Bizonyára tudják az edzők, hogy a játékfelépítés egy hosszú folyamat, azon belül pedig a felépítés, részfolyamatok (szintek) egymásra épülését jelenti. Vizsgáljuk meg, hogyan kapcsolódnak össze az egyes részek, hogyan áll össze egységes egésszé a csapatjáték.
Régen úgy tanultuk, hogy a védekezést elölről, míg a támadást hátulról kell felépíteni, ezt a módszert követtük, ez alapján építettük fel a csapatjátékot. Vajon a mai modern edzéselmélet, hasonló gondolkodásra ösztönzi-e a fiatal edzőpalántákat, vagy sem?
Így építkeznek, vagy sem?
Miért is foglalkoztatott mindez?
Érdekelt, hogy egyrészt a fiatal kollégák pályakezdését-az elvégzett UEFA tanfolyamon túl-milyen szakmai anyagok segíthetik, másrészt, adnak-e olyan impulzusokat, amelyek fejlődésükére további hatással lehetnek.
Kézenfekvőnek tekinthető-e az MLSZ Edzőképző Központ oktatási anyaga, ami a korosztályos képzés folyamatára ad „támpontot”?
Akik elmélyedtek a szakanyagban, láthatják, hogy az edzők gondolkodását hogyan lehet tévútra vezetni, egyúttal láthatják azokat a szakmai bakikat, amelyek ordítanak az oldalakról.
Az anyagot tanulmányozva a következő gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Fellelhető egyfajta felépítettség, de nagyon leegyszerűsített, lebutított formában, egyúttal nem kevés zagyvaság bújik meg a sorok között.
A 9 éveseknél (én a labda és a társam) két játékos összműködéséig jut el, ami után nem lép tovább három játékos együttműködés szintre, holott az egyik képzési cél a játékhelyzetek oktatása, így nem derül ki az anyagból az, hogy három játékos hogyan és milyen módon old meg játékhelyzeteket, mi a játékszervezés lényege.
- Mérkőzésjátékban viszont olyan alapelvet ad (területnyitás szélességben mélységben), ami két játékos együttműködésével nem valósítható meg.
- Az 1-1, 2-1, 2-2, 1-2 játékban (gondolom a cselezés miatt) a szabad döntést preferálja.
- A cselezés után egyből a rombuszjátékra ugrik, ami a kipasszolós futball sajátja.
- Az 5-5 (1+4) elleni mérkőzésjátékban támadásban egyszerre kéri a területcentrikus és a labdacentrikus helyezkedést és az elmozgó játékot.
- Védekezéskor egyszerre jelenik meg a területvédekezés (területszűkítés, egymás biztosítása) és a párharckereső játék.
No komment.
Térjünk át a tízévesek képzésére.
A 10 évesek (én a labda és a társaim) játékfelépítése során három játékos együttműködése a kiinduló szint (3-1) végül eljut a 7-7 (1+6) elleni mérkőzésjátékig.
- Továbbra is egyszerre ragaszkodik a rombuszjátékhoz, és a háromszögező játékhoz egyaránt a kiemelt feladatokban.
- Az 1- 3-3 elleni játékban a kapus használattal rombuszjáték alakul ki, de továbbra is a háromszög felvételével a háromszögező játékszervezést erőlteti.
Ez olyan, mintha azt kérnénk egy játékostól, hogy üljön és fusson is egyszerre.
Végezetül egyfajta felsoroláson keresztül (2-1, 3-1, 4-2, 6-3, 6-4, 7-5) eljut a 7-7 (1+6) elleni játékig. Mindent összevetve, számháború, számokkal történő tartalom nélküli felépítés nem sokat segít, ezért tovább kell gondolkodni, saját kútfőre hagyatkozva nekilátni a kihívásnak. A kihívás azt gondolom az up-ban dolgozókra különösképpen a gyerekszekciókban ténykedő kollégákra vonatkozik. Az up edzők védelmében mondom, hogy nagyon nehéz dolguk van a mai gyerekkel, ugyanis megtanítani nulláról futballozni nagy kihívás. A gyakorlat azt mutatja, hogy a legkisebbekhez fiatal, kezdő edzőket tesznek minimális bérért, hadd tanuljon a kolléga. Mindenféle gyakorlat, előzetes tapasztalat nélkül várják azt, hogy majd beletanul, magába szívja a szakma csínját-bínját. Az egy lózung, hogy a fiatalokhoz kell a legtapasztaltabb, legfelkészültebb edző, ezt halljuk már több évtizede, de semmi sem történik ezen a területen, az illetékesek bedugják a fejüket a jó magyar ugarba.
Azonban a fiatal kollégák tanulékonyak és elsajátítják azokat a formagyakorlatokat, formalózungokat amit aztán puffogtatnak edzéseken, mérkőzéseken.
De térjünk vissza a játékfelépítéshez.
Borzasztó azt látni és tapasztalni, hogy már 9-10 évesen oda-vissza presszingeltetnek úgy, hogy az edzők figyelembe sem veszik
- a játékosok technikai felkészültségét,
- labdabiztonságát,
- játékkészségét, aminek következtében a játék csírája sem fedezhető fel.
