Kovács Ferenc üzenete az utókornak

2018. május 30.-án tragikus hirtelenséggel elhunyt Kovács Ferenc mesteredző. A Videoton tiszteletbeli elnöke sokkal több volt a magyar labdarúgásban, mint az elmúlt évtizedek legeredményesebb edzője.

Lényeglátó futballteoretikus, egy letűnt, sikeres futballkultúra eszmerendszerének ismerője és tanítója, a magyar labdarúgó tradíció gondolkodási rendjének hithű követője, misszionáriusa és képviseletének utolsó mohikánja.

Az alábbiakban legfontosabb tanításait ismertetjük, amelyek utat kell, hogy mutassanak az utódoknak, ha és amennyiben szeretnének még olyanról beszélni, hogy sikeres magyar labdarúgás.

AZ EDZŐI GONDOLKODÁS KIINDULÓ PONTJA

A labdarúgásban különböző futballfelfogások léteznek. Nagyon lényeges, hogy az edző, honnan, milyen kiinduló pontból vezeti le labdarúgó filozófiáját, hiszen ez a kiinduló pont alapjaiban befolyásolja gondolkodását, képzését, felkészítését, meccselését, hibajavítását, csapatvezetését.

Van olyan edző,

aki a játékkoncepcióból vezeti le futballgondolkodását (Bódog),
van olyan, aki a játékrendszerből (Pintér, Mezey),
van olyan, aki a játékszerepekből (Egervári),
van olyan, aki az erőnlétből (Zalka A. (a TF volt rektora): „A labdarúgás olyan sport, ahol sokat kell futni és néha bele kell rúgni a labdába”),
van olyan, aki a stratégiai célból (Matthaus) stb.

A fenti tévhitekkel szemben, Kovács Ferenc a következő állásponton volt:

„A stílus a legfontosabb. Ez a kiinduló pont, mert ez az egésznek a lényege. Az, hogy a csapatnak legyen egy stílusa. Stílus nélkül nem létezik játék.”
„Abban az időben – utal az 1950-es évekre -, a technika, taktika szavakat használtuk, de döntően a stílus szó fogalmazta meg a játék lényegét.”

A stílusban való gondolkodás a mai napig unikum a világ labdarúgásában. A legjobb példa az UEFA és a FIFA EB és VB elemzései, ahol mindenről szó van (játékrendszerek, labdabirtoklási mutatók, passzpontossági százalékok, futásmennyiségek stb.), csak éppen a lényegről nincs, a csapatok által játszott játékstílusról.

A stílus terminológia a magyar edzőképzésből is eltűnt az 1960-as évek elején (TF) és a mai napig nem tért vissza. De vezérgondolatként nincs jelen az MLSZ UEFA edzőképzésében sem. Itt is csak melléktermékként jelent meg 2013-tól, miközben a kiinduló pontnak kéne lennie.

Vagyis, azt nem oktatjuk, ami a legfontosabb lenne (stílus) és olyan edzőket nem képzünk (stílusedző), akiket kellene, akik kirángathatnák a gödörből a magyar futballt.

„LÁSS, NE CSAK NÉZZ!”

A stílus terminológia a jelenlegi futball közbeszédben – nem az oktatásban – már jelen van. Azonban ennek pontos értelmezése, már nem megoldott.

Lásd Storck nyilatkozatait, aki azt hitte, – a stílus alapfogalom téves definíciója okán -, hogy ha 1 csatár helyett 2-t szerepeltet (értsd: játékrendszert vált), akkor más stílusban játszik csapata.
Lásd a stratégia kiinduló gondolkodásmódú edzőt, aki minden héten mást játszat csapatával az aktuális ellenfél függvényében és azt hisz, más-más stílusú játékot játszik.

Mert a játékstílus ennél több, sokkal több.

Kovács Ferenc:

„A játékstílus, az egy egységes JÁTÉKKÉP a csapatról.”

