1924-ben a Nemzeti Sport körkérdést intézett az akkori szakameberekhez. Megkérdezte, hogy mi a válogatott trénerének legfontosabb feladata. Holics Ödön ex szövetségi kapitány, tréneroktató és szakíró a következőt mondta:
– A válogatott trénerének legfontosabb feladata egy EGYSÉGES JÁTKSTÍLUS kialakítása.
A következőkben megvizsgáljuk válogatottunk játékát Holics nézőpontjából.
Mielőtt továbblépnénk a kérdés taglalásában, idézünk Egervári Sándor, digi tv-ben elhangzott nyilatkozatából. A riporter kérdésére azt válaszolta, hogy csapatunk játékában törekvés van az Aranycsapat játékának továbbvitelére.
Az Aranycsapat játékát az 50-es években a “gyors, sokmozgásos, változatos, helycserés támadójáték” ill. a “labdatartásra épülő támadó koncepció” jellemezte.
Illetve elődeinknek volt még egy tanítása. (by Kovács Ferenc)
1) Edzőként alakítsd ki a SAJÁT STÍLUSÚ JÁTÉKODAT.
2-a) Ha az ellenfél gyengébb, vagy olyan erős, mint a te csapatod, akkor játszd a SAJÁT JÁTÉKODAT.
2-b) Ha az ellenfél erősebb, mint a te csapatod, akkor KISMÉRTÉKŰ STÍLUSMÓDOSÍTÁS ÚGY, HOGY A SAJÁT STÍLUSOD A LEGKISEBBET SÉRÜLJÖN.
A fentieket még kiegészítette Verebes:
– A kismértékű stílusmódosítás csak úgy lehetésges, ha – mindenekelőtt – van SAJÁT STÍLUSÚ JÁTÉKOD!
Nos!
A fentiek fényében a következőt láttuk a pénteki meccsen.
Csapatunk ismételten új arcát mutatta meg.
Agresszív letámadással próbálkozott a meccsen, a románokkal együtt. Belementünk egy hektikus futballba, amely arról szólt, hogy mindegyik csapat próbált a másik hibájából élni.
Nem túljátszani, kijátszani akartuk az ellenfelet, hanem a hibáját kihasználni.
Még csak nem is hibára kényszeríteni, mert ez is más futball-filozófia. Lsd olasz labdarúgó iskola.
A fenti esetek három külünböző filozófiai megközelítése a labdarúgásnak.
Amit láttunk a pályán, az szinkronban van Egervári labdarúgó megközelítésével, hiszen meccs előtt arról értekezett, hogy a románoknak kevés gyenge pontjuk van, megpróbálunk majd arra rájátszani.
Értsd:
- nincs saját játékunk, amit rákényszerítünk az ellenfélre, és ezt a játékot egy olyan dimenzióba visszük el, ahol mi jobbak vagyunk, hanem mindig egy folyamatos alkalmazkodásban vagyunk az aktuális ellenfélhez és keressük az ő gyenge pontjukat.
Vi. Egervári ALKALMAZKODÓ típusú játékot alakít ki (hasonlóan, mint Matthaus tette hajdanában), és nem IRÁNYÍTÓ típusú játékot.
Az első verziónak van egy óriási előnye, miszerint KISZÁMÍTHATATLAN.
Senki se, – még az edző sem -, tudja előzetesen, hogy mi fog történni a pályán. Hiszen függünk az ellenféltől, hogy éppen aznap, mit enged meg nekünk.
Igaz ez az eset ellentmond Végh Antal bölcseletének:
– A jó edzőt az különbözteti meg a rossztól, hogy a jó edző mindent 90 perccel előbb tud!
A második verziónak viszont egy nagyon-nagy HÁTRÁNYA van, miszerint KISZÁMÍTHATÓ.
Nincs benne semmi izgalom.
Pl. a Barca drukker előre tudja, mit fog játszani a csapata. Dög unalmas meccseik vannak, mert unos-untalan, minden héten, ugyanazt kell nézni a meccsre látogató 90 ezer embernek.
