Téveszmék a magyar futballban


Minden edző nyilatkozata, a saját gondolkodási rendszerének a leKÉPeződése.

Minden karakteres labdarúgó kultúra gondolkodásának van egy kiinduló pontja, amiből levezeti felfogását értelmezését a labdarúgásról.

Ez a kiindulópont szűrőként (szemüvegként) épül be az agyba, amin keresztül látja az edző a játékot.

Írásom apropóját a DVTK edzőjének – Kovac Zoltán -, MTK meccs utáni nyilatkozata adja.

Még mielőtt elmerülnénk Kovac labdarúgó gondolkodásmódjába, kanyarodjunk vissza a magyarországi 70-es évekhez.

A „stílus kiinduló pontú” labdarúgó kultúrák ekkor kerültek válságba. Brazília a 66-os Vb-n bukott óriásit, míg mi magyarok 69-ben Marseille-ben.

A világ labdarúgása ekkor ugrásszerűen felgyorsult. Azonban a játék nem azért gyorsult fel, mert a támadó csapatok gyorsabban akartak csinálni mindent – gyorsabban futni, gyorsabban gondolkozni stb. -, hanem attól, hogy az intenzív védőmunka kikényszerítette a gyors játékot.

Ezt az egyszerű tényt egészen máshogy reagálta le Brazília és egészen máshogy Magyarország.

Brazíliában azt mondták. Amit mi vallunk a futballról (értsd: brazil stílus) az helyes. Ezt nyugat, évek alatt sem tanulja meg. Amit viszont a nyugat tud a futballról – az atletikus felkészítés -, azt be kell építeni a játékunkba és két hónap alatt megtanulható. Brazília válasza helyes volt, mert 70-ben már VB-t nyert.

Mi magyarok rossz választ adtunk a felvetődő problémára, mert a 70-es évektől átvettünk egy olyan labdarúgó gondolkodást, amely MINDEN LABDARÚGÓ PROBLÉMÁT KONDICIONÁLT.

Elvetettük gyökereinket és egy gyökértelen útra tértünk.

Álljon itt Kovács Ferenc mesteredző idevonatkozó nyilatkozata:kovács feri

„Átvettük más országok stílusát. Mindent kondicionáltunk. Mi itt követtük el a hibát, hogy olyan stílust erőltettünk magunkra, ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a stílusunk. Különböző időszakokban akartuk a hollandot, akartuk a németet, akartuk az angol stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtunk és genetikailag bennünk volt és van. Ez egy végzetes hiba volt, hogy mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.”

Sikertelenségünk alapjának mindig azt tartottuk, hogy nincs kondink, gyorsabb volt az ellenfél, többet futott az ellenfél, lassan reagáltunk, lassan gondolkoztunk stb.

Ennek a labdarúgó gondolkodásnak lett a következménye a Követelményrendszer (1974-78) és a Lóversenypályán tartott mezei futóversenyek.

A mindent kondicionáló gondolkodásnak az elterjesztője a TF és vezéroktatói voltak (Nádori, Zalka, Csanádi, Göltl, Bacsó, Pálfai). És ez a gondolkodásmód a mai napig vezérgondolata a TF-nek. Lásd Téveszmék a magyar sportban című cikkünket.

A következőkben nézzünk egy-egy mérkőzés utáni típus nyilatkozatot, ahol tisztán látható az adott ország futball filozófiájának a leKÉPeződése!

Először egy holland nyilatkozatot idézünk, ahol az edző szerkezetben – mégpedig alakzattartó szerkezetben (más néven pozíciós játék) gondolkodik.

