A magyar foci a 60-as évek végétől elvesztette saját identitását. Az éppen hatalmon lévő MLSZ vezetők kedvenc időtöltése, hogy reform címszó alatt, mindig olyan koncepciót vázoljanak fel, ami valamely labdarúgó kultúra lemásolását célozza meg. Pedig a helyzet világos és tiszta!
Kovács Ferenc mesteredző az alábbi megállapításokat mondja ezen időszakról:
- Átvettük más országok stílusát. Mindent kondicionáltunk. Mi itt követtük el a hibát, hogy olyan stílust erőltettünk magunkra, ami idegen tőlünk. Olyat akartunk alkalmazni, ami soha nem volt a stílusunk. Különböző időszakokban akartuk a hollandot, akartuk a németet, akartuk az angol stílust. Csak azt nem, amit mi évtizedeken keresztül tudtunk és genetikailag bennünk volt és van. Ez egy végzetes hiba volt!!!
- Az utakat a megoldásokat soha nem abban kerestük, hogy gyerünk nyúljunk vissza a gyökerekhez, ahonnan elkezdhetnénk építkezni. Hogy próbáljuk megint talpra állítani és felépíteni a magyar labdarúgást. Mindig mást kerestünk. Olyan más hagyományokkal rendelkező országok labdarúgását akartuk elsajátítani, ami idegen tőlünk és ez soha sem sikerült.
- Mindent átvettünk, ami nem illett ránk, ugyanakkor magas szinten játszotta az ellenfél.
- Azt a labdarúgó kultúrát, amit át kellett volna örökíteni, a játékstílust, a kreativitást, amit a magyarok tudtak, kiölték az emberekből. De nem csak a játékosokból, hanem az edzői generációból is.
A magyar hagyományokat nem ismerő és saját koncepcióval nem rendelkező MLSZ, mindig az aktuális VB-t nyerő ország képzési rendszerét szerette volna átvenni.
Szerette volna átvenni úgy, hogy közben nem is értette meg az aktuális kultúra gondolkodási rendjét. (angol, német, holland).
Legutóbb 2008 januárjában Kisteleki még a német szövetséggel kötött szakmai együttműködési megállapodást, melynek keretében német szakemberek jönnek Magyarországra és segítenek a szövetség struktúrájának, a magyar futball körülményeinek átalakításában.
Az akkori elnökség elfogadott egy jelszót is: “tudást kell hozni a magyar labdarúgásba.” Ez a tudás – Kistelekiék álláspontja szerint -, nincs jelen a magyar futballban, ezért importálni kell.
Az MLSZ exelnöke akkor, elmondta azt is, hogy a szövetség alkalmazásában álló trénereknek megfelelő jövőképet, karrierlehetőséget kívánnak felkínálni. Európai szinten versenyképes edzőket akar képezni az MLSZ, akik nyelveket beszélnek és ez hosszútávon rengeteget segítenek a magyar futballnak.
Várhidit szövetségi kapitányi kirúgása után, fenti jövőképpel hitegették.
Miközben eltelt három év, és az új világbajnokot meg Spanyolországnak hívják. Így értelemszerűen az MLSZ is irányt váltott, és immáron spanyol szakmai segítséget várunk, hogy kilábaljunk a bajból.
Ami segítség még jól is jöhet, mert a magyar tradíció játékelmélete és képzési rendszere szinkronban van a latin futballal.
A kérdés csak az, hogy a magyar edzői gondolkodásmód, akinek egyik része átvette a holland alakzattartó pozíciós játékot, akinek másik része átvette a német filozófiát (“Nyerd meg a párharcot, küzdj, akarj és fuss sokat!!!”), hogy fogja tudni leoktatni a futsal képzési rendre épülő, kreatív elmét igénylő alakzatépítő-bontó játékot.
Nem lennénk meglepődve, ha a zavar csak tovább fokozódna a magyar edzők agyában. Mert az elmúlt évtizedekben 3-4 évente mindig új labdarúgó gondolkodásmóddal, új hitvallással kell megismerkednie.
És azt már a magyar bölcselet is kimondta:
- Aki sokat markol, az keveset fog!
