Taktikai periodizáció, avagy Szakmai gondolatok a megjelent könyv margójára 2.


Cikkünk első részében Bene Ferenc Taktikai periodizáció könyvének azon felvetését elemeztük, hogy a portugál edzők és José Mourinho edzésmódszertana valóban innováció-e Magyarországon, vagy sem? Ennek okán lényegre törően ismertettük a magyar észjárással szinkronban lévő labdarúgó játékelméletünk irányultságát (egésztől a részek felé haladó) és kiinduló pontjait (stílus kiinduló pontú és kép nézőpontú). Jelen részben összevetjük a magyar tradíció edzőinek játékelméletét a taktikai periodizáció tanításaival. Kihangsúlyoznám, hogy a két játékelmélet irányultságát tekintve azonos, legfeljebb a részletekben lesz majd különbség, lényeges különbség.

Még mielőtt belevágnánk a téma taglalásába, kiemelném, hogy az eltérések egyrészt a szaknyelvezetben, az alapfogalmakban, ill. az elmélet részletgazdag kifejtésében lesz.

Már a Mourinho féle portugál tétel kiinduló pontja is zavaró:

Miszerint „meg kell alkotnunk a saját csapatunkra szabott játékmodellt.”

Ha viszont tüzetesebben elolvassuk az ide vonatkozó részt, akkor szembesülhetünk azzal, hogy valójában itt a portugálok nem játékmodellről, hanem a saját csapatunkra megalkotott JÁTÉKKÉPről beszélnek. Azonban ezt az alapfogalmat kint nem ismerik, míg nálunk ennek használata magától értetődő, hiszen anyanyelvünk eleve képi nyelv.

Amúgy ezt az alapfogalmat dr. Kovács Ferenc definiálta elsőnek a világon 1945-ben az Alakzat vagy rendszer című könyvében, és amely alapfogalom azóta sem került bele egyetlen egy magyar szakkönyvbe sem, kivétel A tradicionális magyar labdarúgás alapelvei (2006) kiadvány.

Ezt úgy is érthetjük, hogy a magyar edző önkéntelenül, tudat alatt is képben gondolkodik, miközben amiben gondolkodik, azt az alapfogalmat nem oktatják az edzőképzésen.

Ha már Mourinho játékmodellt írt, akkor nézzük meg, hogy valójában mit jelent hazánkban a játékmodell?

Játékmodell (Labdarúgó-controlling szakkönyv; 2004): valamilyen szempont – nézőpont szerint virtuálisan elképzelt rendszer, amely a vizsgálat tárgyát – esetünkben a labdarúgást képes helyettesíteni.

 

Amint a definícióból látható, a nézőpont megválasztása sokféle lehet.

Azonban a két legtipikusabb nézőpontot megtaláljuk a két legtipikusabb edzői nyilatkozatban:

  • A játék képe alapján nyerhettünk volna.
  • Azért nem nyertünk, mert nem volt folyamatos a csapatjátékunk.

Azaz a két legtipikusabb labdarúgó nézőpont maga

  1. a játékkép és
  2. a játékfolyamat. 

Magyarország az egyedüli a világ labdarúgásában, ahol mind a kép nézőpontú játékmodell, mind a folyamat nézőpontú játékmodell rendelkezésre áll. (lsd. alább)

Térjünk vissza a játékmodell és a játékkép szakterminológia értelmezésére!

  • A kép nézőpontú játékmodell megmutatja, hogy milyen teljesítményszerkezeten keresztül jön létre az összkép bármely csapat esetében, míg a folyamat nézőpontú játékmodell meg azt mutatja meg, hogy mindez hogyan működik. Ez a két játékmodell általános modell, ami minden csapatra igaz.
  • Míg a megtervezett, előzetesen vizionált játékkép az csak egy konkrét csapatra igaz.

