A csapaton belüli konfliktus mind az edzőknek, mind a vezetőknek és ezáltal a sport- és munkapszichológusoknak is gyakran okoz fejtörést. A teljesítmény és a jóllét szempontjából is kiemelkedően fontos, hogy rend legyen a csapaton belül.
Mottó: A munkahelyi csapatkonfliktusok és a sportcsapaton belüli széthúzás kö- zel azonos jelenség, és a kezelésük is hasonlóképp történik.
„A csapattá érés során négy szakaszt szoktunk megkülönböztetni.
- Az alakulást,
- a viharzást,
- a normaképzést és
- a működést” – mutat rá a csapatfejlődés lélektani alapjaira Dr. Lénárt Ágota sportpszichológus.
Az első időszakban az edző állítja fel a keretrendszert, amely lényegében úgy működik, mint egy házirend, amihez kötelező igazodni. Az edző nyilvánvalóvá teszi az elvárásokat, díjazza a teljesítményt, bünteti az alulteljesítést, a csapat tagjai pedig fokozatosan hierarchiába tagozódnak. A sport esetében optimális esetben a szakmai tudás dönti el a hierarchiát, de elképzelhető, hogy a domináns személyiségek emelkednek a belső ranglétra csúcsára. A dominanciára való törekvés figyelmeztető jele lehet, ha valaki láthatóan szervezni, irányítani próbál, döntéseket kezdeményez és próbál meg végigvinni a csapaton.
„Az első, alakuló időszakban természetesen jellemzőbb a versengés az együttműködés helyett, ilyenkor az edző és a pszichológus közösen próbálják megoldásra, együttműködésre bírni a csapattagokat” – mondja Dr. Lénárt Ágota, aki Aronson híres „mozaikmódszerét”* tartja irányadónak az együttműködési kényszer kiváltásával kapcsolatban.
*A mozaikmódszer alapján a vezető olyan feladatokat ad, amiket a csapat csak és kizárólag közösen tud megoldani. Hatékony lehet az is, ha az egyes csapattagok vagy kisebb csapatrészek munkájának eredményét kell összeadni ahhoz, hogy a feladat teljesítve legyen.
Tipikus okok
A konfliktusoknak számos forrásuk lehet, a szakember tapasztalatai szerint az alábbi jelenségekből fakadnak a leggyakoribb nézeteltérések, feszültségek:
Versengés
A csapat alakulásakor a hierarchiában elfoglalt helyért megy a küzdelem.
Pozícióféltés
Egy csapatban a kezdőjátékosok, alapemberek kényelmesebb helyzetben vannak, mint az örökké kispadon ülők, akiknek egyre fogy a motivációjuk is. Ráadásul a ritkán adódó megnyilvánulási lehetőség teljesítménykényszerbe is hozza a sokat mellőzött játékost, aki ettől szorongani kezd, még többet hibázik, negatív spirálba kerül. A néha játszó, néha kiszoruló játékosok viszont nagyon motiváltak lehetnek a jó szereplésre, a kemény edzésre.
Generációs különbségek
A nagy öregek néha gyengébb teljesítményre, kisebb edzési hatásfokra veszik rá a fiatalokat, hogy tőlük is kevesebbet követeljenek, mindez természetesen ront a csapat összteljesítményén is.
Társas lazsálás
A szociálpszichológiából ismert fogalom a sportban és a munkahelyeken is gyakran előfordul: az egyéni teljesítőkön nagyobb lehet a felelősség, a csapatmunkában viszont könnyebben megengedik maguknak a szereplők az alulteljesítést, mondván, a többiek majd kisegítik őket a pályán.
Tehetség és szorgalom
Vannak kiemelkedően tehetséges játékosok, akik akkor is kihagyhatatlan részei a csapatnak, ha esetleg lazsálnak az edzésen, míg lehetnek szorgalmas, sokat dolgozó játékosok, akik adott esetben akár kevésbé tehetségesek. Nagy dilemma az edzőnek, hogy a szorgalmat jutalmazza-e a csapatba kerüléssel, vagy a csapat hatásfokát növelje a tehetséges, de lusta játékos benntartásával.
Társas kapcsolatok
Barátságok felbomlása, szerelmi partnerért való rivalizálás, más társas konfliktusok a pályán vagy az irodában is megjelennek, amiből az edző vagy cégvezető csak azt veszi először észre, hogy például két játékos nem passzol egymásnak, vagy akadozik köztük az információáramlás.
Peremhelyzet
Nagyobb csoportok esetén a tagok mintegy öt százaléka a szociometriai pozícióját tekintve ([Erről bővebben az Üzlet és Pszichológia 2013/2014 december-januári lapszámának 21. oldalán olvashat! – a szerk.] peremhelyzetben van, ők a kiszorulók, kirekesztettek, az ő integrálásuk is a csapatvezető, a sportpszichológus feladata. Ilyenkor a vezető olyan feladatokat adhat, és úgy osztja be a csoportokat, hogy a peremhelyzetben lévőket – például a sztárhelyzetben lévők – felhúzzák magukhoz, közösen dolgozva jobban összehangolódjanak. Elképzelhető, hogy a vezéregyéniségeket külön is megkéri a vezető, hogy „figyeljenek oda” a kiszorulókra, de ennél mindig hatékonyabb, ha valamilyen szakmai feladat során melegednek össze a csapattagok.