Louis van Gaal:

“Lehet, hogy a következő mérkőzésre érdemes lenne megváltoztatni a felállást, hogy a játékosok jobban hozzászokjanak az új stílushoz, de nekik is erőfeszítéseket kell tenniük azért, hogy megértsék az én elképzeléseimet” – kezdte a magyarázkodást Van Gaal a kínos fiaskót követően. – „Riquelme nem helyezkedett jól, és ez nagyban megnehezítette a dolgunkat. Argentínában ő mindig egyedüli középső középpályást játszott, de az én szisztémámban ő ettől jó tíz méterrel balra játszik, hogy helyet hagyjon Saviolának, aki ezúttal túl közel helyezkedett Kluiverthoz. Mendietával sem voltam elégedett, mert túlságosan is elöl ragadt, több, mélységből történő megindulást várok tőle. Ki kell használnunk ezeket a felkészülési mérkőzéseket, hogy javítsunk a lendületünkön és a csapategységen. Kiállíthattam volna egy jóval gyengébb csapatot is, de nem láttam értelmét.”

„Llitmanen 5 m-rel jobban előbbre játszhat, mert ez azonnal konzekvenciákat von maga után azokra játékosokra nézve, akik mögötte játszanak a tengelyben, mert ezeknek ebben az esetben ugyancsak egy pár méterrel előbbre kell lépniük.”

A következő nyilatkozat brazil edzőké, ahol a kiinduló pont, a játék minősége, a brazil stílus megléte.

Zagallo:

„A célunk az, hogy jól játszunk. Az eredmény másodlagos. Most a saját játékunk felmérése és a közönség szórakoztatása a legfontosabb.”

Pelé:

„Számomra nem elsősorban az eredmény az érdekes, hanem a mutatott játék minősége. A dél amerikai labdarúgás mindig arról volt híres, hogy technikailag az egész futballvilág felett áll. Nos, ebből nem sokat láthattunk, annál többet az európaira jellemző tulajdonságok közül. Kíméletlen test – test elleni küzdelmet, sok szabálytalanságot, sőt alattomos megmozdulásokat is, s egészében véve verejtékszagú volt a siker. Ébresztő! Még nincs késő száműzni az üzleti érdekeket az emberi érzelmek helyéről. A futball maradjon igazi örömünnep ebben a veszélyesen forrongó világban.”

És legvégül nézzünk klasszikus német – mindent kondicionáló – nyilatkozatokat, ahol minden labdarúgó probléma visszavezethető Matthaus klasszikussá váló nyilatkozataira:

„Nem fut! Nem hajt! Nem akar!”

Matthaus fenti örökbecsű sorait mindig elmondta, függetlenül attól, hogy Magyarországon, a Balkánon, Ausztriában, vagy éppen Brazíliában volt edző.

Nézzük hű tanítványát, László Csabát, hogyan vélekedett a meccsekről:

„A győzelem kulcsa hogy milyen a focisták reakció ideje, helyzetfelismerő képessége. Erre fejlesztőgyakorlatokat is alkalmazok”

„Erővel nem bírtuk a meccset. Szembesültünk azzal, hogy mi az a minimum szint, amit kondicionálisan nekünk is el kell érni. Az is kiderült, hogy nemzetközi porondon nem szabad kihagyni a helyzeteket.”

„Számos tapasztalatot szereztünk. A gárdából hiányzik az agresszivitás. Nem nyerünk párharcokat, ritkán ismerték fel a játékosok, hogy nagy szükség van a labda nélküli futásra is.”

„Megfelelő mennyiségű futás és agresszivitás nélkül nem lehet eredményt elérni.”

És végül, nézzük magát a mestert, Matthaust:matthaeus_dpa

„Az erő és az elszántság az, ami a fociban roppant fontos, és ami a labdarúgót viszi, viszi előre, és hihetetlen energiát szabadít fel benne a győzelem reményében.Tudom hogy ki, mit, és hogyan játszik az ellenfélnél, de önmagában ez a fajta ismeret nem elég. Az akarat, az önbecsülés, a hozzáállás, az egység az, ami rengeteget számít.”

