Játékállapottól a játékeszközökig


A szerkesztőség előzetes megjegyzése.

Viccesnek tartjuk, hogy olyan közállapotok uralkodnak a magyar futballban, hogy szakcikket is csak művésznéven tudunk leközölni, mert az írója retorzióktól tart.

Írta: Valaki (nem Ferenczi, nem Bary). Szakmailag kiigazította: Ferenczi A.

Az edzők mai felfogása szerint a taktika: “célirányos csapatszintű mozgások”.

Ez a megközelítés azonban téves gondolkodást takar. Eszerint a gondolkodás szerint a taktika beszűkíti a játékosok mozgásterét, megoldási repertoárját, holott a taktika a részletekről szól.

Mi a taktika?

„A labdarúgásban a TAKTIKA a rendelkezésünkre álló eszközök tervszerű és ésszerű felhasználását jelenti. Tehát nem az eszközöket, nem a különféle játéktaktikát, megoldásokat jelenti, hanem azok felhasználását.(Pálfai János és Molnár József: Labdarúgás 1953)

Következésképpen a taktika mentális, szellemi tevékenység és nem mozgásos cselekedet.

Amikor az edző taktikai tervet készít, a meglévő eszközökből állítja össze a mérkőzéstervet. Ezeket az eszközöket (játék- és mozgásfeladatok, támadó eszközök, védekezési eszközök, játékhelyzet megoldások) lehet bővíteni, a játékosállomány tudásához, képességéhez igazítani.

A labdabirtoklás a támadó játék egyik eszköze, de vajon helyesen értelmezik-e az edzők ezt a fogalmat?

A labdabirtoklás nem azt jelenti, hogy elképzelés nélkül passzolgat egy csapat.

A labdabirtoklásnak van:

  • célja,
  • iránya,
  • funkciója.
  • Mozgásfeladatok sorozata alkotja,
  • játékszervezési elvek szabályozzák.

A labdabirtoklás nem taktika!

A futballköztudatban azonban stílusként és taktikaként értelmezik. A labdabirtoklás, játékkoncepció, ami a játékszervezés EGÉSZÉRE vonatkozik. Például, labdabirtoklásra épülő rövidpasszos játék.

Tehát a labdabirtoklás, labdához pozícionált rövidpasszos játék, ami lehet statikus és dinamikus és a kettő kombinációja. A játékszervezés része, ami a csapatrészeken belül és a csapatrészek közötti magas szintű kapcsolatok folyamatát segíti elő. A labdabirtoklás szélességi-mélységi játékszervezés, domináns középpályás összműködéssel, előzménye a mélységi játéknak (mélységi indítás).

 A labdabirtoklás lehetséges céljai:

  • ellenfél fárasztása (ez már lehet taktikai jellegű),
  • ritmusváltás előkészítése,
  • mélységi játék előkészítése,
  • az ellenfél gyenge pontjainak keresése,
  • rések keresése.

A labdabirtoklásra épülő koncepciónak több változatával találkozhattunk a közelmúlt futballtörténelme során.

  • Ajax (holland),
  • Brazil válogatott,
  • Barcelona.

Az Ajax és a Brazil válogatott is rombuszjátékra építette a labdabirtoklást, mint játékkoncepciót.

Amíg az Ajax esetében mélységi passz-lekészítés sorozatán keresztül jut el a labda a szélső játékoshoz, akit 1-1 elleni játékra képezték ki, hogy végül centerezéssel fejezze be az akciót.

A brazilok középpályás rombuszjátékkal az ékek mélységi játékát készítették elő.

Az Ajax rombuszjátéka statikus elemeket tartalmazott, ami szélességi-mélységi játéknak (mélységi passz-lekészítés) neveztek.

A brazil válogatott középpályás rombuszjátéka viszont alakzatépítő-bontó dinamikus elemekre épülő koncepció volt. Átlós játékszervezésnek is nevezték, tehát már az irányát is meghatározták.

A Barcelona a mai napig ragaszkodik játékfilozófiájához, aminek döntő eleme a háromszög játék statikus és dinamikus formája. Bárki kerül a Barca élére, ezt a filozófiát kell továbbvinnie. Azonban az egyes edzők elképzelésében vannak halvány eltérések, amelyek megjelennek a csapatjátékban. Világosan látszik a három példa bemutatásával, hogy mindhárom labdabirtoklás alakzathoz köthető. Az alakzat meghatározó jelentőséggel bír a labdabirtoklás tekintetében és egyben rámutat a stílust reprezentáló formanyelvre is. Továbbá ne feledjük, hogy a labdabirtoklás a támadásépítés egyik eszköze, előzménye a végjátéknak.

