Írta: bary
Az edzők gondolkodása, látásmódja megmutatkozik az edzésgyakorlatok tervezésében, ennek eredményeképpen rendelkeznek egy bizonyos gyakorlattárral. Hogy ez a gondolkodás mit takar, az jól látható módon visszaköszön edzéseken, mérkőzéseken a koncepciójukban.
Van, aki a labdabirtoklásban hisz, van, aki a koordinációs gyakorlatok mellett teszi le a voksát, van, aki mindent nyomás alatt végeztet a játékosokkal, van, aki a technika sulykolásában bízik, van, aki taktikai szempont alapján tervezi meg az edzésgyakorlatait. Szóval ahány ház annyi szokás, ahány edző, annyi elképzelés. Hogy melyik a jó, melyik hatékony, azt legfőképpen az eredmény igazolja vissza (megjegyzés: az eredmény a játékosállomány függvénye is egyben). Egyrészt a végeredmény adja meg a választ erre a kérdésre, másrészt a mutatott játék színvonala árulkodik az elvégzett munkáról és a jól vagy rosszul megválasztott módszerről. Láttam már nagyon jó edzéseket, edzésgyakorlatokat, de valahogy mérkőzésen nem köszönt vissza az elképzelés. Vajon mi lehet ennek az oka?
Az edzésjátékok, az edzésgyakorlatok vajon milyen mértékben segítik a játéktudás elsajátítását?
A ma alkalmazott edzésjátékok döntő hányada a kondíció fejlesztésére alkalmas. A megkövetelt nagy iram és presszing miatt a játék ritmusa valahogy elvész a nagy igyekezetben. Az edzésjátékokban pozícióra állítanak játékosokat, jelölnek meg irányokat, adnak meg választás és döntési lehetőségeket, ennek ellenére a megkövetelt nagy iram miatt, csak a hibák száma növekszik. Nyilván a hibajavítás bizonyos mértékben segít a feladat megértésében, jobbá tételében, de nem helyettesíti a módszeresen felépített gyakorlást. A labdavesztés és a labdaszerzés utáni átmenet megkövetelése oly mértékben eluralkodott az edzéseken, hogy a játék szépsége harmóniája kezd kikopni a futballból.
Van-e más útja-módja annak, hogy inkább a tudatosság és ne a kondíció irányába menjen a futball?
A megválasztott módszer mindenképpen segít abban, hogy inkább a játéktudás bővüljön, fejlődjön, de semmiképpen ne menjen a kondíció rovására. Ilyen módszer például a körben bővülő edzésmódszer.
A módszeresen felépített gyakorlatsor olyan körben bővülő módszer, ami lépésről lépésre kibővíti a megoldási lehetőségeket, a mozgás és játékfeladatokban ad megoldási alternatívákat. Didaktikai elvekre épülő mozgás-és játékfeladatok beidegzése jó alapot szolgáltat az alkalmazás során. A labdatartó edzésjátékok például nem helyettesítik a tudatos, begyakorolt mozgásokat tartalmazó edzésgyakorlatokat. A játékfeladatok mindig magasabb agyi tevékenységhez kapcsolódnak, ezért például 2-3 játékos tudatos összműködését az eredményes megoldás érdekében automatizmus szintjére kell fejleszteni. A gyakorlat azt mutatja, hogy a globális módszer térhódítása egyre markánsabban jelenik meg a futballoktatás (?) során. Azonban a globális módszeren belül is törekedni kell a csapatrészeken belüli és a csapatrészek közötti harmonikus együttműködésre. A taktika a felnőtt bajnokságban és az utánpótlásban más-más értelmezést kap. A taktika egyik funkciója a mérkőzés eredményes megvívása, tehát a felnőtteknél a taktika az eredményt szolgálja, míg az utánpótlásban a taktika a részleteken keresztül a tanultak alkalmazását jelenti. A felnőtteknél a taktika felülírja a részleteket, az utánpótlás szinten a részletek vannak jelen nagyobb hangsúllyal a mérkőzéstaktikában. A taktika egyik összetevője a csapatjáték. Ha a csapatjátékot veszem figyelembe, a játék egészéről beszélhetünk, ami taktikai szempontból rendkívül fontos. Tekinthetem a taktikát, úgy, mint egészet, ebben az esetben mérkőzésszituációkon