Puskás Akadémia Szakmai Napok 6., avagy Ki kíváncsi hagyományainkra?

“A magyar edzői kar nem,hogy a labdarúgó szakmához hozzátenni nem tudott, de még a végbement fejlődési tendenciákat sem ismerte fel!” – értékelte Pillinger Mihály a magyar tradíció ismerője,edzőink 1970-2006 közötti munkásságát.

A magyar szakma természetesen kikéri magának a fenti megállapításokat.

Nos! Nézzük a tényeket!

1970 utáni időszak. Mit mond Kovács Ferenc mesteredző?

“Olyan stílust erőltettünk magunkra ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a miénk. Akartuk a holland, akartuk az angol, akartuk a német stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtuk és genetikailag bennünk volt és van.”

„Mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.”

1980-as évek:

A Marseille vereség utáni válsághelyzetben (1969) a szakmát irányító vezetők nem látták a kitörési pontot. Csúcsténykedésük az 1974–1978 közötti követelményrendszer, melynek egyik megalkotója dr.Mezey György volt. Verebes József volt az, aki megmutatta a Rába ETO csapatával az utat. Természetesen a szakma élesen támadta és ott gátolták a munkáját ahol tudták.

1987:

A világ labdarúgásába bejön az új Sacchi – féle területvédekezés. Magyarország ezt 2002 környékén, vi. 15 év késéssel kezdi tömegesen átvenni. Telepítője: Henk Ten Cate holland edző.

1997:

Indul az új UEFA licences edzőképzés, az UEFA ajánlását figyelmen kívül hagyva. Hiszen az UEFA azt kérte a tagországoktól, hogy az UEFA ajánlásokat illesszék saját hagyományaikhoz. Ezt a mai napig nem sikerült megoldani. További probléma, hogy az UEFA – holland játékmodellt sikerült úgy átszabni Both Józsefnek, hogy a lényeg elveszett belőle. Erről majd egy későbbi cikkben visszatérünk.

Mindeközben a magyar tradíció a világ legkorszerűbb játékelméletét hagyományozta ránk, és ezzel a lehetőséggel nem élünk.

Ezek után a felcsúti szakmai napokon, mint a magyar tradíció könyv írója, próbáltam az edzőkollégákat rávenni a tradíció szakanyagának megvételére.

Az eredmény NULLA. Az edzők úgy néztek rám, mintha melltartót szeretnék elsütni nekik. Miután az edzésbemutató nem kötött le eléggé, így már csak poénból tettem fel a keresztkérdéseket az edzőknek:

– Miért nem vesz a tradíció könyvből?

Nagy élvezettel hallgattam a kényszeredett válaszokat, hogy tulajdonképpen, miért nem képzik magukat? A legszebb történet az volt, amikor megkérdeztem a Budafok képviselőjét:

– Te Balázs! Miből képzed egyáltalán magadat? Pályafutásod alatt vettél valaha szakkönyvet?

– Igen vettem. Lénárt Ágota pszichológia könyvét, és a Tóth – Pári könyvet!

No komment!

A fociban egyenesen sikk lett a NEMTUDÁS. Vajon befeküdnénk-e egy olyan orvos keze alá műtétre, aki 1960-ban végzett az egyetemen és azóta nem képezte magát? Mert a mi magyar edzőink évtizedekkel ezelőtt szerzett tudással képzik a gyerekeket. Amit a polgári életben nem tennénk meg, az a fociban teljesen normális.

Az már csak hab a tortán, hogy a Puskás Akadémia partneregyesületeknek illenék ismerni a magyar labdarúgó tradíciót.

Azon persze meg sem lepődtem, hogy a maga az Akadémia sem ismeri saját hagyományainkat, hiszen a Puskás tradícióra hivatkozó képzési rendszere köszönő viszonyban sincs a magyar labdarúgó kultúrával.

Felmerül a kérdés, kinek ír a szakíró, ha nincs rá igény?

Miközben siránkozunk, hogy gyenge a magyar foci, nem árt ha tudjuk. A foci színvonala és az labdarúgó iparág szervezeti tudása között egyenes arányosság van. Minél képzettebbek az edzők, annál jobb játékost képeznek.

Mert minden területen a szürkeállomány a kitörési pont.

Csak pont a fociban nem.


You May Also Like

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Enter the text from the image below
 

Cikkajánló. Olvass bele!
Védett: AMATŐR CSAPATOK JÁTÉKÁNAK TÍPUSHIBÁI ÉS MEGOLDÁSI MÓDJAI 5.
Close