Cikksorozatunk jelen részében, folytatjuk a Bozsik program anomáliáit.
Az előző részben levezettük, hogy az eredetileg jó szándékkal induló “kiválasztási és képzési” programból, hogyan csináltak “happy day” programot, valamint arra is rámutattunk, hogy az eredményességet, hogyan nem szolgálta az elmúlt 17 év. Arra is mutattunk be dokumentumot, hogy az eredményesség MLSZ szintű elvárása jelenleg is benne van a Stratégiai Programban, amiről viszont a végrehajtó szervezetnek (Grassroots-Bozsik) nincs tudomása. Értsd: úgy dolgoznak, hogy nem tudják mi a feladatuk, mert nem tudják a célt.
Úgy gondoljuk, hogy a program indulása utáni 17. évben illik visszatekinteni az elmúlt időszakra és mérleget vonni eredményeiből. Ezt tesszük annál is inkább, mert Nyilasi Tibor (ex Szakmai Igazgató, jelenleg elnökségi tag) 2002-ben megjelent nyilatkozata egyenesen elvárja a visszacsatolást. Ha már az MLSZ nem tette meg a kontrollt, helyette megtesszük mi az értékelést.
2002-ben Nyilasi a következőt nyilatkozta:
…. a tamáskodóktól azt kérem: ha már létezik és ugyebár működik egy olyan program, amit a szakma elfogad, akkor legalább azt a támogatást adják meg, hogy ez a kezdeményezés kifuthassa magát. Néhány év múlva pedig mindenféle véleményt el lehet mondani: azt, hogy jó volt, avagy rossz, ami a mögöttünk hagyott esztendőkben történt.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Bozsik program eredeti céljai – a tömegesítés -helyesek. Azonban a tartalommal való megtöltés elvi hibás.
A program elvi hibái az alábbiak:
- A program mögött nincs futballvízió, hogy milyen stílust, milyen játékfelfogást, milyen csapattámadó eszközzel, kéne megjeleníteni a pályán a csapatoknak. E kérdés tisztázása azért fontos, mert a futballt stílustechnikán keresztül oktatjuk és nem mindegy milyen stílus gyakorlatrendszerét adaptáljuk az edzéseken.
- A vízió totális hiánya miatt, továbberősödik a gyakorlatokban gondolkodó edzők prototípusa. Ez a futballgondolkodás kitermeli a hibajavításra, a játék működését megérteni képtelen, dilettáns, tudáshiánnyal rendelkező edzőket.
- Az UEFA, a játékosképzések módszertanai közül a “futball oktatása problémamegoldáson keresztül” típusú képzést támogatja. Nem a tanterv típusút, nem a periodizáció típusút. Ennek a fajta, UEFA által preferált képzésnek viszont nem a Bozsik típusú tornarendszer, nem a fesztiválrendszer, hanem vagy a bajnoki rendszer, vagy egy másik típusú tornarendszer a szervezeti formája. Ahol éles meccsek vannak, azonos képességű csapatok között, minden hétvégén.
Gondolom az olvasó számára is világos, ha kiinduló pontjában elvi hibás egy rendszer, akkor nincs abban semmi meglepő, ha 17 éve nem tud a magyar futballon segíteni.
Ez persze nem azt jelenti, hogy a Bozsik programnak nincs létjogosultsága. Van, de másmilyen formában, másmilyen tartalommal.
Elég, ha csak azt vesszük, ha és amennyiben a szövetség, szolgáltató szervezetként működne, akkor igazodna a csapatok igényeihez:
- Ha egy csapat Bozsikra akar járni, akkor járjon oda.
- Ha viszont bajnokságban akar szerepelni, akkor szerepelhessen abban.
Mint ahogy futsalban is van bajnokság u9-ben, míg a nagypályás kluboknál nincs bajnokság, miközben mind a két csapat kézilabda pályán játszik. Érsd: ugyanaz a sportág, más szabályokkal és más versenyrendszerrel. Vagyis a szövetség, még a saját rendszerén belül is ellentmond egymásnak.
Arról nem is beszélve, hogy magánakcióban kölyökligát működtetnek klubok, bajnokságot szerveznek, az MLSZ helyett, növelve a kis egyesületek kiadásait.
Azok az abnormalitások már szót sem érdemelnek, hogy a nem lévő futballvízióra, játékszabályokat alkotnak a Bozsikos vezetők a programban résztvevő csapatoknak. Növelve a bírói beavatkozások számát a mérkőzéseken, a folyamatos játékmegszakításokkal. Teszik ezt a szabálymódosításokat szakmaiatlanul, ötletelve, éves rendszerességgel, gátolva a kiszámíthatóságot.
További probléma, hogy a Bozsikos-Grassrootsos vezetők szereptévesztésbe esnek, mert az a kényszerképzetük van, hogy nekik kell szakmailag megreformálni a magyar futballt.
A probléma már a Mezey-Both éra alatt elkezdődött, ahol a két szakember acsarkodott a magyar futball kárára.
Both, mint Bozsikos vezető, elégedetlen volt az edzőképzéssel és ezért országos edzőképzésbe kezdett. A probléma nem a képzésével volt, hanem azzal, hogy már akkor sem kommunikált egymással az edzőképzés és a Bozsik program. Hasonlóan, mint jelenleg.
A szervezetek közti szakmai egyeztetés hiányának okán még más érdekességek is voltak ebben az időben.
2013 környékén jött a Double Pass, aki szintén edzőképzésbe kezdett az akadémiákon, tette mindezt úgy, hogy a három szervezet (Double Pass, Bozsik-Grassroots, Edzőképző), három gondolatvilággal zavarta össze a magyar edzőket. Csoda-e, ha nem tudták a szakemberek, hogy merre van az előre?
Az abnormalitásoknak persze még nincs vége.
Az edzőképzőnek mint szakmai szervezetnek sem akkor nem volt, sem jelenleg sincs szakkönyve. (Nem tekinthető szakkönyvnek az a prezentáció és gyakorlatgyűjtemény, amit megkapnak jelenleg a hallgatók)
A grassrootsosok a hiány okán 2009-ben kiadtak egy szakkönyvet. Amelyre jött válaszként egy Bozsikos, fénymásolatban összetákolt szakkönyv 2014 környékén, amelyet követett egy grassrootos Funino könyv és a sor zárult Bernt Storck 2016-ban kiadott gyakorlatgyűjteményével (Bozsikos).
Azt persze mondanom sem kell, hogy a fenti szakanyagok más és más futballvízióra épülnek, ellentmondanak egymásnak. Minek következtében képtelenek vagyunk azonos karakterű, játékfelfogású játékosokat képezni. Vagyis a nemkommunikációnak, a nem szakmai egyeztetésnek, komoly hagyományai vannak az MLSZ szervezeti rendszerében.
Az viszont érthetetlen, hogy mindez a szövetségben senkinek sem tűnik fel.
A lényeg!
Minden fenti szervezeti és szakmai anomália és ellentmondás visszavezethető arra, hogy az MLSZ Stratégiai Programja nem tartalmaz egy egységes és világos futballvíziót, futballfilozófiát, ami rendező elvként és átfogóan tartaná össze a program részterületeit, aminek része a grassroots program és része a Bozsik program.
Folyt.köv.
