A rossz futballdiagnózis következménye


A TAO program indulásakor 2011-ben, nagy reményeket fűzött mindenki, hogy végre a világ élvonala után indul a magyar labdarúgás. Akkor több szakembert megkérdeztek, hogy miben látják a magyar futball baját?

És lám, a “szakemberek” által felvetett majd minden problémát megoldott 2022-re a magyar kormány és az MLSZ, azonban előrelépés változatlanul nincs. De ugyanezen problémák elmondhatók a kézilabda esetén is.

Az alábbiakban csemegézzünk az akkori nyilatkozatokból!

Balajcza Szabolcs (Újpest):
– Mivel még nem játszottam külföldön, így nincs összehasonlítási alapom, hogy miben vagyunk a legjobban lemaradva, de úgy gondolom, az infrastruktúra az a terület, amelyben a legnagyobb a hátrányunk.  Amikor Fehér Csaba hazajött, sokat beszélgettem vele erről, és ő is ezt emelte ki. Amíg Magyarországon egy 30 év feletti játékost már leírnak, mert a körülmények miatt rossz állapotba kerül, addig Hollandiában rengeteg a 35 év feletti futballista, mert ott a pályák minősége és az orvosi ellátás is magas színvonalú. Nálunk borzalmasak a pályaviszonyok, különösen az edzőpályák állapota rossz, ezeken mindenképpen változtatni kell. Nem véletlen, hogy Újpesten, a sérültjeink felének térdproblémái – például keresztszalag-szakadás – voltak. Emellett még az orvosi ellátásban is javulnunk kell ahhoz, hogy fejlődni tudjon a labdarúgásunk.

Bene Ferenc (Lombard Pápa):  
– Röviden megfogalmazva a létesítményhelyzet és az erkölcsi megtisztulás, ami kulcsfontosságú a magyar futballban. Bízom benne, hogy az előbbi a most igényelhető TAO-s pénzeknek köszönhetően fejlődik, de erre csak abban az esetben van esély, ha a segítség a megfelelő kezekbe kerül, és jól gazdálkodnak ezzel. Pápán egyébként – ha az NB I-es viszonyokat nézzük – jó edzéslehetőség van, de mindig van hova fejlődni. Ha ugyanis megnézzük bármelyik nyugat-európai klubot, akkor látjuk, hogy van előre vezető út. Ami az erkölcsöt illeti, ezt a szót tágabban kell értelmezni, és mindenkinek a maga elvei szerint kell átgondolnia, hogy mit is jelent ez számára.

Bori Gábor (MTK): 
– Az egyik legfőbb probléma, hogy télen 3 hónap a felkészülési idő, aminek az oka, hogy Magyarországon decembertől alkalmatlanak a pályák a mérkőzések lejátszására. Nem tudom, mennyi pénzbe kerülne ezeknek a felújítása, de ha legalább fűthetővé tennénk ezeket, akkor nem kellene ennyit kihagyni. Ráadásul a fiatalok kedvét is elveheti a futballtól, ha megnézik, hogy milyen edzőpályán kellene játszaniuk. Gondolom, nem egy gyerek volt, aki emiatt választott magának inkább másik sportágat. Egy másik probléma a mostani bundabotrány is, ami nyilván nem jó reklám a futballnak, de nem hinném, hogy emiatt általánosítani kellene. Lehet, hogy voltak, akik megcsinálták, azonban ez nem igaz az egész magyar futballra.

Csank János: 
– Az első és legfontosabb, hogy sokkal több pénz kellene a magyar futballba. Azoknak a várakozásoknak, amelyeket állítanak, a közelébe sem lehet kerülni, ha egy élvonalbeli csapatnak nincsen legalább 1 milliárd forintos büdzséje. Az NB II-ben legalább 400 millió, a harmadosztályban minimum 60-80 millió forintból kellene gazdálkodnia egy klubnak. Emellett fontos lenne, hogy a régi vidéki fellegvárak – például Salgótarján, Szeged, Nagykanizsa, Gyöngyös – ismét visszakerüljenek a magyar futball vérkeringésébe. Ezeken a területeken több ezer ember járt korábban másodosztályú mérkőzésekre, míg most olyan kis lélekszámú együttesek vannak az NB II-ben, ahol 2-300 ember megy csak ki egy-egy találkozóra. Alacsonyabb szinteken fontosnak tartanám, hogy helyi kötődésű futballisták játszanak. Legyen egy kisebb településnek csak megye II-es csapata, de olyan játékosok futballozzanak, akikért kimennek a helyi lakosok, mert ismerik őket. Egy másik óriási probléma a sportfogadás. Komolyan mondom nem értem, hogy miért engedélyezik, hogy magyar harmadosztályú együttesek mérkőzéseire lehessen fogadni… Ki kell zárni a bűncselekmény lehetőségét! Egy amatőr csapatnál, ahol összesen nem keresnek 1 millió forintot a játékosok, fönnáll a veszélye, hogy beleviszik a rosszba a futballistákat. Emellett az is magas számomra, hogy ebből a pénzből kap-e valamit a magyar futball. Őszintén szólva nem hinném, márpedig, a sportfogadó cégek rengeteget keresnek a magyar labdarúgásból. Pont azok nem kapnak egy fillért sem, akikből a pénzt keresik, ez nonszensz. A szövetségnek segítséget kellene kérnie ebben az ügyben.

