Taktikai periodizáció, avagy szakmai gondolatok a megjelent könyv margójára 1.


A napokban jelent meg az MLSZ kiadásában Bene Ferenc TAKTIKAI PERIODIZÁCIÓ, A XXI. SZÁZAD LABDRÚRGÁSÁNAK EDZÉSMÓDSZERE című szakkönyve. A könyv olvasása ihletett meg, hogy az ott részletezett, a portugál sztáredző, José Mourinho nevéhez kötött periodizációs témakört a magyar futball történelmére vetítsem, és rávilágítsak arra, elődeink hogyan alkalmazták ezeket tanításokat már 80-90 évvel ezelőtt. Cikksorozatunk további részeiben pedig majd a most megjelent könyvet mutatjuk be olvasóinknak.

Képtalálat a következőre: „taktikai periodizáció”

Nézzük az első részt!

A könyv újdonságként aposztrofálja a portugálok által kifejlesztett és legfőképp José Mourinho személyéhez köthető edzésmódszertant, amellyel top sikereket ért el az európai klubfutballban.

A portugál innováció lényege röviden:

  • Globálisan kell a futballról gondolkozni, nem szabad részeire szedni, mert akkor elvész a lényeg.
  • Az edzésnek globálisnak, funkcionálisnak, mérkőzéskontextusúnak kell lennie.
  • „Nem külön kondicionális, technikai, taktikai, mentális összetevők szerint áll össze az edzés, igazából nincs külön felkészülési és versenyidőszak, vagy legalábbis ez az edzésmunkában csak nagyon kevéssé látszik, hanem a játékos agyában próbáljuk a mérkőzéseken használandó összes elemet automatikussá tenni”- írja Bene Ferenc a könyvében.

Mint tudjuk, a magyar nyelv a holisztikus gondolkodási rend alapján épül fel. Az egészet nézi és az egészet bontja részekre, míg az indoeurópai nyelvek (angol német) mindezt pontosan fordítva teszik, miszerint a részekből rakják össze az egészet.

Hogy fenti állításunkat alátámasszuk, elég, ha csak a dátumokra (év, hónap, nap), a lakcímekre (ország, város, utca, házszám), a nevekre (családnév, vezetéknév) gondolunk, ahol is a két gondolkodási rend pontosan fordítva rakja össze a lakcímet (házszám, utca, város, ország), a dátumot (nap, hónap, év) és a neveket (keresztnév, vezetéknév).

És ez a két gondolkodási irány nem csak a köznyelvben jelenik meg, hanem visszatükröződik az adott országok futball-játékelméletében is.

Látható, hogy Mourinhóék futball innovációja (egészből kell levezetni a részeket) szinkronban van a magyar nyelv által kialakított magyar észjárással.

A következőkben nézzük meg, hogy vajon elődeink futballgondolkodásában megjelent-e az az észjárás, ami nyelvünk logikájából következett? Megjelent-e futballértelmezésükben a Mourinho innováció?

1920-as évek

Magyarországon standard csapatkialakítási módszertan volt az ún. Utasításos oktatási módszertan, ahol az edző edzés nélkül alakította ki a csapatjátékot, tekintettel arra, hogy abban az időben edzés sem nagyon volt.

Hogyan csinálta mindezt?

Az edzőnek volt egy előzetes víziója a játékról, és meccs előtt posztra és egyénre szabottan adott a játék működésére ható utasításokat a játékosoknak, aminek a segedelmével a játékosok önmaguk rakták össze a futballt, vi. magát a víziót.

Azaz: edzőink már 1920 környékén globálisan tekintettek a futballra.

1940-es évek:

Kalocsai Géza (A magyar futballkultúra kivégzése; 2014)

„A stílus oktatását kettes, hármas, négyes egységekre bontottam le és folyamatosan növeltem a sebességet az oktatás során. (értsd: az egészet részekre bontotta)

A játék felgyorsítását az ösztönös cselekvés segíti elő. (megj: ezt hívta Bene Ferenc automatizmusnak) Így nem a játékos sebességét kell növelni, hanem a csapat sebességét. Ezért oktattam a technikát, a taktikát, az erőnlétet egyben, hogy a csapatgyorsaság a stílus meghagyásával nőjön. Mégpedig az ösztönösség szintjének az elérésével nőjön a csapat sebessége.”

