Technika KÉPképzése a kapus KÉPzésben 3. rész

3, rész: mérkőzéshelyzetek az edzésen

Ezzel elértünk az utósló részéhez a kapustechnikák oktatásáról szóló elméleti kis rövid cikksorozatomnak, amely saját képzési filozófiámat mutatja be, az egész folyamatnak a három nagyobb részfolyamatát írja le.

Az utolsó részben arról lesz szó, saját tapasztalataim szerint, hogy hogyan legyenek (kapus)edzéseinken minél valósághűbb mérkőzésszituációs gyakorlatok kapusunknak vagy kapusainknak.

Előszőr fontos megemlíteni, hogy ez csak az utolsó fázisa lehet a KÉPzésnek hiszen, ha nem tudja kapusunk, hogy milyen játékhelyzetben milyen technikát és technikákat kell és lehet használni, vagy ha ezekkel tisztában is van, de nem tudja azokat kivitelezni (technikai KÉPzetlenség) akkor esélye sincsen beleavatkoznia sikeresen a mérkőzés folyamataiba és az azon belül levő részfolyamatokba.

Másodszor szeretnék írni arról, saját véleményem szerint, hogy ha 110%-os intenzitással edzünk és maximális sebességgel végezzük a gyakorlatokat az még nem egyenlő azzal, hogy mérkőzésszerű az (kapus)edzés.

Miért gondolom így?

Azért mert hogy nekünk milyen erőbedobással és sebességgel kell játszanunk, azt az ellenfél határozza meg, hiszen, ha gyengébb csapat ellen játszunk akkor úgymond „félgőzzel” is nyerhetünk, -ezt nem úgy kell érteni, hogy félvállról vesszük az ellenfelet. De ha egyszerűen nagyobb technikai tudásbéli fölényünk van akkor nincs értelme energiapazarló módon egy „hektikus és rohanós” mérkőzésbe belemennünk. Csak ki kell használni nagyobb technikai tudásunkat -, vagy ez igaz fordítva is, mikor az ellenfél az erősebb csapat.

Másfelől tudjuk diktálni a mérkőzés iramát támadásban (például: labdatartással lassítani a RITMUST) meg védekezésben is (például: intenzív letámadással gyorsitani a játékot és így hibára kényszeríteni az ellenfelet) vagyis, ha van lehetőségünk nekünk diktálni a RITMUST, akkor fölösleges nekünk saját magunkat fárasztani.

Ezekből látszik, hogy valós mérkőzéshelyzetekben sem kell mindig 110%-os fizikai intenzitás. Ezzel szerintem kitárgyaltuk azt, hogy szerintem miért nem ez az elsődleges szempont.

Akkor véleményem szerint mik az elsődleges kritériumok?

Ezeket szeretném itt pontokba összeszedni:

