Jelen gondolatmenetemben eltávolodok a saját „világomtól”, vagyis a futsal és labdarúgó kapus témáktól, és most egy egész csapatot (bele érteve a szakmai stábot is) érintő kérdéssel foglalkoznék kicsit. Ez pedig nem más, mint hogyan közelitünk az alakzati játékhoz elméleti síkon. Hiszen egész más lesz az eredménye, ha a TARTALOM felől közelitünk a FORMA felé, illetve fordítva.
Jelen írásomban a rombusz védekezést vennem elő példamagyarázatnak, hiszen gyakran találkozom azzal az esettel, amikor sokan a FORMA felől, a külső megjelenés felől közelítenek hozzá és nem a TARTALOMA és a belső lényege felől. A legtöbb edző/játékos, mind a futsalban és a labdarúgásban is, azt hiszi, hogy a „mértani pontosságú rombusz” a tökéletes, pedig ez nem feltétlenül minden esetben igaz. Hiszen a rombusz alakzatot az adja ki, hogy azt alaktó játékosok betöltik a FUNKCIÓJUKAT és ez teszi hatékonnyá az egészet és nem az, hogy „csak felállunk” rombuszban.
Azért, hogy jobban megértsük az egész mondanivalóját jelen cikkemnek, nagy vonalakban leírom a rombuszt alkotó játékosok FUNKCIÓNÁLIS FELADATAIT a következőkben, amik a következők:
- ROMBUSZ CSÚCSÁN ELHELYEZKEDŐ JÁTÉKOS: ez a játékos minidig az ellenfél labdás játékosával szemben védekezik és mindig a labda és a kapu között kell védekeznie. Ezen játékos szempontjából nézve gyakorlatilag ő egy 1v1-ben védekezik, vagyis be kell tartania az 1v1-ben való védekezés törvényeit (by Kis János), mint pl: a megfelelő távolság a támadótól, figyelve azt, hogy milyen lábas a vele szemben lévő ellenfél támadója és ezeknek megfelelően kell felvennie a védekező alapállást. Ezek után egy feladata van gyakorlatilag, hogy ne játszák át a VÉDŐVANALÁT (By Kis János), vagyis az ellenfél „nyugodtan” passzolhat hátra vagy oldalra. Viszonylag passzív védekezés ez, mert nem az azonnali labdaszerzés a cél, erről csak akkor lehet szó, ha az ellenfél esélyt ad erre, vagyis hibázik (pl: rossz labdaátvétel, gyenge és erőtlen passz és stb.), de ettől függetlenül némi nyomást kell gyakorolni a labdásra. Ezekre nagyon oda kell figyelnie az éppen rombusz csúcsán levő játékosnak, mert ha mondjuk közte és az oldalsó játékos között felpasszolják a labdát, akkor a rombusz „összeomlik” ebben az esetben.
- ROMBUSZ SZÉLÉT BIZTOSITÓK: ők adják elsősorban a rombusz szélességét, amit úgy kell „belőniük”, hogy a köztük és a csúcsjátékos között belőtt labdát el tudja érni az éppen adott rombusz szélső védőjátékos, vagyis a kapu előterét védik, ezen kívül arra is kell figyelniük, hogy a szélre kipasszolt labdákra is kiérjenek és ha a passzt nem is sikerült „lefülelni”, akkor az adott ellenfél labdás játékosával szemben veszik fel a védekező alapállást, vagyis az éppen adott rombusz szélső válik a rombusz csúcsává, így „forgott” a rombusz és ennek megfelelően a FUNKCIONÁLIS SZEREPKÖRÖK a játékosok között is. Ezen kívül a megfelelő mélységet is meg kell találniuk, ami akkor megfelelő, ha esetleg a rombusz csúcsán lévő játékost 1v1-ben megverték, ezután a labdás ellenféllel az első labdaérintése után már találkoznia kell a szélsőknek, mielőtt még az ellenfél lendületet szerezne. Egyszerűbben mondva, mindig a labda és a rombusz csúcsán lévőhöz meg az ellenfélhez igazítják helyezkedésüket (meg testpozíciójukat is), mind mélységben és szélességben egyaránt.
- LEGHÁTSÓ ROMBUSZ JÁTÉKOS: az ő feladatai az esetleges bejátszások semlegesítése, a megelőző szerelések a jó ANTICIPÁCIÓJA révén és csak akkor avatkozik aktívan játékba, ha „minden borult”, vagyis akkor, ha a rombusz csúcsának, illetve a két szélső játékosának a VÉDŐVONALÁT (BY Kis János) átjátszották. Mint minden játékosnak, neki is tisztában kell lennie A LABDA HELYZETÉVEL, az ellenfél támadóival és még ezeken kívül a csúcs játékoshoz viszonyítva kell helyezkednie, de ezen játékos a helyzetéből adandóan átlátja az egészet, így neki kell (a kapus mellet is) kommunikálni és irányitani az egész védekezést. Akkor működik jól a rombusz, ha a leghátsó rombuszjátékos magas játékintelligenciával és JÁTÉKOLVASÁSI KÉPPESSÉGGEL rendelkezik és mind emellett jól kommunikál
A fentiekben röviden ismertettem a rombuszvédekezés lényegét, vagyis a TARTALMÁT és ez adja ki a rombusz alakzatot, ami az adott játékhelyzetnek megfelelően (labda, ellenfél és stb. helyzete szerint) „deformálódhat”, de a lényeg nem változik! A lényeg nem a mértani pontosságú rombusz, hanem az, hogy az azt alkotó játékosok az adott játékhelyzetnek megfelelően töltsék be a FUNKCIÓJIKAT. Csakis ebben az esetben fog működni a védekező rombusz és nem feltétlenül, akkor amikor pl: ha a csúcs és a jobb szélső rombusz játékos között a táv 335,2 cm, akkor a bal szélsőnek pontosan ennyire kell helyezkednie a rombusz csúcsán lévő társától.
Ez nem így működik!
Hiszen lehet, hogy egy vagy két lépéssel kijjebb vagy bentebb kell helyezkednie a jobb oldalhoz képest ebben a példában, és ezt mindig A LABDA, az ellenfél és a társak helyzete és stb. határozza meg. Így lényegtelen, hogy „deformálódik” a rombuszunk, amig A BELSŐ TARTALMA nem változik, addig rombusz védekezésről beszélhetünk.
Záró gondolatként, annyit írnék, hogy a fenti gondolatok nem csak a védekező rombuszra igazak, a többire is, mint pl: az Y-ra, a háromszögre és stb. alakzatra, mind támadásban és védekezésben alkalmazva egyaránt. A lényeg, hogy először legyen meg a TARTALMA és aztán jelenjen meg a FORMÁJA és nem fordítva!
Köszönöm a kedves olvasó érdeklődését!
Írta: Mátyus Milán Ferenc
