2011-02-15-én sajtótájékoztató tartott az MLSZ a LABDARÚGÁS FÓRUMA rendezvényéről.
A kívülállónak úgy tűnt, hogy nem igazán egyeztettek a szövetséget képviselők (dr.Vizi E. Szilveszter, Dénes Ferenc, Balogh Gabriella, Nyilasi Tibor, dr.Borbély Zoltán, Nemcsák Károly), hogy egységes arcot mutassanak erről a rendezvényről.
Balog Gabriella szerint a rendezvény nem sportszakmai lesz, hanem keresztmetszetet ad a labdarúgást körülvevő környezetről, és egy párbeszédet szeretne megindítani a szurkolók, a “hozzáértők” és a szövetség között.
dr.Vizi E. Szilveszter egy latin mondást idézett, miszerint “Múlt nélkül, nincs jövő!”. Sejtetve azt, hogy a konferencián a múlt őszinte feltárása fog megtörténni.
Dénes Ferenc a labdarúgás mikrogazdasági oldaláról beszélt, valamint bedobta a mindenki által előszeretettel alkalmazott szlogent.
– Nincs labdarúgó kultúránk!
De megoldást persze ő sem tud adni, mert senkinek nincs arra koncepciója, hogyan is kéne kultúrát teremteni.
Nyilasi Tibor szerint a konferencián mutatják be az MLSZ új stratégiai programját. Azt a programot, amit elvileg, nyilvános vitára kellene bocsátani.
Mert ha az MLSZ új programját ugyanazok az emberek írták, mint a 2004-ben elfogadott programot, akkor nem valószínű, hogy bármiféle változás fog történni az országban, foci fronton. Hanem csak annyi, hogy az elnököt Csányinak hívják és nem dr.Bozókynak.
Mert a szervezet többi tagjai ugyanazok.
Nemcsák Károly párhuzamot vélt felfedezni a labdarúgás és a színészet között. Kihangsúlyozta a példaképek szerepét.
A lényeg:
Önmagában minden résztvevő sok okosságot mondott, mégis összhatásában az volt az ember benyomása, hogy senki nem készült fel a sajtótájékoztatóra, hanem a helyszínen improvizált.
Mert csak annyit nem sikerült megtudnunk:
– Mi a konferencia fő célja?
– Lesz-e folytatása?
– Hogyan és mi módon képzelik a szervezők a nyilvánosság részvételét a döntési folyamatok előkészítésében?
A sajtótájékoztató utáni háttérbeszélgetéseken olyan benyomásom volt, hogy igazából az MLSZ elnökségének tagjai, ill. a háttérben dolgozók nem rendelkeznek azzal a szakmai tudással, ami alapján a labdarúgó iparág fejlesztése ügyében megalapozott stratégiai döntést tudnának hozni.
Hiszen – még ha saját munkaterületükön nagy tudású szakemberekről van is szó -, labdarúgás vonatkozásában, legjobb esetben, szurkolói szintű hozzáértéssel rendelkeznek.
Ez kb. olyan, mintha Nyilasi Tibor döntéshozó lenne az agykutatás új irányának meghatározásakor.