A labdabirtoklás a labdarúgó mérkőzések egyik mérőszáma lett, ami a labdabirtoklás arányát mutatja meg a két csapat vonatkozásában. Ma már bizonyított tény az is, hogy a labdabirtoklás magas aránya nem feltétlenül jelenti a győzelmet. A labdabirtoklással egyfajta dominanciát lehet kifejezni a mérkőzések során. Nem mindig az a csapat győz, amelyik nagyobb dominanciát mutat az egész mérkőzésen.

A támadófutball egyik meghatározó koncepciója a labdabirtoklás, akik ezt választják, dominálni akarnak. Vannak csapatok azonban, amelyek kivárásra építik taktikájukat, hagyják az ellenfelet labdát birtokolni , hogy a labdaszerzést követően az ellenfél háta mögött nyíló területet kihasználva kontra, vagy egyenes támadással alakítsanak ki helyzeteket. Sajnos ez a koncepció egyre elterjedtebb Európában és nálunk is.

Hogy miért választják ezt az elképzelést, erre is megvan a magyarázat?

Szervezettségből a szervezetlenségbe, avagy kontrafutball magyar módra (adtam címet ennek a rövid kitérőnek).

A magyar pályákon sajnos ötlettelen kontrafutball nyert teret az utóbbi egy-két évben. Egy kicsit bizonytalanul teszem fel a kérdést, kinek jó ez?

Mi készteti az edzőket, klubokat arra, hogy rövidtávon eredményes, de nézhetetlen futballt dugjanak le folyamatosan a futballszerető szurkolók torkán. Pénz, edzői egzisztencia, klubérdek, a magyar bajnoki rendszer lebonyolítási rendje?

Szeretnék ezekre a kérdések kézzel fogható választ kapni.

Az olasz játékkoncepció a védekezz –kontrázz – védekezz, elven működik, a különbség a két kontrajáték között a szervezettség. Az olaszoknak évtizedek alatt sem változott az elképzelésük a futballról, így aztán náluk a kontrafutball inkább szervezett, mint szervezetlen.

Hogy eredményes-e ez a koncepció?

Valóban, az eredmény mindent felülír, szokták mondani a bölcs futballtudók. Itt le is zárhatnám elmélkedésemet, de a kisördög ezt nem hagyja.

A támadófutball és a védekező futball örökös harca késztet arra, hogy feltegyem a következő kérdést.

Mi motiválja a „magyar” edzőket, klubokat, arra, hogy a kettő közül a védekező futballt válassza?

Sokféle magyarázata lehet, de „legkézzelfoghatóbb” oka, a pénz.

Ennyi pénz még soha nem volt a magyar futballban, tehát van mit veszíteni. A másik, az edzők pillanatnyi egzisztenciája, az edzőkeringőben lenni megéri még akkor is, ha nézhetetlen a futball, de pillanatnyi eredménye van a küszködésnek. A legtalálóbb kifejezés a küszködés, amivel jellemezhetném a honi labdarúgásunkat. Vajon az éppen regnáló edzők tudják-e, képesek-e felfogni, hogy amit nap, mint nap letesznek a futball asztalára az nagyon kevés, színre, szagra, ízre egyaránt?

De most gondolkodjunk az edzők fejével.

A legalapvetőbb elképzelése, hogy meg kell szervezni a védekezést, ez az alapja az eredményes futballnak, hangoztatja. Ez eddig rendben is van. Mi a szervezett védekező futball? Sok játékos közel egymáshoz, vagy a játékrendszerüket fenntartva megszállni a saját térfelet a kaputól húsz-harminc méterre. A védők és a támadók között sokszor húsz méter is alig van, ezért a támadó csapatnak elképzelése sincs arra, hogy miként jusson át ezen a védősávon. Elég tolódni jobbra-balra és már készen is van a szervezett védekezés. Csapatszintű együttműködésnek védekezésben azonban van sok változata, amit valóban oktatni kell. Legismertebb a Sacchi –féle dinamikus területvédekezés, ha még emlékeznek rá azok, akik még látták a csapatait játszani. Ez a területvédekezés Alfája és Omegája, de ma már nem alkalmazzák, mivel az edzők sem ismerik és az oktatása, és elsajátítása is valóban alapos szakmai tudást, ismeretet követel, így hát marad a „visszaállás”. A mai „modern” védekezés legtöbbet használt kifejezése a visszaállás. Erre mondják, hogy szervezett védekezés, ami természetesen kamu szöveg, hülyítés. Mérnökök helyett gyorstalpalón végzett szakmunkások tákolnak össze csapatokat, lépnek a futball színpadára olyan előadással, ami nézhetetlen, elfogadhatatlan. De az ember örök optimista, és várja a csodát, várja azt, hogy a következő mérkőzés jobb lesz.