Ugyanúgy eldugják a labdát. Az ellenfél mindig csak nyomozza, állandóan szedik ki a labdát a hálóból. Semmi változatosság.
Az ellenfél edzője előre tudja, mit fog játszani a Barca. Szépen fel tud készülni belőle. Az edzésen gyakoroltatja pl. a standard sziutációkat, a középkezdést, vagy gyakoroltatja a mezszámnézést, hiszen mindig csak Messi hátát látják a játékosok.
A viccet félretéve, egy tényt megállapíthatunk a spanyolok vonatkozsásában.
Ott minden csapanak van SAJÁT STÍLUSÚ JÁTÉKA. Függetlenül attól, hogy az utolsó játszik az elsővel. Értsd: a leggyengébb a legerősebbel.
Mindenki próbálja azt játszani, amiben A LEGJOBB.
Nem akar igazodni örökké a másikhoz, mert abban – mint láthatjuk a magyar válogatott esetében -, több a hibaforrás.
Miért?
Azért, mert az alkalmazkdodó játék egy TUDATOS JÁTÉK. Megtanultam, de nem az enyém, és minden meccsre újra kell tanulnom valamit.
Az irányító játék, egy SZOKÁSOS JÁTÉK. Amit magamévá tettem, ami belőlem jön, ami az enyém. Amit játszottam 10 éve, és amit játszani fogk 20 év múlva is, és amit kívülről tudok. Bele van írva a fejembe. (Idézet Bukovitól és Kovács Ferenctől)
Ez a stílus létezett Magyarországon, úgy hívták hajdanában: “közép-európai játékstílus” és a “dunamenti iskola” nevet viselte. Legfőbb stílusjellemzője az ÉSZFUTBALL volt.
Mi magyarok, hajdanában a labdarúgás szellemi tartalmában tudtunk a világ fölé nőni, és nem a kaméleonkodásban.
Nos!
Ha a kiszámíthatatlan játékot ill. a stílustalanságot stílusjellemzőnek vesszük, akkor Egervári egy innovatív stílust alkotott meg. Mert a török meccsre egy dolog előre kódolható.
Senki sem tudja, hogy mit fogunk játszani.
Ha valaki igen, akkor kérem hogy a kommentjében tegye közzé!
Köszönettel.
Ferenczi Attila
Kedves Feratti!
Nem mindenben értünk egyet, sőt alapvető kérdésekben nem….
Elsősorban: talán nem szerencsés éppen azon a honlapon egy 1924-es (azaz majdnem 90 éves) körkérdés eredményével kezdeni egy cikket, ahol a “vezérmotívum” az, hogy “Felejtsd el, amit eddig tanultál a futballról”. Most akkor felejtsem el, vagy nemhogy a közelmúltra, hanem majdnem 100 évre visszamenőleg emlékezzek (s vegyem azt “szentírásnak” ???) ??? Most akkor újat mondatok, vagy visszanyúltok a foci ős/hőskorába….? Kis képzavar van itt nekem…. A másik: nagyon szép ez a Barca hasonlat….(nem mellékesen: nagyon nagy Barca drukker, elemző, imádó stb. vagyok….) Igen, ott tudja az edző, meg a drukker, meg az ellenfél edzője, is mit játszik majd, meg milyen stílusban a Barca….meghogy rákényszeríti az akaratát és stílusát az ellenfélre….. Hát adjuk már oda a Barca edzőnek a magyar válogatottat…. És akkor most le ne merje írni valaki, hogy: de bizony, a Barca edzője tudna stílust adni nekünk, meg akkor ha összekerülnénk a német-holland-spanyol válogatottal, akkor majd rákényszerítenénk a stílusunkat…..Csak azért, mert nem Egervári úr, hanem a Barca edzője vezetné a magyar válogatottat….Mese….Halandzsa duma…. Sokkal komolyabb képzettségre (technikai, taktikai), fizikai és főleg MENTÁLIS erőre van mindehhez szükség, nagyobb játékosállományra (amiből lehet válogatni) stb.stb…….még úgy 10 dolgot fel tudnék sorolni….. Összegezve, tömören: ha van elég erős játékoskereted (egyének), s ezt “jól gyúrod össze”, akkor máris van stílusod (?) s rá bírod