Írta: bary
Periodizáció az edzéstervezésben
Az UEFA edzőképzés egyik tananyaga a periodizáció. Mint labdarúgó edző magával a szóval sem, de a mögöttes tartalommal sem tudtam még megbarátkozni. Az első „randevú” alkalmával (öt évvel ezelőtt) sem zártam a szívembe, de azóta még inkább ferde szemmel nézek rá.
A divat körforgása örök, divatirányzatok jönnek, mennek, ez alól a labdarúgás sem kivétel. Edzésmódszerek jönnek, majd a feledés homályába vesznek. Legújabban a periodizáció divathulláma maga alá gyűrte a labdarúgást, méteres hullámai átcsaptak az edzők fejek fölött.
Nem nagyon tévedek akkor, amikor, azt állítom, hogy ma majdnem mindenki periodizál a futballban, kicsik, nagyok, amatőrök, profik, akadémiák elfogadták zokszó nélkül úgy, mint sok más egyebet, amit tálcán kínált az edzőképzésünk.
Nem az az érdekes, hogy átvettük, hanem az, hogy hoz-e forradalmi változást ez a módszer?
Ez lenne a fejlődés útja? Meglátjuk!
Mi a periodizáció? Mit kell tudni róla?
Ismerkedjünk meg vele!
- időrendi egységekre tagolás azonos rendező elv alapján,
- módszertani eljárás,
- tananyag felépítő elv,
- szakaszokra bontás.
Amikor először találkoztam ezzel a fogalommal rákerestem az interneten. Egyetlen sportágat kínált fel a kereső, ez a testépítés volt, más sportág vonatkozásában nem találtam használható információt.
„A periodizált vagy ciklikus edzés az egyik legjobb módja az izomtömeg, az erőnövekedésre, sőt a zsírégetés elősegítésére.”– olvasható a testépítők honlapján.
Ekkor fogalmazódott meg bennem a kérdés:
- Hogy kerül a képbe a labdarúgás?
- Mi köze az izomtömeg növelésnek és az erőnövelésnek a labdarúgáshoz?
Az edzéstervezés nem új keletű, nem a modernkor vívmánya, ugyanis régen is volt edzéstervezés, periódusokban (szakaszokban) terveztek az edzők, csak akkor úgy hívták, hogy felkészülési időszak, aminek a célja a formába hozás, a formaidőzítés és a bajnoki szezonban a szinten tartás volt.
A legújabb trend (periodizáció) szerint a formába hozás helyett a teljesítményfokozás lett az edzés legfőbb célkitűzése bajnoki szezontól függetlenül.
A periodizáció szerint két makrociklus van egy évben egyenként három mezo ciklussal, amelyek spirálisan ismétlődnek a bajnoki szezonban folytatódva, minden egyes mezo ciklust regenerációs héttel lezárva. E szerint a módszer szerint a mezo ciklus végén a szuperkompenzációnak köszönhetően az előző szintnél magasabb szintre képes a sportoló. A periodizáció, tehát egyik célja a szintemelés. A periodizációs módszer elsősorban az erősportágakban terjedt el, azokban, amelyekben nem heti rendszerességgel kell a formaidőzítést tervezni.
Miben mérhető a szintemelés a teljesítmény a labdarúgásban?
- gólok számában?
- gólhelyzetek számában?
- együttműködésben?
- labdabiztonságban?
- csapatjáték gyorsaságában?
- döntés gyorsaságban?
- helyzetfelismerésben?
- váltásban?
- átmenetben?
- labdabirtoklásban?
- labdaszerzésben?
- támadások számába?
Egyszóval, FUTBALLTUDÁSBAN!
Azokban a sportágakban, amelyekben a teljesítményfokozás a cél, megtervezik, hogy honnan hová, vagyis milyen szintre kell eljutnia a sportolónak. Erre kiválóan alkalmas a periodizációs módszer. A periodizáció a labdarúgásban nem a mérkőzésekből indul ki, nem a labdarúgó mérkőzésen felmerülő aktuális problémamegoldásra keresi a választ. A periodizáció nem ismeri a bajnoki ritmust, a formába hozást, és a formaidőzítést, holott a bajnoki mérkőzések heti ritmusának megfelelően ezek a tervezés legfontosabb célkitűzései.
