Edzőt váltottak az ETO-nál, Pintér helyett jött Csertői.
Csertői munkája hasonlóan indul, mint Pintéré.
Pintér a következőképpen gondolkodott munkába lépésekor.
Első évben leoktatja, megszervezi a védekezést, és a második évben a stabil védelmi alapokra ráépíti a támadást.
Első éves tervét megvalósította, mert a csapat eredményes volt, azonban a játék, enyhén szólva is közönségriasztó volt, legalábbis a győri hagyományokat tekintve.
Az kétségtelen, hogy szakmai szempontból egy jól megszervezett védekezés is lehet élvezhető, de nem a győri közönségnek, hiszen ott mások a szokások.
A problémák az idei évben jöttek, amikor a döntően “védekezz és kontrázz” játékkoncepcióra beállított ETO dominálni szeretett volna a meccseken, vi. nem az ellenfél támadási hibáit kihasználni, hanem az ellenfelet támadással hibára kényszeríteni. A kettő, játékfilozófiai értelemben sem mindegy. Az eredmény elmaradt a várttól, következménye szerződésbontás.
Jött Csertői, aki eddigi munkájával inkább a védekezést jól megszervező edzők képét építette fel magáról, és nem az abszolút támadó focit játszó edző képét. Ezt alátámasztja induló nyilatkozata is, hogy elsődleges célja az eredményesség, – vi. előre kódolja a csúnya focit -. másodlagos célja, – ha majd a tabellán előrébb lesznek -, az ETO hagyományaihoz illő támadó játékstílus elsajátítása.
Kérdésként merül fel Csertői felé, mikor jön el az a pont egy csapat életében, amikor az eredményes játékot felválthatja a szép, netán művészi futball.
Csertői egyébként tipikus magyar edzői gondolkodásmódot képvisel, melyben edzőink mindig szembe állítják az eredményességet, és az attraktív támadó játékot. Azt sugallják, mintha két fajta képzési és felkészítési rendszert ismernének. Egy szép futballt játszót, és egy eredményes futballt játszót, amelyek sose tudnak létezni azonos időintervallumban.
Csertői esetében a probléma az, hogy ezt a gondolatot rossz helyen süti el, hiszen pontosan az ETO-nál mutatta meg Verebes, hogyan kell eredményes ÉS látványos futballforradalmat csinálni, átlag játékosokkal, szakmai hozzáértéssel, és újító aggyal.
Ahhoz képest, hogy a magyar tradíció, a támadás elsődlegességét hirdette, alig vannak ilyen karakterrel rendelkező edzőink. Talán csak Véber, Urbányi, Szivics, Garami, akikre ez elmondható. A többi a globalizált gépfutballt követi, néha azt is rosszul.