kényszeríteni a stílusod (akaratod) az ellenfélre….Ez megfelelő erő nélkül nem megy…..A 10 éves fiam nem tudja rám kényszeríteni a stílusát….nem azért, mert nincs neki, hanem mert fizikailag nem engedem….Na, így tudnám ezt szemléletesen érzékeltetni… Harmadsorban: hát nem merném mondani, hogy a válogatottak stílusa (úgy nagy átlagban, az egész világon) annyira kifejezetten a válogatott szövetségi kapitányán múlna…. Miféle stílust tud kilakítani egy szövetségi kapitány, aki évente max. 20 napot tölt a játékosokkal? Inkább azt mondhatjuk, hogy a stílus nagy részét az individuális hozzáállás, a klubokban felvett játékstílus, az ország focikultúrájából fakadó “született” stílus és a szövetségi kapitány által elvárt, vagy kigondolt stílus együttes keveréke képezi…Ezen lehet alakítani, csűrni-csavarni valamennyit, de a szövetségi kapitány ahhoz túl kevés időt tölt a játékosokkal, hogy erre komoly hatása legyen…. (az csak hab a tortán, ha semmi elképzelése sincs neki….) Ezt számonkérni tőle azért egy picit túlzás….s itt az előző pontra vissza lehetne utalni…..Ha lenne neki olyan játékoskerete, mint a Barcának és Realnak, akkor mindjárt lenne stílusa a válogatottnak is….Nem egyszer mondtuk már a spanyol válogatottra is, főleg, amikor 6-7 kezdőember Barcás, hogy a Barca stílusát játsszák egy az egyben…..Namost akkor ezt a szövetségi kapitányuk tanította nekik? Nem…. Szóval lehet itt nagy okosságokat mondani ám – s eszemben sincs Egervári urat védeni – de azért reálisan kell nézni a dolgokat…. Stílustalanság? Igen, mert stílus (tudás, erő, mentális felkészültség stb. – s itt most szándékosan mosom össze kicsit a fogalmakat….) nélküli játékosok vannak a keretben…. 25 játékos közül talán 3-nak van valamilyen (egyéni) stílusa….amit tovább lehet vinni egy keretbe, akár klub- akár válogatott szinten…. Negyedszer: SZOKÁSOS JÁTÉK…. nem értek egyet….ez egy régmúlt filozófia…. Vannak szokásos játékok, de igenis kaméleonkodni kell…. Aki nem kaméleonkodik, az lemarad….csakhogy amikor egy másik nemzet kaméleonkodik, akkor azt megújulásnak hívjuk…. De az, hogy ha a híres szokásos játékával a nagy focinemzetek közül valaki 20 évig besül és semmit nem nyer, akkor az rendben???? Emlegetik ugye mostanában a németeket – rájuk azt mondják, az utánpótlásnevelés miatt is, de amiatt is megújultak az elmúlt 1-2 évben, mert előtte volt 15 év ínséges év, s rájöttek, hogy nem elég a 90 perc futás, lehengerlés, hanem ezen túl is fejlődni kell, technikailag-taktikailag). Vagy a mostani angol foci krízis? Nekik van SZOKÁSOS JÁTÉKUK, nem? Azt “ívelgetősnek”, meg “szélről beadónak” hívjuk a köznyelvben…. És akkor mire is mennek vele mostanában? Azzal, hogy van szokásos játékuk? Bizony, meg kell újulniuk….bizony, majd kaméleonkodni kell (persze nem minden héten más színt kell felvenni, de változni kell, muszáj….) Nincs olyan, hogy azt játszom, amit 10 éve, s 20 év múlva is…..ez lejárt lemez…. Ettől ma már a foci sokkal dinamikusabb, dinamikusabban változó…. Persze azért még az olaszok a jövőben is majd a híres védekezésükkel nyernek valamit, a németek az erejükkel, a spanyolok a tiki-taka játékkal, az angolok az ívelgetéssel…..de eltűnőben ezek a stílusjegyek…mind jobban…. eltűnőben a SZOKÁSOS JÁTÉK fogalma….ebben biztos vagyok…. Ötödször: tényleg a 10 millió focitudós országa vagyunk… Minden egyes mozdulatra, eredményre, eseményre, szövetségi kapitány lábvakarására 100 írás születik, 100 kritika, 100 hozzáértés…. Egy edző egyetlen edzését 10 tanulmány elemzi….Magyarul: sokkal több a duma, a “szakértés”, az okoskodás, mint a valós tettek….. Ez már kiskorban, a gyerekfocitól kezdődően megfigyelhető, ahol a pálya mellől a szülők mindent jobban tudnak, egészen a válogatott szinttel és “szak” sportújságírókkal bezárólag…..