Írta: Gyulay Tibor
tudásmenedzsment szakértő (POZITEAM)
Rövidítés: TM = tudásmenedzsment
Egy TM szakértő és szurkoló jobbító szándékú gondolatai
Hosszú évtizedek sikertelenségei ellenére, a labdarúgás továbbra is fontos szerepet tölt be társadalmunkban. A politikai elit erőfeszítései és a már-már erőn felüli gazdasági ráfordítások (lásd stadionépítési program) ellenére, az érdemi eredmények nem jelentkeznek. Már augusztusban nincs egyetlen csapatunk sem az európai kupákban. Mi lehet a megoldás. Én a labdarúgás tudásalapú fejlesztésében, az érdemi szakmai megújulásban látom az egyetlen esélyt. A gazdasági élet szereplőinél és a társadalom különböző közösségeinél bevált tudásgazdálkodási módszerek bevetése megér egy kísérletet!
A magyar futballtársadalom különböző szereplői hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy labdarúgásunk újra a világ élvonala közelébe kerülhessen. Azt azonban könnyű belátni, hogy az anyagi lehetőségek vonatkozásában szinte reménytelen a helyzetünk. A most épülő stadionok építésének finanszírozása komoly vitát váltott ki a gazdaság döntéshozóinak körében. Pedig a legnépszerűbb csapatunk (valóban korszerű) új otthona is csak egy német kisváros arénájának szintjét fogja elérni. Valahol másutt (is) kell keresnünk a megoldást, ha érdemi eredményeket szeretnénk elérni.
Miért a tudásmenedzsment? (Máshol bevált!)
A profitorientált vállalkozások felismerték, hogy nehéz, válságos időszakban az intellektuális tőketényező jobb kihasználása jelentheti a legjobb megoldást. Ez elmúlt 2 évtizedben főleg az atomenergetikában és az olajiparban hatalmas fejlődésen mentek keresztül a tudásvagyon megvédését, fejlesztését és hatékonyabb használatát elősegítő módszertanok. Ugyanennek a trendnek egy másik vonatkozása, ami a világhálón és a közösségi hálózatokban megy végbe mostanában. Hihetetlen mennyiségű információ vált elérhetővé, átalakulnak a tanulási, tudásmegosztási szokások. A korszerű TM eszközök térhódítása teljesen új távlatokat nyit mindenki előtt. Aki nem tart lépést ezzel a fejlődéssel, az lemarad, de aki képes kreatívan, konstruktívan használni az új lehetőségeket, előnyre tehet szert.
A magyar labdarúgásnak is talán az az egyetlen esélye, ha képes emelni a futballszakma színvonalát, ami a tudásbázis bővítésén, minőségének javításán, jobb kihasználásán alapszik. De, itt nem elég csupán az edzőképzés színvonalának javításában gondolkodni. Valódi paradigmaváltásra van szükség! A labdarúgás
valamennyi szereplőjét be kell vonni a változtatási folyamatba. Az edzők, labdarúgók, utánpótlás korú játékosok és szüleik, menedzserek, háttérmunkások, de talán még a szurkolók tudásszerzési, tudásmegosztási gyakorlatát át kell alakítani a korszerű elvek szellemében, megfelelő folyamatok és korszerű eszközök bevezetésével.
Egy olyan rendszert kell felépíteni, ami nem csupán önfenntartóvá válik, hanem képes önmaga fejlesztésére, mind tartalmában, mind működésében.
Mivel a foci iránt hatalmas tömegek érdeklődnek, szinte kézenfekvő, hogy átvegyünk olyan, más szakterületeken bevált fejlesztési módszereket, mint az open innovation vagy crowdsourcing. (Ezek az eljárások a tömegek bevonásával hoznak létre versenyképes „terméket”, mint pl. a szabad forráskódú szoftverek.)
Mit kell megváltoztatni?
Az oktatási rendszerünk elavult!
Az iskolarendszer és a hozzákötődő képzési kultúra mintegy 200 éves múltra tekint vissza, de úgy tűnik, mára már el is avult. (A labdarúgás tudásanyagának átadása is ennek a struktúrának és kultúrának a részeként működik, tehát megújításra szorul.)
Számtalan elemében korszerűtlen, nem alkalmazkodik a mai világ követelményeihez, nem használja ki a dinamikusan változó, fejlődő környezet lehetőségeit:
- A használt eszközök (nyomtatott tananyagok, könyvek) nem képesek az információk változásának követésére. Mire a tanulókhoz kerül az adott könyv, a benne található tudás nagy része már nem aktuális, vagy nem a legfrissebb. Koreában pl. már nem is használnak papír alapú tankönyveket a közoktatásban.
- A hagyományos tanár-diák szereposztás a „tudásgazda” tudásának megkérdőjelezhetetlenségére alapoz, ami hatalmas energiákat köt le, sok tévedés alapja, és a „tudás vásárlót” passzív szerepre kárhoztatja. Egy kooperatívabb közelítésmód sok energiát szabadítana fel mindkét oldalon.
- A mi oktatási formák többsége nem alkalmazkodik a tanuló: előképzettségéhez,időbeosztásához,tanulási céljához,felfogási képességéhez….
- A sokat hangoztatott „Life long learning” (élethosszig tartó tanulás) leginkább csak szólam. A legelszántabbak ugyan ma már megtalálják a lehetőséget ismereteik bővítésére, tapasztalataik megosztására, de a többségre az jellemző. hogy a kötelező penzum (formális edzőképző, vizsga, minősítés, letudása után már nem igazán fejleszti magát. Azokat a tömegeket kellene megszólítani, kiszolgálni, akikben megvan az elszántság, akarat, de nem találják meg a megfelelő kereteket, fórumokat saját önképzésükhöz.
Hogyan szolgálhatja a korszerű TM a magyar labdarúgás fejlődését?
Ha elfogadjuk, hogy a futballunk felzárkóztatásában a tudástőke növelésére és jobb hasznosítására építhetünk leginkább (ami persze nem jelenti azt, hogy nincs szükség az infrastrukturális és egyéb befektetésekre), a szakma megújításában hatalmas szerepet kaphatnak a vállalati szférában bevált tudásmenedzsment módszerek és közelítésmód.
Írásom II. részében hamarosan részletesen is kifejtem, milyen módszerek és technikák átvételére gondolok.
- Felvázolom egy gyermekek számára kidolgozott képzési program tudásmenedzsment alapú fejlesztését (Brain Plus Foci)
- Ismertetem a „Labdarúgó Tudásmegosztó Központ” koncepcióját, ami világújdonságként szolgálhatná a célok elérését.
Addig is örömmel fogadok minden észrevételt, jobbító szándékú javaslatot..