Ez hasonló, mint a gépkocsi képmodellje. Mindegyiknek van 4 kereke, motorja, futóműve, mégis mindegyik más. És a dolog hasonló, mint a négyütemű gépkocsi működésmodellje. Mindegyik négyütemű kocsi ugyanúgy működik, függetlenül attól, hogy az Moszkvics vagy Ferrari.

Azaz: a játékmodell (kép és folyamat nézőpontú) általános, míg a csapatra szabott játékkép egyedi.

A fenti eszmefuttatásból láthatjuk, hogy totális ellentmondás van a magyar „játékmodell” terminológia és a Mourinho „játékmodell” terminológia értelmezése között. Azonban az ellentmondást fel tudjuk oldani, ha Mourinho „játékmodell” terminológiáját felcseréljük a „játékkép” terminológiára.

Most már tudjuk, hogy a könyv kiinduló pontjában kép nézőpontból szeretné leírni a futballt.

Folytassuk vizsgálatunkat tovább!

Ha egy futballcsapatnál játékképet akarunk létrehozni, akkor annak lépései az alábbiak.

Miután a következőkben egy képi játékmodellből levezetett elvi megoldásról lesz szó, ezért el kell vonatkoztatnunk az adott egyesület

  • szokásaitól,
  • körülményeitől,
  • lehetőségeitől,
  • a játékosállomány minőségétől.

A játékkép megalkotásának sorrendje a következő:

A térmodellből következő lépések:

  1. Fogalmazd meg a stílus tartalmi, formai jellemzőit!
  2. Határozd meg a stílusodat szolgáló domináns összjátékelemet!
  3. Határozd meg a játékkoncepciót!
  4. Ezen belül a játékszervezés irányelveit, a csapásirányt (játékműveletet), a támadási-védekezési formákat, a támadásszervezési – védekezésszervezési formákat, az előadásmódot!
  5. Alkosd meg a fentieket figyelembe véve, a játékrendszert, felállási formát, játékszerkezetet!

A folyamatmodellből következő lépések:

  1. Tervezd meg a csapatjátékot! Itt külön kihangsúlyoznám, hogy nem mindegy, hogy egy adott csapat milyen irányelv mentén szervezi a játékot és milyen domináns támadási formát használ, mert ettől függően mások lesznek a végrehajtandó játékfeladatok.

Ha a fentiekből kiemeljük az alapfogalmakat, akkor a játékképet az alábbi gyűjtőfogalmakkal lehet megalkotni, leírni:

  • stílus, stílusjellemző, stílustechnika, játékkoncepció, irányelv, csapásirány, csapattámadó és védekező eszközök, támadási és védekezésszervezési formák, előadásmód, játékrendszer, felállási forma, játékszerkezet.

Kihangsúlyoznám, hogy mindegyik alapfogalom következik, függ valamelyik másik alapfogalomtól.

Most nézzük, hogy Mourinhóék, milyen alapfogalmak segítségével alkotják meg a játékképet, más szóval, hogyan épül fel játékmodelljük?

  • alapelvek
    • al-alapelvek
      • al-al-alapelvek. (a Mourinho játékmodellt lsd. alább)

Látható, hogy a játékkép megalkotásakor totálisan más alapfogalmakat használtak elődeink és használ a portugál vonal.

Az is látható hogy a magyar játékkép modell sokkal részletgazdagabb kidolgozottságú, mint a Mourinho féle játékkép-modellé, hiszen amíg mi magyarok 12 alapfogalomból rakjuk össze a játékképet, addig a portugálok 3-ból, ill. amíg mi min. kettő játékmodellel írjuk le a futballt, mint játékot, addig a portugálok eggyel..

Az is tisztán látható, anélkül, hogy elvesznénk a részletekben, hogy amíg a magyar képmodellből kijöhet stílusos, művészi játék, addig a portugál képmodellből csak szervezett játék jöhet létre. Lásd a könyvben mellékelt, Gyirmót csapatára adaptált játéktervet és lásd Mourinho csapatait.