Vagyis elődeink képben gondolkoztak. Megnézték a játékképet és megállapították, hogy az milyen stílusú, hasonlóan a polgári életben való gondolkozáshoz. Ezt úgy is érthetjük, hogy ugyanazt a meccset nézték, mint bárki más, de teljesen mást láttak belőle. Hiszen a futballról holisztikusan gondolkoztak. Ellentétben azokkal az edzőkkel, akik a meccsből csak annyit láttak, hogy “a magyar focista nem fut, nem hajt, nem akar”.

VÉGTELEN JÁTÉKHELYZET HIPOTÉZIS VS VÉGES SZÁMÚ DÖNTÉSEK

A magyar edzői karban sok feltett és megválaszolatlan szakmai kérdés van:

Megtervezzem a csapatjátékot, vagy bízzak a játékosaim megérzéseiben?
Tényleg kiölöm a kreativitást a csapatom játékából, ha megtervezem a csapatjátékot?
Én rakjam össze a futballt, vagy hagyjam a játékosaimra?
Kell-e az improvizáció a futballba, vagy anélkül is létezik kreatív futball?
Minek megtervezni a játékot, ha az meccsen úgy, ahogy megszerkesztettem sosem fog előfordulni? Hiszen a futballban a játékhelyzetek száma végtelen.

Azon futballgondolkodást, amely a fenti kérdéseket létrehozta, az az edzőképzés termelte ki, amely a mai napig az alábbi kőbe vésett dogmákat hirdeti.

TF: „A futball végtelen helyzetből áll, amely helyzetek megoldása során végtelen döntést kell hozni, vi. a labdarúgás nem modellezhető!”
Sterbenz T. (TF Döntéstudományi Kutató Központ): „Egyetlen helyzet sem ugyanaz a sportjátékokban. Ezért tökéletes döntési szabályokat nem vagyunk képesek megalkotni.”
Pacsi B. (Illés Akadémia): „A játékos egyszer adja ugyanazt a passzt az életében.”

Ezzel szemben nézzük, mit mond Kovács Ferenc, stílus kiinduló pontú és kép nézőpontú edző?

„A játékstílus, egy „egységes JÁTÉKKÉP” a csapatról”
„A játékképet mozaikokra bontottam. 5-6 MOZAIKból összeraktam a csapatjátékot.”

A TF megközelítéséből látható, hogy a futballfolyamatok nem kézben tarthatóak.

Míg Kovács Ferenc megközelítéséből az látható, hogy a futballfolyamatok kézben tarthatóak.

Két álláspont, két vélemény, két filozófia. Amelynek végterméke: a siker vagy a sikertelenség.

Mi a játékmozaik?

A legkisebb játékfunkcióval bíró KÉPelem.

Tartalmazza:

–Játékszervezési feladatot (pozíciókhoz tartozó részfeladatot)

–Játékterület nagyságát

–Az együttműködő játékosokat

–Szervezési alapelveket

–A megoldás eszközeit

–A viselkedésmódot, stílust

–Az alkalmazandó alakzatot (szerkezetet)

A VILÁG LEGZSENIÁLISABB CSAPATJÁTÉKANALIZÁLÓ RENDSZERE: MAGYAR

A ma futballjában az egyik legnagyobb üzlet, a különböző csapatjáték analizáló rendszerek, amelyeknek csak annyi hibája van, hogy nem stílusfüggőek, nem játékkoncepciófüggőek, nem stratégiai cél függőek, nem játékszerepfüggőek, nem játékfunkciófüggőek, nem játékos és nem karakterfüggőek. Vi. a hozzá nem értő kezekben, több kárt okoznak, mint hasznot hajtanak.

Azonban a magyar tradíció edzői által megalkotott csapatjátékanalizáló rendszer, olcsó, eszközfüggetlen, könnyen használható. Egy hátránya van, hogy NAGYON ÉRTENI és NAGYON KELL LÁTNI a futballt.