Legvégül álljon itt Kovac Zoltan, fenti sorba illeszkedő nyilatkozata:

Tíz nap alatt nem lehet csodát tenni. Aki kint volt a mérkőzésen, vagy televízión keresztül nézte, láthatta: a 60. perc után már szinte csak vonszolták magukat a játékosok. Nincs megfelelő erőnlétünk, ennek hiányában pedig nem lehet taktikát, védekezési vagy támadási variációkat gyakorolni. A legnagyobb gondnak azt látom, hogy a DVTK-nál nincs erőnléti edző, aki megfelelő módszerekkel dolgozna a játékosokkal. Látszott, próbáltuk tartani a labdát, de nem maradt erő arra, hogy felérjünk a támadásokhoz, vagy ha felmentünk, akkor nem értünk vissza. Egyéni hiányosságok még a válogatott játékosoknál is vannak, a kollektív hiányosságokról már nem is beszélve. Nagyon kemény munkát végzünk, de nem lehet szezon közben pótolni az elmulasztottakat. Ezzel nem visszafelé kívánok mutogatni, csak a tényeket rögzítem! Nagyon nehéz így dolgozni, de remélem, kilábalunk ebből a helyzetből is… (boon.hu)

Kovac nyilatkozata tipikus 70-es évekbeli német edzői nyilatkozat.

A hazai edzők, akik ezt a gondolkodásmódot képviselik, előszeretettel kritizálják a játékos hozzáállását, akaratgyengeségét, odaadását, erőnlétét. Holott csak arról van szó, hogy a játékosok közötti összműködés nincs kialakítva. A nem kialakított összműködés miatt, a játékosok tanácstalanná válnak a pályán, ami lelassítja gondolkodásukat.

Nem tudja a jobb kéz, mit akar a bal kéz!

Ennek az elhúzódó gondolkodásnak, a következménye lesz, a lassú cselekvés, a bizonytalan reagálás. Az edző csak azt a tünetet látja, hogy:

  • a játékosok tompák,
  • lassan döntenek. A lassú döntés miatt, lassan cselekszenek, nem bátrak, elbújnak a labda elöl.

Ebből a tünetegyüttesből vonja le azt a téves következtetést az edző, hogy a magyar játékos akarat gyenge, lassú, nem friss, és nem bátor.

Holott csak arról van szó:

Nincs megtervezve, nincs megszervezve, nincs begyakorolva a csapatjáték.

Miután az összműködés hiánya ugyanolyan tünetegyüttest hoz létre, mint az erőnlét hiánya, így az edző az utóbbira tippel, mint labdarúgó probléma és jól meghajtja a csapatot.

Értsd: alapozó munkát végez versenyszezonban.

Ettől a játékos túlterhelt és tompa lesz, aminek a tünete a következő meccsen szintén ismerős már számunkra.

A játékos nem fut, lemarad mindenről stb. Az edző a következő héten még rátesz egy lapáttal az edzésmunkára.

A mókuskerék beindul.

Látvány – futóedzések – az elnöknek, az edző demonstrálja keménységét, és elhiteti a környezetével, hogy azért nincs – technika, meg taktika, mert nincs kondi.

De Puskás óta tudjuk, hogy “a legjobb kondival a labda rendelkezik”, vi. ha javítok az összműködésen, – értsd: a labdát kondicionálom -, más szóval, kialakítom a stílust, akkor járok el helyesen.

A “labda kondicionálásnak” a nem felismerése viszont óriási edzői hiba.

Az viszont már vezetői hiba, hogy a DVTK-nál megálmodott latinos futballkultúrában mit keres egy exnémetes felfogást valló edző?

Összegezve:

A nyilatkozatokból tisztán látható, hogy a karakteres futball – filozófiák kiindulópontja alapvetően meghatározza azt a szűrőt (szemüveget), ami alapján nézi az edző az adott mérkőzést. Ezek a kiindulópontok jelennek meg elsődlegesen az edzők gondolataiban, mondataiban, szófordulataiban és edzésgyakorlataiban!

You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Enter the text from the image below
 

Cikkajánló. Olvass bele!
Téveszmék a magyar sportban!
Close