Olybá tűnik, hogy helyzetértékelő és népművelő munkánk nem jut el az arra illetékesek füléig.
Nem adjuk fel!
Mai eszmefuttatásunk arra lesz mintapélda, hogy vezeti meg az MLSZ elnökét:
- a labdarúgó akadémiai rendszer és
- a TF, teljesítmény összetevőkben való futballgondolkodása.
Nézzük a tényeket!
Mi ma a világtrend labdarúgásban?
- Taktikai periodizáció, melynek játékmodellje az alábbi:
2. Double pass tér és időmodellje
3. Futball, komplex rendszerként való vizsgálata
Megjelent 2015-ben
Most már tudjuk, hogy mi a világtrend, a következőkben nézzük a magyar játékmodelleket, a magyar tudásbázist!
A futball képmodellje:
A futball folyamatmodellje:
A futball rendszerelméletének alapműve
Megjelent 1999-ben
Most hogy már ismerjük a világtrendet és ismerjük a magyar vonalat, hasonlítsuk össze a kettőt!
Nem kell ahhoz nagy hozzáértés, hogy észrevegyük, a világ futballja, most indult el abba az irányba, amit mi, már itt Magyarországon régen megoldottunk, miszerint megalkottuk a kép és folyamat nézőpontú játékelmélet alapműveit. Vagyis minimum 15 év fejlesztési előnyünk van nyugattal szemben.
Máshogy fogalmazva, a viszonyítási pont, az origó, a high – tech, a know-how, a kiinduló pont, a csúcstechnológia itt van Magyarországon és nem nyugaton.
Ebből következően, amikor azt mondjuk, hogy a magyar akadémiákon tudásdeficit van és ott futballfélműveltek dolgoznak, nem a levegőbe beszélünk. Hiszen csak azt a tényt rögzítjük, hogy tételesen be tudjuk mutatni, hogy mit nem tudnak az ottani szakemberek.
Az ottani nemtudást a Double Pass is feltárta, ill. bizonyítja az a tény is, hogy
- az elmúlt 13 évben egy darab épkézláb játékost nem adtak az akadémiák a magyar futballnak,
- nem sikerült kialakítaniuk a helyi klubkultúrát, azt, amit a DP külön kért tőlük. Erre volt eddig 7 évük.
Ami viszont a pofátlanság csúcsa az akadémiák részéről, hogy eredménytelenségüket rányomják azokra a kis klubokra, ahonnan ők válogatják ki a játékosokat.
Az MLSZ elnökét szó szerint megetetik, mert Csányi Úr a következőket nyilatkozta a napokban:
“Az akadémiákon jó munka folyik. Meg kell erősíteni a 12 év alatti játékosok képzését, mert ezek az akadémiák már gyenge alapanyagot kapnak. 12 éves korra befejeződik a mozgáskoordináció kialakításának aranykora és ezzel már nem lehet mit kezdeni.”
Ugyanerre az aranykorra hivatkozik Tajti is, csak az idegrendszer vonatkozásában:
- A gondolkodás, döntések gyorsasága a központi idegrendszer által meghatározott.
- Mint ahogyan a végrehajtásé, cselekvésé is idegrendszerileg determinált, a központi és a perifériás idegrendszer által.
- Az organikus fejlődés törvényszerűségeiből tudjuk, hogy az idegrendszer a korai években fejlődik ugrásszerűen. Vagyis ekkor, az idegrendszer gyors fejlődésének szakaszában tudunk jelentősen hatni a gondolkodás és a cselekvés gyorsaságának fejlesztésére.
Ez a fajta futballgondolkodás, amit Tajti és az akadémiák is vallanak, a TF-fel együtt, a gyerek biológiai fejlődéséből vezeti le a játékosképzést. Ennek a gondolkodásnak az az eredménye, hogy kinevezünk valamilyen sportképességet – mozgáskoordináció, idegrendszer fejlődése, állóképesség stb. – a képzés aranykorának, és elhitetjük,
- az ezen kor alatt dolgozó edzőkkel, hogy most kell ezen sportképességet kiemelten fejleszteni, minden más rovására / lsd. Tóth J – Pári képzési rendszerét, ahol a heti 3 edzésből 1 úszóedzés /, ill. elhitetjük
- az ezen kor után következő edzőkkel, hogy már tehetetlenek egy adott sportképesség fejlesztésének területén, hiszen a képzés aranykora lezárult.