A módszertani kérdések az alábbiak:

Viszont látom -e a játékképet?
Ha nem, akkor melyik mozaikban van a hiba?

Ennél lényeglátóbb, rövidebb, egyszerűbb és zseniálisabb csapatjáték-analizáló rendszert még nem fejlesztett ki senki a világon.

Példaként nézzük meg Kovács Ferenc nyilatkozatát 1985-ből, amikor megkérdezték tőle, hogy milyen játékot játszik következő kupaellenfelük a Zseljeznyicsar?

Hasonló felfogásban játszik, mint mi. Kemények, gyorsak, minden labdáért harcolnak. Támadásépítésük hasonlatos a miénkhez, mélyről indulva igen gyorsan kerülnek az ellenfél kapujának előterébe. Minden csapatrészükben van kiemelkedő tudású labdarúgó.

Lefordítva Feri bácsi gondolatait, az alábbi kérdésekre adott választ:

Milyen az ellenfél stílusa? “Hasonló felfogásban játszik, mint mi.”
Mik a stílusjellemzőik? “Kemények, gyorsak, minden labdáért harcolnak.”
Milyen az ellenfél játékkoncepciója? “Támadásépítésük hasonlatos a miénkhez, mélyről indulva igen gyorsan kerülnek az ellenfél kapujának előterébe.”
Vannak -e és mely csapatrészben kiemelkedő tudású, esetleg különleges játékosaik? “Minden csapatrészükben van kiemelkedő tudású labdarúgó.”

GLOBALIZÁLÓDIK -E A VILÁG FUTBALLJA?

A ma magyar edzője – ha egyáltalán képzi magát -, az interneten rengeteg futball szakanyaghoz hozzájut. Miután ezen szakanyagok ugyanazon gondolkodási rendből fakadnak, így arra a megállapításra jut, hogy a világ futballja globalizálódik. Amiből azt a téves következtetést vonja le, hogy minden futballszakanyag és gyakorlat, nyugodtan felhasználható hazánkban a játékos képzés és felkészítés során.

Kovács Ferenc ebben a kérdéskörben is más állásponton van

“Lehet, hogy a világ változott, de a KIINDULÓ GONDOLKODÁSMÓD nem. A világ labdarúgása fejlődött, de TRADÍCIÓIT MEGŐRIZVE FEJLŐDÖTT. Hiszen a saját filozófiát valló országok STÍLUSUKAT, KULTÚRÁJUKAT ma is magukban hordozzák, tovább vitték még a fejlődés ellenére is.”

A STÍLUSRÓL ÉS ANNAK ÉRVÉNYREJUTÁSÁRÓL

– Majd ha nekem is lesz Messim, akkor mi is játszunk Barca stílusban. – mondja a magyar edző felmentve magát, hogy stílustalan a csapata.

– Kint ugyanazokat a gyakorlatokat csinálják, mint mi itthon. Én is tudnék Barca edzést tartani. – mondja a csak gyakorlatokban és nem futball-filozófiában gondolkodó magyar edző, akinek csapata egyébként nézhetetlen meccset játszik.

A lényeg!

A magyar edző minden helyzetben és minden pillanatban elméletet gyárt és felmenti magát, ha számon kérik rajta, hogy csapata miért nem követi a nemzetközi trendeket?

Kovács Ferenc a következő intelmeket mondja:

“Ha gyengébb vagyok, ha gyengébb képességű állományom is van, úgy is megőrizhetem a stílusomat, a hagyományomat, amit játszok a legerősebb ellenfél ellen is. Mert megpróbálok abból valamit játszani, amit az erősebb ellenfél játéka enged, egy stílust. Mert, ha nekem van egy saját játékom, nagyon lényeges, hogy azt mennyire törik szét és roncsolják szét és én mennyire tudom azt érvényre juttatni.