(ők szintén mindenkinél mindent jobban tudnak) Én a szerb viszonylatokat elég jól ismerem, mert ott fociztam, edzősködtem…. Sokkal nagyobb “diktatúra” van benne, s mégis (vagy éppen ezért is) a játékosok messzemenőleg erősebbek mentálisan…..Nincsenek állandóan szétcincálva, mindenki okoskodásának kitéve, véleményének a kereszttüzében…. Lehet ezt akkor itt demokráciának nevezni, de nem szerencsés, az biztos…. Sajnálom a játékosokat, edzőket is néha….. Bárhogyan erőltetjük is, valahogy lassan el kéne fogadni: ez a mi szintünk…. Ez a kis ország, ennyi labdarúgóból, ennyi tehetséget tud kinevelni, akikből ennyien tudnak eljutni külföldi élvonalba (egy országa volt dühös Dzsudzsákra, amiért nem “Nyugatra”, “nagycsapathoz” ment a PSV-ből…..olyan jó lenne már “dicsekedni valakivel”, büszke lenni valakire….), s a válogatottunk kb. erre a szintre jó….. Túl ambíciózusak vagyunk, szerintem egy nagyon komoly (túlzó)eredmény hajhászás folyik….egy állandó megfelelési kényszer….egy állandó visszanyúlás a Puskás korszakba, s azt feltéve lécnek, amit újra meg kellene ugorni….Nem lehet…ma már nem…. Állandóan frusztráltak vagyunk, elégedetlenek….rossz szájízűek a focival kapcsolatban…. Persze értem én, hogy ha megelégszünk ennyivel, akkor itt is maradunk…..vagy visszacsúszunk….meg hogy kell az ambíció….kellenek az álmok….de kellene egy egészséges egyensúlyt találni itt….
Üdvözlöm!
Köszönöm a hozzászólását.
A mai események között sokkal mélyebb összefüggések vannak, mint ahogy az Ön leveléből kiolvasható.
A tradicionális magyar stílus a magyarság spirituális gyökereiből származtatható.
Ugyanazon stílusjellemzőkkel bír a magyar nyelv, a magyar népmese, a magyar népzene, mint az Aranycsapat játéka, Kovács Kokó boxa, Görbicz Anita kézilabda játéka, vízilabda válogatottunk játéka, Szilágy Áron vívása.
Vagyis ettől az iránytól eltérni lehet, de nem tanácsos, mert akkor úgy járunk, mint a magyar futball.
Ettől a gondolkodásmódtól távolodott el Egervári, Mezey, Both és a magyar edzői garnitúra, így Ön is.
A magyar ember gondolkodásmódja egy csöppet sem változott az elmúlt 1000 évben. Nem viccből hívják a magyart, leleményesnek és túlélőművésznek, és nem viccből hívják a németet precíznek, az angolt hidegvérűnek, az olaszt temperamentumosnak, mert az adott népből az jön.
A világ futballja nem globalizálódik, mert minden nemzet megőrzi alapvető jegyeit a játékon. Az angol mindig is erőből fog játszani, a német a győzelembe vetett hitet sose felejti el, az olasznál, mindig a védekezés lesz az elsődleges, a brazilok, meg mindig szambázni fognak. Nekünk, meg az ESZÜNKET kéne használni, hiszen régen a magyar futballt észfutballnak definiálták.
Ön beleseik abba a hibába, amivel Egervári eteti be a közönséget, hogy évi 20 edzéssel nem lehet taktikát tanulni.
