Folytatjuk az edzőképzésért felelős TF és MLSZ Edzőképző tananyagainak értékelését.
Munkánk látszólag hiábavaló, mert ezek a szervezetek nemhogy tanulnának játékelméleti okfejtéseinkből, inkább bezárnak.
Miért is?
Mert kényelmesebb nekik összeférhetetlennek titulálni jelen cikk szerzőjét, mint képezni magukat, mert a tanulás időpocséklás és agytréninggel jár. Ami viszont agyizomlázat hoz létre és annak fájdalom a következménye.
Fejfájást meg ki akar magának?
Fájjon más feje a magyar futball problémáin!
Jelen részben arra mutatunk rá, hogy hogyan kell úgy nagyot mondani, hogy közben ne mondjunk semmit? Máshogy fogalmazva:
- Hogyan alakítsunk ki résztudással gondolatvezető futball-lózungot?
Sőt!
Úgy mondjunk nagyot, hogy annak semmi értelme ne legyen és jól összezavarjuk vele az edzőt!
Nézzük a kiinduló ábránkat!
Mi lehet a labdarúgásképzés kiinduló pontja? – teszi fel a kérdést a szerző, Fórián.
Fórián a válaszában felsorolja az analizáló gondolkodásmód által meghatározott teljesítmény összetevőket. Úgymint:
- taktika
- technika
- kondíció
- mentalitás.
Majd ezután felteszi a kérdést:
- Mi határozza meg a kiinduló pontot?
- A válasz: “a kiinduló pont: a futball. A labdarúgás komplexen való kezelése.” (És létrejött az edzőképzés egyik vezető mantrája)
Értékelésünk:
Logikai bukfenc 1.
Tegyük fel, hogy jó az MLSZ Edzőképző kiinduló tézise. Miszerint a futballról analizáló aggyal kell gondolkodni és az analizáló aggyal feltárt teljesítmény összetevőket azonos súllyal kell értelmezni. Lásd az összetevők felsorolását, ahol nincs alá és fölérendeltség, nincs sorrendiség.
Nézzük mi a valóság?!
A világ futballjában több karakteres stílus alakult ki az elmúlt 100 évben. Mindegyik stílus azért tudott kialakulni és fennmaradni, mert a futball analizáló összetevői közül, valamelyik, kiinduló pontként aposztrofált teljesítmény összetevőt kiemelte a többi kárára és azt hangsúlyosan fejlesztette.
Így jött létre
- a technikát kiemelő, technikás brazil futball,
- a taktikát kiemelő, magyar észfutball,
- az erőt kiemelő, angol erőfutball,
- a mentalitást kiemelő, akaratos német futball.
Vagyis, ha stílust akarunk kialakítani egy csapatnál, akkor ott kiinduló pontként az edzőnek le kell tennie a voksát, valamelyik összetevő mellett és azt hangsúlyosan fejleszteni, mert egyébként a csapatnak nem lesz stílusa.
A dolgot máshogy is megfogalmazhatjuk:
Az edzőképző által elterjesztett edzői gondolkodás nem fog kiadni stílusban gondolkodó edzőket. Miközben a MLSZ Klubfejlesztési Osztálya minden A, B, C szintű klubtól bekérte, hogy milyen stílust szeretne megvalósítani az adott egyesület.
Értsd: nem stílusedzőket képez az MLSZ, majd a nem stílusedzőnek képzett edzőktől a hétköznapi munkában megköveteli a stílus kialakítását. Majd ha ezt nem sikerül megoldaniuk, büntetéssel szankcionálja azt az egyesületet, akiknek az edzőit ő képezte ki, hogy ne értsenek ahhoz, amit számonkér. Na, ezt kapd ki MLSZ!
Ez az amikor a kutya a saját farkába harap.
Logikai bukfenc 2.
A futballra nem csak analizáló aggyal lehet tekinteni, hanem szintetizáló aggyal is.
Ez utóbbi gondolkodásmóddal tekintve a futballra, teljesen más, teljesítményszerkezetből levezetett funkcionális teljesítmény összetevőket kapunk.
A komplexen kezelt futball a játék képében és folyamatában ölt testet.
(megj: már az vicces az edzőképző gondolkodásában, hogy azt mondja kezeld komplexen a futballt, de azt nem nevezi meg, hogy a komplexen kezelt futball miben jelenítődik meg. Mert ha megnevezné, hogy az a játék képe és a játék folyamata, akkor máris átállította volna a gondolkodását analizálóról, szintetizálóra.)
Ebből kifolyólag a játékkép teljesítmény összetevői az alábbiak. Zárójelben megnevezek edzőket, akik gondolkodásuk kiinduló pontjaként letették a voksukat valamelyik összetevő mellett:
- stratégia (Mathaus)
- stílus (Guardiola, Verebes)
- játékkoncepció (angol, holland, olasz, német futballkultúra)
- stílustechnika (Brazília)
- taktika
- stíluskondíció
- játékrendszer (Mezey Gy, Pintér A.)
- csapatjáték
- alakzat (Gelei K.).
Helyhiány miatt nem soroljuk fel a játékfolyamat teljesítmény összetevőit.
Cikkünkben arra szerettünk volna rávilágítani, hogy ha változtatunk a gondolkodásmódunkon, akkor más összetevőket látunk a futballból.
Az edzőképzésünk azonban nem tesz különbséget analizáló (induktív), szintetizáló (deduktív) gondolkodásmód között.
Sőt!
Még az általa használt gondolkodásmódot sem nevezi meg. Feltehetőleg azért nem, mert fel sem ismeri.
Így jönnek létre a futballfélműveltek, akik a labdarúgásnak csak egy szűk szegmensét látják:
- akik nem bírnak összefüggésekben gondolkodni, mert a kapcsolati háló fontosságával sincsenek tisztában,
- akiknek nincs rálátásuk a játék egészére,
- akiknek nincs áttekintőképességük, hogy összevessenek, értelmezzenek más labdarúgó szakanyagokat,
- és legfőképp, akik képtelenek megfejteni más ember futball-gondolkodásmódját, ami szükséges lenne a futball-játékelmélet fejlesztéséhez.
Ezek után ne csodálkozzunk, hogy nincsenek futballgondolkodóink, ha maga az oktató sem gondolkodik, mert nincs miről, hiszen számára nem léteznek megoldásra váró játékelméleti problémák.
Lásd a magyar futball elmúlt 60 évét, ahol a tananyagfejlesztők ugyanazt a semmit rágták körbe-körbe, amit elődeink tettek.
Az eredményét látjuk, nincs magyar futball.