De mégis képviselem, azt, amit tudtunk valamikor magas szinten.

Van egy játékkultúrám, amit tovább viszek. Ezt a hagyományt nemhogy elfelejtettük, hanem kiölték a magyar fociból. Kiölték azt a hagyományt, amiben egykor világelsők voltunk.”

MIÉRT BETEG A MAGYAR FUTBALL? MI A KIÚT?

Erről órákat, napokat lehetne beszélni! – mondja az a magyar edző, aki nemhogy a helyes diagnózis felállításhoz, de még a kérdésfeltevéshez sem jutott el.

Az MLSZ Stratégiai programja dübörög.

Az infrastruktúra épül.

A pénz ömlik a magyar futballba.

Mégis az előrelépés, a szakmai munka, a rossz diagnózis és a téves futballgondolkodás totális hiánya miatt lassan 50 éve várat magára.

Kovács Ferenc, aki részese volt a sikerkorszaknak és elszenvedője volt a lejtmenetnek is, a következőt mondja:

„Átvettük más országok stílusát. Mindent kondicionáltunk. Mi itt követtük el a hibát, hogy olyan stílust erőltettünk magunkra, ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a stílusunk. Különböző időszakokban akartuk a hollandot, akartuk a németet, akartuk az angol stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtunk és genetikailag bennünk volt és van. Ez egy végzetes hiba volt!!!”
„Mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.”
„Azt a labdarúgó kultúrát, amit át kellett volna örökíteni, a játékstílust, a kreativitást, amit a magyarok tudtak, kiölték az emberekből. De nem csak a játékosokból, hanem az edzői generációból is.”
„Az utakat a megoldásokat soha nem abban kerestük, hogy gyerünk nyúljunk vissza a gyökerekhez, ahonnan elkezdhetnénk építkezni. Hogy próbáljuk megint talpra állítani és felépíteni a magyar labdarúgást. Mindig mást kerestünk. Olyan más hagyományokkal rendelkező országok labdarúgását akartuk elsajátítani, ami idegen tőlünk és ez soha sem sikerült.”

Noha Kovács Ferenc világosan elmondja, hogy mi a diagnózis – kihalt a futballkultúra -, és mi a terápia – futballkultúrát kéne teremteni -, ennek ellenére egyhelyben topogásunk 50 éve változatlan. Változatlan akkor, amikor a 20. század elején 20 év alatt futballkultúrát teremtett futballiparágunk, akkor, amikor fel sem ismertük még ennek fontosságát.

Ma ugyanakkor még odáig sem jutottunk el, hogy Kovács Ferenc szellemi vezetői nagyságát felismerjük. Ti. még a szűkebb környezete is (Videoton), a meccsek utáni zsörtölődő öregurat látta benne.

Miért?

Mert szóvá merte tenni, hogy a bajnok Videotonnak nincs stílusa, és mellesleg nem is látja, hogy mit akar a csapat játszani.

Halála előtt pár nappal beszélgettem vele.

Kreditpontos továbbképzést tartottam a magyar futballtradícióról és ennek okán akartam elhívni előadónak. Sajnos nem ért rá eljönni.

Súlyos mondatai a mai napig hasogatják a fülemet:

Attila! Nagyon nagy bajban van a magyar futball! Még soha sem volt ilyen mélyponton. Szörnyű nagy hibák vannak és úgy tűnik, hogy rövid időn belül nem is lehet talpra állni. Olyan ferde vágányon vagyunk, hogy ebből hosszú ideig nem lesz kiút. Nem beszélve arról, hogy ha az irányvonalat sem találjuk el, akkor az idő előrehaladtával még lejjebb megyünk.

Isten nyugosztalja Feri bácsi! Köszönöm minden gondolatát! Megtiszteltetés számomra, hogy szellemtársának tekintett!

Forrás: Ferenczi Attila: A magyar futballkultúra kivégzése. Szurkolói kézikönyv.