az exerlight villanásait kell olvasni a játékhelyzet helyett, ugye megdöbbentő. Jó lenne tudni, ki találta ki, ki hozta be, ki fogadtatta ezt el, százmilliókért? De ugye a felelősségre vonás, nem a magyar foci erénye.

  1. Belgium: Az akcelerált és retardált játékosok felismerése és rendszerben tartása, majd sikeres felnevelése.

Nálunk: Az akadémiák kiválasztása, erős, nagy szőrös gyerekeket keresnek, amivel megkérdőjelezhető hozzáértésük. Arról nem is beszélve, hogy ez egyben, saját munkájuk semmibe vétele is, hogy 14 játékost igazolnak serdülő 1-be. Érdekesség, hogy erre Barczi még engedélyt is adott a 8, 6, 4, 2 játékos igazolásával. Teljesen azt mutatja ez a kép, hogy erről semmilyen képalkotásuk sincs senkinek a szereplők közül. De honnan is lenne hozzáértés, ha a meglátások szerint uram-bátyám alapon mennek a pozíciók. A kérdés inkább az, hogy hogyan merte ezt a munkát elvállalni bárki is, a focira nem gondolt? De az is elgondolkodtató ezek után, hogy az utánpótlás válogatottaknál csupa kezdő edző lett kinevezve valószínű Barczi R. által, így Gera, Tímár, Oross, Szélesi. Erre mit lehet mondani?

  1. Belgium: A meccsformáról beszél és köztes formáról az edzésben. Tehát nem dobja el a szintetikus és analitikus edzésformát sem.

Nálunk: Fórián előadásában a komplex formájú edzés mellett tette le a voksok, tehát itt sem vagyunk szinkronban.

Összegezve:

13 szakmai kérdést elemeztünk a sikeres belga út, belga előadása alapján, ahol 12:1-re győzött Belgium.

De az is lehet, hogy ők járnak a rossz úton és mi a jón, mert akkor viszont fordított az eredmény.

Kicsit félő azonban, hogy nem így van.

Lásd a Double Pass 2013-as értékelését, amit akkor nem vettük komolyan és 8 év kellett, míg elindultunk az egyéni képzésben.

Ugyanakkor az is egy nagy kérdés, hogy a konferencián jelen lévő edzőképző vezetők látják-e az ellentmondást, a magyar és a belga irány között?

Ha igen, akkor a most elkészült „szakkönyveiket” bezúzzák-e?

Az is elgondolkodtató, hogy az előadás közben beírt hozzászólásokban, kérdésekben, nem igazán tűnt fel, hogy valaki is felismerte a cikkben leírt ellentmondásokat.

Amiből egyenesen következik, hogy szakembereinkben, vezetőinkben NINCS MEG AZ AZ ÁTFOGÓ FUTBALLGONDOLKODÁS, FUTBALLÉRTELMEZÉS, ami a magyar – belga ellentmondások felismeréséhez szükséges lenne.

Cikkemmel ismét én leszek az, aki mindig károg, de valakinek csak kell szólni, hogy az út amin megyünk, TÉVÚT.

A belgákhoz hasonlóan én szeretném még látni a „sarki csillagot”.

De talán ne zárjuk le itt és tegyünk még fel további kérdéseket!

  • Mi is a mi sarki fényünk?
  • Mi lenne a hozzánk való DNS?
  • Ki ismeri ezeket?
  • Akik most vezetnek minket, azok tudják-e ezt és képesek-e minket nem a sötétségbe juttatni?
  • Akik ma vezetnek, tudják-e mi a feladatuk, értik-e mit csinálnak, képesek-e a labdarúgásunk jó irányba helyezésére?
  • Menjünk-e utánuk, csak azért, mert kinevezték őket?
  • Hogyan lehetett az, hogy ők lettek a kinevezettek?
  • Tettek-e le már a szakma asztalára annyit, és bele néztek-e a tükörbe, hogy ezt ők elvállalhatták?
  • Ha nem, akkor amit ígértek azt a bizonyos összefogást, azt miért nem valósítják meg?
  • Ki fogja vállalni a felelősséget, vagy ismét az utánpótlás edzők viszik el a balhét?

Képek forrása: https://www.youtube.com/watch?v=SL4fyZjEuQ0

 

 

 

 

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Nyílt levél Csányi Sándornak!
Close