Itt fontos kihangsúlyoznom, hogy azért mert a Mourinho féle portugál vonal egyszerűsített játékmodellel dolgozik, attól az még lehet sikeres. Azonban a részletgazdagabb játékmodellben sokkal több a flexibilitás, a potenciál. (Lásd pl. Guardiola csapatait, akik eleve stílusban gondolkoznak.)

Mik az alapelvek a labdarúgásban?

  • Az alapelvek, más szóval döntési kritériumok, önmagukban nyilvánvaló tételek, amik nem szorulnak bizonyításra (pl. játékterület növelése támadáskor). Olyan kritériumok, amit egy döntés meghozatalakor figyelembe vesz a játékos.

Itt jegyezném meg, hogy a játék alapelveit Mezey György vezette be a labdarúgó játékelméletbe, az  1988-ban megjelent könyvében.

Azonban az alapelvek, más szóval döntési kritériumok, általában a folyamat nézőpontú játékmodell elemei és nem a képmodellé.

A fenti levezetésből egyenesen következik, hogy amíg nálunk van egy kép nézőpontú és egy folyamat nézőpontú játékmodell, addig a Mourinho féle portugál vonal ezt a két modellt összevonta és egyként kezeli.

Ez körülbelül olyan, amikor a gyümölcsöt keresztezem a zöldséggel, vi. semmi értelme.

Ezért történhet meg az, hogy Mourinhóék az alapelvek közé teszik be a játékfeladatokat (pl. labdakihozatal), utasításokat (pl. területnyitás szélességben), játékfeltételeket (pl. megjátszhatóság), döntési kritériumokat (pl. terület növelése szélességben, mélységben), a játék vezérlő jeleit (pl. labdavesztés esetén azonnali visszatámadás!).

Azaz: amíg mi egy funkcionális játékelemre megalkottuk az azt leíró szakszavakat (játékfeladat, játékcél, döntés, játékfeltétel, játék vezérlő jelei stb.), addig Mourinhóék mindent egységesen alapelvnek neveznek.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy ha precízen kielemezzük a Mourinho féle portugál víziót, akkor a kiadványban a következő logikai bukfenccel találkozunk.

A taktikai periodizációt megalkotó azt mondja:

  • Alkossuk meg a játékképet!

Majd a játékkép megalkotása helyett megszervezi a játékot. Értsd: a játékkép kialakításának lépéseiből kihagyja az 1-5. pontokat, végrehajtja a 6. pontot, miközben a 6. pont az 1-5. pont alárendeltje.

Zárszóként:

A kiadvány negatívumai:

1) A Magyarországtól eltérő alapfogalmak használatával, összezavarhatja a nem hozzáértő edzőket.

2) A mű létrehozásakor elmaradt a magyarországi irodalomkutatás, ill. a mű mondanivalójának illesztése szellemi örökségünkhöz, játékmodelljeinkhez.

A könyv pozitívumai:

1) Az MLSZ is felismerte a szakkönyvkiadás fontosságát, hiszen hosszú idő után (1998-ban volt utoljára ilyen), támogatták egy szakkönyv megjelenését.

2) Nő a futballgondolkodók száma, hiszen a szerző munkájával belépett ebbe a minőségi kategóriába.

3) A kiadvány módszertana erősíti a globális futballgondolkodás és oktatás irányvonalát.

4) A mű hitet tesz a tudatos csapatjáték-tervezés mellett.

5) A könyv a futballfolyamatok tervezhetőségét, a folyamatok kézben tarthatóságát bizonyítja és támasztja alá.

Reklám:

Ha szeretnél többet tudni a kép és folyamat nézőpontú játékmodellekről és az azokból levonható tanulságokból, akkor gyere el következő kreditpontos képzésünkre, 2018.nov.12.-én.

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Taktikai periodizáció, avagy szakmai gondolatok a megjelent könyv margójára 1.
Close