A teljesítményfokozás lineáris képlete:
Edzéshatás kiváltás – pihenő (regeneráció) – szuperkompenzáció – edzésterhelés növelés
Aszerint, hogy a környezeti tényezők milyen mértékben befolyásolják a teljesítményt, vannak:
- zárt rendszerű mozgáskészségek: pl. atlétika (dobó, ugrószámok)
- nyílt rendszerű mozgáskészségek: csapatsportágak (labdarúgás, kézilabda, kosárlabda, stb.)
A csapatsportágak, így a labdarúgás a nyílt rendszerű mozgáskészségek csoportjába tartozik. A labdarúgásban a gyorserőnek, az erő- állóképességnek, a gyorsaság állóképességének (ismétléses gyorsaság) van a legnagyobb szerepe. Mindezeket azonban nem lehet izoláltan fejleszteni, célszerű sportág-specifikus módon együtt alkalmazva a koordinációval és a labdás gyakorlatokkal. A labdarúgás és az atlétika frigyre lépéséből születtek az erőnléti edzők, akik nem tudnak elszakadni az ex-sportáguk beidegződéseitől, így a gondolkodásuk távol áll a labdarúgás sportszakmai megközelítésétől. Aki világ életében zárt mozgáskészségű sportágak edzésein nőtt fel, annak nehéz átállnia egy nyílt mozgáskészségű sportágra. A zárt rendszerű mozgáskészségek edzéscélja a teljesítményfokozás az erőfejlesztés, míg a nyílt rendszerű mozgáskészségek közé tartozó labdarúgás hármas célja
- a futballtudás elsajátítás,
- teljesítő képes tudás megszerzése,
- a sportforma időzítése.
A hetvenes évek végén már egyszer áttértünk a teljesítményfokozás kiindulópontú edzésekre (központi utasításra), mint tudjuk és tapasztaltuk, a sportág látta kárát, ugyanis közben a futballtudás fejlesztéséről elfeledkeztünk. Még mindig az a tévhit irányítja az edzőtársadalom gondolkodását, hogy a teljesítményfokozással lehet a futballt magasabb szintre emelni, jobb eredményt elérni. Újra és újra a futballkondíció hiányában látjuk a labdarúgásunk mélyrepülését. Azonban, „Arccal a kondíció felé”!– jelszó ellenére sem látszik mindez a játék ritmusán, a csapatjáték gyorsaságán, nem mutatkozik meg a futballteljesítményen. A problémamegoldás máshol keresendő.
Mire kell felkészíteni a labdarúgót?
Változó körülményekre, változó ellenfélre.
A labdarúgásban a teljesítmény mindig viszonylagos. A teljesítőképesség fejleszthető, de állandó változásban van.
Sportág-specifikus teljesítményfokozás, futballtudás elsajátítás együttes kombinációja a helyes út.
Mi a teljesítményfokozás a labdarúgásban?
Miben nyilvánul meg?
- a játékos gyors, de közben elhagyja a labdát?
- a játékos gyors, csak a gondolkodása lassú?
- a játékos erőset rúg, de mindig cél téveszt?
- a játékos erős, csak öt méterre pattan tőle a labda?
- a játékos állóképes, csak mindig rossz helyre fut?
- a játékos állóképes, de képtelen jó ritmusban együttműködni a társakkal?
A kondicionális képességek periodizált fejlesztése önmagukban semmit nem érnek!
Öt Usain Bolt, három Emil Zátopek, és három Arnold Schwarzenegger még nem egy futballcsapat.
Több éves statisztikai adatokat feldolgozó szakkönyv szerint -„Nem létezik legjobb módszer a labdarúgásban”. Ezt a megállapítást azzal egészítem ki, hogy tudomásom szerint nincs is ilyen, ugyanis más sportágakból átvett módszereket alkalmaznak évtizedek óta a labdarúgásban.
Módszer:
- A célhoz vezető út, a cél elérését biztosító eljárás.
- Az oktatási módszerek, az oktatási folyamatnak állandó, ismétlődő összetevői.
Atlétikából átvett módszereket írtak át labdarúgásra úgy, mint:
- tartós módszer (extenzív, intenzív),
- intervall módszer (extenzív, intenzív),
- ismétléses módszer stb.
A periodizáció nem kímélte a csapatjáték elemeit sem, ugyanis részeire bontva spirálisan visszatérő rendszerben tervezi meg az oktatási folyamatban.