Nos!
Egy példát említenék.
Marwejk a 2010-es VB-n egy merev alakzattartó futballal ezüstérmes lett. A rákövetkező EB-n 2011-ben egy flexibilis alakzatépítő-bontó játékkal vert hülyére minket a Népstadionban, majd jött van Gaal és két hét alatt a holland csapatot átállította egy egészen más játékra. Tették mindezt ugyanannyi edzésszámmal, mint Egervári.
Nem szeretném tovább győzködni.
Ajánlom szíves figyelmébe a magyar tradícióról szóló szakkönyvemet, amelyben az egész játékelmélet – amit elődeink hagytak ránk -, le van írva.
Ha a könyv elolvasása után is azon a véleményen lesz, hogy hülyeséget beszélek, akkor Ön egy 70 évig eredményesen és sikeresen működő labdarúgó kultúra szakembergárdáját véleményezi rajtam keresztül.
Ferenczi Attila
Üdvözlöm!
2-3 vagy három, sokoldalas választ írtam….aztán mindet kitöröltem….
Nem mondanám, hogy nem vagyok benne bármikor egy jóízű vitában, de most inkább azzal is szeretném megtisztelni Önt, hogy csak nagyon konkrét (és ezáltal őszinte – remélem nem sértem majd meg) és alapvető gondolatokkal foglalkozom…
Szerintem nem az a lényeg, hogy mi lesz az ön könyvének elolvasása után….mármint meggyőz-e engem vagy sem… (mert el fogom olvasni)…. Igazából vissza merném vezetni a “vitánkat” oda, hogy az az alapvető kérdés, hogy van-e gyakorlati haszna annak, amit Ön mond, vagy nincs…. Merthogy szerintem nincs. Ez így elég sommás gondolat, elismerem, de azért nézzünk picit körbe: ma, ha egy edző, klub- vagy szövetségi szinten belebukik az általa vezényelt valamibe, az bizony veszettül nem a stílustalanság…. HANEM AZ EREDMÉNYTELENSÉG….. Az amit Ön erőltet, számomra olyan, mint egy jó politikus választási meséje: majd ha megválasztanak, megmentem az esőerdőket! Erre mondja a Pista bácsi a szomszédból: basszus, aszfaltoztasd ki az utcánkat, ne dumálj az esőerdőkről. Szóval olyan szép, magasztos és kissé megfoghatatlan ez a cél (stílus), hogy egészen jól el lehet róla értekezni, könyvet írni és meditálni, hogy “ott van elszúrva a dolog, hogy nincs stílusunk”…. Természetesen Ön mondhatja azt, hogy ha lenne stílusunk, akkor lenne eredmény is, vagy legalább kézzelfoghatóbb célokat is ki lehet tűzni (mondjuk belőni egy 10. hely körüli pozíciót a világranglistán….azt hiszem ezzel azért 99,9 % magyar elégedett lenne) – Amit egy nyilatkozatában mond, hogy nem baj, ha nem leszünk eredményesek, csak legyen stílusunk – hát azért erre vigyázni kell….ezt a maszlagot vagy 30-40 évvel ezelőtt még ette a nép, de ma már bizony szinte kizárólag csak az eredmények számítanak…. Az iskolában is fontos, hogy “általános műveltséget” kapjunk, de rohadtul szakbarbár képzés folyik, s az egyetemi felvételinél bizony csak azok a fránya jegyek számítanak, amik vagy reálisan mutatják a mögötte lévő “általános műveltséget”, vagy nem….. Szóval van, ami szépen hangzik, de a valóságtartalma, az életszerűsége közelít a nullához….Manapság az emberek számadatokból élnek, a körítést szeretik, ha elhagyja az ember….A közvéleményt, de a szakma nagy részét sem érdekelné 5 másodpercig sem, ha stílustalanul fociznánk, de mondjuk Európában lenne 4-5, Dél-Amerikában meg 3-4 nemzeti csapat, akitől tartanunk kellene…. A többiek meg mind tartanának tőlünk…. Az a stílustalan csapat hős lenne, meg a szövetségi kapitány is…. S hogy ehhez a stílus