1. Az edzésen törekednünk kell a minél mérkőzéshűbb körülményekre, ha kapusaink készen állnak erre (forrás: independent)

IGAZODJÉK A SAJÁT STÍLUSUNKHOZ: próbáljunk olyan gyakorlatokat beletenni a kapusedzésekbe, amik azon készségeket és képességeket fejlesztik elsősorban, amit a csapat által preferált és játszott stílus megkíván. Mondanék egy gyakorlati példát is: tegyük fel csapatunk védekezz és kontráz futball híve, és a kapus feladata az, ha megvan a labda (például: kifutott szögletnél és lehúzta a labdát, vagy simán megfogta azt egy kapura lövés után és stb.) azonnal gyors kontrát kell indítania neki. Vagyis olyan edzésgyakorlatokat kell összeállítanunk, ami ezen kritériumnak (is) megfelel, például: beadásokra való kijövetelt gyakoroltatunk a kapusunkkal és amint megvan a labda azonnal gyorsan le kell indítani a felezőnél álló valamelyik csatárát (akiket edzésen az éppen pihenő kapustársak, vagy bóják, kis torino kapuk vagy még az edző személyesen is „helyettesíthet”).
IGAZODJÉK A SAJÁT CSAPAT TAKTIKÁJÁHOZ: maradva az előző esetnél tegyük fel, hogy ezt a védekezz és kontráz stílust 4-4-2-es alapfelállásban játsszuk (általában!). Vagyis két csatár közül kell az éppen legjobb helyzetben levőt megjátszani a kapusunknak a mérkőzésen és tegyük fel, hogy az egyik csatárunk (ballábas!) mindig kihúzódik a jobb szélünkre és onnét indul befelé az ellenfél kapujának irányába. A másik csatár (tegyük fel jobblábas!) meg mindig középről indul be a jobbszélünkre, hogy egy esetleges beadással operálhasson a jobb szélről. Ebben az esetben nekünk edzésen ezeket kell „szimulálnunk”, vagyis edzésen a „két csatár alanynak” ilyen mozgásokat kell végezniük és a kapusunknak valamelyiket kell indítania (például: az edző bemondja gyakorlat közben, mikor melyik „csatár” van éppen a legjobb „szimulált” (edzés)játékhelyzetben). Ezeket a taktikai részleteket és még másokat is a saját csapatunknak figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen gyakorlatot kitalálunk az edzésre a kapusunknak vagy a kapusainknak.
VEGYÜK FIGYELEMBE AZ ADOTT BAJNOSKÁG ÉS AZ ELLENFELEK STÍLUSÁT: természetesen mind futsal és futball kapusedzésen figyelembe kell vennünk az edzésgyakorlatok megtervezésekor, hogy mérkőzésen a kapusainknak többnyire milyen játékhelyzetben kell majd helytállniuk. Például a mi csapatunk egy angol vagy skót bajnokságban szerepel, aminek STÍLUSJELLEMZŐI az erőfutball, az ívelések, a beadások, a test a test elleni párharcok, és stb. akkor kapusainkat főleg ezen mérkőzéshelyzetekre kell felkészíteni. Így ebben az esetben főleg pontrúgások és más beívelt labdákra való kijövetelt kell gyakoroltatnunk a kapusainkkal és természetesen sok fizikai kontakttal és érintkezéssel, hogy hozzászokjanak a test a test elleni párharcokhoz, amikor kimozdulnak a kapujukból ezen játékhelyzetekben. Vagy, ha a mi csapatunk egy spanyol vagy brazil STÍLUSÚ bajnokságban szerepel, ahol nem „kick and rush-t” játszanak és gyakorlatilag lapos „fű alatti passzokkal” beviszik a labdát a tizenhatoson belülre (szinte már a gólvonalig!). Ebben az esetben főleg a közeli és gyors kapura lövések reflex védéseit vagy az 1v1-es játékszituációkban való védést kell gyakoroltatnunk kapusainkkal.
