A szar újratermelése

Írta: Ferenczi Attila a magyar futball mentális pusztítója, minőségbiztosító

Mottó: Szarnak, bajnak gazdája nincs!

Mai írásomat az alábbi történetek ihlették.

Történet 1:

Egyik kollégám mesélte az alábbiakat:

“Voltam nemrégiben egy klubnál . Két óra beszélgetés, ismerkedés és szakmai elképzelés vázlata után elköszöntünk. Egy hét múlva, telefonon hívnak, hogy nekünk Te sok vagy. Az edzőinktől nem várhatjuk el a szakmai követelményeidet, mert nem akarnak többlet feladatokat. Nem akarnak fejlődni, mert többen egykor NB1-es jatékosok voltak, ők inkább itt hagynak bennünket! “

Történet 2 (saját):

A TF vezetőinél rákérdeztem, hogy miért nem tananyag egyetlen egy könyvem sem akkor, amikor témáját tekintve is egyedi, hiszen más, még az adott témából nem is írt könyvet. A válasz: “A könyved, túl magas szintű ehhez az egyetemhez.”

Történet 3:

Amikor munkába lép az aktuális edzőképző új stábja, akkor mindig elmondják, hogy gyakorlatias képzést szeretnének tartani, hogy az edző, minél előbb érdemi munkát tudjon végezni.

Történet 4:

Magyar edző nyilatkozata:
“Én is tudnék Barca edzést tartani, hiszen ott is pont ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják, mint nálunk.”

Történet 5:

Amikor megkérdeztem egy edzői tanfolyamon az up válogatott edzőjét, hogy miért nem olvas szakkönyvet, a válasz az volt: “Vizuális típus vagyok, ezért nem olvasok!”

A fenti futballgondolkodás eredménye az, hogy kitermeljük a gyakorlatokban gondolkodó edző prototípusát, aki a futballról egyszerű, egymondatos lózungokba tud gondolkodni, akinek nincs átfogó áttekintőképessége a labdarúgásról. Aki ha véletlenül könyvet olvas, inkább leteszi, mert nem tudja feloldani magában azt a futballgondolatot, hogy miért mond ellent az egyik szakkönyv gondolkodási rendszere a másiknak. Nem tudja elrendezni magában és megérteni, ha az egyes szakkönyvek alapfogalmai totálisan mást jelentenek és ebből mást von le következtetésként a szerző. Értsd: nem szereti, ha holmi könyvecskék zavart okoznak már letisztult futballgondolataiban, ahol “piros adja pirosnak, kék a kéknek a labdát”, “ahol 2:1-t kell létrehozni és megvan a meccs”, “ahol sokat kell futni és pontosan passzolni”, “ahol a győztes meccs titka, hogy mindig egy góllal többet kell lőni az ellenfélnek” stb.

Ma ott tartunk, hogy a tudásnak nincs létjogosultsága a rendszerben, a futballgondolkodók kirekesztettekké válnak és rásütik, hogy összeférhetetlenek, maguknak valók. Lásd Verebes, Varga Zoli esetét.

De idesorolhatnám Kovács Feri bácsi esetét is, aki mesélte nekem, hogy a Vidi VIP páholyában hülyének nézték, mikor győztes meccs után a szakmai hibákat ecsetelte. Majd mikor látta, hogy futballgondolatait meg sem értik, inkább hagyta az egészet és csendben maradt.

40 éve a futballfélműveltek uralják le a magyar futball szellemi életét, amely a mai napig sem változott. A magyar futballnak nincs értelmiségi rétege és ez a szakmunkásokat, az oktatási intézményeket egyáltalán nem zavarja. És még az sem izgatja különösebben a tudásért felelős intézményeket, oktatókat, hogy előrelépés szemmel láthatóan nincs. Ugyanazt a szart rágják körbe-körbe, ami lepusztította futballunkat, csak éppen a kulát más csomagolásba rakják.

Mert még annak felismerése sem megy részükről, hogy megállapítsák mi vezetett ahhoz, hogy egyik edzőképző sem (24 éve) és a TF sem (60 éve) tudta fejlődési pályára állítani a magyar futballt.

Mert a lózung erre is megvan:

“A múlt nem érdekel, csak előre nézek!”

Konklúzió:

“A foci az egyszerű emberek sportja. Az egyszerű emberek sportja, egyszerű embereket vonz maga köré. Az egyszerű emberek egyszerű döntést hoznak. Az egyszerű döntés végeredménye is egyszerű. A fenti logikai lánc pofonegyszerű, csak éppen nem korszerű!”

Hajrá futballfélműveltek!