kialakítása vezet el bennünket? Mese…. Ön csupa – általam mélyen tisztelt – idős ember véleményét említi, folyamatosan 60-80-90 éves tapasztalatokra, véleményekre, meg “ő is azt mondta, akkor….” tipusú bizonyításra hivatkozik…. Nem hinném, hogy azon elvek nem mentek át majdnem 100 év alatt bizonyos transzformációkon…. A foci a világ legösszetettebb sportja, merem állítani…..ez nem súlylökés vagy gerelyhajítás…. Ott hamarabb tudok azonosulni régi, régebbi szemléletekkel, “alap-igazságokkal”…. Azért erről a stílus-dologról majd előbb-utóbb jó lenne megkérdezni néhány 40-45 év körüli sikeres, külföldi szakembert (edzőt) is….Én nem mondom, hogy nem hallottak még “stílusról”, de azt mondom, hogy ez egy mesterségesen feltuningolt dolog a magyar foci kapcsán, mely súlyozottan megvizsgálva majdnem jelentéktelen befolyással bír ebben a kérdésben….Ez az alapvető kérdés, amiben nem értünk egyet….a többi mind ebből következik…. Hogy a foci nem globalizálódik? Akkor mondjuk úgy: internacionalizálódik…. más fogalom, de itt a foci kapcsán majdnem határeset….A stílusok bizony lassan összemosódnak…. Ha lesz egy stílusunk, de eredménytelen lesz….akkor pár év alatt stílust akarunk majd váltani…. mert az nem igaz, hogy a stílus fontosabb, mint az eredmény….Szépen hangzana az ellenkezője, de utópia…. A focitársadalom és a “nép” azt szeretné, ha kijutnánk egy EB-re…..vagy egy VB-re…..vagy – ahogy említettem – a 10. hely körül tanyáznánk a világranglistán….ezt várják el….s nem “stílust” keresnek… Hogy ha lesz stílusunk, akkor majd jönnek ezek a dolgok is? Stílus után, majd idővel az eredmények is…? Nem máról holnapra? 50 év alatt tették tönkre, most ennyi kell helyrerakni a magyar focit….? Bla-bla-bla….. Mese…. A sikerességünkben (azaz sikertelenségünkben) adok úgy 10 %-ot ennek a “stílus” dolognak….. Szerintem 90 %-ban máson múlik…. S a végére a meglepetés: nem tudom, hogy kellene eredményesebbé tenni a magyar focit….lehet, ezzel egyedül vagyok így, mindenki más tévedhetetlenül ért ehhez, dehát ez van….vállalom….s nem fogok olyasmit pufogtatni, hogy “sok munkával, meg gyökeres szemléletváltással, meg….”…. Bla-bla-bla….. Sok duma, kevés tett…..ezek vagyunk mi…. Meg ez a falusi TV-szerelő hozzállás: “Ki barmolta ezt előttem???? Hát ilyet még nem is láttam…!!!!”….. Nahát EZ AZ A STÍLUS, ami jó lenne, ha nem lenne nekünk….. Amúgy a szerb is azt mondja magáról, hogy ő a leleményes és túlélőművész (aki kicsit ismeri, elmondhatja, hogy két egészen eltérő gondolkodásmódú nemzetről van szó), továbbá meg kellene kérdezni azokat, akik 10-20 éve németek között élnek Németországban, hogy akkor precízek-e a németek (úgy ezernyi ellenpéldát hallottam, remélem német ismerőseim nem köveznek meg ezért….)….. Szóval jó dolog ilyen általánosságokat, sablonos “ősigazságokat” pufogtatni, de ezzel sajnos előbbre nem jutottunk…. A foci nagyon megújult, nagyon felgyorsult, nagyon-nagyon profi lett (a top-foci), nagyon eredménycentrikus lett…. 7-8 éves korban szerződéseket kötnek gyerekekkel….. (mit mondana erről valamelyik régi öreg????? – hát nem is hallott ilyenről, persze érthető…..)….Szóval egy csomó új, merőben szokatlan, mellbevágó dolog….de ezt kell követni…..az új metódusokat….kiválasztást…képzést….nevelést….mentális erősítést….fizikai adottságokat….