Nézzük, hogy az edzőképzés ajánlásában a csapatjáték oktatására hogy néz ki egy mezo ciklus.
- 1. hét: felépítés
- 2. hét: szervezés
- 3. hét: befejezés
- 4. hét: átmenet-1
- 5. hét: labdaszerzés
- 6. hét: átmenet-2
E szerint a módszer szerint a harmadik héten eljuthat a labdarúgó a befejezésig, a negyedik héten akár átmehet védekezésbe, hogy az ötödik héten labdát is szerezzen, és ha megvan a labda, akkor támadhat is.
Ez a (rossz szóval, taktikai) periodizáció labdarúgásra!
Vannak, akik ebben logikát is látnak!
Egy másik felbontása a játékfázisoknak:
- 1. hét: labdaszerzés
- 2. hét: átmenet-1
- 3. hét: felépítés
- 4. hét: szervezés
- 5. hét: befejezés
- 6. hét: átmenet-2
A periodizáció szerint akár egy hónap is eltelhet a labdaszerzés és a támadás befejezés között. Nonszensz! Márciusban labdaszerzés, április végén támadás befejezés.
A védekezést a támadással együtt, a labdaszerzést a támadásépítéssel és befejezéssel együtt kell oktatni.
A labdabirtoklást a váltással, a labdavesztést a letámadással együtt stb.
A csapatjáték folyamatában a játékelemeket együtt, összehangoltan kell kezelni.
Például:
- labdabirtoklás- labdavesztés- átmenet (letámadás)
- labdabirtoklás – labdavesztés – átmenet (területvédekezés)
- labdakihozatal – támadásépítés – labdavesztés – átmenet (visszatámadás)
- támadásépítés-befejezés- átmenet (rendeződés)
Izoláltan a centiméterben, méterben, másodpercben, kilogrammban mérhető sportágakat lehet edzeni, de a labdarúgást nem!
A játékfázisokat együtt kell oktatni, és ha szükséges, egyet-egyet kiemelve lehet hibajavítással csiszolni. A periodizáció, módszer-kiindulópontú edzéstervezése a labdarúgásnak. A módszerhez választja a célt és nem a célhoz a módszert. Tipikusan az a gondolkodás, amikor gombhoz keresnek kabátot.
Az edzőképzés szélkakasa beállt a periodizáció irányába, más sportágból importált egy módszert, amit a labdarúgásra erőszakolt.
A futballból kell kiindulni.
Nem kell részeire bontani a csapatjátékot!
Futballkondíciót és a csapatjátékot együtt kell fejleszteni.
Erre a globális módszer a legalkalmasabb. Ha képtelenek vagyunk saját módszert kifejleszteni, érdemes a labdarúgáshoz igen közelálló sportágban alkalmazott módszeren elgondolkodni. Ez a kosárlabda. Verbényi József: Vitázom önmagammal – című könyvében a „valós játékhelyzetek” oktatásáról ír. A csapatjáték elemeit ilyen formában kell, kellene oktatni.
Mikor valósul meg a „valós játékhelyzet”?
- Ha a támadás és a védekezés egyidőben valósul meg.
Mit jelent a támadás és védekezés egyidőben történő megvalósulása?
A megoldandó játékhelyzet tartalmazza
- az előzményt (múlt),
- a domináns elemet (jelen) és
- a következményt (jövő).
Igaz a mondás, hogy: „Minden út Rómába vezet.”
De mi miért mindig a hosszabb utat választjuk, miért kell folyton körbejárni a világot, ahhoz, hogy Rómába jussunk?
A célirányos felkészítés helyett nagyon sok felesleg, sallang kerül a sportágba. Nem ésszerű, nem célszerű a sportág oktatása, azt is mondhatnám, hogy:„Sok bába közt elvész a gyermek”.
A periodizáció sportágidegen megközelítése a labdarúgásnak. A csapatjáték oktatása, a játék felépítése más módszerért kiállt. Ha látjuk a célt, az oda vezető utat nekünk kell kikövezni. Nem jó az, ha az izomtömeg növelés a játékosok agyára megy, mert abból izomagy lesz!
A labdarúgás az intelligencia, az elegancia, a ritmus és a lendület sportága.
Ebből kellene kiindulni!