Horváth Károly (Siófok):
A mostani “infrastruktúrát” el kell tüntetni, és egy teljesen újra van szükség. Úgy vélem, ez a legfontosabb most a magyar futballban. Az nem normális, hogy nincs hol játszanunk, edzenünk. Olyat máshol el sem lehet képzelni, hogy egy adott ország bajnoka ne tudjon megrendezni egy nemzetközi mérkőzést, és ezért 200 kilométert kelljen utaznia. De a magyar válogatott sem tud hol pályára lépni, nem tudunk semmilyen tornát, vagy például EL-, netán BL-döntőt rendezni. Modern stadionok, edzőkomplexumok kellenek, minél több pálya, enélkül ugyanis nincs miről beszélni. A 2000-es évekig csak rombolták le a futballpályákat, hogy benzinkutakat meg szupermarketeket építsenek a helyükre. Ha ezt a folyamatot valóban megállítjuk és komfortosabbá tesszük a stadionokat, akkor egyre többen járnak majd ki a mérkőzésekre is. Ez kell, hogy legyen az első lépés, aztán ezt követheti a többi. Siófokon most 3 új futballpálya – 2 füves és egy műfüves – készülhet el, ami óriási szó, ugyanis 1960 óta egyetlen egy sem épült. Így már nem ugyanazon a helyen kell majd az összes korosztálynak futballoznia. Sok helyen olyan állapotú műfüves pályák vannak, hogy csak megsérülnek rajtuk a játékosok. Az ilyen esetek egy életre elvehetik a fiatalok kedvét a futballtól. A legfontosabb tehát, hogy lehessen hol játszani.

Kenesei Krisztián (Haladás): 
– Nehéz egyetlen problémát kiemelni, mert több olyan elem van, amelyen változtatni kellene. Az egyik természetesen a fogadási botrányok helyzete, ami jelenleg ott van a magyar futball körül. Emellett a különböző létesítmények, például az edzőpályák állapotán is javítani kell. Fűtött pályákra van szükség, hogy télen is játszhassunk, és ne kelljen 3 hónap szünetet tartani. Ezek elengedhetetlen feltételei annak, hogy az utánpótlást fejleszthessük és ne csak a külföldi játékosok szerepeljenek a csapatokban, hanem a magyar tehetségek is lehetőséget kapjanak. Nem könnyű ezen változtatni, de talán jó úton haladunk. Itt, a Haladásnál is próbálnak az utánpótlásból meríteni, több Illés-akadémiás játékos is van nálunk. Azt persze, hogy ők mennyit tudnak játszani, az adott edző dönti el. Kovács István esete azonban nagyon jó példa erre. Kokó nagyjából másfél éve van velünk, és emlékszem, korábban Aczél Zoltán visszaküldte őt a saját korosztályába játszani, mert akkor még nem volt megfelelő a hozzáállása. Kokó azonban rájött arra, hogy az első csapatnál másmilyen mentalitás kell, és rengeteget fejlődött, amióta az első csapatnál van, nem véletlenül játszott folyamatosan. Fontos tehát az is, hogy minél több ilyen futballista legyen, mert szükségünk van a tehetséges játékosokra.

Kiprich József:
– Az elmúlt években óriási problémákat jelentett, hogy a klubok anyagi gondokkal küzdöttek.  Úgy látom azonban, hogy ez kezd rendbe jönni. Az utánpótlás területén is hasonló a helyzet. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt még csak beszéltek róla, hogy mit és hogyan kellene csinálni. Mára már létrehozták az akadémiákat, ahol a megfelelő képzést kapják a gyerekek. Most tehát nem csak beszélnek ezekről a gondokról, hanem tesznek is azért, hogy javuljon a helyzet, és ez segítheti ahhoz a magyar futballt, hogy hamarosan komolyabb sikert érjen el, azaz egy Eb-re vagy vébére kijusson.