Hmm….megint hosszú írás lett….most nem törlöm ki…..
Tisztelettel
K.A.
Tisztelt Uram!
Köszönöm tartalmas levelét.
Higgye el én nagyon szívesen beszélgetek Önnel, de elbeszélünk egymás mellett.
Teljesen más az a megközelítésmód, amit képvisel, mint a tradíció edzői. Ez kb olyan, hogy én angolul
beszélek, Ön meg olaszul és értetlenkedünk azon, hogy nem értjük mit mond a másik.
Ismételten csak azt tudom Önnek javasolni, olvassa el elődeink szellemi örökségét és
utána folytassuk le szakmai vitánkat, mert a gondolatok közötti nagy távolságot egy levélben képtelen vagyok
áthidalni.
Üdv Ferenczi Attila
Üdvözlöm!
Hirtelen, ahogy meghallgattam a Szalai interjút, eszembe jutott, hogy ez a legjobb válasz a 2 hónappal ezelőtti levelezésünkre, azaz az Ön utolsó levelére….
Persze Szalai sem az Isten, ez az ő véleménye…
DE: 100 %-BAN EGYEZIK AZ ENYÉMMEL!!!
S így akkor nem egyezhet az Önével….
Mit is mondtam én, a stílustalanság és hasonló jól hangzó frázisok ellenében? 1. A foci nagyon megváltozott az elmúlt 20 évben, 2./ Nincsenek megfelelően képzett játékosaink (szakmai, fizikális, mentális rész), 3./ Nincs megfelelő edzőgárdánk (csak szólok: ha valaki holnaptól stílust tanítana, hát ez még piszok kevés lenne….), 4./ A szövetségi kapitány vajmi keveset tehet az évi 20 együtt-töltött napjával….a válogatottal…. (ha nem képzett, nem vezér, nincs szaktudása, és nem tudja mit akar, akkor mindez még tetézi a bajt ) 5./ A hogyan továbbról tapasztalt, de aránylag fiatal és közép- vagy inkább top edzőt tessék megkérdezni (nem hazai! – ja, nincs is ilyen….) – s nem a 80-100 évvel ezelőtti mesterek “kőbe vésett” okosságait hangoztatni…. Próbáljunk már belegondolni, hogy egy Wenger, Mourinho vagy Guardiola azt mondaná, hogy “arra kell törekednünk, amit a John, vagy a Pityipalkó mondott 1912-ben vagy 1920-ban….mert ez a foci alapja”…Hát lenne röhögés….Lépjünk már azért túl ezen, s legyünk kicsit “modernebbek”…. Meg céltudatosabbak….vannak mérhető dolgok (futás, sprintek száma, megjátszhatóság, labdaátvétel, pontos passzok száma, ütközések száma, megnyert párharcok száma…és még mondjuk 20 féle elég fontos elméleti dolog, a helyzetfelismeréstől a súlypont áthelyezésig stb. stb…), próbáljuk már ezeket megtanítani, kifejleszteni, magasabb szintre emelni…. Ha mindez megvan, akkor beszéljünk már stílusról és hasonló dolgokról….. Most így, ilyen játékosok és edzők mellett stílusról beszélni kamuzás, porhintés, egy “nagy szakmai lufi” valaminek a túlerőltetése, a “nem látom a fától az erdőt” gondolat…. Figyelmébe ajánlom a Szalai interjút…..minden el van mondva benne….anélkül, hogy stílust emlegetne valaki…..
Ja!
És amit még én is mondtam: TÚLZOTT ELVÁRÁSOK!!!
Vége a Puskás korszakból való éldegélésnek, meg a hozzá való hasonlítgatásnak, meg mert ha ők akkor képesek voltak arra, akkor a magyar mentalitással meg a közép-európai stílusunkkal, akkor most is képesek kell, hogy legyünk….
És: MENTÁLIS ERŐ!!! Topligák, topcsapatok, ottani légkör, fizikai- és pszichikai nyomás alatti jó teljesítés…ez kell….