Diszkrimináció
Faji, vallási, világnézeti, nemi orientációbeli különbségek minden csoportban konfliktushoz vezethetnek.
Etikai vétség
Előfordul, hogy valamilyen magatartási probléma miatt akár a legértékesebb, legjobb játékossal szemben is példát kell statuálni, gyakran halljuk, hogy valakit az edzőtáborból, világversenyről „hazazavarnak”, még ha egyébként alapember is.
Pénz
A díjazás körüli konfliktus gyakori oka a csapaton belüli mérgező hangulatnak. Az autóhasználat biztosí- tásában, a prémium tekintetében, a költségtérítésben, az eltérő díjazásban, a nyaraltatásban való kivételezés állandó zsörtölődés kiváltó okai lehetnek. A díjazás körüli konfliktus eliminálható, ha a szabályok átláthatóak és teljesen egyértelműek. Ha a prémium mérhető teljesítményhez kötött, és mindenki által tudott feltételek szerint osztja ki a vezető, a csapattagok elfogadják a helyzetet. A konfliktus akkor kezdődik, ha a vezetők a háttérben és nem átlátható rendszerben oldják meg a juttatások kérdését.
Vezetői/edzői attitűd
A vezetési stílus is kódolhatja magában a feszültséget. Egy éretlen személyiségű, autoriter edző vagy cégvezető kivételezhet a kedvenceivel, elnyomhatja a többieket. Szintén műhiba, ha a vezető mesterségesen generál konfliktushelyzetet, ez ugyanis csak rövid távon, egy-egy alkalom erejéig fokozhatja a teljesítményt, és ennél sokkal több kárt okoz. Ugyanígy a vezetőből fakad a konfliktus, ha az egész csapattal nem jön ki jól. Ilyenkor a csapat egyszerűen nem úgy teljesít, ahogy teljesíthetne. A tagok akár felül is bírálhatják a döntését, ha nem bizonyul elég hitelesnek a személyisége.
Médianyomás, sztárallűrök
Minden csapatban lehetnek olyan tagok, akik jobban keresik a reflektorfényt, jobban kedvelik őket a szurkolók vagy érzékenyebbek a média nyomására. Ha ezt rosszul kezelik a csapatban, ez is lehet ok a széthúzásra, klikkesedésre. Egyes konfliktusokat könnyebb, másokat nehezebb észrevenni, és ez alapvetően a csapatvezető felelőssége. Bizonyos konfliktusok például előjöhetnek csapatépítésen is. „A sportpszichológus vagy tréner feladata, hogy ilyenkor feltárja az okokat, és erre a specifikus problémára találják ki a csapattal közösen, hogy mit lehet tenni. A cél, hogy a csapatépítés folyamata kedvező mederbe kerüljön, és hogy a csapattagok tudják, hogy legközelebb mit kell majd tenniük” – vázolja a legfontosabb feladatokat Dr. Lénárt Ágota, aki hozzáteszi, ennek az „ismerősségi hatásnak” az elérése csökkenti a feszültséget a következő alkalommal. Ilyen esetekben mentáltréninggel addig gyakorolják a potenciálisan fellépő konfliktushelyzetet, míg úgy nem érzik, mintha valóban átélték volna. A beépült szerepek segítségével a játékosok tudják, hogy milyen forgatókönyv szerint kell kezelniük a helyzetet, így csökkenthető ugyanannak a konfliktustípusnak a kialakulási kockázata. A szakember arra is rámutat, hogy a sportpszichológia a munkapszichológiából alakult ki, az utóbbi időben pedig a munkahelyi pszichológiában vesznek át elemeket a sportpszichológiából. Mindez azt is mutatja, hogy a munkahelyi csapatkonfliktusok és a sportcsapaton belüli széthúzás közel azonos jelenség, és a kezelésük is hasonlóképp történik – mindegy, hogy edzőnek vagy főnöknek nevezik azt a vezetőt, aki segít a megoldásban.
„Adhattak volna többet is ennél a háromszázezer forintnál. Ha már az ember jövőjét alapozzák…” – tódította Czibor az öltözőben, miután az Aranycsapat többi játékosához hasonlóan ő is megkapta a borítékját. A borítékban ugyan csak tízezer forint lapult, de ezzel a ravasz elszólással egy pillanat alatt kiderült: Puskás kétszázezret tehetett zsebre, mások ötvenet vagy épp húszezret kaptak. A három „fasiszta” Fradi-játékosnak szúrták ki a szemét mindössze tízezerrel. A játékosok addigi munkáját már az 54-es világbajnokság megkezdése előtt honorálták a sportbizottság korifeusai, a jutalmazás eltérő mértéke azonban Czibor zsiványságának köszönhetően kiderült – a történetírók szerint ez a konfliktus is hozzájárult a csapategység szétbomlásához és a berni döntő elvesztéséhez.
Forrás:Üzlet és Pszichológia 2014. június-július