Azaz: edzőink már 1940 környékén mindent egyben, globálisan oktattak.

Feleki László (A WM rendszer könyv; 1945)

Játék felépítési lépések támadás esetén:

1.Támadások középen

  • Center labdát kap pozíciós játék után
  • Center labdát kap elmozgó játék után
  • Összekötő a vele szemben játszó fedezet mögötti térbe jut, csellel
  • Amikor a belső védőt (kullancsot) kicsalják
  • Áttörés a center által kiürített térbe mélységből beinduló összekötő segítségével

 2. Támadások szélen

  • Szárnytámadás szöktetés utáni beadással és érkezések
  • Szárnytámadás cselezés utáni beadással és érkezések
  • Szárnytámadás áttörés utáni kapura lövéssel és érkezések
  • Szárnytámadás, szélső visszapasszolja a labdát
  • Szárnytámadás szélsőre adott labda utáni bepasszal, vagy oldalváltással

Azaz: a játék egészét edzőink már 1940-ben önálló funkcionális egységekre bontották és aszerint oktatták, hasonlóan, mint ahogy Mourinhóék javasolják ma.

1950-es évek:

Kovács Ferenc (A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei; 2006) 

“A játékstílus egy egységes játékkép a csapatról. A játékképet 5-6 mozaikra bontottam és összeraktam a csapatjátékot.”

Azaz: elődeink értelmezése szerint az edző játékfelfogása, játékelgondolása a játékképben, játékstílusban ölt testet. Ezt olyan kisebb funkcionális egységre bontották (játékmozaik), amely még magán viselte a stílus jellemzőit.

Itt fontos leszögezni, hogy Mourinhóék által kialakított játék nem stílus kiinduló pontú (Bene könyvében a stílus szó meghatározó elemként nem is szerepel), hanem legfeljebb játékkoncepció kiinduló pontú, aminek következménye a stílus.

Ez futball-filozófiailag nem mindegy.

  • Az előbbi a szokásos játékot hozza létre, míg az utóbbi a tudatos játékot.
  • Az előbbi kifejez valamit, az utóbbi megmutat valamit.
  • Az előbbi az enyém, a hitvallásom, az utóbbit megtanultam.
  • Az előbbi művészet lehet, az utóbbi max. mérnöki alkotás.

1960-as évek:

Szabó János (Kosárlabda szakkönyv; 1961)

Heti edzésciklus felépítése:

  1. Hét eleje: stílus hibajavítás
  2. Hét közepe: stílusfejlesztés
  3. Hét vége: kismértékű stílusmódosítás az ellenfél játékerejét figyelembe véve

Azaz: mi ez, ha nem a heti munka periodizációja?

Szűcs Gyula: (Támadójáték a labdarúgásban könyv 1961)

Oktatási lépések támadás esetén: 

1.Szárnytámadások indítási feladatai

  • Kapus – Hátvéd – Fedezet támadásindítása
  • Támadásszövés a szárnyakon
    • Szélsőhátvéd, szélső, fedezet és szélre kifutó center összjáték lehetőségei
  • Támadás előkészítés és befejezés
    • Fedezet, összekötő, szélső, center összjáték lehetőségei

2.Középen vezetett támadások

  1. Súlypont átfordítások védővonalban, fedezetsorban
  1. Labdatartás védővonalban, fedezetsorban
  2. Támadás felvitele – felfutások
  • Védők, fedezetek: beadások, kapura lövések

Azaz: edzőink funkcionális gondolkodása megjelent egy másik szakkönyvben is, amely könyv, ha tankönyv lett volna a TF-en, akkor nem itt tartana a magyar futball. Ti. a könyv pontosan ugyanakkor jelent meg, amikor beindult a TF-en az új típusú edzőképzés és amelytől datálható a magyar edzői gondolkodás megváltozása.

