Már többször több alkalommal foglalkoztunk a SZABAD LABDA ÁLLAPOTÁVAL.
Megállapítottuk, hogy a szabad labda állapota utáni játékhelyzetek KISZÁMÍTHATATLANOK, ESETLEGESEK, ezért fokozott előkészületeket igényelnek minkét csapattól, hogy senkit se érjen meglepetésként a következmény.
Különösen akkor, amikor az események közvetlenül a védővonal előtt, a LABDA MEGJÁTSZHATÓ SUGARÁN belül történnek.
Nézzük meg az ominózus felvételt!
Leírás:
Kapuskirúgás után fejpárbaj alakult ki a pálya jobb oldalán (1-es mozgás). A fehér KTE védelem teljesen felhúzódott a felezővonal magasságáig. A fejpárbaj után újabb fejpárbaj következik (2-es mozgás), amely után a labda lecsurog Neto elé (megj: a labda mozgása nincs számozva). Neto, az elé kerülő labdával azonnal leindítja Nikolicsot, aki lefutja Vaskót és a hálóba lő.
Mi volt a probléma?
1) A védők nem alkalmazták a “támadás-védekezés egyensúlyi helyzetének fenntartása” játékszervezési alapelvet, vi. SZABAD LABDA esetén nem voltak felkészülve a labdavesztésre. A képen látható, hogy az összes védő ROSSZ ÉS HIBÁS VÉDEKEZŐ ALAPÁLLÁST vett fel. Felső testük az alapvonallal párhuzamos, majdhogynem vigyázzba állnak. Még csak indulásra kész pozíciót sem vettek fel, hasonlóan a jobbhátvédhez. A helyes megoldás az lett volna, ha oldalt állnak, felsőtestük az oldalvonallal párhuzamos, azért, hogy a védelem mögé berúgott labdára azonnal indulni tudjanak. Nem úgy mint jelen esetben, amikor is Vaskónak meg kellett fordulnia. Ez a fordulás éppen elegendő volt Nikolicsnak, hogy lefussa Vaskót.
2) A védősor a labda megjátszható sugarán belül tartózkodott, nem biztosított mélységet, ellenőrizetlenül hagyta a védelem mögötti gólveszélyes teret. A megoldás az lett volna, hogy a fejpárbaj pillanatában a védelem mélységben visszalép, így Nikolicsnak esélye sem lett volna lefutnia Vaskót, hiszen Vaskónak min. 5-6 m előnye lett volna vele szembe. Ráadásul, hogy ha ezt a mozgást helyes védekező alapállással köti össze, akkor már végképp bebiztosította volna a versenyfutás végeredményét.
