Írta: ybra
Örök dilemma, hogy mit oktassunk, hogyan oktassunk, kövessük-e a modern trendeket, vagy az egyes módszereket ötvözve alkossuk meg saját módszerünket?
A mai edzésmódszerek legfontosabb elve, hogy mindent nyomás alatt kell megtanítani a fiataloknak. Ezzel semmi gond, csak egy fontos tényezőt nem vesznek tudomásul, mégpedig azt, hogy ahhoz, hogy nyomás alatt tudjanak megoldani feladatokat, előzetes ismeretre, tudásra van szükség. Az pedig csak úgy nem pottyan a játékosok ölébe. Ha nem tévedek azt feltételezik az edzők, hogy a kívánt mozgásokat, technikát már elsajátították a játékosok, mehet élesben a gyakorlat. Arra nincs idő, hogy felmérjék, milyen szinten állnak e tekintetben, az ismétlést nem ismerik, azonnal belevágnak a közepébe. „A puding próbája az evés”.
Más szóval rögtön az alkalmazással kezdik, a fontos oktatási lépcsőfokokat átugorva. Az 1 v 1 elleni játék, amit párharcnak hívnak közkedvelt gyakorlat, ugyanis nem sok mindent kell tenniük, azon kívül, hogy bíztatják a játékosokat, hogy nyerje meg a párharcot, valamelyik előbb-utóbb megnyeri, a gyakorlat kipipálva.
Anno, amikor még kockaalakú volt a labda legalább egy hetet a technika skálázására szántunk, hogy szokják a szokatlan formát. Ma bizonyára erre nincs szükség, mivel a magyar játékosok tökéletes technikával rendelkeznek, nem beszélve arról, hogy a mai labdák is úgy simulnak a lábakhoz, mint falra a tapéta.
Mivel a humor nem ismer tréfát, ezért evezzünk komolyabb vizekre.
Bizonyára nem vagyok egyedül, aki folyton azon töri a fejét, hogy a játékosait olyan módszerrel oktassa, képezze, ami
- eredményes,
- hatékony és
- könnyen érthető.
A hatékony módszer lényege, hogy a technika, a játékosok tudatos mozgásai, kapcsolati rendszere hogyan transzferálható a játékba. Röviden, megjelenik-e a játékban, mérkőzésen az a befektetett energia, amit hétről hétre beletesznek (ha beletesznek) az edzésmunkába.
A futballra bármennyire is próbálják a kreativitást ráolvasni, úgy gondolom, hogy mégis csak a tudatos mozgásokról, helyezkedésről, kapcsolatokról szól.
Ha azt szeretnénk, hogy a futball tudatos legyen, akkor a csapatjátékot össze kell hangolni, hogy abban a csapatrészeken belül és a csapatrészek között is összhang legyen.
Kettő az egyben módszer
A módszer lényege, hogy az oktatást és az alkalmazást egy gyakorlaton belül valósítjuk meg. Az oktatás nem azt jelenti, hogy az edző elindít egy gyakorlatot, edzésjátékot és sűrű megállítással javítja a hibákat. Az oktatás lépésről lépésre történő felépített folyamat, ami természetesen nem nélkülözheti a hibajavítást.
Mint ahogy már megírtam, két játékos összműködése a futball alapja, a futball DNS-e, amit folyamatosan szinten és napirenden kell tartani az edzésprogramban.
A módszer másik alapvetése, hogy fontos összműködési elemeket külön nyomás nélkül, majd aktív ellenállás mellett gyakorolhatják a játékosok. Az összműködési elemek különböző formáit, variációit oktathatjuk nyomás nélkül.
Ezek után nézzünk konkrét példákat a módszerre.
Valós játékhelyzet oktatás segítségével elemeire bontjuk a gyakorlatokat, úgy mint:
- előzmény – oktatás
- domináns elem – alkalmazás
- következmény – alkalmazás
Az előzmény tartalma az oktatás, a domináns elem és a következmény része az alkalmazás.
A területeket két kiskapu választja el, amelyek a domináns edzésjátéknál megoldási lehetőséget ad a labdaszerzőnek (labdaszerzőknek) a befejezésre.
A következmény lehet sikeres labdaszerzés valamint a védő sikeres átjátszása, ami gólszerzési lehetőséget teremt.
Előzmény
- 2v1-ben az egyet a bábú helyettesíti
Két játékos összműködéselemeinek változatai
- derékszögjáték
- belső áttörés – keresztváltás
- külső áttörés – mögékerülés
- kényszerítő átadás
- nyitott átvétel
Ajánlott irodalom:
Részletek: https://www.futballszakkonyv.hu/
Belső áttörés
Külső áttörés
Kényszerítő átadás
Nyitott átvétel
Domináns elem – aktív ellenállás mellett
- 2v1
- 2v2
- 3v2
- 4v2
- 4v3
A domináns elemben a játékmegoldások az edzők fantáziájára, tapasztalatára, játékértésére van bízva.
Az előzményben a tudatos mozgásokat skálázzuk, amelyben beállíthatjuk
- a mozgásirányt,
- az átvétel irányát,
- a mozgáskombináció ritmusát
- az időzítést.
Minden mozgás sikeressége függ az időzítéstől.
„Az időzítőérzék lényegében mozgásirányok, sebességek helyes értékelése, amely fontos szerepet játszik a játékos döntéseiben és befolyásolja a játékos válaszcselekvéseit.” (Szabó János: Kosárlabda ABC)