Bognár György minapi nyilatkozata ismételten felmelegítette a magyar edző, külföldi edző vitát.
A nyilatkozat, és a kommentek az alábbi linken érhetők el.
http://www.pixter.hu/video?id=37268
Bognár nyilatkozatára reagált a hatharom.hu portál is.
A következőkben a teljesség igénye nélkül az utóbbi időszak külföldi edzőinek hatását soroljuk fel magyar futballra .
A pozitív szemlélet, mint világkép minden külföldi edző sajátja. Ami nagy lózungnak tűnhet egy olyan közegben, ahol ez természetes. De ahol ez természetellenes, mint pl. nálunk, ott megvalósítása újdonságként hat.
Hiszen nálunk a “vagy temetünk, vagy vigadunk” hozzáállás a jellemző.
Az idegenellenes gyűlöletszítás és az irigység ez viszont alaptulajdonság nálunk.
Most nézzük név szerint az edzőket, kitől mit tanultunk?!
Henk ten Cate (MTK):
Mit tanultunk Henk ten Cate-tól?
- Tevékenysége történelmi volt, hiszen az “aktív területvédekezést” ő vezette be Magyarországon. Állítom ha nem jön külföldi edző Magyarországra, a mai napig sepregetővel és emberfogóval játszanánk.
Szivics (KTE):
Mit tanultunk Szivicstől?
- Az NB II-ből az NB I-be feljutó csapatnak nem feltétlenül kell, alamuszi, beszari védekező játékot játszania, hanem nyugodtan felvállalhat egy bátor támadó focit.
Matthaus (válogatott):
Mit tanultunk Matthaustól?
- Válogatottat nem úgy kell építeni, hogy a világranglistán hátul álló ellenfelekkel játszunk, hanem bátran fel kell vállalni az erős ellenfelekkel való játékot (brazil, argentin, francia válogatott). Hiszen az erős ellenfelekkel való játék mutatja meg azokat a hiányosságokat, amiket a csapatépítés során az edzőnek ki kell küszöbölni.
- Az utolsó percekben való elbukást – tévesen – magyar átoknak tartják. Az utolsó percekben való meccsnyerést, meg német szerencsének. Nos! Matthausnál pont az utóbbit tanulhattuk meg. Hiszen a magyar csapat esetében rengeteg meccs volt Matthaus idejében, amikor az utolsó 10 percben nyertük meg, vagy hoztuk döntetlenre az aktuális meccset.
- Matthaustól tanultuk meg azt is, hogy legyünk bátrak és ne legyünk betojva. Olyan játékosokkal sem vallott szégyent a válogatottnál, akiknek a lábában csak pár NB I-es meccs volt. Miért? Mert felismerte azokat a játékosokat, akik nincsenek berezelve a nagyobb tudású ellenfél látványától (Huszti, Takács Á, Torghelle).
Beranek (DVSC):
Mit tanultunk Beranektől?
- Miközben Magyarországon évtizedek óta azon tipródunk, Miért beteg a magyar futball? Ő idejött és pár nap múlva kijelentette a fő okot:
Nem egységes játékfilozófiát vallanak a magyar edzők.
Aki a sorok mögé lát az tudja, hogy ezzel az egy mondattal elmondta az utóbbi 40 év szakmai baklövéseinek az esszenciáját.
László Csaba (FTC):
Mit tanultunk Lászlótól?
- Hogyan kell egy nem Fradistának elfogadtatnia magát idegenként a Fradi közönséggel. Ha hitelesek, szenvedélyesek és odaadóak vagyunk, akkor van csak esélyünk. Az hogy EL csoportkőrbe vitte a Fradit, az csak hab a tortán.
Sousa (Videoton):
Mit tanultunk Sousatól?
- Hogyan kell rövid idő alatt karrakteres stílust kialakítani nevesincs játékosokból?
- Hogyan kell klbukultúrát teremteni?
- Hogyan kell védekezést tökéletesen megszervezni?
- Hogyan kell kismértékű stílusmódosítást végrehajtani a stratégiai cél érdekében?
- Hogyan kell széllel szemben pisilni?
