Írta: kiskokó
A régi időkben nem volt annyi pénz a futballban, mint manapság, mégis az akkori világszínvonal élén rúgták a bőrt csapataink. Még azt is megtehették, hogy ha kis pénz volt, akkor nem játszottak a tudásukhoz megfelelő szinten, visszavettek egy kicsit, ha nagypénz volt, már tudták, hogy merre van az arra. Anno a pénz nem a futballtudás elsajátításához kellett, illetve nem a futballban volt pénz, ugyanis a legtöbb játékos a foci mellet dolgozott (volt munkahelye), mivel profi futballról még nem beszélhettünk. Az utánpótlásfoci amatőr volt a szó legszorosabb értelmében. A fiatalok zsíroskenyér bajnokságokban futballoztak. Mégis tehetségekben nem volt hiány. Ma a magyar állam olyan pénzt önt az utánpótlásfutballba (kiemelt akadémiák), hogy azt már a kívülálló el sem tudja képzelni. Milliárdokról van szó, amit el kell költeni az akadémiáknak, mert ez az ukáz.
Kérdésként merül fel:
- A magyar utánpótlás színvonala arányban van-e ezzel a temérdek pénzzel?
Erről egy klasszikus Hofi poén jut eszembe:
Tud úszni? – Nem. – És ha megfizetem?
????
Most megfizetik, de tudnak-e focizni a fiataljaink?
Közeli élmény az U17-es Európa bajnokság, erre a kérdésre, ha nem is kapjuk meg a teljes választ, de következtetni mindenképpen lehet az eredményekből, de leginkább a mutatott játékból.
De mit kezdenek ezzel a tengernyi pénzzel?
Mire költik?
Edzői stábra
- Az akadémiai rendszerben minden csapatnál 5 fős stábot (vezetőedző, asszisztens edző, kapusedző, erőnléti edző, masszőr) kell alkalmazni + szekcióvezető + technikai vezető + pszichológus + scout + videoelemző tartozik minden szekcióhoz
Bérre
- a kiemelt akadémiákon dolgozó edzők fizetését a puskás akadémián dolgozó edzők fizetéséhez igazították – jó a békesség
Öltöztetésre
- kétévente új garnitúrába bújik az akadémiák apraja nagyja, ugyanis követni kell a trendet
Kétnapos utazásra
- Magyarországon olyan nagyok a távolságok, hogy a mérkőzés előtti napon utaznak a csapatok idegenbe nehogy elgémberedjenek az „ügyes lábak”
Edzőtáborra
- a külföldi edzőtábor szinte már kijár az utánpótlásnak is, meg kell az idegen kultúrát ismerni, abból lehet tanulni
Tornákra
- nemzetközi tornák szervezése, rendezése – a kötelező alibitornák szervezése után pipa jár
Eszközparkra
- eszközpark nélkül nem akadémia az akadémia
- van ott mindem kütyü, silány minőségű szerek minden mennyiségben jó sok pénzért, valakinek bizonyára jó üzlet
Elektronikai eszközök
- interaktív tábla, edzésprogram tervező, videohálózat, streame stb.
Tanulmányutakra már nem futja, a fejtágítás maradjon az edzők magánügye, meg persze ott az internet. Az innováció kitörölve a szótárból, ugyanis nem lehet az edzőknek saját gondolata, be kell állni a sorba uniformisba öltözve csinálni a kötelezőt, még akkor is ha sokszor nagy baromság. Az egyéniségeket az akadémiai rendszer nem tűri meg soraiban. A zuhanyhíradó szerint van olyan akadémia, ahol az edzők egy sajátos hatalmi rendszer elemei, azt kell csinálniuk, amit a szakmai vezetés hóbortja megkíván. Jópofát kell hozzá vágni, mivel a pénz beszél a kutya ugat, miközben a karaván halad.
Vajon itt megvan-e az a felszabadult érzés, amit az alkotás öröme válthat ki az edzőkből?
Elfojtott érzelem legalább olyan gátja az edzők, játékosok fejlődésének, mint maga a szakmaiatlanság. Az alkotó légkör egy teljesítményorientált területen jó hatással van a még magasabb szint eléréséhez is.
A pénz valóban a futballért van, vagy csak egy bizonyos társadalmi réteg jó színvonalú megélhetését biztosítja?
A válasz adja magát nem kell sokat törni a fejeket. A mai futball pénzt nem tud termelni, ha az „állambácsi” nem avatkozik be, nem segít, ez az iparág úgy eltűnik, mint árnyék a naplementében.
Az edző hozzáadott értéke akár a teljesítményhez, akár a fejlődéshez, akár tudáselsajátításhoz már nem pénzkérdés, sokkal inkább tudás, tapasztalat, látásmód kérdéskörébe tartozik.
Mondják, az utánpótlásban nem az eredmény számít, hanem a képzés, saját nevelésű tehetség felépítése a felnőcsapat számára. Mégis e mögé a lózung mögé bújva, mindenki az eredményt hajszolja, ugyanis a pénz nagyúr, kimaradni az ingyen milliárdokból senki nem akar.
Más kérdés, hogy az utánpótlásban mi számít eredménynek?
Kiemelt akadémiákon legfőbb cél az első csapat prioritása, vagyis tud-e játékost integrálni a saját istállóból?
Van olyan akadémia amelyik még nem hálálta meg azt a sok pénzt, nem jeleskedett még a tekintetben, hogy ez a szám ne a nullával legyen egyenértékű. Ha milliárdokról beszélünk, egy ciklusban akár 5 -6 milliárd is kevés ahhoz, hogy legalább egy jobb-bekket kineveljen egy agyontámogatott akadémia, még úgy sem, hogy ma már nyitottak a határok bárki betévedhet a szomszédos országokból. Egykoron a végvárak távol tartották a betolakodókat, ma a jó magyar forintért felépített végvári akadémiák célja, hogy ontsák a tehetségeket. Hogy így van-e, talán egyszer erre a kérdésre is megkapjuk a választ. A mai edzők bizonyára nem tudják, de régen volt egy közszájon forgó mondás, mégpedig: „az utánpótlás edző ne nyerjen, hanem neveljen”. Egyet végképp nem értek, miért adja az állam az akadémiáknak a milliárdokat a semmiért.
Miért nincs számonkérés?
Miért hagyja, hogy az akadémiák jól elevickéljenek a langyosvízben?
Miért nem időszakhoz kötött teljesítmény orientált a támogatás?
Amelyik akadémia ennek nem felel meg ne kapjon egy fityinget sem mert nem képes megfelelni az elvárásoknak. Az akadémiák ma inkább futballgyárak, mintsem nevelő klubok. A jól működő gyáraknak viszont profitot kell termelni, ami jelen esetben nem más, mint NBI-es futballista.
