Nemrégen zajlott le egy UEFA “A” licences továbbképzés, ahol az egyik téma a 2014-es VB elemzése volt a FIFA szemszögéből.
A FIFA évtizedek óta küzd azzal az elemzési problémával, hogy a VB-t sose az a csapat nyeri, aki az ő statisztikai mutatóiban a legjobb. Értsd: a FIFA elemzések indikátorai nem a valóságot tükrözik.
De azt sem árt tudnunk, hogy az a gondolkodásmód, ahogy megközelíti a FIFA a labdarúgást, hat a tagországok edzőinek gondolkodásmódjára. Hiszen az elemzés szempontrendszere csak abból a játékmodellből származtatható, amit a megfigyelő vall magáról a labdarúgásról.
Röviden:
- Minden labdarúgó kultúra más-más játékmodellt vall.
- Egy adott mérkőzés elemzése magából a játékmodellből származtatható.
Nézzünk egy konkrét példát!
Kovács Ferencet kérdezték 1985-ben, hogy milyen játékot játszik következő kupaellenfelük a Zeljeznyicsar?
- Milyen az ellenfél stílusa?
- Mik a stílusjellemzőik?
- Milyen a játékkoncepció-kép és a taktikai kép?
- Vannak -e és mely csapatrészben kiemelkedő tudású, esetleg különleges játékosaik?
A fenti sorok színei egymásnak feleltethetők meg.
Maga a játékmodell, ahogy gondolkozott Kovács Ferenc, a következő volt.
Nézzük a FIFA játékmodelljét!
A FIFA, modelljéből kifolyólag az alábbi kérdésköröket vizsgálta:
- Játékrendszerek, formációk
- Játékelképzelés, taktika
- Átváltások szerepe
- Kondíció és intenzitás
- Posztok szerepe és jellemzői.
Azt csak mellékesen jegyzem meg, hogy sem a magyar szakma és sem a FIFA nem definiálta még az elmúlt 115 évben, mióta játsszák a futballt, hogy mit ért játékrendszerek, formáció, taktika, játékelképzelés, játékfelfogás stb. alatt. Értsd: még az alapfogalmakban sincs egységes álláspont a szakmában sem hazai, sem nemzetközi szinten.
De térjünk vissza az elemzésekhez!
A FIFA részletes elemzése az alábbi linken érhető el.
Az alábbi linken látható egy tipikus Bicskei-féle német elemzése a 2006-os EB-ről. A két elemzés elvi felépítése – FIFA és Bicskei -, köszönő viszonyban sincs egymással.
A két futballmegközelítés – FIFA és magyar tradíció -, között a lényeges különbség a következő:
A magyar tradíció edzői
- STÍLUS KIINDULÓPONTÚ GONDOLKODÁST KÉPVISELTEK (Lásd Kovács Ferenc nyilatkozatát), míg
a FIFA szakemberei
- JÁTÉKRENDSZER KIINDULÓPONTÚ GONDOLKODÁST KÉPVISELNEK.
Minden további megállapítás ezekből a kiinduló pontokból következik.
A magyar tradíció edzői a VB-t STÍLUSOK CSATÁJÁNAK, míg a FIFA JÁTÉKRENDSZEREK CSATÁJÁNAK értékeli.
A FIFA elemzése csak a következő szakmai kérdésekre nem adott választ.
- Mely karakteres stílusok vettek részt a VB-n?
- Hogyan változott, (fejlődött/visszafejlődött) a karakteres stílust valló országok játéka? Itt külön érdekesség Anglia és Németország.
- A többi ország stílusa melyik családfához tartozott?
- A stílusok milyen játékkoncepciókat alkalmaztak?
- Az egyes stílusok domináns formaelemei mik voltak?
- Stílusok és játékrendszerek, játékszerepek összefüggései?
- Hogyan változtatta meg a stílust, a játékkoncepciót, a játékrendszert a stratégia cél és az aktuális ellenfél játékereje?
- Tipikus labdakihozatalok, támadásszövések, áttörések az egyes stílusokban, játékkoncepciókban? stb.
- Európai és dél amerikai területvédekezés közti különbségek és azok bemutatása?
- Feladta saját gyökereit és sikeres lett Hollandia, feladta saját gyökereit és nem lett sikeres Brazília. Mik a tanulságok?
- Nem adta fel saját gyökereit Spanyolország, Olaszország és buktak. Mik a tanulságok?
- Kis országok, nagy sikerei. Tanulságok?
Azt se feledjük, hogy a FIFA – elemzés, mindig követő magatartást tanúsít, mert egy megtörtént eseményt próbál értékelni a saját szemüvegén keresztül.
Utólag.
Nem innovátor, nem hajt végre játékfejlesztést. A FIFA minden jó szándéka ellenére, téves gondolkodásmódjának a terjesztésével kárt okoz a magyar futballnak, mert a követendő, világos gondolatokat összezavarja.
Ti. Magyarországon rengeteg szakanyag forog kézen-közön, melyek más-más gondolkodási rendből, más-más eszmerendszerből származnak. Van klasszikus német modell, angol modell, olasz modell, holland modell, álholland modell, a magyar tradíció modellje és még mindezek tetejébe vannak olyan öszvér modellek, amik csak a káoszt fokozzák. Ezek a szakanyagok sokszor filozófiai értelemben is ellentmondanak egymásnak és ezek sajnos megjelennek az edzői gondolkodásban. Lásd Pintér Attila “játékrendszer kiindulópontú gondolkodása” és Kovács Ferenc “stílus kiindulópontú gondolkodása”.
Nem viccből a magyar futball legnagyobb baja, hogy nem egységes az iparági tudás. Rengeteg edzői felfogás forog kézen – közön, melynek végterméke az ügyeske magyar focista, aki sok mindent tud, de semmit sem tökéletesen. Lásd a magyar tehetségek vesszőfutását nemzetközi szinten. Ezen kellene javítanunk minél előbb. Mert a magyar tradíció játékelméletével évtizedekkel előzzük meg a világot, csak megfelelően használni és alkalmazni kellene.
