Játékjelek


Forrás:

  • Sisa T: Döntésképesség és kreativitás fejlesztése a labdarúgásban I. 
  • Sisa T: Döntésképesség és kreativitás fejlesztése a labdarúgásban II. (Jelrendszer a labdarúgásban)

Írta: bary

Játékhelyzet –elemzés – döntés – reagálás

A reagálást mindig megelőzi a döntés, mivel a reagálás a döntés eredményképpen létrejövő választevékenység. Ebbe a folyamatba avatkoznak be az edzők sokszor nem éppen a legjobb pillanatban. A játékos észlel egy játékhelyzetet, hoz egy döntést, ezt követően az edző meghozza a maga döntését, ami lehet a jó megoldás szöges ellentéte is.

A reagálás gyorsaság és a játékhelyzetben történő reagálás teljesen más kávéház.

A reagálás bizonyos jelre történő gyors válasz, aminek feltétele a reakció gyorsaság és az ingerület átvitel gyorsasága, míg a játékhelyzetben történő reagálás játékjelekre adott választevékenység, ami mozgás és játékfeladatokban mutatkozik meg mérkőzéseken. A játékhelyzet megoldás reagálás gyorsaságfejlesztéssel nem valósítható meg, ugyanis az egyik reflex tevékenység, míg a másik tudatos, tanult mozgásokat feltételez a játékosoktól. Az különbözteti meg a külső ingerre történő reagálást a játékhelyzet megoldástól, hogy az utóbbi esetében a döntést megelőzi az elemzés. A reakciógyorsaság velünk született adottság, mint a gyorsaság, fejlesztése minimális, vagy lehetetlen. Az ingerület átvitelt nem lehet felgyorsítani, következésképpen az ebbe fektetett energia nem térül meg edzésen.

Ha úgy tetszik, felesleges időpazarlás minden olyan edzésgyakorlat, ami nem a játékjelekre történő reagálás fejlesztésre épül. A játékhelyzetben történő reagálás a döntés látható eredménye, ami lehet egy lépés, egy mozdulat, egy testcsel, egy futómozgás, egy labdás csel, egy átvétel, egy kivárás, szóval nagyon sokféleképpen lehet reagálni egy adott helyzetben, ugyanis a döntésvégrehajtást a központi idegrendszer szabályozza, ezért tudatos cselekedet a játékos részéről. Ami tudatos, azt lehet fejleszteni.

Kérdésként merül fel:

  • Mikor reagál lassan egy játékos? Van-e összefüggés a reakciógyorsaság és a reagálás gyorsaság között?

Két nagyon fontos kérdés, amelyekre keressük a választ.

Sokszor elhangzik, azaz edzői utasítás a játékos felé, hogy: „Reagálj gyorsabban!”

Vajon, képese-e a játékos megfelelni az edzői elvárásnak?

Válasszuk ketté az edzést és a mérkőzést. Az edzésen az új ismeret feldolgozása során a magas koncentráció miatt a mozgás lassú és bizonytalan, mivel az energia nagy részét leköti az összpontosítás, aminek következménye a lassabb, bizonytalanabb mozgásvégrehajtás. Ha ez a mozgásfeladat egy játékhelyzet megoldás része, még inkább lassítja a döntést és annak kivitelezését. A tanulás eredményeképpen elraktározódnak mozgásképek, mozgásminták, amelyeket a tudatos alkalmazás során előhúz a játékos a cilinderéből, de nem mindegy, hogy ez a megoldás célravezető vagy sem az adott szituációban. A reagálás mindig lassabb, mint a kezdeményezés. Az a játékos, amelyiket folyton reagálással edzettek, nem lesz kezdeményező típusú, következésképpen alkalmazkodni fog a játék során. Amikor kezdeményez a játékos a meghozott döntését igyekszik a legoptimálisabb gyorsasággal végrehajtani, amire az ellenfélnek kell reagálnia.

Az egyik legfontosabb játékelv: „Alakíts ki kezdeményezési fölényt!”

Amelyik játékos, vagy amelyik csapat kezdeményez, az előtte jár az ellenfél gondolkodásának, aminek következménye az ellenfél alkalmazkodása.

A kezdeményező játék azt feltételezi, hogy a játékos tanult mozgás- és játékfeladatokat alkalmazni képes a mérkőzés során. Erre a szintre eljutni viszont hosszú és szisztematikus munkával lehet csak. A laikusok el sem tudják képzelni, hogy egy-egy optimális ritmusban végrehajtott, tudatos játékhelyzet megoldást mennyi munka előzi meg. Viszont, ezt az izzadságos munkát az edzők nem szívesen vállalják, ezért az esetek nagy részében marad az ötletelés (divatos kifejezéssel, a kreativitás) a „véletlenek összjátéka”.

Nézzük meg a teljesség igénye nélkül, hogy melyek azok a játékjelek, amelyekre reagálhatnak a játékosok.

  • a társ helyezkedése
  • a társ mozgása
  • az ellenfél helyezkedése
  • az ellenfél mozgása
  • a labda pozíciója
  • a labda mozgása
  • labdás technikai megoldás (rossz átvétel)
  • szabad labda
  • az ellenfél egyéni törekvése (labdavezetés)
  • eladott labda
  • szerzett labda stb. stb.

A fent felsorolt játékjelek csak egy töredékei azoknak a játékjeleknek, amelyekre reagál egy játékos mérkőzéseken. Ezeket nem helyettesítheti színre, irányra történő reagálás fejlesztés, legfeljebb a rajtképesség javul bizonyos mértékig.

Az edzések időtartamát a koordinációs gyakorlatok, a reagálás gyakorlatok, a választásos gyakorlatok teszik ki, ami aggasztó a jövőt illetően, ugyanis mikor fognak valós játékhelyzet (előzmény-domináns elem-következmény) megoldások során elemezni, dönteni, reagálni a játékosok. Végső konklúziót levonva, le kell szögeznem, hogy nem szerencsés egyenlőség jelet tenni a reagálás fejlesztés és a játékhelyzet megoldás közé, mert az nem vezet sehová, ha mégis akkor csak tovább a magyar futballgödör aljára.

 

 

 

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Labdás koordináció?????
Close