Ezen írásommal szeretnék egy vetődési fajtát bemutatni önöknek, ami a futsalkapusok körében igen gyakran (gyakorlatilag szinte csak ezt a vetődési fajtát használják) alkalmazott, ha a helyzet megkívánja, hogy vetődéssel védjük ki az ellenfél kapura lövését. De ez a technika az elmúlt években megjelent a nagypályán is, ahol előszeretettel használják a futballkapusok is, ha a helyzet megkívánja. Annak ellenére, hogy a nagypályás kapusok „nagykönyve” eredetileg erősen helytelennek írja ezt a technikát. De mi most a futsalkapusok világában teszünk „utazást” megint. Akkor lássuk ezt a vetődési fajtát, és ennek a kivitelezési módját, ami nem más, mint a vetődés lábsöpréssel.
- MIRE HASZNÁLJUK A VETŐDÉST: mint a nagypályán a kapusok a futsalkapusok is olyan szélre menő labdák védésére használják, amire oldalazó mozgással (vagy ami a futsalkapusokra inkább jellemző „kézilabda kapusosan” állásban maradva karral vagy karokkal oldalra hárítják a labdát) már nem érnének oda a lövésre. És még megszeretném jegyezni itt az első pontnál, hogy nagy különbségek nincsenek a vetődés lábsöpréssel lapos, félmagas és magas labdákra, de amik vannak azokat természetesen meg fogom említeni.
- AZ INDÍTÓ LÁB: mint a „hagyományos” vetődésnél, itt is van egy áttolás a lövés oldalával ellentétes lábunkkal. Viszont ez az áttolás egyben az elrugaszkodás a talajról, hiszen ennél a vetődési fajtánál nincsen kitámasztás a vetődés irányával azonos lábbal, mert azt (mint a neve is sugallja) „kisöpörjük” gyakorlatilag magunk alól. És ezzel a lábbal kell abba a síkba levinnünk a súlypontunkat, amiben éppen a labda érkezik felénk. Vagyis, ha laposan érkezik szélre a lövés akkor mintha „leakarnánk ülni egylábbal”, így gyorsan levisszük a súlypontunkat egy egylábas guggolószerű mozdulattal (saját tapasztalatom és véleményem szerint, amikor ezt a mozdulatot gyakoroljuk tényleg képzeljük azt, hogy „leakarunk ülni a földre” egy lábas guggolással). Csak itt nem tesszük le a fenekünket a talajra, hanem amint megfelelően levittük a súlypontunkat egyből áttoljuk magunkat az ellentétes oldalra, vagyis a labda irányába. Félmagas vagy magas lövéseknél nincsen szükségünk levinni a súlypontunkat csak egyből és gyorsan a labda irányába kell magunkat tolni.
- A „KISÖPÖRT” LÁB: mindig azt a lábunkat kell magunk alól „kisöpörnünk” vagy más szóval szinte „kirúgnunk” magunk alól, amelyik éppen a vetődés oldalával azonos oldalon van. Vagyis ezzel a lábunkkal nem végzünk kilépést és azután elrugaszkodást arról, mint a „klasszikus” vetődés esetében. Lehet így sokkal rövidebb lesz a repülési fázisa a vetődésnek, de sokkal gyorsabban is végre hajtható, ami sokkal fontosabb a futsalkapusok estében hiszen sokkal közelebbről és sokkal gyorsabb lövések érkeznek a kapunkra. Másfelől a futsalban használt 3×2-es kapuk miatt fölősleges lenne „kirepülnünk” a kapuból.
- A KÉZ/KEZEK VITELE: természetesen mindig A LABDA határozza meg (annak sebessége, erőssége, hogy mennyi időnk van a kapus védőtechnika kivitelezésére, és stb.) azt, hogy éppen egy kézzel vagy kétkézzel kell nyúlnunk a labdához. Meg természetesen azt is, hogy azt fogjuk vagy éppen oldalra hárítjuk. Ha nagyon gyors lövés érkezik akkor kénytelenek vagyunk egy kézzel (a lövés oldalával megegyező oldali karral) védeni, mert ez sokkal gyorsabb, mint a kétkezes. De egyben kisebb felülettel is találkozunk a labdával, így nehezebben és kevésbé biztonságosabban tudjuk a labdát irányitani. Ezért, ha a labda sebessége engedi inkább mindkét kezünket vigyük, hogy minél nagyobb és biztonságosabb felülettel háríthassuk oldalra a labdát (vagy ha lehet megfoghassuk azt). Viszont igyekezzünk mind az egykezes és kétkezes kézvitelnél előre felé vinni őket, vagyis támadjuk a labdát, hogy minél hamarabb találkozhassunk vele és minél jobban zárhassuk a szöget.
- A TÖRZS HELYZETE: felsőtestünket lazán, neutrálisan egyenesen tartva kell előre felé a lövés irányába döntenünk. Azért, hogy ezzel is jobban tudjuk támadni a labdát és zárni a szöget. Emellett figyelnünk kell arra, hogy ne legyen merev a felsőtestünk a vetődés közben, egy részt mert így darabos lesz a mozgásunk, másfelől a talaj fogásnál merev felsőtesttel szinte „belecsapódunk” a parkettába és komoly sérülést vagy sérüléseket szerezhetünk. Ezért kell „laza” és természetes izomtónusú felsőtettel vetődnünk, mert így természetesebb mozgásunk lesz és talajfogásnál szinte „elnyeljük” az ütközés erejét.
- A TALAJFOGÁS: előszőr a kezeinket kell letennünk, hogy lecsökkenthessük az ütközés erejét vele és közben figyeljünk arra, hogy karjaink könnyökben hajlítva legyenek. Aztán a „kisepert” lábunk combjának és lábszárának oldalsó részét kell letennünk, hogy tovább csökkenthessük a talajfogáskor való ütközésierőt és szinte majdnem ezzel egyidőben a törzsünk oldalsó részével kell érintenünk a talajt. Nagyon fontos, hogy oldalunkkal fogjunk talajt és ne forduljunk hasra, mert lapos lövések esetében könnyen „besurranhat” a labda a hasunk alatt, másrészt komoly hasi sérüléseket szerezhetünk így. És természetesen a talajfogás után törekednünk kell a minél gyorsabb felállásra. Amire a több fajta technika és technikai elem is létezik, amik több tényező is befolyásol, hogy mikor melyiket érdemes használni (kapus testi és fizikai tulajdonságai, A LABDA LŐVÉS UTÁNI HELYZETE, és stb.).
Remélem jelen írásomban nem csak egy újabb futsalkapusok által használt védőtechnikát sikerült bemutatnom, hanem egyben rá világitanom arra, hogy milyen kapcsolatok vannak, vagy lehetnek az alkalmazott technikák esetében (is) a futsal és futballkapusok között.
Írta: Mátyus Milán Ferenc