Nyilván a mai kor követelménye, hogy elsajátítsák ezt a játékfeladatot, az viszont nem mindegy, hogy mikor és mi a szenzitív időszaka a presszingnek. Véleményem szerint a presszing és a labdakihozatal között (játékszervezés, játékfelépítés) található a futball művészete, szépsége, amivel többet kellene foglalkozni, különösképpen már a gyerekszekciókban, ugyanis ennek az időszaknak kiemelt képzési célja a játékértettség (az anyag szerint) megszerzése.
A játékfeladatok (pl. pressing) nem írhatja felül ebben a korban a játékhelyzetek alkotó elemeit képező összműködést. Az összműködés alapja viszont, a technikai készség magas szintje, amit csak játékban nem lehet megszerezni. Magas ismétlésszám nélkül nincs készségfejlesztés, amit egyetlenegy edzésjáték sem helyettesíthet.
Ezek után nézzük meg, hogy milyen részekből épül fel a csapatjáték, a játékfelépítés szintjeit hogyan kell összeilleszteni.
Csapatjáték összetevői
Stílustechnika – összműködés (összjáték) – mozgásfeladat – játékfeladat – játékfázisok
A csapatjáték összetevők ismerete nélkül játékfelépítés csak ad hoc jellegű, hasraütésszerű.
Stílustechnika – az összműködés formai része
Összműködés (összjáték: pl. két játékos együttműködése) – a játékkapcsolatok tartalmi részét képezik
Mozgásfeladat – játékszervezés tartalmi összetevője
Játékfeladat – játékhelyzet megoldások folyamata
Játékfázisok – támadás-védekezés-átmenetek-rögzített játékhelyzetek
Mégis mi a megoldás, mit tanácsolok?
A kettő kombinációja az az út, amit követni kell.
A kiinduló helyzet (előzmény) lehet egy kötött mozgásfeladat (2-3 játékos összműködése), amit követ a domináns elem, aminek a következménye lehet sikeres vagy sikertelen megoldás. Vagy egy edzésjátékból indítunk kötött mozgásformákat tartalmazó megoldásokat. Mindkettőnek az a lényege, hogy tudatos mozgásfeladatot nyomás nélkül gyakorolják, tanulják a csapatrészek közötti összműködést. A tanulás alapelvei a fokozatosság, egymásra épültség, amit ezzel a módszerrel meg lehet valósítani.
A következmény mindig a következő domináns elem előzménye és így tovább.
Nézzük meg egy konkrét példán keresztül, hogy mire is gondolok.
Valós játékhelyzetek oktatása
Korosztály U10
Játékfelépítés – Első szint
Felállási forma: 1-2-3-1
Pozíciók:
Támadók:
- kapus
- két védő
- egy támadó középpályás
Védők: egy védő
Játékfeladat: támadásépítés a kapustól
Alapalakzat: rombusz
Játékszervezés: rombuszjáték
Mozgásfeladat:
- labdabirtoklás 4-1 ellen rombuszban
- mélységi passz-lekészítés
- befejezés 1-1 ellen kiskapura
Labdaszerzés után adhatunk feladatot a labdaszerzőnek.
Nézzük meg, hogy milyen elvárásoknak felel meg a gyakorlat a kor követelményeinek megfelelően.
- Játéképítés kapustól
- Stílustechnika alkalmazása rombuszban
- Pozícióhoz kötött gyakorlás
- Aktív ellenállás mellett történő befejezés
- Szabad döntés
- Valós játékhelyzetre reagálás
Oktatási elvek
- fokozatosság (nyomásgyakorlás fokozása)
- egymásraépültség (a támadók és védők számának emelése)
Előzmény:
- labdatartás 4-1 ellen
Domináns elem:
- 1-1 elleni játék kiskapura
Következmény:
- lehet jó: befejezés-gól
- lehet rossz: labdavesztés-visszatámadás
Játékfelépítés – Második szint
Felállási forma: 1-2-3-1
Pozíciók:
Támadók:
- kapus
- két védő
- egy támadó középpályás
Védők: két védő (egyik a rombuszon belül a másik területben helyezkedik el)
Játékfeladat: támadásépítés a kapustól
Alapalakzat: rombusz
Játékszervezés: rombuszjáték
Mozgásfeladat:
- labdabirtoklás rombuszban 4-1 ellen
- mélységi passz-lekészítés
- befejezés 2-2 ellen kiskapura
Ez alapján újabb és újabb szintekre lehet jutni a támadók és védők számának emelésével.
Hogyan épülnek a további szintek? A tovább gondolkodást az edzők fantáziájára, kreativitására bízom. Amint látható, nem számháborúban gondolkodom, ellenben játék-és mozgásfeladatokban, játékszervezésben, a valós játékhelyzetek jelentik a játékfelépítés szintről szintre történő lépéseit.
A játékérettség a tanulási folyamat eredménye, és mindez a játéképítés aprólékos munkájával érhető el, nem kell hozzá semmiféle felvillanó kütyü, hókuszpókusz, hanem valós játékhelyzetek elé állítva a játékosokat megtanítani a játékolvasás tudományára.