80-as évek:

Verebes József: (Verebes, a Mágus; 1987)

Kérdés Verebeshez

  • Mit kell a cél érdekében az edzésen gyakorolni?

“Meg kell találni azokat a gyakorlatokat, azokat a terhelési időket, amelyek jellemzőek a játékra, meg kell találni azokat a helyzeteket, amelyek alapján technikailag fel lehet építeni a taktikát a különböző megoldásokat. A játékból ki kell venni a jellemző szituációkat, hasonló helyzetben kell a játékosokkal gyakorolni. Ez odáig vezet, hogy a felkészüléstől kezdve kizárólag csak ilyen gyakorlatok szerepelnek az edzésen, ami egyben azt a problémát is megoldja, hogy a játékos szívesen csinálja a gyakorlatokat, mert mindent labdával csinál, a gyakorlatnak azonnal látja az eredményét, nem kell órákat futnia labda nélkül, mert az unalmas.

Rendkívül jó az edzések hangulata. Végig koncentrálnak a játékosok és ezek a gyakorlatok olyan állóképességet adnak, ami a játékhoz kell. Mindezekből kitűnik egy nagy felismerés, nevezetesen: a mérkőzésre a játékhoz, játékkal kell felkészülni.

Hiszen azt kell gyakorolni, amit a játék megkíván. Abból kell felépítened az edzést, mert ez megoldja az állóképességi és technikai munkát. Végül is teljesen célirányos a technikai munka, mert csak azokat a technikai gyakorlatokat végzi a játékos, ami a mérkőzésen is előfordul. Ezáltal a speciális állóképességgel nem is kell foglalkozni, mert lényegében ezt csinálom, azt fejlesztem egész idő alatt.”

—————–

A fenti nyilatkozatokból látható, hogy elődeink már az 1920-as években globálisan gondolkoztak a futballról.

Azaz a nyugattal szemben majdnem 90 év előnyünk volt.

Az 1960-as évekig ez a gondolkodási rend működött, majd a TF és társintézményei oktatási módszertanában ez teljességgel eltűnt.

És ekkor jött Verebes az 1980-as évek elején és pontosan azt mondja, mint Mourinho 2006-ban. Ne feledjük: ekkor még mindig kb. 30 évvel voltunk/lehettünk volna a világ előtt futballgondolkodásban.

Tanulságok:

1) Amit a nyugat kitalált 2006-ban és innovációként tekintünk ma rá, az az edzésmódszertan ismert volt hazánkban már az 1920-as években, miszerint egészben és globálisan kell gondolkodni a futballról.

2) 90 év előnyünk volt a nyugattal szemben a globális futballgondolkodásról és ezt a szellemi előnyt elherdáltuk mára. Tettük ezt oly annyira, hogy még jelen könyv szerzőjének, Bene Ferencnek sem volt pontos tudomása arról a szellemi kincsről, ami magyar edzők agyában fogant meg a múlt század elején, és ami még az 1980-as években is fellelhető volt Verebes személyében.

3) Az a szakmai előnyünk még mindig megvan a nyugattal szemben, hogy a tradíció edzőinek gondolkodásának kiinduló pontja a stílus volt és nem a játékkoncepció, mint a Mourinhóéknak.

4) „Senki sem lehet próféta saját hazájában!” – tartja a mondás. Ha nem figyelünk, megint abba a hibába eshetünk bele, hogy ami nyugatról jön be, azt készpénznek vesszük, elfogadjuk fenntartás nélkül, fejet hajtunk zsenialitásuk előtt, miközben a saját értékeinket sem ismerjük fel.

Hiszen kutatni nem csak a külföldi szakanyagok után lehet, hanem a magyar szakanyagok közt is érdemes. Rengeteg érték van, ami a feledés homályába vész a nem kutatás és az érték nem felismerése okán.

Folytatjuk

Hirdetés:

Akit érdekel a futball játékelmélete, azt várjuk szeretettel következő kreditpontos képzésünkön.

Jöhet bárki,

aki a futballra kíváncsi.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Kreditpontos tanfolyam
Close