Miért is szervezetlen a támadó futball?

Azért, mert nincs idő és legfőképpen elképzelés arra, hogy miképpen lehet a játékosok a csapatrészek között a támadó összműködést magas szintre fejleszteni.

Az esetek nagy részében még három passzig sem jut el a „labdabirtokló”, mivel már nincs nála a játékszer, de felcsillan a remény, amikor az ellenfél is csak kb. két passzig tudja birtokolni a bogyót, és ez így megy a végtelenségig. Szóval, ez a magyar támadó futball. A „magyar” kifejezés, enyhe túlzás, ugyanis magyar játékos magyar futballpályán ritka, mint a fehér holló. A támadó együttműködés begyakorlása nagyon időigényes, sziszifuszi munka, amire nem adnak a tulajdonosok időt. Régen három éve volt egy edzőnek, hogy csapatot építsen, manapság van rá három hete, így aztán bele se vág, bízik a játékosok „kreativitásában”, ötletelésében és a visszaállásban. Az ötletes futball legjellemzőbb ismérve, hogy ötlettelen.

Ha nincs ötlet, akkor kell elővenni azt, amit edzésen gyakoroltak, ami voltaképpen nincs, tehát, marad a küszködés. Ez a valóság!

De térjünk vissza a rövid kitérő után a labdabirtokláshoz.

A tudatos labdabirtoklás szervezett, alakzathoz köthető, míg a szervezetlen formailag céltalan adogatás, alakzathoz nem köthető.

A kilencvenes évek végén indult az UEFA edzőképzés Magyarországon. Mezey és Both instruktorok hathatós tevékenysége nyomán a labdabirtoklás különleges helyet vívott ki magának. Mezey-Both érában három játékállapotot határoztak meg a képzés vezetői.

Labdabirtoklás, labdabirtoklás váltás, ellenfél labdabirtoklása.

Ez jelentős mérföldkő volt a tekintetben, hogy a labdabirtoklás felülírta a támadást, védekezést és az átmeneteket. Ezt követően minden csapat labdát akart birtokolni. Csak egy bökkenő volt ezekkel, mégpedig az, hogy nem rendeltek hozzá semmi kapaszkodót, játékelvet, így aztán a labdabirtoklás káosz volt a köbön.

Ezt váltotta napjainkban a támadás, védekezés és az átmenetek.

Ez a megközelítése a játékállapotoknak már a valóságot tükrözte, de elfelejtettek hozzárendelni a támadás a védekezés és az átmenetek eszköztárát.

Egy konkrét példa:

  • Védekezés: területvétkezés
  • Átmenet: V-T (védekezésből támadásba)
  • Támadás: pozíciós játék

Az átmenet egy információt tartalmaz, védekezésből támadásba való átmenetet, holott ez egy folyamat, tehát sok összetevője van.

Milyen összetevői vannak az átmenet folyamatnak?

  • sebesség,
  • idő,
  • irány,
  • típus.

Az átmenetet leginkább a sebességgel azonosítják, holott a többi összetevő is nagyon fontos a játékfolyamat szempontjából.

Egy másik példa:

  • Védekezés: magas presszing
  • Átmenet: V-T (védekezésből támadásba)
  • Támadás: direkt támadás (1-2 passzból gólhelyzet kialakítása)

Átmenet a labdaszerzést követően:

  • a labda biztos helyre juttatása,
  • játékirány meghatározása,
  • játékszervezés,
  • támadóeszköz,
    • direkt támadás (mélységi játékra törekvés, 1-2 átadásból gólhelyzet kialakítása)
    • labdabirtoklás (szélességi-mélységi játékszervezés)

Az átmenet csapatonként más-más lehet, a játékkoncepció és a játékszervezés egyedisége, speciális volta miatt.

Összegzésképpen elmondható, hogy a labdabirtoklás az játékkoncepció, amivel egyfajta dominanciát lehet kifejezni, a játékszervezés egyik eszköze, alakzathoz köthető, tudatos mozgásfolyamatokra épül. A labdabirtoklásra épülő támadó koncepció tehát, ha nem tudatos alakzati játék, akkor csak ötletelés, véletlenek összjátéka.

 

 

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
EB elemzés és a magyar út
Close