Véber György:
– Sokan mondják, hogy a változtatást alulról, az utánpótlástól kell elkezdeni, szerintem azonban pont fordítva, felül kellene valamit tenni a változás érdekében. Ahhoz, hogy a magyar NB I-es klubok versenyben legyenek, és legalább az európai színvonal alját elérjék, sokkal tőkeerősebb klubok kellenek. A téli felkészülés alatt, az élvonalbeli csapatok kétharmada nem is lát füves pályát. Nagy gond továbbá, hogy 16 csapatból 10-nél nem érkeznek meg időben a fizetések és folyamatos csúszások vannak. Ezt sokan nem szívesen hallják, és általában ugranak erre a kívülállók, de ha ezek javulnának, akkor jobb munkát lehetne végezni. Állítom, hogy a magyar edzői kar van olyan felkészült, mint bármely másik Európában, sőt, talán még jobb is, mert a feltételek között nagy különbségek vannak, és ennek a különbségnek az eltüntetését a trénereknek kell megoldaniuk. A játékosok hozzáállása is a legnagyobb problémák között van. A mai magyar labdarúgók – tisztelet a kivételnek – egyszerűen nem szeretnek futballozni. Az én korosztályomban mindenki élt-halt a fociért, és ez természetesen előttünk is így volt. Most a mérkőzés után 20 perccel a játékosok már rég nincsenek a stadionban. Az edzéseken egyébként mindent beleadnak, és nagyon sokat dolgoznak, de amíg a tréningeken remekül megy nekik a játék, amikor jön a mérkőzés, akkor már megváltozik a helyzet. Pedig ezeknek a futballistáknak nem kell 50 ezer ember előtt játszaniuk, hogy megbénuljanak az atmoszférától. A másik, amit hiányolok, az az összetartás: mi a játékostársaimmal folyamatosan együtt töltöttük a szabadidőnket, nyolcan-tízen rendszeresen összejártunk. Ilyen közösségek kellenének, mert ez ma már nem igazán található meg nálunk.

Kondás Elemér (DVSC): 
– A legfőbb probléma az infrastruktúra, azaz hogy nincsenek megfelelő pályák.  Van néhány kimagasló klub Magyarországon is, ahol ez nem okoz gondot, de a csapatok nagy része nem tud hol edzeni. Ez természetesen nem csak az első csapatokra vonatkozik, hanem a második csapatra és az utánpótlásra is. Ez Debrecenben is probléma, ugyanis nálunk egyetlen műfüves pálya van, amelyen az összes korosztály tréningezhet. Ha ezen a problémán sikerül javítani, akkor lehet foglalkozni az utánpótlás képzésével, ami rendkívül fontos. A szülők ugyanis csak úgy engedik el a gyerekeket futballozni, ha normális pályákon tudnak játszani.

Mucha József: 
– Problémából és gondból van bőven. Az egyik ilyen a szerződéskötések anomáliái: az arculatátviteli dolgok és egyebek. Fontos lenne, hogy a klubok korrekt szerződéseket kössenek a játékosokkal. Ezzel van összefüggésben a fizetésképtelenség, amely egyes csapatoknál szintén komoly probléma. Ami a szakmát illeti, ott a versenyeztetés az, ami nem megfelelő, és az a 3 hónapos átmeneti időszak, amíg télen nincsenek mérkőzések. Az utánpótlásban mintha központilag elindult már volna valami fejlődés, úgy tűnik azonban, mintha külföldre nevelnénk a fiatalokat. Persze szülőként tudom, hogy ha egy osztrák és egy magyar klub közül kellene választani, akkor a nyelvtanulás és egyéb okok miatt én is az előbbit javasolnám. Az viszont biztos, hogy a gyerekek túl fiatalon hagyják el Magyarországot. Ez összefügg a nem megfelelő képességű külföldiek beáramlásával, ami persze nincs jól, ám az is igaz, hogy egyes magyar játékosok megfizethetetlenek. Azt lehet csak erre mondani, hogy szerényebben és serényebben kell dolgozni. A fiatalokat úgy lehet itthon tartani, ha a külső körülmények, az anyagi háttér és a szakmai perspektíva is biztosított.

Összegezzük a “szakemberek” által elmondottakat:

1)Rossz létesítményhelyzet

  • Rossz és nem fűtött pályák. Ennek következtében:
    • Télen 3 hónap felkészülés.
    • Télen nincs versenyeztetés

2)Erkölcsi megtisztulás:

  • Bundabotrányok
  • Fogadási csalások

3)Kevés pénz a kluboknál

  • Szerződéskötési anomáliák
  • A sportfogadási pénzek nem kerülnek be a labdarúgásba
  • Fizetési csúszások

4)Kevés a magyar játékos a csapatokban

5)A fiatal játékosok túl korán mennek külföldre

6)A játékosok hozzáállása gyenge

7)Orvosi ellátás gyenge

Illetve megemlítik a nyilatkozók, hogy a magyar edző szakmai munkája jobb, mint a külföldieké, valamint az akadémiákon már akkor is kiemelkedő munka folyt. Igaz, ez utóbbiról nem szóltak az őket elemző Double Passnak.

Miután majd minden problémát orvosolt az MLSZ és elvileg a tudás is a rendszer része, akkor kérdésként merül fel, Miért nem fejlődik a magyar futball?

És ha már egyszer nem fejlődik, akkor van-e annak felelőse?

You May Also Like

Cikkajánló. Olvass bele!
Rés a falon
Close