keresztül történik a mérkőzésterv elkészítése, begyakorlása. Fontos szempont, hogy az egészből induljunk ki, de a részek összeillesztésével hozzuk létre az egészet. A futball csapatjáték, amelyen belül a csapatrészek és az egyéni feladatok megoldása elválaszthatatlanok, összekapcsolódva alkotnak egységes egészet. Ahhoz, hogy az egész jól működjön, hangsúlyozottan kell foglalkozni a részletekkel. RÉSZ-egész-rész-EGÉSZ vagy EGÉSZ-rész-egész-RÉSZ, más-más koncepciót takar, módszertani szempontból viszont mindkettővel találkozhatunk edzéseken. Mindenképpen az egészből kell kiindulni, de van, amikor a részek kihangsúlyozásával oldjuk meg a felmerülő problémákat. Ha képekben gondolkodunk, akkor a mozaikok (részek) alkotják az egészet. Egy-egy mozaik kiemelésével külön-külön is lehet foglalkozni, abban felmerülő problémát kijavítani. Ha folyamatban gondolkodunk, akkor az egymásra épültség lehet a játékfelépítés vezérfonala. Személy szerint az utóbbiban hiszek, ugyanis a gondolkodásom kiindulópontja a didaktikai elvek mentén jut kifejezésre, így a részfolyamatokon keresztül jutok el az egészhez. A csapatjáték felépítését a folyamaton belüli több lépcsőn keresztül érem el. Fontos kérdés, hogy a támadójátékot hátulról vagy az elölről építsük-e fel? A gyakorlat azt mutatja, hogy az edzők inkább a védőktől történő felépítés alkalmazását választják. Én ettől eltérve az elölről történő felépítés gyakorlatát követem.
Miért?
Egyszerű az oka, a kapura történő befejezésből van a legkevesebb mérkőzéseken, vagyis a gólhelyzetek kialakítása a kapu előtti összműködés függvénye (most a védők szerepét figyelmen kívül hagyva). Ami a legritkábban fordul elő, azt kell sokat gyakorolni. Labdakihozatalból, a hátulról történő játékfelépítésből van lényegesen több. A kapu előtti helyzetmegoldásig a csapat több játékfeladaton keresztül jut el, miközben számtalanszor hiba csúszhat az összműködésbe, az összjátékba, a védők szerepét már nem is említve. Nem beszélve arról, hogy a befejezések döntő többsége létszámhátrányban történik. Ahhoz, hogy létszámhátrányban is kezdeményező legyen a játék, tudatos összműködés kell hozzá, ami sok gyakorlás útján sajátítható el. A befejezésektől a labdakihozatalig történő felépítés szokatlan, de az eredményességre mindenképpen a gyakorlat ad választ. Javaslom, hogy próbálják meg az edzők ebből a megközelítésből, elképzelésből merítve felépíteni a csapatjátékot. Ötletet adva, nézzünk egy konkrét gyakorlatsort.
Jellemzői:
- támadás-védekezés egységes kezelése
- védők és támadók számának növelése
- játékfeladat felépítés játékhelyzeten keresztül (PL. 2-1, 3-2 stb.)
- kezdeményezési fölény kialakítása tudatos összjátékkal, összműködéssel
- mozgásfeladatok (összműködés) variációs lehetőségeinek átvétele
Megjegyzés: a két belső védő előtt elhelyezkedő középpályások lehetnek passzívak vagy aktívak, így a gyakorlat nehézségi fokát változtathatjuk.
Amint látható a körben bővülő módszer egyes fázisainál leragadva akár kiemelten többször is visszatérhetünk az egymást követő edzéseken, így válik lehetővé a mozgássorok automatizmussá tétele, a mozgásfeladatok tudatos begyakorlása. A másik fontos érv, ami a módszer mellett szól, hogy a mozgásfeladatok megoldási repertoárja bővíthető, az edző elképzeléséhez igazítható. A harmadik fontos érv, hogy a gyakorlatsor végére a játékterület kibővül és a mérkőzésszituációnak megfelelően válik lehetővé a gyakorlás.
Végül az átmeneteket is be lehet illeszteni, így válik egésszé a módszer. A bemutatott gyakorlatsor csak gondolatébresztő, minden edző a saját elképzelése és koncepciója szerint tervezheti meg a saját gyakorlatsorát.