TERMTSÜNK JELEKET: játékban vannak bizonyos jelek, amiket mi tudatosan generálhatunk magunknak, hogy így tudjunk „kódoltan” kommunikálni csapattársainkkal, anélkül, hogy ezt az ellenfél csapata tudná (ezek a jelek lehetnek, például: labdaérintések különböző lábfelületekkel, vagy labda nélküli mozgások és stb.) de ellenfelünk is „adhat nekünk” ilyen jeleket (például: rossz labdaátvétel és stb.). Ezen jeleknek „A MAGJÁRA” (by Sisa Tibor) a kapusoknak (is) reagálniuk kell, mégpedig a megfelelő reakcióval, mind a futsalban és a futballban is. Mondok is egy gyakorlati példát: ellenfél kapura lövése után megfogtuk a labdát és ekkor látjuk, hogy a két csatárunk közül az egyik beindul előre az üres területbe, de kapusunknak ezt tudnia kell olvasni, hogy ez egy „JEL” (mivel ezt mérkőzés előtt taktikai megbeszélésen már előre megbeszéltük és természetesen gyakoroltuk is ezt az edzéseken!). Mégpedig annak a jele, hogy a másik csapat játékosait „kihúzza” ezen beinduló csatárunk, hogy a másik visszalépő csatárunknak legyen TERE ÉS IDEJE a kapus által neki kiadott labdát fogadnia és tovább játszania. De ez csak, akkor működőképes, ha a kapus (is) olvassa „A JEL MAGJÁT” (by Sisa Tibor) és nem egyből a beindulót játssza meg, hanem az ő helyére visszalépő másik csatárt. Ilyen és hasónló gyakorlatokkal is érdemes minél jobban mérkőzésszerűvé tenni a (kapus)edzéseket, mind a futsalban és a futballban is.
LEGYEN TÉTJE: például egy mérkőzésszituációs edzésgyakorlatban a vesztesnek vagy veszteseknek van 20 db fekvőtámasz büntetésnek. De ettől, hogyan is lesz mérkőzésszerű a gyakorlat? Hiszen az edző nem fog fekvőtámaszokat lenyomattatni a játékosával mérkőzés közben a pályán, ha éppen ő hibázik (Igaz én már láttam már ilyet is! De ez nagyon ritka esett szerencsére!). Mégis azért lesz ettől vagy más „büntitől” mérkőzésszerűbb az egész gyakorlat, mert van „következménye” annak ahogyan azt a kapusunk vagy a kapusaink elvégezték. Mint mérkőzésen sem mindegy, hogy kivédtem a lövést vagy nem, esetleg jól játszottam tovább a hazaadott labdát vagy nem és stb. ilyenkor természetesen van egy kis belső nyomás a kapusban (ami még jól is hathat a teljesítményére, ha pszichésen jól kezeli azt!). Ezért edzésen is muszáj nekünk kapusedzőknek olyan helyzetet és helyzeteket teremteni, amiknek van „következménye”. Igy a kapusunk vagy kapusaink hozzászoknak ahhoz, hogy pszichés nyomás alatt is koncentráltak, higgadtak és nyugodtak legyenek és 100%-os figyelemmel csak az adott játékfeladatuk minél jobb és tökéletesebb megoldására összpontosíthassanak.
EDZÉS FIZIKAI TERHELÉSE ILLESZKEDJEN A MÉRKŐZÉSÉHEZ: futsal és futball kapusok esetében is, mint a mezőnyjátékosoknál, az edzésterhelésnek a mérkőzésterhelést kell minél jobban lemodelleznie. De előszőr is nézzük meg, hogy egy futsalkapusnak, vagy egy futballkapusnak milyen fizikai terhelést kell elviselnie a mérkőzés alatt. Kezdjük ott, hogy a mérkőzésnek van egy „SAJÁT RITMUSA”, ami eltér minden egyes mérkőzés esetében. Azonban azt általában el lehet mondani, hogy ez a RITMUS minden futsal és futball mérkőzésnek „hullámzik” csak a játék folyamatok és azokban levő játékhelyzetek gyakorisága és hossza határozza meg ezt az EGYEDI RITMUST minden mérkőzés esetében. Vannak helyzetek amikor a mérkőzés ritmusa szinte „pörög” (például: kontra támadásoknál vagy egyéb „aktív” gólszerzési kísérleteinél a támadó csapatnak) és valamikor nagyon alacsonyan van (például: a támadó csapat „passzívan” tarja a labdát vagy bedobások, szögletek és egyéb pontrúgássok elvégzése előtt, az úgynevezett „holtjátékkor”). Ezek felváltva „hullámozva” váltogatják egymást a mérkőzés folyamán. Így a kapusunknak (is) egy adott időszakban maximális intenzitással kell „pörögnie” aztán egy rövidebb vagy hosszabb ideig „nyugalmasabb” helyzetek elé néz és ez így megy végig a mérkőzésen. Vagyis ez azt jelenti számunkra, hogy a kapusedzéseknek is ezt a mintát kell követniük, vagyis rövid, de intenzív terhelés után kell jönnie egy „lazább” terhelésnek” (gyakorlat elvégzése után most ő lő kapura a kapustársának vagy a labdákat szedi össze és stb.).