Mint ahogy Csányi Úr is mondta: “A mozgáskoordinációs képesség fejlesztési lehetősége 12 éves korra befejeződik. És ekkor már az akadémiák nem tudnak mit tenni, annak ellenére, hogy ott jó munka folyik.”
Tajti ugyanezt az ívet követi:
Az idegrendszer fejlődése 10 éves korra lezárul, ekkor lehet a legjobban fejleszteni a döntés, a gondolkodás sebességét.
Miközben ezek a sportképességek – esetünkben: a mozgáskoordináció, idegrendszer: döntés, gondolkodás – különálló, elszigetelt, mesterségesen szétválasztott sportképességek.
Mert valójában a labdarúgó játéktudása, az két komplex sportképességben jelenítődik meg,
- a játékhelyzet-megoldó képességben és
- a játékhelyzet-teremtő képességben.
Ezen állításunkból viszont egyenesen következik, hogy az akadémiai képzés 6-8 éve alatt, van mód és lehetőség sok mindennek a fejlesztésére. Ha viszont nincs eredmény, az azt jelenti, hogy az akadémiákon ELÉGTELEN MUNKA FOLYIK, ami SZAKTUDÁS HIÁNYÁRA VEZETHETŐ VISSZA.
Elég, ha csak azt az ökölszabályt vesszük, hogy valaki mestere legyen szakmájának, 10 ezer munkaórát kell belefektetnie.
Ha évi 300 edzésnapot és napi 4 óra képzést veszünk, az 8 év alatt kiadja kb. a 10 ezer munkaórát. Vagyis az akadémiáknak igenis lenne módjuk és lehetőségük javítani a játékosokon. Az egy másik dolog, hogy oktatásuk nem célirányos és ebből következően nem hatékony.
Úgyis mondhatnánk, hogy “A magyar focista olyan sokat edz, hogy nincs ideje megtanulni futballozni” – by Kelemen A.
Viszont mind az akadémiák, mind a Szakmai Bizottság zseniálisan csinálja.
Miközben futballbajainkért nagy részben ők a hunyók, delegálják az őket illető futballproblémáikat egy megfoghatatlan edzői rétegre a 6-12 év kor közötti végeken dolgozó edzőkre. Akik viszont nem tudják megvédeni magukat, hiszen hangjuk nem jut el az elnökig, mert maga az MLSZ elnöke megközelíthetetlen.
És mindezt a delegáló problémadelegálást, az MLSZ Elnöke, szó szerint megeszi, a komplett elnökséggel együtt.
Miközben csak arra megy ki a játék, hogy mind a tanácsadók, mind az akadémiai vezetők és ott dolgozók, minél tovább, minél több pénzért, pozícióban maradhassanak és így a magyar futballt még tovább taszítsák a mélybe.
Mert a tudás illúziójával rendelkezőknek nehéz lenne bevallani, hogy eddig tévúton voltak, hiszen akkor kiderülne, hogy a “király meztelen”. Ezért folyamatos elméletgyártásban vannak, mindig új és új kifogásokat keresnek indoklásként, magyarázatként, ahelyett, hogy őszintén szembenéznének önmagukkal.
Márpedig esetünkben most is világosan látszik, hogy a “fejétől bűzlik a hal”. Konkrétan:
- az MLSZ elnökségétől,
- a Szakmai Bizottságtól,
- az akadémiáktól.
Mert az irányt ők mutatják, a folyamatot ők kontrollálják és legfőképp, a szakma álmagyarázatait, ők kajálják be, ők teszik sajátjukká és az álmagyrázatok okán, ők tárnak fel áldiagnózist, amire kreálnak egy tévutas fejlesztési stratégiát.
Folyt. köv.
